Veronika hívott pár éve és jót beszélgettünk. Azért keresett, mert engedélyemet kérte, hogy a könyvében használhatja-e, amit itt olvasott nálunk, tőlem..., ami a Szentkoronát illeti, vagyis, szó szerint: Ez a korona nem az a korona! Jó régen lerágtuk már ezt a cupákot is. Úgy látom, ő még nem végzett vele, bár a következtetése élces. Magyarság nélkül mit sem ér...és ez a magyarság már biza csak fángli szarkaláb, sőt még annak is hígított. Annak idején Kózsdi is innen merítkezett..., de hát lefutott körök ezek. Kit érdekelnek?

Szia Imre !

Elküldöm neked Marton Veronika írását, én elmentettem !

Kedves Olvasóim! Tisztelettel a figyelmükbe ajánlom A Magyar Szent Korona titka c. írásomat.
Ez a Korona nem az a Korona. Nem az, amit I. István király kapott Szilveszter pápától, ami valójában Géza fejét illette. Nem az, amit Vácra menet Szent László herceg korában Géza fejére álmodott; sem, amit Mátyás király vásárolt vissza III. Frigyes, német-római császártól, talán az sem, amit II. József, a kalapos király visszaadott a magyaroknak.
A Magyar Szent Korona a legutóbbi ezer év alatt valamilyen úton-módon szinte midig idegenek kezére jutott. Közvetlen közelébe meg özönlöttek a színleg-színlelt magyarok. Úgy vélték, ha kicserélik, részesülnek a varázsából, bűvös hatásából. Nem sikerült, nem működött. Tehetetlen dühükben rontották-bontották, szétszedték, megbocsáthatatlan bántalmazásokkal illették. Egy-egy darabkáját elrabolták, képeit, ékköveit kicserélték, gyöngyöcskéit megtartották… Az ide-oda küldözgetés, vándorlás közben szétszerelték, képeit, köveit kifeszítették, átrendezték, kicserélték, keresztjét letörték, s még ki tudja, mi mindent változtattak rajta. Utoljára amerikai fogságból szabadult; ám mielőtt visszaadták volna szétszedték (Idehaza tilos volt!), miközben két zöld smaragdköve zöld üveggé „változott”.
Ám midőn földi jelek bizonyossá tették, hogy a vétkeseknek az égben méltó büntetésük készülődik, a sok színeváltozást megért Koronát visszajuttatták a tulajdonosának, a magyarságnak, mondván, ha nekik nincs belőle hasznuk, a magyaroknak se legyen, sőt ártson.
Hazánk népe keblére ölelte, dédelgette meggyötört, megkínzott Koronáját, mint beteg gyermekét az édesanya. S láss csudát! A Magyar Szent Korona sebei begyógyultak, feléledt, magához tért, és újra sugározta istenadta erejét. Jóravaló, becsületes, túlontúl hiszékeny magyar emberként viselkedett, akit megkörnyékeztek, becsaptak. Ám kirabolva, számkivetve sem hitte el, hogy a viszályt szító, hazugságokat sutyorgó idegenek tették mindezt vele.
Azután kezdődött elölről minden. Újra elrabolták, külországba vitték, rontották-bontották. Vizsgálták próbálták megfejteni a titkát, miként a tudósok, papok, orvosok a porhüvelybe zárt emberi lelket. Keresték, kutatták, igyekeztek kideríteni, mi élteti, miben rejtezik az ereje. Ám, ahogy az emberi testben a lélek, úgy a Koronában rejlő, a magyarságot összetartó bűvös erő helyét sem lelték meg. Minden magyar, lett légyen erős vagy gyarló, éljen kis hazánkban vagy a határon túl a szívében, a zsigereiben érzi a Korona erejét.
Keresték, kutatták, vizsgálták, ám legkézenfekvőbb aligha jutott idegennek eszébe, még akkor sem, ha itt nőtt fel, ha magyar föld táplálta.
A Korona akkor működik, sugározza erejét, ha az övéi között, a magyarság körében van. Nem a magyarul beszélők, hanem a magyar szívűek között. Ott, „Ahol magyar dal zeng, magyar érzés honol.”(Madách)
A Szent Korona titka a magyarság. Csak ketten együtt, egymással karöltve vihetnek végbe nagy dolgokat: megmenteni a hazát, visszaadni a nép hitét, erejét, bátorságát. Mihelyt visszatérnek a hazáról leszakított részek a Korona elsimítja a száz év alatt óhatatlanul felvett különbözőségeket, s újra egységessé teszi a magyarságot.
Az énlakai templom kazettás mennyezetére felíratott: Egy az isten! Ám az „1”-et, az „egyetlen”-t jelentő sumir írásjel azt is jelenti, hogy „egy akaraton levők”. S ha a Teremtő, az „egy az Isten” úgy akarja, s miért ne tenné, akkor a világban szerteszét szóródott magyarságnak inkább előbb, mint utóbb egy akarata lesz, és visszaállítja a Kárpát-medencei egységes magyar hazát, Nagy-Magyarországot. A megnyomorított, magyarság megtalálja önmagát. Megszüli, kiszenvedi, kikínlódja magából a Korona választottját.
Mondják, ki jó, becsületes, rendes magyar, él-hal a hazájáért, megilleti a Korona. Ez emberi választás, egyoldalú emberi döntés. Ám a magyarság Koronája a világon az egyetlen, „aki” ember módjára érez, vezet, irányít, és az Ég felé közvetít. Isten segedelmével keresi, ki fejére szállhat. Előbb-utóbb rálel a hozzá méltó főre, a magyarság vezérére. Az álságos közvetítők, a papok nélkül a Teremtő megtalálja a Koronának azt az egyetlen magyart, akinek a fején nemcsak jól érzi magát, hanem a magyar nép, a haza felemeléséért, és a föld megtartásáért együtt is működik vele. Olyan leszületett ember lesz, talán már van is, aki a nevelésnek, oktatásnak nevezett mindent belepő szennyes hazugság ellenére jellemes, tisztességes okos, tisztánlátó magyarrá nevelkedik, növekedik. Őszintén hiszi és teszi, „hogy amit magamnak nem kívánok, soha másnak nem teendem.”
Tíz egynehány millió magyar ember hisz a Magyar Szent Korona összetartó erejében. Hiszi, ha a Korona jó vezérre lel, vele együtt kiharcolja, megvalósítja nemzetünk eszmélését és megmaradását.
Magyarország megcsonkítói, földjének szétdarabolói a Korona birtokában sem boldogultak. Tudván tudták, és mélyen titkolták, hogy a Magyar Szent Korona összetartó ereje a magyarsággal való egységgel teljes, hiszen a Magyar Szent Korona a magyarság nélkül múzeumi tárgy, a magyarság meg nélküle számkivetett nép.