A jobb sorsra érdemes magyarság zavarodottságának egyik szellemi alapvetésévé tett probléma a „jobboldaliság”, vagy „baloldaliság” kérdéskörének folyamatos közbeszédben tartásának és egymással való háborúságának évszázados, rejtetten manipulatív, elme-prog-ramozott technikájára kell felhívnunk honfitársaink figyelmét.

Tesszük mindezt azért, mert édes anyanyelvünk, a magyar nép(ek) identitásának és életének legtermészetesebb önkifeje-ző, kapcsolatteremtő és információ-technológiai „adó-vevő jelrendszere” a mindennapok-ban. Azonban a magyar nyelv használata nem jelenti azt, hogy a nyelvet használók ugyanazt értik egy magyar nyelven mondott, vagy írt szövegen. Ezért az információt, legyen az beszélt, vagy írt, meg is kell magyarázni, hogy ne legyen félreértés. A magyarázat és a közös megértés azonban csak akkor jöhet létre, ha a műveltségi alapok is közösek, mivel ezen műveltségi alapok adják az egyéni világnézet alapját. Akkor is, ha nem vagyunk ezzel tisztában. Különö-sen fontos ez akkor, amikor a természetesnek tartott életet emberellenes, megfoghatatlan és emberileg megmagyarázhatatlan támadások sorozatának kényszerében kell(ene) fenntar-tanunk és megőriznünk.
Ahogy az életet, úgy az anyanyelvet és a műveltséget is kapjuk. A magyarság a magyar nyelvet, a német a németet, az angol, amerikai, stb. az angolt és így tovább, minden nép. S hozzá az adott műveltséget, mely az adott nyelven érthető és élhető. S ahhoz, hogy érthető és élhető legyen a nyelvi- és műveltségi közösség élettere, az adott nyelv szavainak pontos jelentését és értelmét, használatának okát és okozatát is jó, ha értjük. Ehhez azonban tudásra, tapasztalati tudásra van szükség, s ezt már nem kapjuk meg, ha nem dolgozunk meg érte, nem gondolkozunk rajta, nem járunk utána, nem próbáljuk ki, stb. Ezekből fakadnak azok a felismerések, vagy találmányok, melyek az egyéni világlátásunkat meghatározzák. Ahhoz, hogy megértsük mi a bal oldal titka, tudnunk kell, mi a bal szó jelentése.
A jelenleg beszélt magyar nyelvet 1844-ben tette hivatalos államnyelvvé az országgyűlés, s az 1872-ben, 148 éve hivatalosan befejeződött magyar nyelvújító mozgalom eredményeként alakult ki. Így a Magyar Tudományos Akadémia által 1862-74 között kiadott Czuczor-Fogarasi szótár szócikkeiben kerestük meg BAL szavunk jelentéseit:
BAL, (1), elvont gyök, s rokon a szintén elvont ball, bői, boly, bel, bil, böl, gyökökkel, melyekből ide-oda mozgást, tétovázó járást, forgást jelentő szók származnak, mint: ballag, bolyong, bellöke, billeg, bölcső'. Az egyszerű gyök el, ilí (illan, illeg, mely szanszkritban vail, vaut). Alapérteményben különbözik tőle azon bal, elvont gyök, melyből a metszésre, hasításra, elválasztásra vonatkozó balatka, balta, eredtek, s ezek rokonai: fái, válik, választ, melyekkel egyeznek a szanszkrit p-hal (kinyit, szétválaszt, tör), vil (választ), német spalten, latin ve/lo, hellén  stb.
BAL, (2), mn. tt. bal-t, tb. —ok. 1) A maga nemében rósz, helytelen, nem kedvező, mint a jónak ellenkezője. Jó és bal szerencse. Jó vagy bal véleménnyel lenni valaki felől. Bal esettől félni. 2) Észbeli fölfogásra vonatkozólag am. hibás, észtan elleni. Bal ítélet. Bal értelem. Bal fölfogás. Balra érteni, balra, magyarázni valamit. Innen a balga, balgatag, baltág származékok is. 3) Az emberi vagy más állati test páros tagjai, illetőleg részei közöl az, mely a szív felöl fekszik. Bal kéz, bal láb, bal fül, bal szem, bal oldal, bal csípő. Különösen kezet illetőleg önálló főnév gyanánt is használtatik , s páros társa jobb (régiesen jog vagy jobbkéz. Az anya balján tartja gyermekét jobbjával czirogatja. Baljába fogja a, kocsis a gyeplöt, s jobbjába az ostort. Mindezen érteményekben az általános vagy viszonylagos rósz alapérteménye rejlik, mint a bal kéz, és jobb kéz, bal és jó szerencse, ellentétes fogalmakból látszik. Tiszta gyöke pedig azon ál, mely több származékaiban szintén viszonylagos roszat jelent, mint: aljas, alávaló, aláz, gyaláz. T. i. a bal kéz a jobbhoz, mint rendesen ügyesebbhez mérve némileg roszabb. Egyébiránt hasonló hozzá a török bela (balság), latin mal-us, hellén  stb.

A magyar nyelv első tudományos értelmező szótárából ezeket kell tudnunk a bal szóról. S azt, hogy a szív felöli oldalnak állítja a tudomány. De ha „…a bal kéz a jobbhoz, mint rendesen ügyesebbhez mérve némileg roszabb…”, akkor az ember bal oldalán található szív is rosszabb eszerint a logika szerint, mint egy jobb oldali valami, s ez a valami az összehason-líthatóság szerint csak a szellem, vagy szellemiség lehet. S itt lelünk rá arra a titokra, amit a címben megfogalmaztunk. A magyar nyelv, az emberiség információ-kódoló high-techje, a magyar szerves műveltség világkép-leíró és dekódoló rendszere logikai hibaként jelzi, hogy a BAL szó „idegen test” az emberi mikrokozmoszt leíró nyelvi rendszerben. (Emlékeztetnünk kell mindenkit, hogy az értelmező szótár megjelentetése és kiadásának finanszírozása a Magyar Királyság állami létének felfüggesztése és a magyar függetlenség hű harcosainak kegyetlen üldöztetése és megsemmisítése idején, a Bach-korszakban 1850-1859 után indult el, hogy 1872-re kikényszerítsék a kiegyezés titkos záradékait is. Ebben az időszakban zárult le a nyelvújításnak mondott mozgalom is.) Miért mondjuk ezt? Mert, ha a kezeinkre nézünk, s ezt kérem, hogy tegye meg most minden olvasó, mi különbséget látunk két kezünk között azon kívül, hogy a két tenyerünk kézvonalai hasonlóak, de nem megegyezőek? Kezeink lényege a kézzel fogás - valaminek, vagy valakinek -, a kezelési tevékenység végrehajtásához való testrészeink! S ha a Jó Isten jobb kezet is adott, akkor a másik kezünk csak jó kéz lehet!!! Gyakorlati megközelítés szerint mit mondanak a „bal kezes” emberek? Természetesen azt, hogy nekik az a jobb kezük, mert ösztönösen inkább azt használják, mert az a jobb, az ügye-sebb, azzal a kezükkel tudnak könnyebben tenni, enni, írni, stb.

Ha felismertük mindezt, s a jelentésében is rossz, hamis, hibás és ésszerűtlen BAL szót a helyes JÓ-ra cseréljük, úgy megteremtjük a lehetőségét, hogy BALsorsunkat, ami a himnu-szunk szövege szerint „…régen tép…” JÓsorsunkká nemesítsük. BALítéleteinket JÓszándékra cseréljük. Nem feltűnő, hogy kimondhatatlan a BALszándék, de van ROSSZszándék, s nincs BALszívű, noha a szívünk állítólag a BAL oldalunkon van, de van JÓszívü? Eszerint logikus, hogy a szív a JÓ oldalon van! A magyar nyelv bölcsessége nyilvánvaló JÓ – JOBB – LEGJOBB, s a képzése, vagy fokozása az arány – erény – irány nyelvünkben élő egybekapcsolódásának kifejeződése. Testünk, lelkünk és szellemünk JÓ karban tartásához látnunk kell, hogy a JÓ oldalt a BALra cserélték, ami majd 150 éves értelmezése szerint ROSSZ, vagy RÓSZ, így ne reménykedjen senki a JOBBban, mert amíg a BAL a JOBB képzésének az alapja, a megvalósu-lása a ROSSZABB lesz. Terv, törvény, tény. Nem megfordítható logikai rendszer.

2020-11-17 EgyMagya