Ma egész délelõtt (E-mail) leveleket váltottam egy Los Angelesben élõ ismerõsömmel. Mihály (aki ugyan nem arkangyal, bár az angyalok városában él) egyik kedvenc témája a zene és ebbe több müfaj is beletartozik. Mihályt 1982 óta ismerem és igaz, hogy az útunk teljesen eltérõen alakult, mégis megmaradt közöttünk egy laza, de 40 éven keresztül átívelõ kapcsolat.

Mihályról még annyit; kispolgári életet élõ emberek (mint én is) el se tudják képzelni azt amit õ megélt. Ha nem tudnám -több forrásból is,- hogy igaz amit elmesél (nem elmond, hanem elmeséli és miközben elmeséli, szinte úgy érzi az ember, hogy ott ül mellette a kocsijában és meg is éli azt amit hall.) Pontosan nem tudom - nem kérdeztem - de kb 8-10 éve biztos, hogy a nyugati parton él, elõtte viszont több évtizedig New Yorkban élt és ... élt. Persze pénzt is keresett, aztán nem volt pénze, aztán megint lett, vett egy házat... és így tovább. Amerika az az ország ahol minden lehetsz vagy semmi. Ahol túl kell élni az életet, ahol az élet változatos, ahol az élet kemény, ahol az élet értéktelen.
Két vagy három hete este 3 órán keresztül beszélgettünk telefonon, másnap kora reggel  még 2 órán keresztül folytattuk... (nála ugyanez reggel és este történt meg)
Két napja küldött néhány videot, amit a kedvencei közül kiválogatott, némelyik jó, másokat ismerek, volt olyan ami nem tetszett igazán, egy dologban megegyeztünk mindig: good music is not bad!  (a jó zene nem rossz!)

Megemlítettem neki, hogy a filmzenék közül jónéhány kedvencem van és véleményem szerint az eredetileg háttérzenének megrendelt zenei témák sokszor magasabb színvonalat képviselnek mint az átlagos zenei világ dalainak nagy többsége... Magyarul: okoskodtunk és bólogattunk magunknak.
Ekkor jutott eszembe egyik - nekem különösen tetszõ - életében meglehetõsen sok filmzenét szerzö és azt elõadó énekes neve. Kikerestem néhány zenei videóát a Youtube-n és elküldtem neki E-mailben.  Eddig még nem válaszolt, gondolom azért mert néha aludni is szokott és valamikor mostanában fog majd felébredni, kávézni... (e-pillanatban nálam délután fél hat az idõ).

Lehetséges, hogy ismeri Tom Waits nevét és a zenéit is, de ki tudja.

Eddig a levelezés... (Bocs' de elfelejtettem az elején kiírni, akit ez a privát történet nem érdekel az tekerjen le a 3 piros csillagig!)

***
Aki viszont idáig már elolvasta annak úgyis mindegy

Tom Waits-t nagyjából 15 éve ismertem meg teljesen véletlenül. Még - valamikor réges régen - Kolozsvárott olvastam egy írást, amit 1956-ban írtak és egy ott megjelent könyvben találtam. Az író neve: Allen Ginsberg volt és az írás cime "Amerika"

Sok évtizeddel késõbb - valamikor a századforduló körül lehetett -, a már a szokásos napi Internet olvasás közben megláttam a nevét és rákerestem a világhálón. Annyit tudtam, hogy Ginsberg zsidó személy, de miután a hetvenes években nem zavart, most se igazán érdekelt, hogy az, viszont "régi ismerõsként" kiváncsi lettem miröl maradtam le vele kapcsolatban.

Ezt találtam, és az volt a fura, hogy valamilyen Tom Waits névvel volt összekapcsolva
(ez a video nem az amit akkor találtam de a zene és szöveg ugyanaz):

America by Allen Ginsberg with music by Tom Waits

Annak idején - az akkori magyar/román rendszerben a szöveg (és magyar változata politikailag elfogadott volt a KGST országokban, miután Amerika volt a mumus...

Még egy utolsó mondat Tom Waits-röl; a szöveg alá játszott dallam miatt kezdtem el kikeresni a többi zenéjét miután úgy éreztem, nagyon hangulatosan illeszkedik a hangfelvétel (amit elõször hallottam azt hiszem eredeti Ginsberg felvétel ami talán ez volt) alá és azóta is néhány száma a kedvencem maradt.

Az eredeti szöveg:

America

By Allen Ginsberg

America I’ve given you all and now I’m nothing.

America two dollars and twentyseven cents January 17, 1956.   

I can’t stand my own mind.

America when will we end the human war?

Go fuck yourself with your atom bomb.

I don’t feel good don’t bother me.

I won’t write my poem till I’m in my right mind.

America when will you be angelic?

When will you take off your clothes?

When will you look at yourself through the grave?

When will you be worthy of your million Trotskyites?

America why are your libraries full of tears?

America when will you send your eggs to India?

I’m sick of your insane demands.

When can I go into the supermarket and buy what I need with my good looks?

America after all it is you and I who are perfect not the next world.   

Your machinery is too much for me.

You made me want to be a saint.

There must be some other way to settle this argument.   

Burroughs is in Tangiers I don’t think he’ll come back it’s sinister.   

Are you being sinister or is this some form of practical joke?   

I’m trying to come to the point.

I refuse to give up my obsession.

America stop pushing I know what I’m doing.

America the plum blossoms are falling.

I haven’t read the newspapers for months, everyday somebody goes on trial for murder.

America I feel sentimental about the Wobblies.

America I used to be a communist when I was a kid I’m not sorry.   

I smoke marijuana every chance I get.

I sit in my house for days on end and stare at the roses in the closet.   

When I go to Chinatown I get drunk and never get laid.   

My mind is made up there’s going to be trouble.

You should have seen me reading Marx.

My psychoanalyst thinks I’m perfectly right.

I won’t say the Lord’s Prayer.

I have mystical visions and cosmic vibrations.

America I still haven’t told you what you did to Uncle Max after he came over from Russia.

I’m addressing you.

Are you going to let your emotional life be run by Time Magazine?   

I’m obsessed by Time Magazine.

I read it every week.

Its cover stares at me every time I slink past the corner candystore.   

I read it in the basement of the Berkeley Public Library.

It’s always telling me about responsibility. Businessmen are serious. Movie producers are serious. Everybody’s serious but me.   

It occurs to me that I am America.

I am talking to myself again.

 

Asia is rising against me.

I haven’t got a chinaman’s chance.

I’d better consider my national resources.

My national resources consist of two joints of marijuana millions of genitals an unpublishable private literature that jetplanes 1400 miles an hour and twentyfive-thousand mental institutions.

I say nothing about my prisons nor the millions of underprivileged who live in my flowerpots under the light of five hundred suns.

I have abolished the whorehouses of France, Tangiers is the next to go.

My ambition is to be President despite the fact that I’m a Catholic.

 

America how can I write a holy litany in your silly mood?

I will continue like Henry Ford my strophes are as individual as his automobiles more so they’re all different sexes.

America I will sell you strophes $2500 apiece $500 down on your old strophe

America free Tom Mooney

America save the Spanish Loyalists

America Sacco Vanzetti must not die

America I am the Scottsboro boys.

America when I was seven momma took me to Communist Cell meetings they sold us garbanzos a handful per ticket a ticket costs a nickel and the speeches were free everybody was angelic and sentimental about the workers it was all so sincere you have no idea what a good thing the party was in 1835 Scott Nearing was a grand old man a real mensch Mother Bloor the Silk-strikers’ Ewig-Weibliche made me cry I once saw the Yiddish orator Israel Amter plain. Everybody must have been a spy.

America you don’t really want to go to war.

America its them bad Russians.

Them Russians them Russians and them Chinamen. And them Russians.   

The Russia wants to eat us alive. The Russia’s power mad. She wants to take our cars from out our garages.

Her wants to grab Chicago. Her needs a Red Reader’s Digest. Her wants our auto plants in Siberia. Him big bureaucracy running our fillingstations.

That no good. Ugh. Him make Indians learn read. Him need big black niggers. Hah. Her make us all work sixteen hours a day. Help.   

America this is quite serious.

America this is the impression I get from looking in the television set.   

America is this correct?

I’d better get right down to the job.

It’s true I don’t want to join the Army or turn lathes in precision parts factories, I’m nearsighted and psychopathic anyway.

America I’m putting my queer shoulder to the wheel.

 

Berkeley, January 17, 1956

Amerika Mindent odaadtam neked, és most már semmi vagyok.
Amerika két dollár és huszonhét cent 1956. január 17.
Nem bírom elviselni a saját elmémet.
Amerika mikor lesz vége az emberi háborúnak?
Menj a picsába az atombombáddal.
Nem érzem jól magam, ne zavarjatok.
Nem írom meg a versem, amíg nem leszek magamnál.
Amerika, mikor leszel angyal?
Mikor veszed le a ruháidat?
Mikor nézel magadra a síron keresztül?
Mikor leszel méltó a millió Trockijához?
Amerika, miért vannak tele a könyvtáraid könnyekkel?
Amerika, mikor küldöd el a tojásaidat Indiába?
Elegem van az őrült követeléseidből.
Mikor mehetek be a szupermarketbe, és vehetem meg, amire szükségem van a jóképűségemmel?
Amerika végül is te és én vagyunk tökéletesek, nem a másvilág.
A gépezetetek túl sok nekem.
Szentté akartok tenni.
Biztos van más módja is, hogy ezt a vitát elintézzük.
Burroughs Tangerben van. Nem hiszem, hogy visszajön. Ez baljóslatú.
Te most baljós vagy, vagy ez valami tréfa?
Próbálok a lényegre térni.
Nem vagyok hajlandó feladni a megszállottságomat.
Amerika, ne erőltesd tovább, tudom, mit csinálok.
Amerika, a szilvavirágok hullanak.
Hónapok óta nem olvastam újságot, minden nap valakit gyilkosságért állítanak bíróság elé.
Amerika, szentimentális érzéseket érzek a Wobblies iránt.
Amerika Gyerekkoromban kommunista voltam, nem sajnálom.
Marihuánát szívok minden adandó alkalommal.
Naphosszat ülök a házamban és bámulom a rózsákat a szekrényben.
Amikor a kínai negyedbe megyek, berúgok, és soha nem fekszem le senkivel.
Elhatároztam, hogy baj lesz.
Látnod kellett volna, hogy Marxot olvasok.
A pszichoanalitikusom szerint tökéletesen igazam van.
Nem mondom el a Miatyánkot.
Misztikus látomásaim vannak és kozmikus rezgéseim.
Amerika Még mindig nem mondtam el, mit tettél Max bácsival, miután átjött Oroszországból.
Hozzád beszélek.
Hagyod, hogy az érzelmi életedet a Time Magazine irányítsa?
A Time Magazine megszállottja vagyok.
Minden héten elolvasom.
A címlapja bámul rám minden alkalommal, amikor elosonok a sarki cukrászda mellett.
A Berkeley Közkönyvtár alagsorában olvasom.
Mindig a felelősségről beszél. Az üzletemberek komolyak. A filmproducerek komolyak. Mindenki komoly, kivéve engem.
Eszembe jut, hogy én vagyok Amerika.
Megint magamhoz beszélek.

Ázsia fellázad ellenem.
Nincs esélyem a kínaiaknak.
Jobb, ha megfontolom a nemzeti erőforrásaimat.
A nemzeti erőforrásaim két joint marihuánából állnak milliónyi nemi szerv egy kiadhatatlan magánirodalom, hogy sugárhajtású repülőgépek 1400 mérföld per órával és huszonötezer elmegyógyintézet.
Nem beszélek sem a börtöneimről, sem a több millió hátrányos helyzetűről, akik ötszáz nap fénye alatt virágcserepeimben élnek.
Franciaország bordélyházait felszámoltam, Tanger a következő.
Az a célom, hogy elnök legyek, annak ellenére, hogy katolikus vagyok.

Amerika, hogyan írhatnék szent litániát a te ostoba hangulatodban?
Folytatom, mint Henry Ford a strófáim olyan egyediek, mint az autói, még inkább különböző neműek.
Amerika eladom nektek a strófákat 2500 dollár darabja 500 dollárral kevesebbet adok a régi strófátokhoz képest.
Amerika szabad Tom Mooney
Amerika mentsd meg a spanyol lojalistákat!
Amerika Sacco és Vanzetti nem halhat meg.
Amerika Én vagyok a Scottsboro-i fiúk.
Amerika amikor hét éves voltam anyu elvitt a kommunista sejt gyűlésére, ahol garbanzót árultak nekünk egy maréknyit jegyenként egy jegy egy ötcentesbe került és a beszédek ingyenesek voltak mindenki angyali és szentimentális volt a munkásokról olyan őszinte volt az egész fogalmad sincs milyen jó dolog volt a párt 1835-ben Scott Nearing egy nagy öregember volt egy igazi ember Bloor anya a Selyemsztrájkolók Ewig-Weibliche-je megríkatott egyszer láttam a jiddis szónokot Israel Amter plain. Mindenki kém lehetett.
Amerika nem igazán akar háborúzni.
Amerika a rossz oroszok.
Az oroszok, az oroszok, az oroszok és a kínaiak. És az oroszok.
Az oroszok élve akarnak minket felfalni. Az oroszok hatalomőrültek. El akarja venni az autónkat a garázsunkból.
El akarja kaparintani Chicagót. Szüksége van egy Vörös Reader's Digestre. Szibériába akarja vinni az autógyárainkat. A nagy bürokrácia irányítja a töltőállomásainkat.
Ez nem jó. Ugh. Az indiaiaknak meg kell tanulniuk olvasni. Neki nagy fekete niggerek kellenek. Hah. Mindannyiunkat napi tizenhat órát dolgoztat. Segítség.
Amerika, ez elég komoly.
Amerika, ez az a benyomásom, amit a tévé képernyőjén látok.
Amerika, ez így van?
Jobb, ha rögtön a munkához látok.
Igaz, hogy nem akarok belépni a hadseregbe vagy esztergálni a precíziós alkatrészgyárakban, amúgy is rövidlátó és pszichopata vagyok.
Amerika, a homokos vállamat a kerékre teszem.

Azt hiszem - 65 év távlatából kimondhatjuk, hogy az Amerikai gazdasági hatalmat bitorló csoportok és azok vezetõi szinte semmit nem változtak. Soha nem akartak mást mint megszerezni egy akkora hatalmat ami már semmibe veheti az amerikai népet és ami napjainkra már semmibe veszi a világ emberiségét, ami most ott tart, hogy csak pusztítani akar önmaguk menekülése érdekében.

...és ez a politika