Persze, hogy jó sok vagyok. Rozmaring, beszéljük meg, hogy ha hozol egy cikket, amit nagyon helyesen teszel, akkor kicsit vesézd ki és lehetőleg kicsit bővebben tálald, hogy mire is gondolsz. Köszönöm, hogy szűröd a netet.

A Tóra ( a Pentateuchosz) és a történelmi könyvek ( amint azt több mint egy évszázada bibliamagyaràzók bebizonyították) szájhagyományok írásos gyűjteménye, amelyeket időszámításunk előtt a 9. század krónikásai és Salamon írnokai készítettek.
Központi törekvésük az volt, hogy jogosan tüntessék fel Dávid és birodalma hódításait, amelyeket eltúloztak és amelyeknek a törtènelmi egyeztetés egyetlen lehetősége sincs.
Régészeti nyomok és más dokumentumok sem léteznek, csak bibliai elbeszélések.
Külső történések által megerősített első esemény Salamonra vonatkozik, amelyek nyomai találhatók az asszír közgyűjteményekben.
Salamonig nem létezik egyetlen külső forrás sem, hogy ellenőrizzük a Bibliai elbeszéléseinek történelmi hitelességét.
Például Irakban, Úr város régészeti maradványai sem adnak több felvilágosítást Ábrahámról mint amennyiről a Trója romjain végzett ásatások tájékoztatnak bennünket Hectorról vagy Priamusról.
A Numeri könyvében (XXXI 7-18) elmondják nekünk Izrael fiai hőstetteit, akik győztek a midjániak felett, ahogyan megparancsolta az úr mózesnek, és megöltek minden férfit, asszonynépét foglyul eljtették, felpörzsöltek minden várost. Amikor visszatértek Mózeshez, Mózes megharagudott.
Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet? Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit hogy vele hált.
De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást. (14-18).
Mózes utóda Józsué, Kánaán meghódításakor rendszeresen folytatta az etnikai tisztogatás e politikáját amelyet a hadseregek istene rendelt el.

Itt beleütközünk régészeti eredményekbe.
Az ásatások bizonyítani látszanak azt, hogy az izraeliták, megérkezve időszámításunk előtt a 13. században, nem foglalhatták el Jerikót, mert Jerikó akkor lakatlan volt.
A közép bronzkori városát leromboltàk 1550 körül, majd az teljesen elnéptelenedett.
A 14. században ismét gyéren benépesítették: égetett cserépedényeket találtak abból a korból a közép bronzkor sírjaiban, amelyeket újra felhasználták: ugyancsak találtak egy házat, amelyikben volt egy kis korsó a 14. század közepéről.
Semmi sem tulajdonítható 13. századbelinek.
Nincs nyoma erődítményeknek az újabb bronzkorból. K. M. Kenyon kisasszony következtetése: lehetetlen kapcsolatba hozni jerikó lerombolását az izraeliták bevonulásával az időszámításunk előtti 13 század végén.

Ettől fogva, egy vallásos és integrista zsidó, miért ne követné olyan varázslatos személyeknek a példáját mint mózes vagy józsué?
Mintha nem lenne ez leírva a Numeriben, amikor Palesztina (Kánaán) meghódítása kezdődött.
Az úr meghalotta Izrael szavát, kezébe adta a kánaániakat, Izrael pedig mindenestül kiirtotta őket és városaikat.
Numeri XXI, 3. majd az emóriakra és a királyukra vonatkozóan: És úgy megverték ők fiaival és egész hadinépével együtt, hogy senki nem tudott elmenekülni közülük.
Országot pedig birtokba vették.
Numeri XXI, 35.

A Deuteronomium ismétli, az őslakó népeknek nem csak a földtől való megfosztását, és elüldözését, követelte meg, hanem a lemészárlását is:
Amikor bevisz téged az Úr, a te istened arra a földre, amelyre már készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és elűzz előled sok népet, és hatalmadba adja őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat.
Deut. VII, 1-2 - kipusztítod őket - Deut. VII, 24.

Márpedig Sharontól Meir Kahane rabbiig, ez annak a módszernek az előképe, amellyel a cionisták viselkednek a palesztinaiakkal szemben.
Jozsué útjának felelt meg Menahem Beghin útja is, amikor, 1948. Április 9-én a vezetés alatt álló Irgun csapatai lemészárolták Deir Jassin falu 254 lakóját, férfiakat, nőket és gyermekeket, hogy elüldözzék a megrémült fegyvertelen arabokat.

Martin Buber kijelentette New York-ban.

Lényegében ma is az az érzés tölt el, amelye 60 évvel ezelőtt eltöltött, amikor beléptem a cionista mozgalomba, reméltem hogy ez a nacionalizmus nem követi a többiek múltját - kezdve egy nagy reménnyel - és aztán lesüllyedve egészen addig hogy egy szent önzéssé váljék, sőt magát, akárcsak mussolini, sacro egoismo jellemzéssel merészeli ellátni, mintha a kollektív egoizmus szentebb lehetne, mint az egyéni egoizmus.
Amikor visszamentünk Palesztinába, a döntő kérdés az volt, barátként, testvérként, vagy a Közel-kelet népei közösségének egy tagjaként akar ön idejönni, vagy pedig kolonializmus és az imperializmus képviselőjeként?
Az ellentmondás a kitűzött cél és annak eléréséhez alkalmazott eszközök között megosztotta a cionistákat: egyesek különleges politikai előjogokat akartak kapni a Nagyhatalmaktól. Mások, főleg a fiatalok, csak azt akarták, engedjék meg nekik hogy Palesztinában dolgozzanak a szomszédaikkal Palesztináért és a jövőért.
Nem mindig volt tökéletes minden az arabokkal való kapcsolatainkban, de általában meg volt a jó szomszédság a zsidó falu és az arab falu között.
A Palesztinában való letelepedés ezen szerves szakasza egészen Hitler uralomra jutásáig tartott.
Hitler volt az aki a zsidó tömegeket Palesztinába való jövetelre késztetett, és nem az elit jött életet beteljesíteni, és jövőt előkészíteni.

Így történt az, hogy egy kis mérvű, de szerves fejlődést a tömeges bevándorlás követte azzal a szükséglettel, hogy ennek biztonságához találjanak egy politikai erőt. A zsidók többsége szívesebben tanult Hitlertől, mint tőlünk, Hitler megmutatta hogy a történelem nem a szellem, hanem az erő útját követi, és azt, hogy, amikor egy nép elég erős, akkor büntetlenül ölhet, ilyen az a helyzet, amely ellen nekünk harcolni kellett, az “Ihud” azt a javaslatot tesszük, zsidók és arabok ne elégedjenek meg azzal, hogy egymás mellett élnek, hanem működjenek együtt, ez lehetővé tenné a közel-kelet olyan gazdasági fejlődését, amelynek köszönhetően, a közel-kelet olyan gazdasági fejlődését, amelynek köszönhetően a közel-kelet egy nagy, egy jelentős közreműködéssel járulhatna hozzá az emberiség jövőjéhez.

Karlsbadban a XII. Cionista Kongresszushoz szólva, 1921. Szeptember 5-én, Martin Buber ezt mondta:
Izrael szelleméről beszélünk, és azt hisszük hogy nem vagyunk hasonlók a többi nemzethez, de ha Izrael szelleme semmivel sem több, mint a mi... bálvánnyá alakított kollektív önzésünknek egy szép igazolása, mi, akik megtagadtunk elfogadni minden más herceget, mint a világmindenség urát, akkor mi olyanok vagyunk mint a többi nemzet, isszuk velük a poharat amelyik megrészegíti őket.
A nemzet nem a legfőbb érték, a zsidók többek mint egy nemzet: egy hitközség tagjai.
A zsidó vallást gyökértelenné tették, és ez a lényege a betegségnek, amelynek a tünete a zsidó nacionalizmus megszületése a 19. század közepén. A föld vágyának ez az új formája a legmélyebb vonás, amely jellemezi azt amit a modern nemzeti judaizmus átvett a Nyugat modern nacionalizmusától.
Mi köze mindehhez Izrael kiválasztottságának a gondolatához?
A kiválasztottság, nem a magasabbrendűség érzését, hanem a végezet értelmét jelöli meg.
Ez az érzés nem a többiekből való összehasonlításából születik, hanem egy elhivatottságból és egy feladat teljesítésének felelősségéből, amire a próféták sohasem hagytak abba emlékeztetni: ha azzal dicsekedtek, hogy a kiválasztottak vagytok, ahelyett hogy Isten iránti engedelmességben élnetek, az egy visszaélés bűntette.

Nem hinném, hogy a megszünásétől kellene tartani akkor, amikor szinte az egész világ vezető államait kell összetereleni ahhoz, hogy rábírják ezt a területbitorló államot arra, hogy ne szállja meg csak úgy "önként és dalolva" a Nyugati partot.
https://www.thenational.ae/world/mena...-1.1029522

Kedves Imre! Bocsánat, időszűkében lévén, nem tudtam bővebben kifejteni a gondolatmenetemet! Csak gondoltam, végre, hogy "mások" is beszélnek az eshetőségről, s tudod annyira fellelkesűltem, hogy úgy éreztem, muszály beküldenem a cikket! No, de, ami késik nem múlik! Túlképpen arra emlékszem vissza - e cikkel kapcsolatban (is) - , hogy már jóideje folyamatosan emlegeted szinte minden videó-bejelentkezésednél a lehetőségét az ország megszűnésének. Csak kérdés, hova fog "menekülni" az ország lakossága, s Közép-Európán - konkrétan a Kárpát-medencére gondolok - kívül hol lesz számukra hely, jobban mondva melyik hibbadt ország hajlandó baj beengedni őket? No persze nem sajnálatból teszem fel a kérdést, csak filózok! Vagy hirtelen majd mindegyik lakos hun-szkíta ősökkel "felvértezve" ideáramlik - mintahogy teszik ezt, lassan 15 éve, szép, csendben, s besunnyognak Magyarországra nagy számban - s "visszafoglalják" a Kárpát-medencét maguknak, mint "őshonos" nép?! Mert azt szinte biztosra veszem, hogy jó "magyarjainkat" az új - előre megtervezett - betelepítésről sem fogja a "nemzeti kormányunk" még csak "nemzeti konzultáció" keretében sem megkérdezni (ahogy eddig sem tette a kormány ezzel az igen kényes témával kapcsolatban)! No, nem mintha ennek a bohóckodásnak (ld. konzultáció, milyen jól hangzik, nem?) is bármi értelme lenne, mert a birka népünket - tisztelet a kevés kivétellel - így is, úgy is MEGvezetik!!