Magyarországon már 600 éve élnek cigányok, és a XVIII. századig bizonyosan nem létezett "cigánykérdés". A törökellenes harcok zavaros időszakában a királyok általában jóindulattal viseltettek irántuk, a többségi társadalom pedig nemigen törődött velük. A XVIII. században az államhatalom megszilárdulásával a hatóságok azonban felfigyeltek rájuk, és a háborúk miatt elnéptelenedett területekre akarták őket irányítani. Mária Terézia a cigányok ügyét a felvilágosult abszolutizmus tipikus módszereivel kezelte: megparancsolta letelepítésüket, kiterjesztette rájuk az ingyenes oktatási kötelezettséget, a céhekben és a földbirtokokon a többséggel azonos bánásmódot írt elő részükre, üldözésüket megtiltotta. Cserében teljes asszimilációt követelt a cigányoktól: fel kellett hagyniuk a nomadizálással, nem beszélhettek anyanyelvükön, nem házasodhattak egymás között, nem választhattak vajdát. A királynő még a cigány elnevezés használatát is megtiltotta: elrendelte, hogy újmagyarnak, újparasztnak vagy újtelepesnek hívják őket. A beolvasztás érdekében drákói szabályok is születtek: kunyhóikat felgyújtották, a meztelenül járó gyermekeket megvesszőzték, később pedig erőszakkal elszakították őket a szüleiktől és nevelésüket állami költségen parasztokra bízták. A reformkorban az erdélyi országgyűlés javasolta, hogy az állandó lakhellyel rendelkező cigányokra "minden megkülönböztetés nélkül" ugyanazok a jogok vonatkozzanak, mint a többségre, a vándorcigányok viszont a letelepedés vagy a kiutasítás között választhattak.

Románia már rég elveszett sajnos Cigányország lesz rövid idönn belül !