...

A gyávaság még nem bűn,
De nem is erény.

Miközben tengődsz
Életed peremén
És az Igazak álmát
Vágyod lelked puha vánkosán,
Kényelemben és bután.

Szándékod nemes és egyszerű,
Cselekedeted nem véletlenszerű.

Jót akarva, takarva a Jót,
Szándékolt rossznak tüntetik fel a valót
S téged gonosznak  átkoznak
Süket-néma álmatag csalók.

S így megy ez már koroktól fogva,
Nyikorogva és csikorogva.

Kitárt ajtókhoz keresve a kulcsot,
Csapzott félelemben,
Bérben és időben egymástól távol,
Áldom és csodálom a Világot
Szemem zugából.

Tetteid jegyezve vannak
Ércbetűkkel kőkereszten,
S honnan visszaút nincs,
Sírnod hiába: eresszen,
Hogy  jóvátehess mindent újra,
Lelked nehogy végleg odavesszen.


postaimre 2006