Mottó 1: Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében. (William Shakespeare)

Mottó 2:
„Valakinek a rosszfiúkat is el kell játszani!”
(Amolyan elgondolkodtató graffiti feliratos kiegészítésféle)
Mumus: A mumus vagy bubus a magyar néphiedelemben gyerekeket ijesztgető láthatatlan lény.
Legtöbbször a sötétséggel hozzák összefüggésbe, de magáról az alakjáról nincs leírás még más népek
hiedelemvilágában sem. Bizonyos feltevések szerint azért nincs róla sehol alaki leírás, mert mindenki
számára saját félelmeinek megtestesítője. Rosszindulatú szellemlény. (Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mumus)
Ha eleddig bárkiben is kétségek merültek fel a tekintetben, hogy a politikai osztály egygyökerű,
illetve, hogy az előre megírt forgatókönyvek szerint levezényelt, és rendszerváltozásnak elnevezett
hatalomátrendeződési momentum óta gyakorlatilag két egykori KISZ-titkár vircsaftjára megy rá az
egész ország idestova lassan egy egész emberöltő óta, nos, ne merüljenek fel! 2019. október 13-a óta
semmiképpen sem!
Manapság, amikor Magyarország legfontosabb trilógiáján – A sárember kora – és annak folytatásán –
A mutatványos bódé – című könyvsorozatokon dolgozom gőzerővel, nem sok idő jut a napi
eseményekre való reagálásra, így mostanság nem is nagyon írok cikkeket. Néha azonban bizonyos
történések arra késztetnek, hogy billentyűzetet ragadjak. Ez a mostani késztetés éppen a jelenleg
regnáló kormányfőnek, Orbán Viktornak köszönhető.
A kezdő lökést a Hír Tv adta meg az elhíresült, immáron 15. évfordulójához érkező őszödi beszéd
kapcsán készülő mozifilm előzetesével. Az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa pedig a róla
elnevezett show-műsorban taszajtott rajtam egy újabbat, amikor a film produkciós fő hallja kendjével,
Kálomista Gáborral beszélgetett. De a reflektorfényt a témára úgy istenigazából mégis csak a
kormányfő, Orbán Viktor irányította rá 2021. május 28-án a szokásos péntek reggeli, Kossuth
Rádióban elhangzó interjújában.
A beszélgetés teljes terjedelmében itt meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=D0PcsVXQMBA
Aki nem akar babrálni az internetes link bepötyögésével, az a Youtube kereső sorába az alábbi
szöveget írja be:
Orbán Viktor a Kossuth rádióban (2021. május 28.)

Ugorjunk is rögtön 21 perc 20 másodperchez:
Nagy Katalin: Tizenöt évvel ezelőtt hangzott el Őszödön Gyurcsány Ferenc beszéde.
Hazugságbeszéde. Amit ő és az egyesült baloldal szeretne elfelejteni. Ön mit gondol erről? Elfelejtsük
ezt a beszédet?
Orbán Viktor: Hát aligha tudjuk elfelejteni! Ugye, van ez, amit úgy hívunk, hogy „vaku-élmény”. Az
ember egy-egy eseményre az élete során, akármilyen régen is volt, ilyen villanásszerűen képes
visszaemlékezni.
Vannak kellemetlen és kellemes vaku-emlékek. Mondjuk, amikor Egerszegi Krisztina ott a szöuli
olimpián a döntőben, a Vitray kommentált, mi meg kiabáltunk a szobában, az olyan élesen van
előttem, mintha most történne. De ugyanígy emlékszem, hogy amikor az őszödi beszéd miatt a
lázadások kitörtek, azzal kellett kezdenem, hogy az akkor serdülőkorban lévő fiamat rögtön bezártam
biztonságos helyre, mert már menni akart a barátaival, tehát ezek nagyon erős élmények.
Meg ugyanilyen erős élmény, amikor meghalt Antall József, arra is emlékszem, hogy megszakították az
adást a televízióban, vagy június 16, amikor újratemettük Nagy Imrééket, arra egészen jól emlékszem.
Tehát vannak ilyen „vaku-élmények”. És az őszödi beszéd, az egy ilyen dolog.
Mindig megdöbben az ember. Nem is azon, hogy mindez megtörtént, mert ez fájdalmas, de azért van
az életben ilyesmi, hanem az vágja mellbe az embert, hogy aki miatt mindez történt, meg aki ezt
elmondta, az ugyanúgy ott van a magyar politikában, mintha mi sem történt volna. Azért ez egy
mellbevágó élmény!
Nem hiszem, hogy létezik olyan ország, ahol, ha ez bekövetkezik, s mondjuk egy miniszterelnök azt
mondja, hogy hazudtak reggel, délben, este az embereknek, hogy böszmeséget csináltak, hogy ők
rontották el, majd utána elvesz egyhavi fizetést, egy havi nyugdíjat, leépíti a családtámogatási
rendszert, az országot belöki az IMF-nek a karjaiba és eladósítja, hogy utána ott lehet maradni a
politikába, ez annyira mellbevágó élmény még most is... És még nekem is, pedig sok mindent láttam
már... hogy most, amikor hallgattam a felidézett beszédrészleteket, ez jutott eszembe.
És hát ráadásul nem egyszerűen csak arról... végiggondoltam a saját szempontomból is, nem csak
arról beszélünk, hogy itt van, senki nem vállalta ezért a felelősséget, nem kért bocsánatot, nem ment
haza, nem hagyta itt a politikát, tehát olyan sok állás van még ebben a szép világban. Ha az ember
fölsül, ott nem érdemes ott maradni ilyen sokáig, hanem... most ugyanevvel az emberrel harcolok.
Tehát ő a főnök a másik oldalon. Gyurcsány a főnök! Tehát nem tudom ezt egyszerűbben és
udvariasabban mondani.
És nézem itt a városházát is, ahol egymás után tűnnek föl azok az emberek a polgármester háta
mögött, akiket én még a Gyurcsány-kormányból ismerek. Tehát valójában a volt miniszterek bementek
a városházára, és a főpolgármester háta mögött, szinte újjáalakult a Gyurcsány-kormány. Egy olyan
beszéd után, amit most mindannyian hallhattuk, amikor a tizenöt évvel ezelőtti történéseket fölidéztük.
Ezek különleges dolgai a magyar politikának. Az ember nem is pontosan tudja, hogy viszonyuljon
ehhez. Én is küszködök a kérdéssel, hogy most akkor... tizenöt éve volt, most már nézzünk inkább
előre, de azért tizenöt éve volt, de ugyanazok még mindig itt vannak, ismét kormányozni akarnak.
Tizenöt éve volt, de vannak emberek, akiknek kilőtték a szemét, megnyomorítottak, megaláztak.
Megkapták-e a megfelelő elégtételt? Attól tartok, hogy talán mégsem kapta meg mindenki. Ezek a
kérdések mind itt vannak velünk.

Az őszödi beszédben az a jó, hogy régen volt.
Eddig az idézet a beszélgetésből.
Megmondom az őszintét, ez volt az a pillanat, ahol „az agyam lelökte a szíjat” – ahogyan mifelénk
mondani szokás, de minimum nem kaptam szikrát.
Történetünk elején már említettem az eszmélés szempontjából oly jelentőségteljes 2019. október 13-ai
dátumot. Ezen a napon ugyanis mindenki a saját szemével győződhetett meg arról, hogy a hatalom
forrása, azaz maga a nép, mennyire nem számít, a politikai osztály tagjai számára csupán a tömeg
szerepére kárhoztatott statisztéria szerepét tölti be, semmi mást, amely jelenlétével – legalábbis
látszólagosan – mintegy legitimálja azt a fajta vetítés- és lejátszás-technikai felszínt, melyet éppen
műsoron tartanak a média hathatós segítségével.
2019. október 13-án este a nyilvánosság elé állt Butapest székesfőváros újonnan megválasztott első
embere, Karácsony Gergely és elmondta győzelmi beszédét. Azonban mégsem ő az, akiről e helyt
most említést kell tennünk. Az újsütetű városvezető mögé felsorakozott számos prominens közül most
legyen elég csupán egyiküket, a darab ideig a miniszterelnöknek látszó tárgy kategóriában sertepertélő
hórihorgas ripacsot, Franciscót kiemelnünk!
Ez tényleg felettébb kényes és kínos helyzet! Ülsz otthon a tévékészülék előtt, és sehogy sem érted,
mit keres ott Francisco? Hogyhogy nem egy cellából, vagy a börtön közösségi termében elhelyezett
tévén keresztül nézni a közvetítést?
Már akkor sem értettem, most meg aztán végképp nem értem! Most nem értem csak igazán, amikor
maga a miniszterelnök úr ad hangot a meglepettségének, és értetlenségének! Ha van valaki, aki erre a
kérdésre igazán, amolyan autentikus módon tudna válaszolni, akkor az éppen ő!
Ez az a pont, Istenben szeretett felebarátim, ahol muszáj feltennem egy egyáltalán nem költőinek szánt
kérdést a tisztelt Olvasónak! Arra kérem mindkét politikai szekértábor tagjait, hogy most néhány
pillanat erejéig próbáljunk meg együtt gondolkodni!
Van ma élő ember Magyarországon, aki elhiszi, hogy a Fidesz és csatolt részei, három egymást követő
kétharmados – tehát minősített többség – birtokában, ha akarná, ne tudná Franciscót hűvösre tenni? A
válasz: NINCS ILYEN EMBER! Tudnák, csak nem akarják!
Ő a mumus, a stabilan állandó és megbízható ellenségkép, akivel állandóan lehet riogatni. És kell is!
Hogyan jutottunk idáig? Miért lehet ezt velünk megtenni? Miért nem tudunk, vagy nem akarunk
egyszer már megbukott, levitézlett politikusokra nemet mondani? Miért nem mondjuk, mondhatjuk,
hogy „Hozzanak egy másik politikust, ez megtelt!”?
Miért nem tudunk, de még inkább, miért nem akarunk védekezni? Miért nem tudjuk, miért nem
akarjuk megvédeni magunkat a társadalom egészétől gyakorlatilag teljesen elszakadt, és lassan, de
biztosan önjáróvá vált politikai osztálytól, valamint a magára ma már önálló hatalmi ágként tekintő
médiától?
Megítélésem szerint ennek két fő oka van:
1. A politikai osztály gyakorlatilag minden jogi eszközt kivett az állampolgárok kezéből, mellyel
megvédhetnék magukat, vagy olyannyira megnehezítette, ellehetetlenítette a használatukat, hogy azok
elérhetetlenné váltak a számukra.

2. Bizonyos esetekben pedig, a diskurzustérből való teljes mellőzés mellett, a jogi szabályozást is oly
módon változtatták meg, hogy jogorvoslatnak már az igénye sem merülhet fel!
Lapozzuk fel Magyarország legfontosabb trilógiájának első kötetét, melynek címe:
MONEYPULÁCIÓ! A 260–261. oldalon a következőket olvashatjuk:
„Francisco „Őszödi beszéd” címen elhíresült, miniszterelnökhöz méltatlan retorikai ámokfutása
„Vadirat” megjelölésű, a Magyar Köztársaság 1990 óta megválasztott kormányfőit érintő „jelképesen
benyújtott vádindítvány”megírására késztette Dr. Halász Józsefet.
A Központi Nyomozó Főügyészség Halász József dr. számára 2007. február 22-i keltezésű hivatalos
leveléből idézünk.
A dokumentumot Dr. Gasz Peter ügyész úr jegyzi:
„A politikai pártok képviselői által a választási kampányokban tett – a párt ideológiáját, az ahhoz
kapcsolódó stratégiákat, ezen belül az ország állapotával kapcsolatos nézeteket tükröző – kijelentések
valóságtartalmának vizsgálata nem tartozik a bűnügyekben eljáró hatóságok hatáskörébe, ezen
kijelentésekért történő helytállás a politikai felelősség kategóriájába tartozik.
Az ilyen, akár megtévesztő, akár nem megtévesztőnek ítélt nyilatkozatok a választó érdemi szavazási
döntését befolyásolják és nem a már kialakult szavazói döntésnek megfelelő, a szavazat leadásához
szükséges (és így a büntetőjog által védett) választási eljárási rend biztonságát sértik.”
Forrás: szkszhu.szksz.com/lu070308.doc
Magyarra lefordítva ez azt jelenti, becsaphatnak, ahogyan Eleanor is mondta, lehazudhatják a csillagos
eget is, nem számít, nem jogi kategória, nem vizsgálhatják, hogy rászedtek-e, bepaliztak-e vagy nem,
hogy hazugság alapján adtad rájuk a voksodat, ez mind nem számít! Csak azt lehet, ó pardon, szabad
vizsgálni, hogy a választás menete, a technikai lebonyolítás az szabályos volt-e!
Ilyen van?
Vedd már észre, itt csak ilyen van!”
Eddig az idézet a könyvből.
Színjáték ez? Vetítenek?
Rodolfó, a szocialista Magyarország első számú bűvésze mondta mindig a kamerák kereszttüzében:
„A kezemet figyeljék, mert csalok!” Ezen a mondaton mindig hangosan kacarászott a közönség.
„Ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit teszek a megválasztásom érdekében!” –
mondta egy alkalommal a jelenleg regnáló miniszterelnök, Orbán Viktor. Ma valahogy nincs kedvünk
kacarászni. Vidék-Magyarország 3-400 eurós havi fizetésekkel bíró lakóinak valahogy nem
természetes a mosolyuk az ilyen és hasonló kijelentések hallatán.
Most értjük meg csak igazán, miért nem szerették az indiánok a szakállas embereket. Azért nem
szerették az indiánok a szakállas embereket, mert nem tudták elsőre eldönteni, hogy mosolyognak-e,
vagy vicsorognak.

Úgy tűnik, az örökké fiatalok és örökké demokraták első emberénél nemcsak az a fontos, hogy mit
mond, és mit tesz a megválasztása érdekében, hanem legalább olyan fontos az is, amit nem tett, vagy
nem tesz meg!
Életben kell tartani tehát a mumust, aki mindig kéznél van, ha riogatni kell! Ő a megbízható
ellenségkép, akire mindig lehet számítani. És akitől mindenki fél! Vagy legalábbis senki sem akarja,
hogy visszajöjjön!
Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen a jelenleg regnáló kormányfő is ugyanezt a feladatkört
látja el, csak éppen a másik, az ellenséges szekér- és szavazótábor lakói számára.
A végére már csak az egyetlen, szokásos kérdés maradt: Mi, semelyik politikai táborhoz sem tartozó –
csak így szimplán, pusztán, gyárilag – magyarok, mi hova álljunk?
Miközben a miniszterelnök még mindig értetlenkedik!
Azon, amit nem tett meg (pedig már régen meg kellett volna tennie)!
Azon, amit most (és gyaníthatóan a jövőben) sem tesz majd meg!
Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!

Szabó László – 1 öntudatos pécsi polgár

A szerző utóirata:
EZ ITT TÉNYLEG A REKLÁM HELYE!
A fokozott érdeklődésre való tekintettel a Moneypuláció című kötet idén nyáron korlátozott
példányszámban újra meg fog jelenni! A könyvhöz készült mozgóképes előzetes itt megtekinthető:
[url]https://www.youtube.com/watch?v=gBPS4p49R6clist=PLlBbv6FhuJMYMmEgShm2BhhFvWKxm
3yJCindex=1[/url]


Szia Imre!

A csatolmányba tettem a legújabb cikkemet. Hosszú, több évtizedes
együttműködés után most először nem közölték le az írásomat arra való
hivatkozással, hogy árt a Fidesznek. Kíváncsi vagyok a véleményedre! Már
ha bokros teendőid közepette akad néhány perced rá. Ha arra érdemesnek
találod, nyugodtan küldd el másoknak is!

Üdv.: Szabó Laci Pécsről