Imre!

Tudod, talán túl nagy is a gyűszű! Talán nem is baj, ha porszemnyi a tudás. Csak kristálytiszta legyen. Esszenciális és ezért megingathatatlan.

Mindig rácsodálkozom Imre, hogy ez a PI, ahol ennyi szellem, alkotó, lángba-borító szikra, Igaz művészet, s nem tákolt versfabrikálás miatti "Költőcske Mihály" rímel, hogy' hullhat porba, mikor Főnixként kell újra születnie. Művész vagy egy mű világban.

Keserű vagyok az ostoba világ miatt. Pedig örvendezni kellene, hogy "Lám,- lám! Engem engedtek belelátni a Teremtésbe! Nekem megadatott." Így gondolok Rád is. Mert világi emberként még kikényszerítetten alakulhatsz az ő rendszerükhöz, mint "púpos gyerek a prés alatt", ám költőként úgy szárnyalhatsz, hogy fel nem emelkednek a szférádba soha!

"Azok" álcázva sokasodnak, s szemünkkel nem láthatunk mást, mint a képünkbe nyomott diadalukat. Karnevált ülnek, torz buzerássággal, pénz és "honfoglaló" diadalt. A "világcsászárságukat." Halleluja! A férfinek is joga van szülni, én meg harcolni kezdek azért, hogy "akasztott hóhér legyek" élve...

Elmarhult, elfajzottak között ritka Fehérholló mára az ember.

Jól látsz Imre, amikor a szíveddel nézel, s nem fájón, hanem istenszeműen. Lásd, hogy' hígul szaruk, 'mely bűzösen terjed a világban, s mi Fénnyel takarítunk, csak ne halljuk "ezek azok" szirénhangját. Nekük, "ládába zárt" szellemük, nekünk önmagunk szelleme adatott. Amaz sokaság vonzó, de a mi magunk egyedi, s összetartó. Tudom, hogy négy-öt magyar, többet tesz az univerzális teremtésben, mint az ijesztő zsizsik-zivatar.
Bármily' fejlett is a technikájuk, a szívlélek szellem hangját, csak az Igazságra vájtfülüekkel fogod tudni megosztani.

Bocsáss meg Imre, ha szívvel olvastalak, s nem ésszel!

Ne légy "jófiú", de játszd el ennek az álnok világnak, amíg megérik a kellő pillanat.

Isten, a Magyarok Istene, minket úgy segéljen!

ZS.

"Kevély halandók!
Gyönge hívságunk dönt a bűnbe, tudásunk oly csekély.
A semmi hímzi szálunk, mindenfélét csinálunk s mind messzebb vándorol a cél."
Mathias Cujacis (középkorban)

Javítás: "...a semmit hímzi szálunk..."