Bubo Doki te is jol kezded az artatlan keddi napot . feszegetni a tetralemma logikajat ez meg sok fejfajast fog okozni valakinek.

csak egy baj van ilyen kérdésekkel---hogy elméböl jön s elme akarja megválaszolni pedig az csupán 3-4 dimenzios mig valoság joval több-----emberiség történetében csupán egyetlen ember volt ki logikai uton eljutott megvilágosodáshoz--ez krisnamurti--szoval felesleges idöpocsékolás elme játékokat játszani...

Józan észt nem kell bizonygatni !

A nő új meghatározása nem a józan ész, hanem a Cambridge-i szótár szerint: Mindenki annak számit, aki annak érzi magát és viselkedik, független attól, milyen neműnek született.
https://www.telegraph.co.uk/news/2022...le-update/
A régi megfogalmazás jobb volt.

Dilemmáztam az itt olvasottakon, öt oldalról közelítve meg a problémát mire rájöttem, hogy csak az ikozalemma ismeretével oldható meg a jelenlegi helyzet. ÚGY DÖNTÖTTEM JOBB HA LEISZOM MAGAM az legalább meglátszik rajtam.

A "miskolci sárkányölőt" köszönöm, most hallottam elõször ezt a legendát. Csak tudnám miért nem ezt tanították nekem az általános iskolában.

A miskolci sárkányölő legendája .
Hallott már a félelmetes miskolci sárkányról? Nem? Akkor olvassa el a következő történetet!

Mikor Árpád vezérünk és kísérete erre a vidékre ért, Tapolcán ütöttek tábort. Volt Árpádnak egy nagy tudású segítője, aki sok jó tanácsot adott neki az elmúlt esztendőkben. A vezér nagyra tartotta az öreget, és mindenben kikérte a véleményét.

- Hallod-e, Böngér, te sokat segítettél nekem az elmúlt időben. Amióta a Vereckei-hágón bejöttünk erre a vidékre, ez a legszebb hely, ez a legtermőbb vidék. Fogadd el tőlem hálából ezt a földet, ettől a helytől kezdődően egészen addig, ameddig a szem ellát - mondta vezérünk.

- Köszönöm a nagylelkűségedet, vezérem! Hogyan viszonozhatom e kegyes ajándékot? - kérdezte Böngér.

- Vedd birtokba, műveld és népesítsd be a vidéket, a magad és az utódaid javára!

Így lett Böngér e vidék ura. Sokáig ugyan nem élvezhette a földesuraság előnyeit: öreg volt már, nemsokára meghalt. Fia, Bors vezér lendítette fel a környék gazdaságát, ő népesítette be a vidéket. Aztán kiépítette a központját, kicsit odébb, Edelény környékén. Győrben a várat már az egykori őslakosok építették, hát ott is tábort ütöttek a honfoglalók. Csak egy vidékre nem merészkedtek. Tapolca és Győr között volt egy üres területe az uradalomnak, amelynek a környékére senki sem akart odaköltözni. Ezt a vidéket ugyanis egy sárkány uralta.


Ilyen gyönyörű ma az Avas-hegy, ahol egykoron - talán - sárkányok éltek. (Zólyomi Sándor felvétele.)

- Ó, uram, ott lakik a gonosz!

- Oda nem fog senki költözni!

- Elátkozott terület az!

- Sárkány lakik a hegyen!

- Nem találsz oly balgát, ki a hegyre költözne!

Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallott Bors, akinek érdeklődését felkeltette a sok panasz. Régóta lehetett hallani ilyen-olyan mendemondákat a környéken, elragadott állatokról, eltűnt falusiakról, feldúlt házakról.

- Megnézem én magamnak azt a sárkányt! - mondta mérgesen Bors. - Évszázadok óta nem láttak élő példányt a fajtájukból. Atyám még Árpádtól kapta e földet, akármilyen szörnyű bestia uralja azt, én kiűzöm onnan!

Alacsony termetű, zömök, erős ember volt a vezér, akinek a haragjától mindenki félt. Másnap reggel el is indult Tapolcára Bors, a kíséretével együtt. Velük tartott egy új harcos is, akit a rokonság küldött át Dédesből, hogy tanulhasson a vezértől. Magas, szép arcú, kék szemű, barna fiú volt, és remek kardforgató hírében állt a bátor legényke. Másnap értek Tapolcára, ott Szörény fogadta őket, Bors gyermekkori barátja, Tapolca ura.

- Igaz a hír, miszerint sárkány lakozik a hegyekben? - kérdezte a vezér.

- Minden nap megkárosít minket, uram, a legjobb marháinkat viszi el! - mondta Szörény. - Ha le akarod győzni, a legjobb harcosaidat vidd magaddal!

- Azért vagyunk itt - felelte Bors. - A legjobbakkal jöttem! Holnap napkeltekor indulunk, a lovakat itt hagyjuk.

Másnap csípős reggelre ébredtek a vitézek, a nap korán felkelt, mintha csak látni akarta volna a környék birtokosát, aki a sárkány ellen vonul.

- Reszkess, sárkány, jövünk! - mondta Bors, és a szablyáját az övébe.
 
Elindult hát a hegytetőre, a hét legjobb harcossal. Csak szablyelevézt vittek, íjat nem, hiszen minden harcos tudta, hogy nem üti át a nyílvessző a sárkány bőrét. Mire gyalogosan felértek a hegytetőre, csakugyan elfáradtak, megpihentek hát. Alighogy leültek, árnyékba borult fölöttük az ég.

- No, talán esni fog? - kérdezte Alpár, a vezér pohárnoka.

Ahogy fölnéztek az égre, látták, hogy egy sárkány repült fölöttük, egy báránnyal a szájában.

- Nosza, megvan a sárkányunk! - mondta Bors. - Uccu neki! - azzal eltűnt

A hét legény utána vetette magát, de Bors ekkor már messze járt. És rá is akadt a bestiára. Éppen a bárányt készült felfalni, amit nemrég hozott a diósgyőri legelőkről. Négy méter magas volt, barnászöldes bőrén sebhelyek, küzdelem nyomai. Legalább félméteres volt a feje és két nagy, rút metszőfog állt ki a szájából.

- Hát igaz a mese, létezel, te csúnya szörny! - mondta Bors, és eldobta a kelevézét.

Az pontosan a sárkány nyakába állt, nemhiába, kitűnő harcos hírében állt a vezér. De ez a bestiának meg sem kottyant. Könnyedén kihúzta a fegyvert a testéből, és Borsra rontott, akinél nem maradt más, csak szablya és pajzs. De ügyesen elugrott a karomcsapások és a harapások elől, mígnem egyszer az egyik csapás bizony a földre terítette a hősünket. Szerencsére végül a harcosok is odaértek, és a legfürgébb, legrátermettebb legény egy szökkenéssel a sárkány hátán termett, és a szívébe szúrta szablyáját. A szörnyeteg azonnal kimúlt, Bors vezért pedig kiszabadították a karmai közül.


- Ez igen, derék barátom. Te vagy a nap hőse, életem megmentője! - örvendezett Bors

- Mindenki ezt tette volna a helyemben! - mondta szerényen a fiú.

- Nos, mi is a neved? Nemrég vagy csak nálunk, bátor harcosom.

- Miskólc vagyok, a harmad-unokatestvéred.

- Nos, Miskólc, fogadd el jutalmad, ez a föld a tiéd! Népesítsd be, élj, termelj, sokasodj! E hegy neve pedig legyen Szent Györgyről elnevezve, hiszen sárkányt öltünk, vagy mifene!

Így is lett. Miskólc elfoglalta a jussát, élték életüket e csodás földön. Idővel kikopott a Szent György a hegy nevéből, és Avas lett, csak egy kápolna maradt meg emlékeztetőnek. Manapság már azt sem találjuk. De a Miskóc által alapított város él.
Linkhttps://miskolciszemelvenyek.blog.hu/...sarkanyolo

Az északi középhegység legszebb tájain a zarándorkok vándorolnak ezrével. Hogy örülhetnek a helybéliek!
https://borsod24.hu/2022/11/13/a-bodr...-sorozata/

" Akár állítunk, akár tagadunk, megrövidítjük az igazságot."átra

Egész létezésünk folyamán megismétlődnek a jól ismert válaszok: Ez Igen, az viszont Nem.
Besoroljuk a dolgokat, ez ide tartozik, nem oda.
Amit valóban tudni szeretnénk, nem az, hogy mi az Igen és ami Nem, hanem tényleg mi is az egész teljességében.
De mivel nem tudjuk mi az ami "nem az", csak viszonyításunk van, így nem tudjuk meghatározni.
A modern fizikusok már oda jutottak, hogy nem is próbálkoznak meghatározni, hogy mi az "ami"?
Az egész mindenséget már csak formájában, mintájában, vázolják fel.
Marad a nagy bökkenő, a megválaszolatlan nagy kérdés: Miből van a forma, a minta?
Minden csak formára változik a legmodernebb mikroszkópok alatt is. Az anyag (matter) a lényeg eltűnik.

De mi is az Anyag (matter) tulajdonképpen?
Eredete a szanszkrit "mátra", jelentése: amit mérni lehet.
A mátra szoros kapcsolatban van egy másik szanszkrit szóval, "maya"
jelentése illuzió, érzéki csalódás

Minden esetere elgondoltató, hogy a legújabb kutatások már az anyag legkisebb részeinél, feltételezik azt, hogy a létezésükhöz szükséges egy külső tudatos jelenlét, aki mérni tudja ...........

Mentsvar,
Elgondolkodtál, nem is akár hogyan.
Köszi, hogy megosztottad ........