Lukasenka fegyvereket kért Putyintól
Szergej Sojgu védelmi miniszterrel az élén orosz katonai delegáció érkezett szerdán Minszkbe. A látogatás célja a Fehéroroszország és Oroszország közötti kétoldalú katonai együttműködés kérdéseinek megvitatása - írja az MTI a hivatalos belorusz és orosz közlésekre hivatkozva.

A két ország részvételével Breszt térségében jelenleg hadgyakorlat folyik Szláv Testvériség - 2020 kódnéven. Minszk és Moszkva a két országból álló Szövetségi Állam, illetve a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete keretében is katonai szövetségese egymásnak.
Mégis életre kelhetik Paks II. bátyuskáját Fehéroroszországban

Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök szerdán Sojgut fogadva elmondta: arra kérte orosz hivatali partnerét, Vlagyimir Putyint, hogy szállíttasson új fegyvereket Fehéroroszországnak.

"Azt mondtam neki, hogy ha ellátogat hozzánk, megvizsgáljuk majd, hogyan és hol kell reálisan megerősítenünk a Szövetségi Államot. Nincs félnivalónk, készen állunk erre" - mondta Lukasenka.

Hadiipari együttműködésről tárgyaltak

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ezzel kapcsolatban Moszkvában kijelentette, hogy Lukasenka a Putyinnal Szocsiban folytatott hétfői tárgyalások során nem vetette fel a Fehéroroszországba történő orosz fegyverszállítás ügyét. Elismerte ugyanakkor, hogy a két vezető között szó esett a hadiipari együttműködésről.

Viktar Hrenyin fehérorosz védelmi miniszter Minszkben köszönetet mondott orosz kollégájának a nehéz időszakban nyújtott moszkvai támogatásért. A két tárcavezető megbeszélése kiterjedt az orosz-fehérorosz hadgyakorlat második, októberi szakaszának részleteire is.

Az amerikaiak szervezik a tüntetéseket Lukasenka szerint

Lukasenka a parlament tagjaival és az állami intézmények vezetőivel tartott találkozóján "agresszornak" nevezte az Egyesült Államokat és "szatellitáit" - ezek közül Lengyelországot, Litvániát, Csehországot és Ukrajnát nevezte meg név szerint -, és azt hangsúlyozta hogy a fehérorosz hatóságok megakadályozták az ország "megsemmisítésére" vonatkozó forgatókönyv megvalósítását.

"Mítosznak" nevezte azt a narratívát, miszerint Fehéroroszországban spontán önszerveződés eredményeként forradalmi helyzet jött létre. A jelenség nem új, és emlékeztetett rá, hogy a kilencvenes években hasonló események zajlottak le az országban. A mostani eseményeket szerinte egy évtizeddel ezelőtt, külföldön kezdték el előkészíteni, elsősorban az amerikaiak.

Bejelentette, hogy a következő elnökválasztást már az ország új alkotmánya alapján fogják megtartani, amelynek szövegezése még meg sem kezdődött.

Épül az új atomerőmű

Az első fehérorosz atomerőművet november 7-én fogják üzembe helyezni. Peszkov szerint egyelőre nem dőlt el, hogy Putyin részt vesz-e a szertartáson.

Szerdán energetikai és más ügyekről tárgyalt telefonon egymással Mihail Misusztyin orosz és Roman Golovenka fehérorosz kormányfő.
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdas...13709.html

Kelleni is fog az 5G-hez (meg a többi kütyühöz).

Amerikában azt szajkózták, hogy Irán a vezetőjük meggyilkolásáért cserébe egy amerikai női katonai személyt akar megölni. Irán nem szált be a nevetséges játékba ami csak ürügy lett volna a hadiipari hiénáknak a háborúzásra. A választások előtt is jól jött volna egy ilyen esemény a mostani belső helyzet kibillentésére. Mivel a beugrasztás az USA" részéről nem jött be, hát az Irán elleni szankciókat indítják el. Pompeo szeptember huszadikától iráni hajókat akar lefoglalni. Irán higgadtan kezeli, de Ő is számos amerikai hajót tud majd lefoglalni. Irán karöltve Oroszországgal egy megfontolt sakkjátszmába kezd 20-tol.

Úgy tűnik, hogy a Trump-adminisztráció megalapozza az iráni közeli katonai konfrontációt, látszólag azért, hogy növelje Trump elnök újraválasztási kilátásait.

Kevesebb, mint hét hét van hátra az amerikai elnökválasztásig, úgy tűnik, hogy a Trump-kormányon belüli, Mike Pompeo külügyminiszterrel összehangolt frakció előkészíti a talajt egy októberi meglepetésnek - az Iránnal való konfrontációnak, amely egyszerre lesz védekező és törvényes. Az első közvetlen összecsapásra már jövő hétfőn kerülhet sor.

Pompeo augusztus 27-én tweetelt , hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának Iránnal szembeni szankcióinak visszaszerzéséhez szükséges 30 napos időszak 2020. szeptember 20-án lejár. A tweet több okból is furcsa volt. Először is, az ENSZ Biztonsági Tanácsa teljes egészében (a Dominikai Köztársaság kivételével) egyértelművé tette, hogy az USA-nak nincs joga elindítani az iráni nukleáris megállapodásban szereplő visszapattanási mechanizmust, mivel az Egyesült Államok már nem volt szerződő fele. Pompeo tweetje teljesen figyelmen kívül hagyja a Tanács döntő többségének ítéletét, és úgy tesz, mintha a 30 napos visszapattanó óra elkezdődött volna.

Másodszor, és talán még problematikusabb, Pompeo jelezte, hogy a nem létező ENSZ-szankciókat „szeptember 20-án, GMT-n éjfélkor” kívánja végrehajtani. A végrehajtás azt jelentené, hogy az amerikai hadihajók megtámadják és elkobozzák a nemzetközi vizeken lévő iráni teherhajókat - valamint iráni áruk szállítására gyanúsított nem iráni hajókat. Pompeo azt állítja, hogy ezek az intézkedések nemcsak törvényesek, hanem szükségesek az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ismételten nem létező) ítéletének fenntartásához.

A nemzetközi közösség túlnyomó többsége, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának többi állama erőteljesen el fogja utasítani azt az elképzelést, hogy az Egyesült Államok a Tanács nevében jár el, és az Egyesült Államok magatartását jogellenes agressziónak fogja tekinteni.

De ez nem fogja megállítani Pompeót. Az USA már lefoglalt négy olajszállító tartályhajót Venezuela partjainál, amelyek állítólag iráni benzint szállítottak a Perzsa-öböltől Caracasig. Julian Lee, a Bloomberg News munkatársa találóan „ államilag támogatott kalózkodásnak ” nevezte .

Ezeket a hajókat azonban az Atlanti-óceánon és az Arab-tengeren foglalták le a katonai összecsapás kockázatának minimalizálása érdekében. Ha a Trump-adminisztráció iráni hajókat kezd megcélozni a Perzsa-öbölben vagy a Hormuz-szoros közelében, az iráni haditengerészeti erőkkel való konfrontáció kockázata jelentősen megnő. És még akkor is, ha az Egyesült Államok Pompeo utasítására úgy dönt, hogy távol marad az Irán melletti vizektől, Teherán mégis megtorolhatja az amerikai hajókat vagy a Perzsa-öbölben tartózkodó arab biztonsági partnereit.

Ha vagy amikor Irán megtorolja, Pompeo megkapja októberi meglepetését. Irán fellépését agresszióként fogják felhozni, amely határozott és határozott választ igényel. (A Trump-adminisztráció eszkalációja, amely megelőzte az iráni választ, végül is az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntését hajtotta végre, érvel majd Pompeo.)

Hirtelen, kevesebb mint hat héttel a sorsdöntő novemberi választások előtt, az Egyesült Államok új háborúba kezd. Az időzítés nem lehet kényelmesebb.

Természetesen a háborúba lépés kockázatos politikai lépés. Habár a nyilvánosság kezdetben hajlamos a gyűlés elé ülni, a hatás rövid lehet, ha kérdés merül fel a harcok védekező jellegéről. Minél inkább Iránt tekintik agresszornak, annál többen gyűlnek össze Trump körül, és annál nagyobb haszonnal jár majd a választások számára.

Lehet, hogy már megkezdődött az amerikai közvélemény feltételezése, miszerint Irán az agresszor, akivel szemben az Egyesült Államoknak „vissza kell küzdenie”. Ennek lehet a szándéka annak a furcsa kiszivárgásnak, amely egy állítólagos iráni cselekményről szól, hogy meggyilkolják az Egyesült Államok dél-afrikai nagykövetét megtorlásul, amiért Trump az év elején meggyilkolta Qassem Soleimani tábornokot.

A Politico hírül adta ezt az állítólagos cselekményt, amelyet az amerikai hírszerzés állítólag felvett. De a történetet jelentős szkepticizmus fogadta, főleg a Trump-adminisztráció hitelességének hiánya és a jelentés kíváncsi időzítése miatt. Valójában, bár Irán történelmileg külföldi földön követett merényleteket, a történet egyes aspektusainak kevés értelme volt.

Nem meggyőző például az az elképzelés, miszerint egy nagyrészt ismeretlen üzletasszonyból lett nagykövet lenne a megfelelő célpont Irán legfőbb tábornokának megtorlásához. Az sem valószínű, hogy Dél-Afrikában, Iránnal meleg kapcsolatban álló országban folytatják, amelynek politikai támogatására Iránnak szüksége van.

De talán a legfontosabb, hogy a Trump-adminisztráció saját magatartása veti fel a legkomolyabb vörös zászlókat. Először is a dél-afrikai rendőrség a Politico beszámolója másnapján jelentette be, hogy ugyanazon a napon tudomást szereztek az állítólagos cselekményről, vagyis a Trump-adminisztráció hírszerzést kapott arról, hogy nagykövete merénylet tárgya volt, és azonnal értesítve a dél-afrikai rendőrséget a biztonság és védelem biztosításáról, Trump tisztviselői kiszivárogtatták a cselekményt a médiába.

Másodszor, Trump 24 órával a felbomlása után tweetelt a történetről, súlyos fenyegetést jelentve Iránnak. De ahelyett, hogy az amerikai hírszerzésre hivatkozott volna a cselekmény kapcsán, „sajtóértesüléseket” idézett, arra utalva, hogy valószínűleg a médián keresztül hallott a történetről, és nem a hírszerzési tájékoztatóiról. Ha igen, ez azt jelezheti, hogy nem volt intelligencia, vagy talán még hihetőbb, hogy az intelligenciát nem ellenőrizték, és nem tartották megbízhatónak.

Megbízható vagy sem, az állítólagos cselekmény kiszivárogtatása biztosítja az Egyesült Államok elleni függőben lévő iráni agresszió fejlécét. Mely feltételekhez köti az amerikai közvéleményt a „visszavágás” szükségességére - és ez adja a színteret Pompeo októberi meglepetésére.

Trita Parsi a Quincy Intézet ügyvezető alelnöke és az Elveszett ellenség - Obama, Irán és a diplomácia diadala című könyv szerzője .