Köszönöm a válaszokat a "gén-mérnökség" témakörre
Üdv
Olvastam a weboldalon megjelent kommenteket. S be kell valljam a korábbi levelemet visszaolvasva, valóban "pökhendinek" meg "kötözködőnek" vagy "zavarodottnak" tűnthettem.
Előszó
Elnézést a viselkedésemért, nagyon felkavaró dolgok történtek az életemben amit próbálok helyre "igazítani" magamban, csak nem tudom az események "miértjét" értelmezni.
Történet az életemről
Gyermekkoromban, a 90 es években fúrcsa megmagyarázhatatlan események kezdődtek az életemben, amelyek erősen "traumatizáltak", feldühítenek, s mély nyomot hagytak a mindennapjaimban.
Úgy 10 éves lehettem amikor egy tavaszi éjjelen, arra ébredtem, hogy "kinyilt a szobám ajtaja", Mikor észrevettem, hogy mi történt, beszélni kezdtem, gondolván arra, hogy szüleim nyitottak be. Mikor a szobámban a fénycsőt fel akartam kapcsolni éreztem hogy testem hirtelen lebénul. Szemeim nyitva voltak, s tudtam mozgatni.Egy kis idő után hozzászoktam a sötétséghez,és ki tudtam venni, hogy akik benyitottak a szobámba azok nem szüleim voltak, s nem is emberek. Miután meggyőződtek, hogy lebénultam az űgyamhoz léptek és körbe vettek. Olyan félelmet mint akkor soha sem éreztem korábban. Olyan érzés volt mintha a legbelső lényem minden apró eleme összerándult volna, s rendkivüli hideg félelemmel teli érzés járt át. A lény hosszú 3 ujját a homlokomra helyezte, majd olyat éreztem mintha lebegnék, s a lelkem elhagyná a testem. Majd filmszakadás és nem emlékszek semmire.
Az ehhez hasonló esetek kamasz koromig tartottak. Volt, hogy csak évi 4 szer "látogattak meg", volt hogy többször. Mindig félelmetes élmény volt, s nem voltam megkérdezve, hogy akarok egy részt venni a "kisérletben".
Sokáig azt gondoltam, hogy halucinálok, azaz valamilyen "Hajlam" előjött, ezért kivizsgáltattam magam több szakemberrel, hála a teremtőnek a családom támogatott ebben. A szakemberek kijelentették, hogy nem vagyok beteg, csak súlyossan traumatizált, szorongó személy, s nem tudtak mit mondani az esetemre.
Keresem az okokat, a válaszokat, a miérteket. Meg azt is, hogy ha igaz akkor mit láttam valójában ?
Őszintén szólva régebben valamiért nagyon megfogott a Pintérrel kapcsolatos írásod. S a "klón" ügynek köszönhetően, új szemszögből közelíthettem a múltam eseményeit.
Most ott tartok, hogy keresem magamban a válasz arra a kérdésre, hogy azok akik látogattak évekig, "biorobotok" voltak, s valamilyen földi katonai művelet részeként gyüjtöttek DNSt szúrópróba szerűen ? Vagy mi más oka lehetett ? Annyi biztos, hogy ha ennyire mélységes félelmet éreztem, jelenlétükben, egyszerű paraszti logikával következtetve "jót" nem akarhattak. E témakörben a Canam Project segített abban, hogy összehasonlítsam a hozzám hasonló eseteket.
A "Jézusban" meg "Istenben vetett hitem" pedig az "erőszakos látogatások" végétől kezdődött..
Az utolsó "látogatás" 16 éves koromban történt (majd 2 évtizede), ez uttal a szokásosnál is jobban féltem, és valamiért elkezdtem kérni az Istent, hogy "Segítsen". Erre nagy fény támadt a szobámban és ezek a "lények vagy biobotok" el lettek kergetve. Majd a nagy fény átjárta lényem egészét. Szó szerint olyan szeretet volt amely "gyógyít" amelytől függő lettem.
Majd a fényből valami így szólt "a fejemben hallottam a hangját" s olyan volt mint a "vizek zúgása". .Azt mondta "Én vagyok az Úr. Most meg aludj békével, ne félj" .S könnyes szemekkel álomba merültem. S azóta megszünt eme "Lények" látogatása is.
Őszintén szólva én "hittem" a fényből szólónak, akinek arcát se alakját nem láttam, hogy "Ő az Úr" mert "Jó volt a kisugárzása, s olyan volt, mintha mindig is ismertem és megbíztam volna benne", "otthon érzetem volt, s van mind a mai napig":
Ezeket "magyarázatként" írtam le, hogy az olvasó, értse, honnan jövök, mi történt velem. Miért vagyok ilyen "fura". Hisz ahogy szokták mondani, "néma gyereknek az anyja se érti a szavát", tehát nem ismerhettetek engem, s normális, hogy vannak elő itéletek velem szembe, s nem várhatom el, hogy "gondolatot olvasson bárki is".
Hosszúra sikeredett a levelem, de nagyon hálás vagyok a "Pi" körnek, a sok forrásért, s útmutatásért amelyet kaptam. Így folytathatom a kutatást olyan irányba amelyet nem vizsgáltam még meg soha. Úgy érzem egy lépést tettem előre az ügyem érdekében.
Így talán idővel a választ is meglelem magamban.
Válasz:
Válasz:
Kezdhettük volna mindjárt ezzel a témával, de akkor nem lett volna...volna...volna..., na mindegy, már így alakult. Örülök, ha az az érzés van meg benned, hogy segítséget kaptál. Nem aggódj, Pataki Attilát is elvitték már és mégis milyen remekül megvan. Mik ezek a fények, lények, kit, hogyan kapnak el és milyen célból, jó kérdés. X akták vastagon kitárgyalja. Látod, én sem kérek bizonyítékot, mert nem tudnád igazolni az állításod, azzal kapcsolatban, hogy mi történt, így az álpintérnek ésatöbbi, satöbbi álatnak sem kell senki felé igaolni, hogy ő, valóban ő, mert náluk ez már régi praktika. Az orosz alternativisták szerint már Nagy Pétert is lecserélve kapták vissza "Hollandiából". Nem számít, mert ha nem így lett volna, most Kis Péter lenne, esetleg Petike, nem pedig Szentpétevár névadója..., vagy ilyesmi. Engem sem zavar, ha az álpintérről neveznek el teret, esetleg maffiaközpontot, vagy lányneveldét Telavivban, vagy Judapesten egy droghálózatot..., ez a minimum.
Pár hete volt egy élményem éjjel kettő magasságában. Megébredtem és olyan volt, mintha egy magas árnyék-alak ott állt volna az ágyunk mellett a feleségem oldalánál, s mivel észlelte, hogy látom, kioldalgott az ajtón. Nem volt rémisztő, nem vagyok ijedős, se félős. Én tudom, hogy oitt vannak, a tik-tok-szolgálatok is ki-be járkálnak már sok éve..., vagy nem. Egyszer, pár éve Mariborban voltunk dolgozni asztalosipari munkában. Egy szuterénban kaptunk szállást, csak mi ketten a mesteremberrel. Ő már besörözve hortyogott, de én nem vagyok ilyen könnyen toxikálódó és éppen számoltam a magyar birkákot....s már majdnem a állítólagos 14 milliónál jártam, mikor az ajtó kinyílt és lassan, ütemesen nyílt tovább. Félhomály volt, simán láttam, hogy nem látok senkit, aki nyitná. Figyeltem, hagyam had jöjjön a kobold, hátha meglátom. Megállt a nyikorgás, majd megint belekezdet pár centit nyitni..., na akkor felpattantam, odaléptem és feltéptem az ajtót...a folyosón persze senki, sehol...
Így mennek ezek a dógok. Nem vagyunk egyedül és semmi nem az, aminek látszik.
Ami az "isten" dolgot, dolgát illeti: úgy vagyok vele, hogy "engem" azért küldött, hogy rá már itt ne legyen szükség. nem rimánkodok, fohászkodok, de néha szidom mint a bokrot, mert akadályoz és nem hagyja megtenni, amiért itt kell az időt "értelmetlenül" pocsékolnom. Pedig az a legdrágább kincs, mert nincs is. Ami van, olcsó mind.
Légy bátor és persze óvatos..., de inkább bátor!
Áldás!
Imre

Posta Imre 2023.02.06 1665 olvasás
17 hozzászólás 0 értékelés
Nyomtatás
17 hozzászólás
-
monguzking- 2023. 02. 07. 01:42
-
polip- 2023. 02. 07. 05:34
-
Felforgato- 2023. 02. 07. 06:56
-
DJLaszlo- 2023. 02. 07. 09:38
-
Posta Imre- 2023. 02. 07. 09:51
-
-
virag- 2023. 02. 07. 09:36
-
Posta Imre- 2023. 02. 07. 09:53
-
-
Posta Imre- 2023. 02. 07. 09:54
-
Posta Imre- 2023. 02. 07. 10:45
-
DJLaszlo- 2023. 02. 07. 12:56
-
-
Gerry- 2023. 02. 07. 11:31
-
Posta Imre- 2023. 02. 07. 12:57
-
DJLaszlo- 2023. 02. 07. 13:07
-
Gerry- 2023. 02. 07. 13:34
-
Posta Imre- 2023. 02. 07. 13:47
-
DJLaszlo- 2023. 02. 07. 15:45
-
-
-
-
DJLaszlo- 2023. 02. 07. 15:48
-