Egyre szélesebb körben, és szinte mindig társadalmi vita nélkül vetnek be arcfelismerő rendszereket polgáraik megfigyelésére és követésére az államok. A hiányos szabályozás alapvető jogokat sért, a technológia pontatlanságai pedig a diszkriminációt is felerősítik. A Szabadságjogi Szervezetek Nemzetközi Hálózata (INCLO) az adatvédelem napján jelentést tesz közzé a nemzetközi tapasztalatokról, amelynek elkészítésében a TASZ is részt vett – a probléma Magyarországot is érinti.

A bűnüldözés és a nemzetbiztonság terén az arcfelismerésnek lehetnek pozitív hozadékai, ráadásul a 2010-es években látványosan nőtt a technológia hatékonysága, így egyre több állam kezdte alkalmazni az állampolgárok mozgásának folyamatos és tömeges megfigyelését lehetővé tevő eszközt. Ám a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az államok a szabadságjogokat érintő nyilvánvaló kockázatok ellenére nem szabályozzák kellő alapossággal a technológia felhasználási módját, ami annak válogatás nélküli, visszaélésszerű használatához vezethet. Ráadásul az arcfelismerő rendszerek bevezetését szinte soha nem előzi meg társadalmi vita. A széles körű alkalmazás, illetve a nyilvánosság mellőzése ahhoz vezet, hogy az állampolgárok számára megszokottá válik a folyamatos megfigyelés, pedig könnyen belátható, hogy alapvető jogok egész sorát sérti, ha az állam nyomon követheti, hogy hol tartózkodunk, kivel találkozunk, milyen szórakozóhelyekre vagy templomba járunk.

https://tasz.hu/cikkek/senknem-kerdezi-meg-az-embereket-hogy-akarnak-e-allando-technologiai-megfigyeles-alatt-elni