...

Földet ettem,
Ázott, zamatos talajt.
Vér íze volt.
Csalogány dalolt
Az eperfán fölöttem,
Míg falatoztam.

Emlékeim sűrűjében,
Ösztöneim honában
Atyáimmal hadakoztam.
Mindig legyűrtük az ellent,
Szikkadt sárosan,
Mégsem magányosan.

Vidáman döngetve
Egymás széles hátát,
Ember-módra éltünk,
Szerettük a vágtát,
Szilaj vitézségben,
Áldott nemzetségben.

Hívnak, érzem most is,
Csontjaim sajognak,
A talpam bizsereg,
Ujjaim dobolnak.
A hadak útját járom,
Többé nem kell járom!

Barom módon élni,
Mindenkitől félni,
A sors nem erre szánt.
Lelkeket kovácsolva,
Szellemet forgácsolni,
A dolgos élet várt.

Eszem a földet és eszmélek.
Őseim testét nyelem,
Atyáim vére velem.
Anyáim illata megbabonáz,
Sodor a múltam,
Elemészt a láz.

Minden rögöt megtisztelek.
Morzsolom nyelvemmel,
Mert múltam íze ez,
S tudom jól, hogy egykoron,
E göröngyös takaró,
Testemnek nyughelye lesz.

postaimre 2006