...

Volt, hogy ültem a széken,
Túl az erdőn, mezőn, réten,
Otthonom hűvös magányában,
Ültem a tétlenség szájában.

Volt, hogy felálltam sietve,
Mint akinek tenni van kedve.
Hajszoltam magam a bányában,
Álltam a tétlenség szájában.

Volt, hogy rohantam sietve,
Mert űzött a kényszer remegve.
Lótottam az árnyak házában,
Futottam a tétlenség szájában.

Volt, hogy feküdtem a parton,
Ott, hol fejem nyugovóra hajtom.
Kinyújtóztam az Élez talányában,
Hevertem a tétlenség szájában.

Van, hogy ülök, mégis messzire jutok,
Gondolataimmal együtt indulok.
Portyázok a szellem határában,
Ámulok a tétlenség szájában.

postaimre 2006