– interjú Szergej Glazyevvel, Putyin volt főtanácsadójával (I. rész) A magyar nyelvű fösodratú médiában – ahogy a koviddal kapcsolatban is megszokhattuk -, az orosz-ukrán háborúról szinte minden esetben félretájékoztató és manipulált információk jelennek meg. Ha valaki kiegyensúlyozott tájékoztatásra vágyik, hosszas nyomozást kell folytatnia az internetes alternatív forrásokban arra vonatkozóan, hogy megismerje a másik fél, az orosz oldal álláspontját. Ebben szeretnénk most segíteni azzal, hogy az Erdély.ma portálon magyar nyelven közöljük Szergej Glazyevnek, az Orosz Tudományos Akadémia tagjának, Putyin elnök volt főtanácsadójának interjúját. A kiemelkedően fontos beszélgetés szövegét angol nyelvről Dér Imre fordította és Tallián Hedvig ellenőrizte.

"Az új világgazdasági rend szocialista ideológiára épül"

– Szergej Jurjevics, a mai tragikus eseményeket kommentálva azt írta a Telegram csatornáján, hogy el kell olvasni az ön "utolsó világháborúról" szóló, körülbelül 6 évvel ezelőtt írt könyvét. Hogyan sikerült mindent ilyen pontosan megjósolnia?

– Tény, hogy a gazdasági fejlődésnek vannak hosszú távú mintái, amelyek elemzése és megértése lehetővé teszi számunkra, hogy következtetni tudjunk a jövőre. Most a technológiai és világgazdasági struktúrák egyidejű változását éljük át, miközben a gazdaság technológiai alapja megváltozik, az alapvetően új technológiákra való átállás zajlik, és az irányítási rendszer is átalakul. Ilyen esemény körülbelül évszázadonként egyszer fordul elő. A technológiai minták azonban körülbelül 50 évente egyszer változnak, és az átalakulást általában technológiai forradalom és fegyverkezési verseny kíséri. A világgazdasági minták pedig 100 évente egyszer változnak, és az átalakulást világháborúk és társadalmi forradalmak kísérik. Ez annak tudható be, hogy a régi világgazdasági struktúra magországainak uralkodó elitje akadályozza a változásokat, nem veszi figyelembe a hatékonyabb irányítási rendszerek megjelenését, megpróbálja blokkolni az új vezető réteg kialakulását, és minden eszközzel, beleértve a katonai és forradalmi eszközöket is, megpróbálja fenntartani hegemóniáját és monopolhelyzetét.


Száz évvel ezelőtt például a Brit Birodalom volt hasonló helyzetben. Amikor gazdaságilag már vesztésre állt az Orosz Birodalom és Németország együttes erejével szemben, akkor robbant ki a brit hírszerzés által kiprovokált első világháború, amelynek során mindhárom európai birodalom felemésztette saját magát. A cári Oroszország, a német és az osztrák-magyar birodalom összeomlásáról beszélek, de ide tartozik a negyedik, az oszmán porta is.

Ami Nagy-Britanniát illeti, egy ideig tartotta a globális dominanciát, sőt, a bolygó legnagyobb birodalmává vált. De a társadalmi-gazdasági fejlődés kérlelhetetlen törvényszerűségei miatt a gyarmati világgazdasági rendszer, amely valójában a rabszolgamunkán alapult, nem tudott többé gazdasági növekedést biztosítani.

A létrejött két teljesen új politikai modell, – a szovjet és az amerikai – bizonyította, hogy sokkal nagyobb termelési hatékonyságot tudnak elérni, bár eltérő szervezési elvek alapján: egyfelől túllépve a családi tulajdonon alapuló kapitalizmuson, másfelől megvalósítva a nagy transznacionális cégek hatalmát mely a gazdasági szabályozást központi irányításra és korlátlan pénzkibocsátásra alapozza a fiat valuta (Fiat valuta = papír vagy elektronikus formában – szerk.) segítségével. Ezek tették lehetővé a tömegtermékek előállítását sokkal hatékonyabban, mint a XIX. századi gyarmatbirodalmak szabályozási rendszerei.
Hitler

A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban a centralizált irányítási rendszerrel bíró szociális államok kialakulása tette lehetővé a gazdasági fejlődésben elért nagy ugrást; Európában a vállalati irányítási rendszer sajnos a náci modell szerint alakult ki Németországban, mégpedig a brit hírszerzés hathatós közreműködésével. Hitler a brit hírszerző ügynökségek és az amerikai tőke támogatásával gyorsan kiépítette a központosított vállalatirányítási rendszert Németországban, ami lehetővé tette, hogy a Harmadik Birodalom gyorsan átvegye a hatalmat egész Európa felett. Mi viszont Isten segítségével legyőztük ezt a német (vagy inkább – a mai realitásokat figyelembe véve – európai) fasizmust. Ezután két modell maradt a világban, amit én birodalmi világgazdasági rendnek nevezek: a szovjet és a nyugati (amelynek központja az Egyesült Államok). Mivel a direktív irányítási rendszer nem volt elég rugalmas ahhoz, hogy megfeleljen a technológiai fejlődés igényeinek, a Szovjetunió a globális versenyben lemaradt, majd összeomlott, így az Egyesült Államok egy időre magához ragadta a globális dominanciát.

– Most azonban az "amerikai egypólusú magány" időszaka már múlóban. Köszönhetően, valószínűleg nem csak Oroszországnak, hanem mindenekelőtt Kínának és az ázsiai térségeknek. Nem így van?

– A birodalmi világgazdasági rendszerre jellemző hierarchikus vertikális struktúrák túl merevnek bizonyultak ahhoz, hogy szabad utat engedjenek a folyamatos innovációs folyamatokat, és így elvesztették a világgazdaság növekedését biztosító viszonylagos hatékonyságukat. Ezért a periférián egy új világgazdasági rend alakult ki, amely rugalmas irányítási modelleken, a termelés hálózati szervezésén alapul, ahol az állam integrátorként működik, és a különböző társadalmi csoportok érdekeit egy cél – a közjólét növelése – elérésére egyesíti. Az ilyen integrált világgazdaság leglátványosabb példája ma Kína, amely több mint 30 éve háromszor gyorsabban növekszik, mint az amerikai gazdaság. Jelenleg Kína már meghaladja az Egyesült Államokat a termelés, a csúcstechnológiai termékek exportja és a növekedési ütem tekintetében.


Az új világgazdasági rend modelljének másik példája, amelyet integrálisnak neveztünk (ami annak köszönhető, hogy benne az állam egyesíti az érdekeikben eltérő társadalmi csoportokat), az India. Ott más a politikai rendszer, de ott is a közérdekek elsőbbsége érvényesül a magánérdekekkel szemben, és az állam a szegénység visszaszorítása érdekében a növekedési ráták maximalizálására törekszik. Ebben az értelemben az új világgazdasági rend ideológiailag szocialista. Ugyanakkor a verseny piaci mechanizmusait alkalmazza, ami lehetővé teszi, hogy a technológiai forradalom számára a lehető legnagyobb erőforrás-koncentrációt biztosítsa az új fejlett technológiai rendre épülő gazdasági ugrások előfeltételeként.

Ha megnézzük a növekedési ütemet 1995 óta, a kínai gazdaság 10-szeresére nőtt, míg az amerikai gazdaság csak 15 százalékkal. Így már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a globális gazdasági fejlődés üteme jelenleg Ázsia felé tolódik: Kína, India és az indokínai országok már most több terméket állítanak elő, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió.


Ha ehhez hozzávesszük Japánt vagy Koreát, ahol az irányítási rendszer hasonló elvek szerint a társadalom és a közjólét javításának célja köré integrálja, akkor

elmondhatjuk, hogy ma már ez az új világgazdasági rend uralja a világot, és a világgazdaság reprodukciós központja Délkelet-Ázsiába került.

Az amerikai uralkodó elit ezzel természetesen nem érthet egyet.

– És nem tudja elviselni...

– Igen. Ők is, mint egykor a Brit Birodalom, arra törekszenek, hogy fenntartsák hegemóniájukat a világban.

A ma zajló események annak a megnyilvánulásai, hogy az Egyesült Államok pénzügyi és hatalmi oligarchikus elitje hogyan próbálja fenntartani a világuralmát.

Elmondható, hogy az elmúlt 15 évben globális hibrid háborút vívott, és igyekezett az ellenőrzésén kívül eső országokat káoszba kergetni, és visszaszorítani a Kínai Népköztársaság (KNK) fejlődését. De a már archaikus irányítási rendszer miatt ezt nem tudták megtenni. A 2008-as pénzügyi válság egy ilyen átmeneti pillanat volt, amikor a kifutó technológiai rend életciklusa ténylegesen véget ért, és megkezdődött a tőke tömeges átcsoportosításának folyamata egy új technológiai rend felé, amelynek magja a nanobioengineering és az információs kommunikációs technológiák komplexuma. Minden ország elkezdte pumpálni a pénzt a gazdaságába. A legegyszerűbb dolog, amit egy modern állam tehet, hogy minden vállalkozásnak hozzáférést biztosít olcsó, hosszú távú hitelezéshez, hogy új technológiákat alkalmazhassanak. De a Amerikában és Európában az ilyen pénzeket főleg pénzügyi buborékokra költötték és a költségvetési hiányt duzzasztották fel, addig Kínában ez a hatalmas pénzkibocsátás teljes mértékben a termelés növekedésére és az új technológiák fejlesztésére irányult. Nem voltak pénzügyi buborékok, miközben a kínai gazdaság ultramagas monetizációja nem vezetett inflációhoz, a pénzmennyiség növekedését az áruk termelésének növekedése, az új fejlett technológiák bevezetése és a közjólét növekedése kísérte.

A gazdasági verseny mára eljutott oda, hogy az Egyesült Államok elvesztette vezető szerepét. Ha emlékeznek, Donald Trump kereskedelmi háborúval próbálta megfékezni Kína fejlődését, de ebből nem lett semmi.


"Az amerikaiak biológiai háborús frontot nyitottak

a koronavírus Kínában történő bevetésével"

– Vajon Trump, aki hozzászokott a kockázatvállaláshoz és a mindent bele hozzáálláshoz, nem lett volna eléggé elszánt?

– Még Trump sem tudta elérni a célját, mert Kínában hatékonyabb irányítási rendszer működik, ami lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló termelési erőforrásokat a lehető leghatékonyabban koncentrálják. Ugyanakkor a hatékony pénzgazdálkodás a pénzmennyiséget a gazdaság reálszektorának bővített újratermelésének a keretei között tartja, a fejlesztési beruházások finanszírozására összpontosítva. Kína elérte a legmagasabb megtakarítási rátát az összes ország közül: a GDP mintegy 45 százalékát fektetik be, szemben az Egyesült Államok vagy Oroszország 20 százalékával. Ez biztosítja tulajdonképpen a kínai gazdaság rendkívül magas növekedési ütemét.

Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Államok eleve vereségre volt ítélve ebben a kereskedelmi háborúban, mivel a Középső Birodalom hatékonyabban tud termékeket előállítani és olcsóbban tudja finanszírozni a fejlesztéseket.

Kínában a teljes bankrendszer állami tulajdonban van, egyetlen fejlesztési intézményként működik, a pénzforgalmat a termelés bővítésére és új technológiák fejlesztésére irányítja. Az Egyesült Államokban a pénzkínálatot a költségvetési hiány finanszírozására használják és a pénzügyi buborékokba csoportosítják át. Ennek eredményeként az amerikai pénzügyi és gazdasági rendszer hatékonysága 20 százalék – ott csak minden ötödik dollár jut el a reálszektorba, míg Kínában közel 90 százalék (vagyis a KNK központi bankja által létrehozott jüanok szinte mindegyike) a bővülő termelés kontúrjait táplálja és biztosítja az ultra magas gazdasági növekedést.


Trump kísérletei, hogy kereskedelmi háborús módszerekkel korlátozza Kína fejlődését, kudarcot vallottak. Ugyanakkor magára az Egyesült Államokra is bumerángként csaptak vissza.

Ezután az amerikaiak biológiai háborús frontot nyitottak, a koronavírust rászabadították Kínára, remélve, hogy a kínai vezetés nem fog megbirkózni ezzel a járvánnyal. Ki is alakult a káosz Kínában. A járvány azonban viszonylag alacsony hatékonyságúnak bizonyult és visszacsapott, az Egyesült Államokban is káoszt okozott. A kínai irányítási rendszer itt is sokkal hatékonyabbnak bizonyult. Kínában a halálozási arány lényegesen alacsonyabb volt, és sokkal gyorsabban megbirkóztak a járvánnyal. Már 2020-ban elérték a 2 százalékos gazdasági növekedést is, míg az Egyesült Államokban a GDP 10 százalékkal esett vissza (az elemzők a II. világháború óta a legnagyobb visszaesést jegyezték fel – a szerk.). Most a kínaiak visszanyerték az évi 7 százalék körüli növekedési ütemet, és nem kétséges, hogy Kína továbbra is magabiztosan fejlődik, bővíti a termelés új technológiai módját.

A Kína elleni kereskedelmi háborúval párhuzamosan az amerikai különleges szolgálatok háborút készítettek elő Oroszország ellen, mivel az angolszász geopolitikai hagyományok szerint Oroszország a fő akadálya annak, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hatalmi és pénzügyi elitje világuralomra tegyen szert.

Az Orosz Föderáció elleni háború közvetlenül a Krím annektálása után bontakozott ki, azzal összefüggésben, hogy az amerikai különleges szolgálatok puccsot szerveztek Ukrajnában. Azt lehet mondani, hogy becsapták Oroszországot, hogy beleegyezzen Ukrajna amerikai megszállásába, és azt ideiglenes jelenségnek tekintették. Az amerikaiak azonban gyökeret vertek a téren, nemcsak egy erődítményt hoztak létre, hanem nácikat vettek a szárnyaik alá és náci fegyveres erőket képeztek ki, lehetőséget adtak a náciknak a katonai képzésre még amerikai akadémiákon is, hogy "felvillanyozzák" velük Ukrajna teljes fegyveres erejét.

Nyolc éven keresztül folyt Ukrajna fegyveres ereinek a felkészítése az egyetlen ellenség – Oroszország – elleni harcra. Miközben a tömegmédia – amely Ukrajnában is teljesen az amerikaiak ellenőrzése alatt áll – beoltotta a köztudatba az ellenségképet.

Ezenkívül az Egyesült Államok az Orosz Föderáció elleni hibrid háború valuta- és pénzügyi frontját is kiaknázta. Már 2014-ben bevezették az első pénzügyi szankciókat, és kivonták a nyugati hitelek jelentős részét az orosz gazdaságból. Most a következő fázist látjuk, amikor ténylegesen leválasztották Oroszországot a globális monetáris és pénzügyi rendszerről, ahol ők dominálnak. Mindezt már 10 évvel ezelőtt megjósoltam, a világgazdasági minták változásának elmélete és az USA uralkodó elitjének sajátos, világuralomra összpontosító logikája alapján. Az angolszász geopolitika hagyományosan az Orosz Birodalom és utódai, a Szovjetunió és az Orosz Föderáció ellen irányul, mivel a Brit Birodalom idejétől kezdve Oroszországot az angolszászok fő ellenfelének tekintették.

Az összes úgynevezett geopolitikai tudományos értekezés, ami Londonban készült, valójában arra az egyetlen témára volt leegyszerűsítve, hogy hogyan lehet Oroszországot, mint Eurázsia domináns erejét elpusztítani. Olyan spekulatív konstrukciókra gondolok, mint "a tenger országai a szárazföld országai ellen" és így tovább.

– Miért zavarja Oroszország ennyire a "tenger országait"? Hiszen még földrajzilag sem voltunk határosak soha az Egyesült Királysággal.

– Erre vonatkozóan kitaláltak egy képletet: aki Eurázsiát irányítja, az irányítja az egész világot. Valójában a világ ezen már régen túllépett. Zbigniew Brzezinski híres tétele szerint ahhoz, hogy Oroszországot mint szuperhatalmat legyőzzük, el kell szakítani tőle Ukrajnát. Ez a politikai dogma, amely, úgy tűnik, már régen a poros történelemkönyvek része, még mindig tartja magát az amerikai politikai elit fejében. Azt kell mondanom, hogy a Harvardon és a Yale Egyetemen még mindig vannak 19. századi geopolitikai kurzusok, amelyek a jövő amerikai politikusainak gondolkodását faragják Oroszország ellen.


Tehát ők valójában még ezt a régi és megrögzött oroszgyűlölő vonulatot lovagolják meg, azt, amely mindig is jellemző volt az angolszász geopolitikára. És mivel Oroszországot a világuralmuk legfőbb ellenfelének tekintik, ezért Ukrajnát előőrsként, vagy inkább eszközként használták fel Oroszország aláásására, meggyengítésére, és a jövőben – Brzezinski javaslatának megfelelően -szuverén államként való megsemmisítésére.

Ami tehát ma történik, az könnyen megjósolható volt, a gazdasági fejlődés hosszú távú mintáinak kombinációja alapján, amely valójában hibrid háborúra ítélte a világot az angolszász politikai elit megrögzött ruszofóbiája alapján.

Miután a Kína gyengülésére nem került sor egy frontális kereskedelmi háborúval, az amerikaiak katonai és politikai hatalmuk fő csapását a globális geopolitika és gazdaság gyenge láncszemének tekintett Oroszországra irányították át.

Ráadásul az angolszászok az Oroszország feletti dominancia megalapozására törekszenek, hogy megvalósíthassák örökös ruszofób rögeszméiket hazánk elpusztítására, és egyúttal meggyengítsék Kínát, mert az Orosz Föderáció és kínai stratégiai szövetsége túl kemény ellenfél az Egyesült Államok számára. Sem a gazdasági, sem a katonai erejük nincs meg, hogy együttesen, pusztítsanak el bennünket, sem ahhoz, hogy külön-külön, ezért az USA kezdetben arra törekedett, hogy Kínával szembeállítson bennünket. Nem jártak sikerrel.
usa

A mi, mondhatnám, önelégültségünket, kihasználva átvették viszont az irányítást Ukrajna felett, és az egykor testvéri köztársaságot ma fegyverként használják Oroszország elpusztítására, majd – ismétlem – az erőforrásaink feletti ellenőrzés megszerzésére, hogy megerősítsék a pozíciójukat és gyengítsék Kína pozícióját. Általánosságban mindez annyira nyilvánvaló, mint a kétszer kettő egyenlő néggyel.

"Az amerikaiak nem fognak tudni győzni,

ahogy a briteknek sem sikerült annak idején"

– Valószínűleg nyilvánvaló, de nem mindenki számára. Az orosz elitben sok ellenzője van a Kínával való szövetségnek. Legalábbis az ukrajnai különleges művelet előtt úgy tűnt ezeknek az embereknek, hogy az amerikai és a nyugati kultúra világosabb és közelebb áll hozzánk, mint a kínai hieroglifikus bölcsesség, és hogy "nyugati partnereinkkel" mindig megtaláljuk a közös nyelvet.

– 2015-ben írtam " Az utolsó világháború. Az Egyesült Államok kezdi és veszíti el", című könyvem, melyben a beszélgetésünk elején említett dolgokat mind átgondoltam és meg is indokoltam.

Az Egyesült Államok globális hibrid háborút indított – a narancsos forradalmakkal kezdve – a világ azon régióinak megzavarására, amelyeket nem ő irányított, hogy megerősítse a saját pozícióját és gyengítse geopolitikai versenytársainak helyzetét.

narancs forradalom

Putyin elnök híres müncheni beszéde után (2007. február – szerk. megj.) rájöttek, hogy elvesztették az irányítást Jelcin Oroszországa felett, és komolyan elkezdtek aggódni. 2008-ban kitört a pénzügyi válság és világossá vált, hogy megkezdődött az átmenet egy új technológiai rendre, ugyanakkor a régi világgazdasági rend és irányítási rendszer már nem biztosította a progresszív gazdasági fejlődést. Kína tehát átvette a vezetést.
Putyin
Putyin a müncheni konferencián

Ekkor kezdett kibontakozni a világháború logikája, csak nem a 100 évvel ezelőtti formákban, hanem három feltételes fronton

– monetáris és pénzügyi (ahol az Egyesült Államok még mindig uralja a világot), kereskedelmi és gazdasági (ahol már elvesztették az elsőbbséget Kínával szemben), valamint információs és kognitív (ahol az amerikaiak szintén fölényes technológiákkal rendelkeznek). Mindhárom frontot arra használják, hogy megpróbálják megtartani a kezdeményezést és fenntartani vállalataik hegemóniáját.

És végül a negyedik front – a biológiai front, amely az amerikai-kínai laboratóriumból származó koronavírus megjelenésével nyílt meg Wuhanban. Ma már látjuk, hogy Ukrajnában biológiai laboratóriumok egész hálózata létezett. Az Egyesült Államok tehát már régóta készülődött arra, hogy biológiai frontot is nyisson a világháborúhoz.



Az ötödik és legnyilvánvalóbb hadszintér valójában a katonai műveletek frontja – az utolsó eszköz arra, hogy az általuk ellenőrzött államokat hallgatólagos engedelmességre kényszerítsék. Ma ezen a fronton is egyre rosszabb a helyzet. Más szóval, a globális hibrid háború mind az öt frontján aktív hadműveletek folynak, és megjósolható az eredmény.

Az amerikaiak nem fognak tudni győzni, ahogyan annak idején a briteknek sem sikerült.

Emlékezzünk vissza: Nagy-Britannia formálisan megnyerte a második világháborút, viszont politikailag és gazdaságilag veszített. A britek elvesztették teljes birodalmukat, területük több mint 90 és lakosságuk 95 százalékát. Két évvel a második világháború után, amiből győztesen kerülte ki, birodalmuk kártyavárként omlott össze, mert a másik két győztesnek – a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak – nem volt szüksége erre a birodalomra, és anakronizmusnak tekintették.

Hasonlóképpen a világnak nincs szüksége az amerikai multinacionális vállalatokra, az amerikai dollárra, az amerikai valutára, a pénzügyi technológiákra és pénzügyi piramisokra. Mindezek hamarosan a múlté lesznek. Délkelet-Ázsia a globális gazdasági fejlődés egyértelmű motorjává válik, és egy új világgazdasági rend alakul ki a szemünk előtt.

– Remarque-ot idézve azt mondhatjuk, hogy a nyugati fronton végre változások következtek be. De milyen jeleit látja ennek a hatalmas globális rendszernek a közelgő bukásának?

– Miután az amerikaiak először a venezuelai devizatartalékokat foglalták le és átadták az ellenzéknek, majd az afgán devizatartalékokat, azelőtt az irániakat, és most az oroszokat, teljesen egyértelművé vált, hogy a dollár megszűnt világvaluta lenni. Az amerikaiak után az európaiak is elkövették ezt a butaságot – az euró és a font megszűnt világvaluta lenni. A régi monetáris és pénzügyi rendszer tehát az utolsó napjait éli. Miután az ázsiai országokból visszaküldik Amerikába az amerikai dollárokat, amelyekre senkinek sincs szüksége,

elkerülhetetlen a dolláron és eurón alapuló globális monetáris és pénzügyi rendszer összeomlása. A vezető országok átállnak a nemzeti valutákra, és az euró és a dollár már nem jelent devizatartalékot.

(Folytatása következik)
[url]https://www.erdely.ma/az-amerikai-orosz-haboru-ukrajnai-hadszintere-es-az-uj-gazdasagi-vilagrend-interju-szergej-glazyevvel-putyin-volt-fotanacsadojaval[/url]