(avagy a jelen kibontakozó események margójára)

Debreceni defekt már csak szép rege
Ocsú és búza dicső története.
Mi jó s rossz, a Kaszás dönti egybe
Arat a kasza, suhog fenett penge.
Tarra vágott földön hever a sok kéve
Jön a cséplő vadul, menekedni kéne!
Ki mire jó, elválik majd lassan
Az ocsú önmagában csak a katlan
Martaléka, tűzemésztett hamuvá - vál!

De búza kínja nem ért ezzel véget
Kőbörtönbe zárva őrlődik a véglet:
Reményvesztettség és bizakodás között
Várva bizton végzetét, mint gúzsba kötött.
Fehér liszté nemesedve, elmerengve
Gondol katlan fekete hamvára - rendre mind porrá lettünk!

Égi jelenés, hirtelen viharfelleg
Vízöntő önti lisztre az új lelket.
Erős Asszonykezek gyömöszölik egybe
Az élet sóhajával jól megfűszerezve.
Kel a kovász s a tészta vígan dagadva
Kemence meleg padkáján letakarva
Várja az izzó hőt, mi süt jó kenyérré
Búza-lét fájdalmát boldogan feledné
De mindez történik jól megkeverve - külön-külön s egyszerre!

Kovács Áron Dezső 20022.03.15. (a börtönből)