Erre nem gondoltak a DNS módozatú oltásokkal kapcsolatban (Szőke Lajostól kaptam):

  Legyen a vérem a lelkem ereje Hajdanában, ha nem is következetes rendszerességgel, de gyakorta voltam önkéntes véradó. Részint mert ezzel emberek életét menthettem meg, és ez nekem nem került semmibe, másrészt mert váratlanul bekövetkező esetben jómagam is szorulhattam volna mások segítségére. Nos, ez a késztetésem a két utolsó véradásomat követően elpárolgott, az pedig, hogy másoktól jómagam fogadjak el vért, a 2021-es sötét esztendőt követően ki van zárva. Az elején kezdve; az utolsó előtti véradásomon történt, hogy munkahelyemre begördült egy vérvételi autóbusz, s mi, önkéntesek, egymás mögött állva vártuk, hogy vért adhassunk. Már dél körül járhatott az idő, amikor a véradásra várakozók sora megszaporodott, ugyanis a véradást követően mindegyikünk kapott egy pár virslit, két zsemlével és egy üveg sört, s a sok éhes száj, e jutalomért, üzemi koszt helyett inkább beállt a sorba vért adni. Már éppen sorra kerültem volna, amikor az előttem álló férfi steril csomagolású műanyag csövecskéjét a hivatalból ezt intéző tinédzser segéderő feltépte, majd ezt követően bele is ejtette az út porába. Ezt követően még ugyanazon mozdulatával lehajolt érte, felkapta, majd jobbról-balról lefújva róla az „út porát”, az ily módom „sterilizált” eszközt gondolkodás nélkül beledöfte a férfi karjába. Nos, ez azért nyomot hagyott bennem. Ezt követően, utolsó véradásommal egy munkahelyi balesetet szenvedett munkatársam életét kellett nagy gyorsasággal megmenteni. Több, mint húsz kollégámmal, busszal-villamossal elzarándokoltunk tehát az akkori, Hősök-tere környéki véradó központba, s tisztességgel vártunk a sorunkra, már hogy a vérünket levegyék. Ez történt reggel, s délután még mindig ott ültünk, megbékélve azzal a tudattal, hogy a munkatársunkat éppen most műtik. Túl voltunk már a procedúrán, amire ráment az egész napunk, s csak másnap, hosszas telefonálgatást követően tudhattuk meg, hogy a kollegánk már egy nappal előbb meghalt. E két eset kissé megváltoztatta a világnézetemet. S mi történt mára? 2021-et írunk, amikorra kezd világossá válni, hogy Magyarországon, miután a politika bennfentes „emberei” kéretlenül magukhoz ragadták az egészségügyi intézmények történéseit, véglegesen megszűnt az addig remélt „tiszta vérvonal”. S ha ezt az egészségügy valaha ki is heverné, hát köszönöm szépen, de bármilyen tragédia érne is engem, meg nem engedném, hogy nekem ebből a vérként kezelt szennyezett katyvaszból, (mások véréből), életmentő vért adjanak. Mert mások összevegyített, vakcinásan beoltott, emberkísérletekből nyert, HIV-vírusos, tüskefehérjés, fertőző, bevizsgálatlan, százfelé mutálódott, brutálisan szennyezett, romlott vérére nekem semmi szükségem nincsen. Sőt: húsevő, dohányzó és alkoholista vérére sem lenne semmi szükségem. S mivel jómagam oltatlan vagyok, meggyőződésem, hogy nem sok idő múlva az én vérem fog felértékelődni, s bármi legyen is a sorsom, s ha vért adnék is, az én véremből földönfutó, egyszerű embernek bizonnyal egy csepp sem fog jutni. 2021. május