rendkívüli és szükségállapot idején 33. § (1) A fegyveres erők rendkívüli és szükségállapot idején Alkotmány szerinti alkalmazásuk vagy felhasználásuk során fegyvert és kényszerítő eszközöket alkalmaznak.


(2) A honvédség parancsnoka, a határőrség országos parancsnoka vagy bármely szolgálati személy részére az (1) bekezdés szerinti döntésen alapuló utasítás a jogkövetkezmények szempontjából parancsnak minősül.

Fegyver és kényszerítő eszközök alkalmazása
békeidőszakban

34. § (1) A fegyveres erők békeidőszakban - a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben - törvényben meghatározott feltételek szerint fegyvert vagy más kényszerítő eszközt alkalmazhatnak
a) őr-, ügyeleti, futár- vagy más fegyveres szolgálat ellátása során az őrzött létesítmény, személyek vagy tárgyak biztonságát veszélyeztető támadás esetén, továbbá a létesítménybe történő jogellenes behatolás esetén;
b) a fegyveres erők létesítményeit vagy az általuk őrzött létesítményt ért, a létesítmény biztonságát veszélyeztető az a) pontban említett szolgálati személyek által el nem hárítható támadás esetén;
c) katonai rendészeti szolgálatban a rendészt ért támadás, illetve a jogszerű intézkedéssel szembeni tettleges ellenállás esetén;
d) fogoly őrzésére irányuló szolgálatban, ha a fogoly az őrt megtámadja, vagy szökést (kitörést) kísérel meg;
e) az Alkotmány 19/E. § szerinti, váratlan külső fegyveres támadás esetén a rendkívüli állapot, vagy a szükségállapot kihirdetésére vonatkozó döntés meghozataláig.
(2) Az (1) bekezdés b) vagy e) pontjában említett esetben a támadást (légtérsértést) jogszabályban vagy intézkedésben előírt módon haladéktalanul jelenteni kell az illetékes miniszternek. Az eseményekről és a megtett intézkedésekről a Kormány az Országgyűlést és a köztársasági elnököt haladéktalanul tájékoztatja.
(3) A határőrség feladatkörében a rá vonatkozó törvényben és más jogszabályban meghatározottak szerint az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül is jogosult fegyver vagy más kényszerítő eszközök alkalmazására.