Akkor amikor itt voltál írtam is neked, de úgy hiszem nem kaptad meg az E-Mail-t mert nem válaszoltál ezért nem tudtunk találkozni...
Valószínüleg azért élek "jól" svájcban, mert '81 óta itt vagyok, itt születtek a gyerekeim is, a nyugdijam meg biztosít egy normális életet számomra - amiért "csak" 36 év és 10 hónapot kellett itt dolgoznom (és persze adóznom is. + egy u.n. 2te Säule***-t se árt összegyüjteni a nyugodt nyugdíjhoz) 13 évet pedig még otthon, amiért havonta 120-130 Frankot utal át a Magyar nyugdíjintézet (...ami kötelezõ a számukra.)

*** Was ist die 2 Säule in der Schweiz?
Unter beruflicher Vorsorge versteht man betriebliche Pensionskassen. Das ist die 2. Säule des Sozialsystems in der Schweiz. Sie wird im Bundesgesetz über berufliche Alters-, Hinterlassenen- und Invalidenvorsorge (BVG) geregelt.
röviden: Ez a svájci szociális rendszer második pillére. Ezt a munkavállalói nyugdíjról, a túlélő hozzátartozókról és a rokkantsági ellátásokról szóló szövetségi törvény (BVG) szabályozza.

Látod-látod... tudom, hogy a Te döntésed a mérvadó, de nekem volt és van motorom is autóm is és 400km jó öt óra, motorral (jó idõben, rendör nélkül), még annyi se... de késö bánat. No meg én biztos nem mentem volna fel gyalog a Matterhornra (Amúgy már voltam is - igaz csak egyszer, valamikor a 90-es évek elején, de jobban szeretek vízpart mellett lenni, a hegyekben csak a szerpentínek  a passokon (hágók) vonzanak és csak akkorr amikor motorral mehetek. De majd legközelebb ha erre jársz...

Itt is elmúltak már azok a téli hónapok amikor hosszú idõn keresztül megmaradt a hó.
Olyankor szinte sosincs szél, a fákon, még a csupasz ágakon is sokáig ott marad a hószalag, egy kisujj-vastagságú ágon 6-8 cm magas hó tapad meg és több napig, lassan lekonyulva fehéren szikrázik. Ha elmennek a felhõk kisüt a nap, szikrázóan fehér és csendes... csak a lecsöpögõ víz és a a levelekröl néha váratlanul meginduló több kiló hó földet érõ puffanását hallani.
monguz írja fent - a svájci emberek is rabszolgák... de én azért mást látok, mást tapasztaltam.
Amikor otthon éltem, már tanulóként is reggel 8-tól este 5-ig bent voltam a munkahelyen (mint ipari tanuló - a MÜM 30 as suli heti két nap volt és négy nap - szombaton is - a Ternyei Pál Autórádió - üzletben. XIII.ker Alig utca 7 cím alatt. Naponta (télen-nyáron) kora délutántól estig szereltük be (vagy ki) a tanuló társammal az autórádiókat, szinte állandóan 8 felé értem haza.
A harmadik évben már csak egy nap iskola a többi munka volt. A tanuló fizetésem három év alatt 180-ról ... 320 Forintra emelkedett.
Ezidõben egy doboz cigi kb 3 Forint, a zsemle 40 fillérbe került és még volt 2 forintos kolbász igaz, hogy 2.80-ért. A benzin literje is 3 Forint volt.
Elsõ igazi munkahelyemen - az Orionban - 1217 forint havi fizetést kaptam. A munkaidõ reggel 7-töl délután 4-ig tartott... de ezért elvárták, hogy dolgozzak is. Nem volt ezzel semmi baj.
1980-81-ben a magyar fizetésem 4200.- forint de ebböl a fizetésbõl ki tudtam jönni hó végéig hiba nélkül. Igaz, akkor még nem volt autóm, csak motorom, de elég volt arra hogy fedezzem a költségeimet. További életebben, itt svájcban is ugyanúgy éltem, ha az élet - ebben a világban - pénzbe kerül ezért adni is kell valamit. De sose éreztem magam rabszolgának, mi több irányítani tudtam a saját életemet.
Nem mindig volt könnyü, de ha így - a vége felé - visszanézek akkor béke van bennem. Másnak is ezt ajánlom, próbáljon önmagával békében élni, talán úgy könnyebb megoldani amivel az élet meglepi. A többit meglátjuk.

Itt is esett, hullt! 40-50 pihe! Csak a fákon maradt meg egy ideig!