Ön kezével , de előtte annyit mondót "elvtársak ne lőjetek " , talán de lehet ezt is a ridikülben mondták .
Kis hazánkba nehezen akar ide érni, szovjet-orosz típusú "ön" gyilkosság , de ahogy a komcsik mondták ha sokan mondják , kérik igazságá válik .
Úgy hogy , elvtársak sokat kell emlegetni és akkor eljön a Mennyek országa !

Az a gyanús, hogy nem egy kórház 7. emeletéről esett ki - persze abszolút véletlenül, mert csak sétálni akart menni a parkba, de eltévesztette az ajtót, ahogy az eddigi esetekben ez menetrendszerűen történt.
Valami olyat tudhatott, hogy maga is megrémült tőle és tarkón lőtte magát, ahogy Majakovszkij is, akinek utolsó szavai az öngyilkossága előtt azok voltak, hogy: "Ne, elvtársak, ne lőjetek!".
Véletlenek nincsenek, mert a véletlen a szükségszerű folyamatok általunk előre nem látott végkifejlete (ez most olyan nagyon tudományosan hangzott, pedig csak én bohóckodtam ide :)))))))))))))))))))))))))
Mindenesetre Makarovnak van már társasága a túlvilágon, akikkel aztán ott együtt tanakodhatnak, hogy: "hát érdemes volt fiúk?" (ahogy azt Tóth Tihamér atya kérdé vala anno a múlt század harmincas éveiben... igaz, ő a férfi-maszturbációval kapcsolatba tevé ezt, de oly mindegy...)

Szovjet-oroszt mintájú "ön" gyilok .
https://www.youtube.com/watch?v=2IQJY...Movieclips

https://m.hvg.hu/itthon/20230214_Vizoviczki_koronatanu_per_halal

Menedékjogért cserébe katonai titkokat adna át az Egyesült Államoknak egy orosz mérnök
A kazanyi Tupoljev-gyárban dolgozott, ahol az orosz hadsereg első számú stratégiai bombázóját gyártják.
https://www.startlap.hu/hir-szem/mene...sz-mernok/

Kizuhant a 16. emeletről Putyin magas rangú védelmi tisztviselője

Marina Jankina 58 éves volt.

Holtan találtak szerda reggel egy magas rangú védelmi tisztviselőt, aki egy toronyház 16. emeleti ablakából zuhant ki – írja a Newsweek.

Az 58 éves Marina Jankina testét egy járókelő fedezte fel a szentpétervári Zamsina utcai ház bejáratánál. A nő az orosz védelmi minisztérium pénzügyi támogatási osztályát vezette a nyugati katonai körzetében.

A Daily Mail szerint a Jankina, mielőtt kiesett volna az ablakon, felhívta a férjét, majd közölte vele, hogy öngyilkos lesz. Azt is elmondta neki, hogy a dolgait hol fogja hagyni. A lap szerint vannak arra vonatkozó értesülések, miszerint a nőnek egészségügyi problémái voltak.

Azt a cikkben megjegyzik, az elmúlt egy év alatt több különös haláleset is történt Vlagymimir Putyin, illetve az orosz védelmi tárca környezetében.

https://rtl.hu/kulfold/2023/02/16/kiz...isztviselo

Kívàncsi lennék hogy ezek azért haltak-e meg, mert CIA ügynökök voltak, és ezt rég tudták róluk, vagy pedig azért, mert valamiben ellent mertek mondani?! Esetleg mindkettő?!

Az eseményekről, hogy mi történt Oroszországban 2023. 06. 24. -én álljon itt legalább az Orosz Hírek összefoglalója.

https://oroszhirek.hu/vademeles-prigo...ozvetites/

"Igor Girkin, a szakadár kelet-ukrajnai erők egyik parancsnoka – aki a kijevi helytartó szerepére pályázik Oroszország győzelme esetén – úgy kommentálja a lázadást, hogy Prigozsin nem is lenne alkalmas állami szerepre, mivel „nem orosz”. Ha kimondatlanul is, a nemzetközi elfogatóparancs alatt álló terrorvezér Prigozsin zsidó származására utalt ezzel. Megemlítette, hogy az orosz nép legnagyobb történelmi szenvedéseit nem orosz, hanem zsidó, grúz vagy ukrán vezetők idézték elő. " https://hu.euronews.com/2023/06/26/wa...gu-lazadas No hiszen ebbe a grúz, zsidó, ukrán vezető kategóriába elég sokan beleférnek az elmúlt évszázadból. A nem oroszok pedig nem alkalmasak állami szerepre? Hát mi folyik Gyöngyösön, elvtársak? Nem csodálnám ha államosítanák Prigozsin vagyonát, a Szovjetúnió 2 szépen épülne. A kacsa kiugrasztotta a nyulakat a bokorból most szépen lehet őket listázni meg likvidálni. Kína támogatja Oroszország belső stabilizálását, Fehéroroszország teljes harckészültségben. Nem csodálnám, ha ez a puncs ide Hátmegasztánba is kihatna.

Orosz puccskísérlet másként - Erbst Adrienn geopolitikai elemző írása

Nagy figyelmet váltott ki világszerte az orosz hátterű Wagner magánhadsereg pálfordulása, amikor is Ukrajnából Moszkva felé vették az irányt, hogy szembe menjenek az orosz hadvezetéssel. Az események, mire elemezni lehetett volna őket, már véget is értek, így némi mesterkélt gyorsasággal és egyszerűséggel zárult le a Wagner csoport hirtelen jött lázadása. A legnépszerűbb vélemények az üggyel kapcsolatban, hogy 1. puccskísérletet láthattunk a Kreml irányvonalával szemben, 2. belső katonapolitikai harcok és leszámolások váltották ki az ellenszegülést, 3. az Egyesült Államok támogatta hatalom-megdöntési kísérletet láthattunk, 4. a Wagnerhez hasonló magánhadseregek jogi szabályozatlansága váltotta ki az egészet. A lehetősége természetesen ezeknek is megvan - akár több tényező együttes fennállásával - de vizsgáljuk meg kicsit mélyebben a történteket egy más szemszögből.

Vajon tényleg az USA szervezte titkos csatornáin keresztül, hogy ezzel gyengítse – netalán buktassa – meg riválisának hatalmát? Számos tényező mond ennek ellent.
Nézzünk egy másik forgatókönyvet, mely alapján nem egy külsőleg megszervezett puccsról beszélünk, s nem is egy folyamatában kialakult akció-reakciót láthattunk, hanem egy belsőleg jól szervezett, meghatározott célokkal és szereplőkkel kivitelezett hadműveletet.

Az esemény két prominens alakját, Vlagyimir Putyint és Jevgenyij Prigozsint hosszú és mély kapcsolat fűzi össze. Utóbbi mondhatni az életét köszönheti az orosz elnöknek. Azon kívül, hogy Putyin korábban két vádpontban is megkegyelmezett Prigozsinnak, létfontosságú bizalmasa is volt, többek között éttermei révén ő látta el az elnököt a napi betevőjével. Azt se feledjük, hogy az állami média tornászta fel előbb egyéni hírnevét, majd az általa vezetett Wagner csoportét is. Prigozsin ukrajnai fronton elért sikerei pedig előre mozdították a teljes orosz hadműveletet, ezzel kiszolgálva azt.

Mind Putyinnak, mind Prigozsinnak az elképzelései itt – Oroszország jövőjét tekintve – találkoznak. Az egyetértés tehát eddig megvolt. Nem képzelgés csupán, ha azt is kimondjuk, hogy ahogy Prigozsin, úgy Putyin sem feltétlenül elégedett teljesmértékben az orosz hadsereg eddig elért eredményeivel, s itt nem is elsősorban az elnyúló háborúra kell gondoljunk, hiszen az számos okból előnyös is lehet Moszkvának, hanem inkább a mozgósítások során fellépő problémákra - például a behívás és a harckészség elérése közti időtartam nagyságára – vagy a herszonihoz hasonló kudarcokra.

Az ukrajnai háború eddigi orosz eredményeit figyelembe véve nagy számban jelennek meg Oroszországban az olyan szakvélemények, melyek a katonai felsővezetés cseréjének szükségességére hívják fel a figyelmet. Ha maga Putyin is szükségét érzi ennek, azt kockázatos önmagától kezdeményeznie például egy kormányzati ülésen, hiszen gyengeséget, bizonytalanságot sugallna, ráadásul ebben a súlyos nemzetközi válsághelyzetben nem szerencsés növelnie nyílt konfliktusvállalással belső ellenségeinek számát. Azonban egy katonai puccskísérlet már lehet az a force majeure, amely létjogosultságot ad a tisztogatásnak.

Fordítsuk a figyelmünket a puccs idejének kiválasztására. Egy Prigozsin szintű vezető esetében szinte lehetetlen elképzelni, hogy ne átgondoltan cselekedne, mérlegelve a lehetőségeket, a forrásait, az időpontot, stb. Jelen esetben azonban azt látjuk, hogy kifejezetten rossz ütemben fordult szembe Moszkvával, hiszen a súlyos harcok ellenére az orosz erők jelenleg épp sikereket érnek el, az újabb ukrán ellentámadásnak megrengető ereje nem volt. Ennél sokkal jobb időpontot kellett volna választania, ha némi esélyt akart volna adni a puccs sikerének. Legalább annyira zavart pillanatot kellett volna választania, mint a herszoni események alatt volt, vagy megvárni a következő jelentősebb erőket felmutató ukrán hadműveletet. Az a Prigozsin, aki nem rég komoly hadászati sikereket ért el Ukrajnában és segítségével sikerült elfoglalni Bahmutot, nehezen elképzelhető, hogy jelen esetbe ilyen átgondolatlan műveletre adja a fejét.

Számos tekintetből nézve lehet előnyös kimenetele az orosz vezetés számára a Prigozsin féle lázadásnak. Az első és legegyértelműbb, hogy az nem sikerült; Putyin maradt az elnök, bizonyítva erejét, Prigozsin pedig pillanatok alatt feladta már szinte színpadiasan nagyszabású törekvéseit. Ebbe beletartozik a rosztovi bevonulás és a Moszkva irányába tett törekvések is. Mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy egy Prigozsinhoz hasonló vezető, aki évek óta irányítja a világ egyik legerősebb magánhadseregét számos komoly hadi sikert letéve az asztalra, ennyire rossz döntést hozzon. Hátterét, eddigi eredményeit tekintve már ez kérdéseket vet fel a puccs valódi indítékával kapcsolatban. Komoly sikerre azért sem alapozhatta tetteit a Wagner vezető, mivel az orosz hadsereg nem az ő oldalukon állt, sőt a tiszaéletű puccskísérlet vezetője a kezdetektől hangoztatta, hogy az egészet az orosz hadvezetés ellen hívta életre.

Mindezek ellenére az orosz sajtó – leginkább beleértve a nagykiterjedésű állami médiát – kiváló hangulatkeltő képsorai és cikkei azonnal puccsról beszélnek, s az országban pánikhelyzetet teremtenek rendkívül gyorsan. Prigozsin elsősorban arról nyilatkozik, hogy az orosz hadvezetés döntéseivel nem értenek egyet, de nem puccsról beszél, utóbbi meghatározás Vlagyimir Putyin legelső felszólalásában fogalmazódik meg. Fontos kiemelni, hogy a Wagner csoport vezetőjével elviekben szemben álló orosz védelmi miniszter, Szergej Soigu egyáltalában nem válaszolt az ellene indított támadásra, szinte már zavarba ejtően a háttérbe került. Természetesen erre magyarázat lehet az, hogy maga Putyin az orosz hadsereg legfőbb vezetője, így ha ő nyilatkozik, nincs szükség további reakciókra.

A pánik, ami e rövid idő alatt ki tudott alakulni Oroszországban, azt eredményezte, hogy több tízezren hagyták el az országot néhány órán belül, elsősorban a volt szovjet köztársaságok irányába. Ez remek lehetőséget teremtett Putyin számára, hiszen a pánikhangulat, a felgyorsult események és váratlan fordulatok fogalmazzunk úgy, hogy kiönthették az ürgét a lyukából. A hirtelen eltávozók között akár külföldi hírszerző szervek ügynökei is lehettek, tehát a kiutazók teljes átvilágítása elég logikus lépésnek tűnik az orosz szolgálatok részéről. Azonban saját belső, prominens embereiket – üzletemberek, politikusok, stb. – is komoly próbatétel elé állíthatták így, hiszen most a puccs kudarca után alaposan górcső alá tudják venni ki, hogyan nyilatkozott, milyen lépéseket tett, elutazott-e és így tovább. A napokban már olvashattunk is híreket a tisztogatás megkezdéséről, azonban abban biztosak lehetünk, hogy ennek a java része nem a nyilvánosság előtt fog történni és nem egyértelműen ezzel összefüggésben. A Kreml szépen kiszortírozhatja a megbízhatatlan elemeket a teljes politikai, üzleti, média életből.

Arról is érdemes beszélni, hogy mindez idő alatt az ukrán fronton is történtek változások, hiszen az ukrán vezetés először Prigozsin mellé állt, majd kapkodva fejét a történések fölött sajnálkozott a visszalépése miatt, s megpróbálva kihasználni az oroszországi pánikhangulatot igyekezett előre nyomulni a frontvonalakon. Ez azonban számos súlyos veszteséggel járt, hiszen meglepő módon az otthoni válságos állapotok ellenére az orosz hadsereg mindennemű pánik nélkül folytatta tovább katonai tevékenységét, sőt az általuk megfigyelt területekre beáramló ukrán haditechnika részleges megsemmisítésével számos, jelentős skalpot szereztek.

Talán a leginkább figyelmet érdemlő és európai szempontból kritikusan fontos eredménye jelenleg a Wagner csoport féle kudarcba fulladt puccsnak az, hogy a világszerte hírhedt magánhadsereg jelenleg Fehéroroszországban állomásozik. Oda küldték/engedték őket Moszkvából a puccskísérlet hirtelen lezártakor. Oroszország számára – nemzeti érdekeit tekintve – sokkal gyümölcsözőbb, ha a Wagner csoport külföldi területeken hódít, ahogyan ezt eddig is láttuk Afrikában, vagy a Közel-Keleten például. Még akkor is, ha az orosz védelmi minisztérium számára kényelmesebb, ha a hadsereget segítik a frontvonalakon, és ezáltal gyorsítva az előre nyomulást szereznek felmutatható eredményeket.

Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk, Lukasenko fehérorosz elnök jövője Putyin kezében van, s az ország jelentősen alá van rendelve az orosz politikának. Tehát azt feltételezni, hogy Lukasenko önálló gondolattól vezérelve oldotta meg néhány perc alatt a válsághelyzetet nem lenne helyes. Ez a döntés az orosz vezetésé, általuk indult el a párbeszéd a fehérorosz elnök és Prigozsin között, s miattuk távozott Európa felé, nyugatra a sokak által rettegett orosz magánhadsereg.

És mindez adhat okot az aggodalomra? Fontoljuk csak meg! Fehéroroszország területi elhelyezkedése beékelve Ukrajna, a Baltikum és Lengyelország közé egyszerre nyújt lehetőséget mindhárom irányba katonai műveletek indítására. Ráadásul ez esetben nehezen lehetne nevén nevezni a támadót, hisz nem a Lukasenko vezette Belarusz az, de hivatalosan nem is Oroszország. Ha pedig a Wagner csoport Fehéroroszországba küldése irányított folyamat eredménye, akkor kijelenthetjük, hogy Moszkva még erősebb pozíciókat szerzett keleti szövetségese területén, ami tovább rontja Ukrajna stratégiai lehetőségeit. Elég, ha csak az új, észak-ukrajnai front nyitásáról és Kijev közelségéről beszélünk. Ebben az esetben pedig az európai biztonsági helyzet szempontjából aggasztó helyzet alakulna ki; az orosz-ukrán frontvonalak nyugatra tolódása, az orosz érdekeltségű fegyveres erők és haditechnika közeledése az Európai Unió határaihoz mind olyan tényezők, melyek fenyegetést jelenthetnek. Azt is mondhatnánk ebben az esetben, hogy a Wagner csoport tevékenysége álcázza az orosz katonai hírszerzés és hadsereg munkáját.

Ha ez a felvázolt forgatókönyv helytálló, akkor Prigozsin hűségesebb a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország céljaihoz, mint bárki, hiszen beáldozta magát a fent ecsetelt ügyek érdekében. A Wagner csoport öt nappal ezelőtti cselekményei alapvetően puccsnak sem nevezhetők, hiszen nem tartoznak senki alá, jogi értelemben a helyzetük nem tisztázott. Célpontjukban minden jel arra mutat, hogy nem Putyin állt, nem is az orosz törekvések hátráltatása az ukrajnai fronton, hanem az orosz katonai elit cseréje. Ez pedig mint látjuk, nem feltétlenül ellentétes Putyin érdekeivel.