Ez velem történt meg 2017-ben.

Egy szép napon megált a szivem. És meghaltam. Errefele, a Francban, a tűzoltók is első válaszadók a mentők mellett. Úgyhogy ki is jöttek a markos legények és eltörték olyan tizenkét bordámat a háromórás szivmasszázsal. Nem indult újra. Ekkor bevittek a sürgősségire és gépekre tettek. Eközben én vigan meg voltam halva. Megjártam a halál árnyékának a völgyét, ami igazán nem vidám és továbbmentem a közmondásos fény felé. 
  Na innen lett érdekes. Egy olyan világos teremfélébe értem, hogy kiverte a lelki szemeimet. Végig hunyorogtam az egészet. Itt három bira elé álltam, akik ugyanolyan fényesek voltak, hogy nem is birtam a szemükbe nézni. Pedig szokásom. Valamiféle emberi körvonalaik voltak, de valószinüleg nem emberek. És rákérdeznek: Hát te? Szeretjük mi magyarok az ilyen kekeckedő kérdéseket, ugye? 
  Van ott egy ilyen állapot. Teljes biztonsággal tudod hogy ők mindent tudnak rólad, azt is amit te már rég elfeledtél. Azt is tudod hogy nem hazudhatsz és furcsamód eszedbe sem jut hogy hazudj. Pedig én elég jókat szoktam lóditani időnként. De ami érdekes nem is kérdeznek rá semmire az életed tettei felől. Miért is, úgyis tudják. Tudjátok miről kérdeznek? A véleményedről. Ki kérdik a véleményed mindenféléről, az élet dolgairól. Nekem úgy tűnt hogy legalább egy napig beszélgettünk, persze az idő odaát másképpen telik. A beszélgetésünk végén ezt mondták: Ennyitől nem kell meghalni, indulás vissza. Oszt kész. Öt napig voltam kómában gépeken, ami után egyszer csak fölébredtem. 
  Kiderült hogy rákom van és végigjártam a sebészetet, a kemoterápiát és a rák minden örömét. Szerintem most jól vagyok, de mit tudom én. Mit akartam ezzel? Csak annyit hogy nem akkor halunk meg amikor akarunk. Sem nem akkor amikor már amúgy meghalnánk, mondjuk rákban. Amig itt dolgunk van, addig nem lehet még meghalni sem. 
  Amikor visszaküldtek kértem valamit. Ha esetleg hozzáférhetnék a történelmi dokumentumokhoz, amelyek le vannak jegyezve az Akshában, mert történelem mániás vagyok. Valamennyire megy is. Még sokat kell gyakorolnom.
  Imrus, képzeld valaki rám szólt valamikor 2015-ben, hogy bátoritsam a magyart. Ez teljesen kiakasztott, mert a magyarnak sok baja van de hogy bátorság hijján lenne, az nem jellemző. És hogy a görcsben tenném én ezt innen a Francból? Amikor megláttam a Bátor gyerek esetét, összecsengett valami. Úgyhogy irogatok itt, ezt-azt.