A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG HELYE ÉS ULTIMA RATIO SZEREPE A FELELŐSSÉGI ALAKZATOK RENDSZERÉBEN.(Dokumentumrészlet) Az ultima ratio latin eredetű kifejezés. Köznapi magyar megfelelője az utolsó, végső megoldási kísérlet, az utolsó, döntő érv.

1.1 Az ultima ratio latin eredetű kifejezés. Köznapi magyar megfelelője az utolsó, végső megoldási kísérlet, az utolsó, döntő érv. A kifejezést számos kontextusban használták a történelem során, míg napjainkban a büntetőjogra vetített alkalmazási körét elérte.
Az ultima ratio (regum) eredeti katonai összefüggése, hogy bizonyos eszközöket csak végső megoldásként használjunk, mivel azok jelentős károkat tudnak okozni, ilyen helyzetekben az alkalmazásuktól azonban eltekinteni nem lehet. Napjainkra az ultima ratio fontos és alapvető politikai-jogi koncepcióvá vált. Jogi értelemben, több jogágban is előfordul, leggyakrabban azonban a büntetőjog területén említik, abban az értelemben, hogy a büntetőjognak a jogtárgyak védelmében a legvégső eszköznek kell lennie.
Az ultima ratio üzenete a büntetőjogi felelősségre vetítve első olvasatra egyértelműnek tűnhet, értelmezése mégis több irányba ágazik szét, ahogy magának a büntetőjognak a megközelítése is, ha azt a további felelősségi formák kontextusában, egyfajta rendszerszemléletben vonjuk vizsgálat alá. A büntetőjog mint ultima ratio értelmezése nemcsak a büntetőjog elmélet alapvető kérdéseinek gyökeréig hatolva folytatható, hanem multidiszciplináris megközelítést feltételez.

1.2. A kutatás indokai, céljai és feltételezései A büntetőjog tudományával egyidősnek mondható társadalompolitikai, filozófiai probléma a bűncselekmény elkövetéséért való felelősség kérdése. A büntetőjogi felelősség végső eszköz jellegének kibontása sarkalatos, többé-kevésbé autonóm ismérvekkel gazdagíthatja a
büntetőjog (szerep) felfogását.
A büntetőjog ultima ratio jellege, illetve a büntetőjog mint végső eszköz szókapcsolat az Alkotmánybíróság munkásságának kezdeti éveiben jelent meg, és azóta permanensen jelen van a testület gyakorlatában, emellett átszármazott a büntetőjogi tankönyvirodalomba mint a büntetőjog ultima ratio jellegének értelmezési bázisa.
Az ultima ratio elve a tankönyvirodalomban a szubszidiaritással és a büntetőjog fragmentáris jellegével összefüggésben szokott megjelenni, önállóan azonban nem vált kutatások tárgyává.
Nincs egységes álláspont az ultima ratio büntető jogelvi minőségét illetően sem. Nem találkozhatunk olyan írással, amely a teljesség igényével, minden aspektusára kiterjedően érthetővé tenné annak jelentését, jelentőségét. A büntetőjog mint ultima ratio kifejezés része a rendes bírósági döntések indokolásának, jelen van az európai és nemzeti büntetőpolitikai diskurzusokban is. Nem egészen egyértelmű azonban a büntetőjog mint végső eszköz megjelölés használatában, hogy az konkrétan mit takar, hogyan is működik, így mint feltáratlan jelenség került tudományos érdeklődésem középpontjába.
Kutatásom céljává vált a fentiek alapján, hogy értelmezzem a végső eszközként vett büntetőjog felfogást a fent említett területeken – büntetőjog, alkotmányjog, kriminológia – úgy hazánkban, mind annak határain túl. Nem kerülhettem meg a koncepció eszmei gyökereinek keresését sem.
Mindezekből egy átfogó ismeretanyag rendelkezésre bocsátását, valamint annak mentén az ultima ratio értelemben vett büntetőjog minél koherensebb felfogásának kialakítását tűztem ki.
További vizsgálandó kérdés volt, hogy az ultima ratio a büntetőjogra vetítve megtestesít-e egy empirikusan megragadható koncepciót, amennyiben igen, melyek ennek pillérei.

A rendes bírósági döntések indokolásának, jelen van az európai és nemzeti büntetőpolitikai diskurzusokban is. Nem egészen egyértelmű azonban a büntetőjog mint végső eszköz megjelölés használatában, hogy az konkrétan mit takar, hogyan is működik, így mint feltáratlan jelenség került tudományos érdeklődésem középpontjába.
Kutatásom céljává vált a fentiek alapján, hogy értelmezzem a végső eszközként vett büntetőjog felfogást a fent említett területeken – büntetőjog, alkotmányjog, kriminológia – úgy hazánkban, mind annak határain túl. Nem kerülhettem meg a koncepció eszmei gyökereinek keresését sem.
Mindezekből egy átfogó ismeretanyag rendelkezésre bocsátását, valamint annak mentén az ultima ratio értelemben vett büntetőjog minél koherensebb felfogásának kialakítását tűztem ki.
További vizsgálandó kérdés volt, hogy az ultima ratio a büntetőjogra vetítve megtestesít-e egy empirikusan megragadható koncepciót, amennyiben igen, melyek ennek pillérei.

Feltételezéseim az alábbiak: