"A föld valahogy döcög majd tovább"

Simon Laplace francia matematikus és csillagász, aki kidolgozta a naprendszer evolúciós elméletét Newton gravitációs tanításai alapján, mint matematikus foglalkozott a valószínűség valószínűségével is.
Napóleon kérésére felvázolta a császárnak a naprendszer működésének tudományos alapjait. Előadása befejeztével, a császár megkérdezte Laplace-t: " az Ön terve kedves márki csodálatos és logikusan összetett, de hol van benne az Isten?"
Laplace szerényen válaszolt: "Hát igen Felség, a valószínűség az, hogy működik nélküle is"

Mint ahogy nélkülünk is döcög a föld tovább.......

Nem célom Reményikkel versenyezni (nem is sikerülne), de elõkerestem egy - még a 70-es években írt versemet - ifjonti hévvel (bár nem vérrel) íródott, ugyanakkor azidõben már lehúztam két évet a pápai repülõezred sorkatonájaként de még elõttem volt a cél, hogy átlépjem a magyar határt, mert akkor már tudtam, hogy hazudnak nekünk, magyaroknak. Azóta lekopott minden máz a lelkemrõl, elvitte a lelkesedést is magával 's csak ami maradt, a magyar kultúra és a gyerekkorom szeretete, az akkori angyalföldi otthonom hiánya amit magammal hoztam ide '81-ben.
Aztán a következõ évtizedekben lassacskán azt is megtanultam, hogy nem csak a magyaroknak hazudtak, hanem a világ összes tisztességes életre áhítozó emberének.

Ez a vers ott kallódott a régi papirok, füzetek között amit jóval késõbb hoztam el magammal és itt, jobb híján eltettem a többi kacat közé.
Amikor ma elolvastam a Reményik vers címét az jutott eszembe, hogy ki tudja elõre, hogy ér véget a saját sorsa.
Végül is nem mindegy? Aki tudni szeretné az úgyse fogja megtudni csak a beteljesedés elõtti pillanatig. ...és a többi néma csend.

Ezért gondolom, hogy talán ideillik ez a...

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Mai napi requiem. (1977-78)

Parancsolták, felejtsem el!
Ott álltam megrettenve, félszegen
tünődve sorsomon, a szerencsén,
meg a sok-sok apró véletlenen.
- Miért rám haragszik a világ?
- Miért gonoszak az emberek?
Szólni mertem, jószándékkal akkor
miért irányulnak felém fegyverek?
Süketítő dörrenés. Egy pillanatra
végre boldog és szabad voltam...
de elért hozzám kezük mint pusztító
vihar és most itt fekszem holtan.

Sziasztok!

Hamár vers itt most a téma, én is hoztam számotokra pár, Igen Aktuális Égi Közlést, rímbe szedve!
Tudom, hogy ezek nem érnek fel a Nagyságokkal, ettől függetlenül fogadjátok Szeretettel...


Fordított Világunk az Önszeretet bölcsőjében!

Mivé lett a világ, hogy a tolvaj papol BECSÜLETRŐL,
Minden TUDÁST eltaposva, a tudatlan a BÖLCSELETRŐL,
Fordított világunkban a kapzsi buzdít MEGOSZTÁSRA,
A kék Eget is lehazudva, a hamis okít IGAZSÁGRA.

Olyanná lett ez a világ, hogy a gyáva BÁTORKODIK,
A lusta mindig szorgalmaz, az adakozó fukarkodik,
Mivé lett a világ, hogy a gonosz beszél SZERETETRŐL,
A bosszúra szomjazó ármány álmodik a KEGYELEMRŐL.

Mivé lett a világ, hogy a hazugnak van IGAZA,
Hogy mára mindent megokol a buta és az ostoba,
Az istentelen prófétál, az Igazmondó megvezet,
Az aljas és az alattomos elvárja, hogy megszeresd.

A gőgös alázatot vár, a zaklatott megnyugtat,
A hitetlen imádkozik, a "tanár" elbuktat.
Fejtetőre állt e világ, kifordult már fenekestől,
Pusztulásra ítéltetett az álszent ÖNSZERETETTŐL!

Mivé is lett a világ, hol az ármány beszél fényről,
A magát előbbre helyező, nem lát a sötéttől,
Megvezetés, hazug dogmák, divatos önérdek,
Hamis ezospiri tanok, abból is tömérdek.

Mivé lett a világ, hogy kivesztek az értékek,
A becsület már régimódi, s a bátrak is félénkek,
Gondolkodni lassan tilos, az Igaz szó ártalmas,
A világ Lélekminősége egyszóval SZÁNALMAS!

Nesze neked AranyKorSág!

Létezik egy faj, ki más fajokat pusztít,
Sajátjai körében is gyűlöl, taszít, uszít,
Egyedüli a világon, ki társait is öli,
Ahol nyereséget remél, már hálóját szövi.

Gyilkolja az állatokat, Égen, vízen, földön,
Hajtja őt az ősi, sötét birtoklási ösztön,
Szennyezi a Vizeket, pusztít minden Erdőt,
Magában hordozva az ISTENTELEN Fertőt.

Hazudik és manipulál, megvezet és meglop,
Háborúzik, harácsol, utálkozik, megront,
Mézes-mázas álmosollyal megjátssza az Érzőt,
De magán kívül nem tisztel, sem holtakat, sem ÉLŐT.

Autóját vigyázza, óvja a nagy házát,
Számolja a pénzét, félti a munkáját,
A sötétségnek behódolva Sorvasztja a Lelkét,
A hamis szavát felzabálva, mérgezi az Elmét.

Létezik egy faj, ki KICSINYEIT fogja,
Vezérszóra, SZÍV NÉLKÜL egy külön lyukba dugja,
Ahelyett, hogy lelkét óvva, SZERETETTEL nevelné,
Irányítóinak adja, legyen hát e Rendszeré.

Kizsákmányol, Letarol, Szíve érzéketlen,
Pénzre éhes elméje mély és feneketlen,
Mérgezi és pusztítja a Teremtett Világot,
Tapossa és szakítja a bimbózó virágot.

Nézd csak meg az állatokat, melyik képes minderre?!
Földünk sötét ármánya ott lakik az emberben!
Ha elkap valakit egy cápa, az borzasztó meg őrület?!
De állatoknak ezreit ti naponta ölhetitek?!

Létezik egy faj, de különös és furcsa,
Mert állítólag ő lenne a Teremtés nagy Csúcsa,
Az emberszerű massza viszont egy dolgot feledett,
Hogy takarítás előtt mindig kidobják a szemetet...

Megáll az idő !!!

Az idot es a gyorsulast nehezen erzekeljuk . Igazan csak akkor vesszuk eszre ,ha kiszallukt a MOKUS KEREKBOL !
1 nap eddig mindig egyenletessen 24 orabol allt .
Ezalatt kizarolag csak maga a kulonbozo (tecnikak ) es trukkok valtoznak az uj generaciok HULYITTESERE .
Azok akik a RINGBE vannak es kuzdenek a gyozelemert maskent latjak a nyeres lehetoseget.
De mind azok akik csak kintrol nezik es mar nem reszesei ennek a hulyittesnek ,jobban latjak a csabdat es a hibakat .
Mindenhez ido kell !
A gyumolcsok -se ernek egyforma ido alatt, es minden ujj generacio mas utat valaszt vagy engedi magat terelni .