"Talán dünnyögj egy új mesét..."
1941 - 1956 - 1973 - 1986 - 1988.
...avagy amikor elkorcsosult a világ...I. rész
Amikor elkorcsosult a világ...
Megrohadt körülötted
végleg a nagyvilág,
Hatalomra jutottak
torz patkányfamiliák,
Nem tudhattad azt,
mit életednek hittél,
Elfújhatja egy őrült,
halálos forgószél.
Fogadd végre el
nem gyógyult meg a világ.
Újra születtek a
gyilkosok és a haramiák.
Nem hitted kit óvtál s
szeretve neveltél,
életre tanítva, végül
csak sírba temethettél.
Láncokat szakított szét
a magyar becsület
lelkeket kísérve útjára
sok-sok feszület.
Múltak az évek, a sírok
egyre sokasodtak.
De soha nem nyugodhattak
a békés halottak.
1942 - a történelem
Az való igaz, hogy ekkor még nem is gondoltak rám a szüleim, nem is ismerték egymást, de miután csak összehoztak engem 1953 áprilisára (később kicsit sajnáltam is őket ezért - csak mellékesen jegyezném meg; nem az első áprilisi napon születtem, hanem a 21.-en.) és - ha már ott voltam, a nővérem kedvéért aki úgy gondolta, hogy mindig ilyen aranyos játékbaba fogok maradni, így mellém állt (-ült) megmaradtam a nagyvilág örömére és kárára. Meglehetősen gyorsan nőttem - ugyan nem emlékezve az első évek összes pillanatára, de azért 1956-ról fennmaradt egy nagyon rövid emlékem: A Petneházy utcában, laktunk, hirtelen dörgő hangokat hallottam, apám felkapott az ölébe én a földszinti ablakon keresztül megláttam egy monstrumot aminek az egy szeme majdnem rám nézett. Apám ekkor hátra szaladt velem a lakás legtávolabbi részébe (a fürdőszobába), leültetett a földre, kezembe nyomott egy képeskönyvet, azt mondta maradjak itt bármit is hallok, majd kiment, rám csukva az ajtót)
Évekkel később - 8-9 éves lehettem - megkérdeztem, hogy azon a napon amikor bevitt a fürdőszobába miért jártak arra a tankok, mert azt már tudtam, ahogy azt is, hogy '57 elején aput elvitte az AVH.. illetve annak jogfolytonos maradványa. Akkor mondta el apám, hogy aznap szovjet tankok gurultak végig az utcán, minden tanknak, 45 fokban jobbra vagy balra álltak a csövei - azt láttam gyerekként nagy fekete szemnek.
Nem tudtam még sokat, de aztán az iskolaévek alatt a történelemtanár bácsi elmondta nekünk, hogy 1941-ben Magyarország a csúnya HITLER mellett belépett a háborúba kik aztán leigázták egész Európát, de végül a Szovjetunió (CCCP) megálljt parancsolt nekik és mindenkit felszabadított, ezzel a világ elérte az örök béke korát. soha többé háború, mindenki boldog lesz. Szovjetunió már a kommunizmus útján halad, mi magyarok a szocializmusban élünk, de egyszer mi is kommunista nemzetté fogunk válni. Miután ezt így elmondták nekünk, egy nap rájöttem, hogy - 1956-hoz kapcsolódik az első tudatos "alapkövem", de dátum szerint 1941-töl fontos a második évszám, amikor valakik lefektették, megalapozták életem kiinduló pontjait: 10 évesen már azt hittam, szinte mindent megtanultam ami fontos.
1956 - előzmények és következmények
Tévedtem. két évvel később összezördültem az egyik tanárral bár akkor még nem értettem az okát, csak szerinte én olyan dolgot tettem ami miatt apámat bekérette a diri... ennek azért nem volt különösebb folytatása. Rövid idővel később a könyvespolcunk könyvei mögött találtam 3db A5-ös formátumú, vékony fehér könyvecskét. Azt mindenki tudja, hogy ami el van dugva a gyerek elől azt 1. A gyerek meg fogja találni, 2. Azt biztos, hogy nagyon érdekesnek gondolja... ezért - titokban - magához veszi! ebben az időben már néhányszor motoszkált a fejemben, hogy apám miért nem szereti ezt a világot (akkor még nem volt bennem letisztulva, hogy ez alatt Magyarországot vagy a politikát, hatalmat esetleg a szomszédokat érti), de amit nekünk tanítottak (mindegy, hogy szerettük-e az adott tantárgyat vagy sem) azok azt hirdették, hogy legyünk minél okosabbak, tanuljunk, szeressük egymást, meg a békét és ha nincs is sok mindenünk de boldogok leszünk. Akkor apámnak mi a baja ... valaki téved vagy esetleg hazudik, vagy csak buta, de nem állt össze a dolog. A három füzetet - eleinte a benne látott fekete-fehér fotók miatt forgó gyomorral - többször is elolvastam. Akkor tudtam meg miért harcolt apám, akkor tudtam meg azt is, hogy az "Ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg"-nek semmi keresnivalója nincs a hazámban... csakhogy eladták az országot. Akik 1942-ben fellázadtak a Hitleri német csatlakozás mellett, azok ugyancsak rongy emberek voltak és hiába neveztek el róluk utcákat tereket, hiába ők a hősei a jelenlegi világomnak... apámnak volt igaza és jelenleg is 10 millió embernek hazudnak éjjel és nappal. Innentől kezdve már csak a kérdéseim sokasodtak és rövidesen rá kellett jönnöm, hogy azokra a kérdésekre amikre válaszokat várnék, nem találok értelmes embert, állandóan csak csodálkozó és tanácstalan arcok kerülnek elém. Aztán volt még egy rövid "afférom" egy októberi iskolai napon ugyanazzal a tanárral, ami miatt engem is majdnem eltanácsolt a Csata utcai általános iskola fura ura, de végül, egy újabb szülői beszélgetés után megúsztam a dolgot ezért azon a napon apám egy újabb plusz pontot kapott tőlem. Valójában apa aki ’64-ig volt REF-es már megnyugodott és két (okos!!!) gyereke mellett, valamint az egyre boldogabb "Legvidámabb barakk"-ban élve egy olyan Kádár János "magyarokat féltő vezetővel" aki azt mondta a népnek, hogy: "Aki nincs ellenünk, az velünk"... a fiatalkori Don kanyari „túlélő élményei”, valamint az 56-os utólagos hullámverések után már - ha nem is megtörve, de elfásulva... nyugalomra vágyott, én meg belevetettem magam az elektronika és a Technika, zene, lánykergetés világába, aminek az lett a következménye, hogy sok hozzám hasonló fiatallal ismerkedtem meg. Amit lehetett kipróbáltam, sport, szórakozás, tánc (komolyan, még csa-csa-csázni és keringőzni is megtanultam) megvettem - és szétszáradni is hagytam - a szekrény tetején porosodó első gitáromat, túl voltam az első motorjaimon – Jugoszláv gyármányu "ezüsttankos", Simson Star, Danuvia... igaz, hogy jogsi akkor még sehol a láthatáron, de rendör is kevesebb volt, sebességmérőre se volt szükség a hatvanas évek végén. Akkoriban történt, hogy apám egy Ádler nevü ismerőse megkérte őt arra, hogy az edzötermében valamit szereljen fel vagy le, én is elmentem vele, mint kiderült nem volt más az ismerős mint Papp Laci Edzője.
Papp Lászlót az egész ország szerette és becsülte. Jó volt a karaktere is, akkor találkoztam először vele (és utoljára is) persze, hogy megfogott engem is a varázsa, ezért néhány ott edző sráchoz is odasodródtam, be is fogadtak bár idősebbek voltak, viszont Ismerték apámat és tisztelték - ami nekem új volt - de később megértettem mi volt az oka. Tudták róla, hogy 56-os volt és többet is tudhattak mint én, mert amikor apa odajött mindenki „Sanyi bátyám”-nak szólította... néhányan még mondták is neki, hogy bokszoljon velük egy menetet! ÉN MEG OTT ÁLLTAM TÁTOTT SZÁJJAL, HOGY MIKET HALLOK AZ APÁMRÓL. Később persze kiderült, hogy nem csak sakkozni tudott remekül de bokszban is jó középmezőny szinten állt (csak ez volt a titkos élete - később már értettem, ezzel tudta levezetni a belső, időnként felgyülemlett energiáját.) Végig a mi titkunk maradt se anyám se a nővérem nem ismerte azt a világot amiben ő azért élete végéig otthonosan mozgott. Akiket megismertem azok között sok olyan is volt akikről azt rebesgették, hogy nincsenek túl jóban a rendőrséggel és figyelik őket, mert egy (vagy több) galeri tagjai. A hatvanas évek utolsó harmadában és a 70-es évek elején rendszeresen találkoztam velük - nem tartoztam ugyan hozzájuk de melléjük igen.
Akkoriban már sok világi és néhány "félvilági” barátom, haverom, ismerősöm volt... nem gyüjtöttem őket de később néhányan már engem találtak meg és rajtam keresztül meg egy egy másik ismerőst. A bokszban is jól haladtam, bár inkább csak élvezetből nem a győzelemért. Akkor már tisztában voltam azzal, hogy ebben a fiatal nemzedékben sok olyan srác - néhány lány is - akad akiknek szinte ugyanaz a véleményük a rendszerről ami az enyém: A rendszer, a hatalom, hazudik nekünk és manipulál. Amúgy - miután a politika mint olyan nem igazán volt reklámozva, a magyarok többsége békésen élt, dolgozott élvezve a kispolgári életet, a 8 óra munkát, 8 óra pihenést és 8 óra szórakozást, a "gyarapodást"... a békét és főleg a nyugalmat. Van munkahelyed amit fizetnek, (Nem vagy KMK-s!) A rendőrök (fakabátok) sétálgatnak és komor arcuk mögött azért barátságosak (no persze nem mindig de többnyire!) ... az élet szép, a magyar nyelv szép, a világ is szép - igaz, hogy csak a keleti blokkot ismerheted meg ... de olvastad a magyar könyvekben, hogy a csúnya nyugat az botrányos és hosszú hajú, meg kábítós... ami igaz az igaz a 60-as évek végén azért néhányunkat még elvitt a rendőrség, és akit elkaptak azoknak levágták a hajukat... mer’hogy - A fiú az nem lány... Engem nem kaptak el - vigyáztam. Aztán már ez is elmúlt, a rendőröknek megmondták, hogy nem kell ránkszólni, és nem baj ha hosszú a haja vagy kopott a farmerja (ráadásul vasalatlan is) attól még lehet jógyerek... Egyszóval a magyar polgárok szabadok és építik - továbbra is - a szocializmust. Ércsük??? Na azért. Szinte minden sportot és lányt kipróbáltam ezekben az időkben, de valahol legbelül egyetlen percre nem szünt meg bennem az, hogy hazudtak nekem, hazudnak a népemnek... és én nem akarom ebben a hazug országban leélni az életemet. Nem éreztem szabadnak magam. Akkor már láttam a kerítéseket, a karámokat és a láncokat. Értelmet kapott a "Legvidámabb Barakk" kifejezés. Akkoriban már motoron, barátokkal eljutottam Romániába, Ukrajnába, Csehszlovákiába, a Lengyelekhez, mindenhol találkoztam magyarokkal, senki nem volt ellenséges... de se Jugoszláviába nem tudtam eljutni (az ugyanis „majdnem” nyugat volt akkor, se Ausztriába vagy tovább... Az a világ számunkra tiltott világ volt. Ha valaki egyszer megérti mi a szabadság akkor nem türi tovább a korlátokat... - Persze mostanában megint ott vagyok ahol a part szakad. Az a szabadság amiröl fiatalon álmodtam, és végül - bár csak néhány éven keresztül át is élhettem napjainkra már megszünt. Mi több nemcsak megszünt, hanem még annyi se maradt amit fiatal koromban tudatlanul még annak véltem. De most nem erről van szó... úgy lettem "ellenzéki" (és egyben tiszteletbeli „Galerítag" is több helyen), hogy néhány emberen kivül nem tudta senki. Persze akkoriban a kezdetben megismert, idősebb srácok közül már elkaptak, jónéhányat több évre le is sitteltek párat és azt is megtanultuk, hogy állandóan be akarnak épülni közénk olyanok (besúgók) akik aztán mennek jelenteni a feletteseiknek; ki – mit mondott, ráadásul elferdítve, kiszínezve. 1973-ig nem történtek különösebb dolgok akkor viszont kiborult a magyar bili.
1973 - a gyerekkor vége
A rendőrök nem voltak az ellenségeink. Megnéztük a Tenkes kapitányát, végigröhögtük, drukkoltunk Zente Ferencnek, "Bum-bum-Prakker" megjelenésekor (Basilides Zoltán) előre tudtuk, hogy megint megverik ... javult az igazságérzetünk és Rolling Stones (vagy Beatles esetleg Bee Gees, stb.) zene mellett piáltunk, élveztük az életet, a való életben meg rabló pandúrt játszottunk a zsarukkal... Többnyire ők se haragudtak ránk. Lehetséges, hogy egyik másik gyereke velünk próbálta ki elõször a szabadság édes ízét.
70-es években megindultak a kisebb-nagyobb lázadások amikről csak hallottam ahogy azt is, hogy néhol a rendőrök már ütötték a fiatalokat...
Egy két ismerősöm időről időre eltünt, mi pedig óvatosabbak lettünk... '73 márciusában viszont én is ott voltam a "lázadók" között. A tömeg nagyon hamar felduzzadt - ahogy láttuk, jóval ezer fölött gyült össze de lehetett kétezer is. Nem számoltuk. A rendszer viszont igen és fel is készült "ránk". Megjelentek a mocskos zsaruk (- azóta is megtartottam ezt az előnevet és a mai napig se változott meg a véleményem. a rendőr nem ember, csak álcázza magát. Nos itt megmutatták igazi önmagukat, több száz embert bevittek, akit értek azt válogatás nélkül gumibottal vertek és ököllel ütötték a fiatalokat. Pedig a tömeg között nem is volt nagyhangú - irányító - lázító személy, ha mégis akkor azt a hatalom irányította. Iskolások, fiúk-lányok... sehol egy galerí, vagy bármilyen ütő-vágó fegyver...
Arra gondoltam, jobb lesz eltünnöm, mert ha kiemelnek a tömegből akkor - megtudva a nevemet - nem engem fognak elővenni, hanem apámat, mert azt tudtam, hogy a nevét nem törlik ki a rendszerböl ameddig él. Nem akartam, hogy meghurcolják. Az alvilág tudta, hogy kerüld el a rendőrt ha lehet. Sokan elindultak, de azok körben ott voltak és a tömeg középpontja felé tartva hol én is ott álltam. Hamar észrevettem, hogy néhány zsaru éppen a mi irányunkba indul, mellettem egy csaj ijedtében elkezdett sírni. Magam mögé taszítottam, mondtam neki menj arra én tartom a frontot... Hu'de lovagias az ember húsz éves kora előtt. Persze én sem akartam velük összefutni, de beragadtam és az egyik elől haladó mintha engem nézett volna. Talán egy perc se telt el már ott volt előttem jobbra balra ütve mindenkit akit elért. Az első ütést az alkaromra kaptam, aztán a vállamat is eltalálta de szerencsémre nem csontot. A kurva zsaru balkezes lehetett így a jobbkezemmel védtem - és próbáltam lehajolni ne érje a fejemet. akkor láttam meg a lábát. Kirúgtam térdmagasságban - oldalt eltalálta le is bénult én meg el tudtam lépni egy kis távolságra. a többi rendőr is közeledett így a tudatalattim azt közölte velem (régebben elég ismert közmondás volt: "Szégyen a futás de bassza meg Isten azt aki kerget" - Bocsi!) Sikerült kiszabadulni a tömeg szorításából és azt hittem kiszabadulhatok, ami kis tolakodás mellett ugyan sikerült viszont hátra sandítva láttam, hogy kedvenc zsarum utat vágva megindult utánam.
Nem örültem neki, de maradt még néhány méter előnyöm, kiszabadulva a tömegből megpróbáltam elfutni - nem volt 10 méter távolság köztünk az meg, kicsit sántikálva, úgy jött mögöttem mint egy gőzmozdony. A motorom majdnem a Kálvin térnél volt, de bármerre néztem távolabb rengeteg rendőrautót láttam arra nem mertem menni, valamelyik utcába berohantam és volt egy nyitott sötétebb kapualj ahová befutottam. Persze jött utánam oda is de nem lassított le eléggé és szerencsére belefutott és lefejelte a járdát, átesve az általam elé lökött félig telt aluminium szemeteskukán. El nem ájult ezért muszáj volt még kétszer térden rúgnom. aztán a kezére léptem lágyan levettem a csuklójáról a gumibotját majd azt suttogtam neki, ha fel mer állni akkor az összes fogát kiverem a szájából. Kicsit idegesnek tünhettem, mert el is hitte ahogy én is. Aztán rohanva ki is szaladtam a kapun, magamhoz szorítva a gumibotot - jó félsarokkal később hátranéztem. Nem követett. tovább osontam, nem találkoztam rendőrrel az őskori „viperát” a hónom alatt lepucolva letettem a fal mellé, pár perc alatt elértem a motoromig és - kicsit reszketve - elindultam haza. Másnap figyeltem a híreket - nagy volt a balhé, de valójában a rendőrök miatt.
Több évig nyugalom és hallgatólagos rend volt az országban miközben én '73 szeptember végén megkezdtem 24 hónapos sorkatonai szolgálatomat Pápán, aztán 75 végén visszatérve a civil életbe még öt éven keresztül várhattam arra (el kell felejtenem amit ott tanultam - volt a megokolás), hogy a nagy békés Magyarországon belenyomjanak az útlevelembe (nyugati irányba!) egy két hétre érvényes kiutazáshoz használható ablakot... ja igen, nem voltam soha büntetve, fenyítve és tisztességes életet éltem 28 éves koromig - no meg napjainkig szintúgy. 1981 júliusában Hegyeshalomnál motorral átgurultam a magyar-osztrák határon. két nappal később megérkezve Svájcba. Német nyelvtudás, pénz nélkül de szabad emberként.
1986 - öt évvel később
Azzal kezdeném, hogy "sok víz lefolyt azóta a Dunán" (a Rajnán is!) amióta itt élek. nem bántam meg mert nem tévedtem a választásomban amikor Svájcot választottam célországnak. Úgy érkeztem ide - csupasz seggel - hogy semmim nem volt de boldog leszek. Sikerült 42 éve élek itt és azóta sem bántam meg. Nem a pénz miatt - az sose érdekelt, nem akartam meggazdagodni, csak békében és olyan emberek között élni akik olyanok mint én, olyanok mint amilyenek otthon is az emberek amikor élhető világban élhetnek és nem hazudnak naponta a szemükbe. Biztos, hogy szerencsém is volt mert a béke évei - itt - nagyon sokáig kitartottak. Sajnos otthon nem így történt - őszintén, akkor amikor kijöttem ide nem hittem, hogy ilyen mocskossá válik minden és, hogy tudjátok, most itt is - időben némi késéssel, lassabban, "finomabban" biztonságosabb életszínvonalról... - ugyanaz történik mint Magyarországon és szinte mindenhol a "fejlett (esetleg túlfejlett?) világban"
1981-töl itt élem az életemet, éltem és élni hagytak, találtam munkát amit elvállaltam, segítettek abban, hogy otthon(osan) érezzem magam. Meg kellet tanulnom annyira a nyelvet, hogy kommunikálhassanak velem én meg elmondhassam a hascsikarásaimat. Türelmesek voltak én meg bizonyítani akartam ittlétem jogosultságát. Ez a normális. 5 évig szinte egy szót se szóltak hozzám hivatalos személyek... miközben én lassan ismerkedtem az új életemmel. Öt-hat évig otthoni családomon kívül nem sok kapcsolatom volt Magyarországgal, néhány itt élő magyarral ugyan megismerkedtem, de óvakodtam a csalódástól. Nem mindenki érdemelte ki a figyelmemet. 1983-ban majd 1986-ban híreket kaptam otthonról amiben azt híresztelték, hogy március 15.-én újra lázadtak az emberek a még mindig szovjet uralom alatti Kádári rezsim ellen.
Tíz év múlt el. Egy örökkévalóság 1983... A magyarok szabadok szeretnének lenni.
Három évvel később, este a Petőfi szobornál összegyült állítólag 3000 ember akik fáklyás felvonulást tartottak, és amikor a Lánchídra értek beszorították kétoldalról a rendörök és kegyetlenül szétvertél őket. Sokszáz tüntetőtől elvették az igazolványaikat...priuszosak lettek, megbüntették őket, sokukat elítélték.
1988 - Endgame (Végjáték)
Közülünk '73-ban vagy a '86-os spontán tüntetőK közül - tudtommal - senki nem pályázott politikai babérokra - és nem "fentről" volt megszervezve mint mikor 1988-ban a "Demokratikus ellenzék" megszervezte a tüntetést.
Színre lépett egy addig nem túl ismert szervezett csapat akik úgy döntöttek, hogy megdöntik a kormányt. Számukra ekkor érkezett el az idő.
Miután az életem is fontos volt így tényként fogadtam el, hogy beindul valami Magyarországon ami talán felszabadíthatja a népemet a sok évszázados elnyomó uralmak alól.
De mivel egyenlőre a jövő zenéjének bizonyult így visszatértem a saját életemhez. Ezidőben - túlléptve a krisztusi kort - úgy gondoltam, eljöhetne már az az idő amikor szintet válthatok. Mi lenne ha férjnek adnám el magam és mi lenne, ha ez a változtatás esetleg apává is formálna idővel? Úgy reméltem lehet számomra is esély ebben a kurta furcsa de érdekes világban. Nálam - illetve már nálunk - változtak a dolgok de néha átkukucskáltam a már omladozó vashálón keresztül, az óhazába... vajon kik lesznek vajon azok akik tovább vihetik a a szabadság kibontott zászlaját? Ha nekünk nem is sikerült születhettek nálunk jobbak...
II. rész
Egyszer - még a 80-as évek végén eszembe jutott egy gondolat: Amikor '88-ban Demszkyt letartóztatták, Orbánt meg odalökték a rendőrségi autóhoz... miért voltak olyan szelídek azok a rendőrök? Két évvel előtte többezer embert szinte szarrá vertek és ezek még egy erősebb pofont se kaptak? Megilletődtek a rendőrök az intelligens fiúktól. Lehet, hogy versben szóltak hozzájuk!
- Rendőr elvtárs, tagadd meg neved, dobd el zubonnyod
Ha megütsz egy ártatlant, szolgálatod nem hagy nyomot
állj mellénk és védd meg kéz a kézben velünk a hazád!
Ne hidd el a hazug Kádár rezsim ármányos igazát! stb, stb... - szinte látom a rendörök döbbent arcán az igazság felismerését... és ezért nem ütötték verték az új márciusi ifjakat...Vagy valaki felső szintről azt mondta nekik: -Ne üssétek, ezek a mi fiaink.
De aztán el is feledkeztem ilyen kicsinységről amikor megjelent GörbeCsóka májfoltosan okos homlokán és szinte azonnal 1986-ban egy rövid, bájcsevegéssel az USA elnökkel (ha már épp' arra járt beugrottak egy presszóba), megittak együtt egy kávét és kevergetés közben véget is vetettek a néhány éves h-idegháborúnak. Újabb két év múlva orosz barátunk hivatalosan bejelentette, hogy a pitsába a Brezsnyevi-doktrinával (nem tudom mi az de többen tapsoltak. - ja, beugrott a lényege ennek az izének az volt, hogy a CCCP befolyását akár fegyverrel is fent kell tartani - ezt láttuk is 68-ban, amikor a csehek nagyon ugráltak, a szovjet hadsereg hazánkon keresztül vitte a békét - tankokon - a cseheknek.... ahol megmondták nekik, hogy itt pedig marad a béke, és kuss!...) Nem értek én a politikához és ezért nem is tulajdonítottam akkor fontosságot az időbeli szinkronizálásnak...
Jött a béke... és az emberek ujjongtak! Föleg akkor amikor a magyarok határokat nyitottak, a keletnémetek megindultak, az osztrákok tárt karokkal fogadták õket a menekülteket, a világ tombolt béke öles képtekkel érkezett, miközben Kádár elvtárs egy nagy sóhajjal elkezdte összecsomagolni az asztaláról a saját maga által lelőtt nyuszi csorba fogát (amit a gólyó csorbított meg!) és az otthoni kedvenc kakasának fényképét, hogy aztán 1988 május-i napján, utoljára kikászálódva a miniszteri székből egy finom tolással Grósz Karcsi segge alá tolhassa... Ne csodálkozzon senki azon, hogy az ember ilyen változások között nem tulajdonít akkor érdeklődést holmi márciusi magyar zászlót lobogtató kockafejü banda megjelenésének.
Éltem az életemet, fél szemmel azért kishazámra vetve, és eljött az a nem várt idő amikor kinyílt a magyar határ és én is hazamehettem - végre anyámhoz.
- Megjöttél, fiam? - kérdezte.
- Meg, anyuci!
- Kész az ebéd, éhesek vagytok? (ugyanis akkor már volt egy oldalbordám - akit anyámék is szerettek).
Az ebéd finom volt és a következő napokban megnéztem mi változott amióta elmentem... Az első dolog amit észrevettem az volt, hogy a villamosmegállókban, a sínek között sokkal kevesebb lett az eldobott cigarettacsikk. Tetszett. Később még sok minden mást is észrevettem, és azok is tetszettek! Budapest felett az ég kék volt nem voltak sötét fellegek! A rádió meg bemondta, hogy Magyarországon mindenhol szép az idő.
Lejárt a szabadság, megnyugodva és feltöltődve jöttünk vissza és az idő ment tovább
Láttam a jövőt. Láttam a szabad és új Magyarország jövőjét... de kiderült, hogy csak álom volt
'88 és '98 között több minden történt a magánéletemben is és Magyarországon is. Én egy kétgyerekes családapává avanzsálódtam, otthon közben jött-ment miniszterek és államfők jöttek- mentek... Én 1995-ben svájci állampolgár lettem és a világpolitikai változások miatt a magyar állampolgárságomról sem kellett lemondanom. 1996-ban (Informatikai) céget alapítottam miközben - meglepően hamar - '98-ban Orbán Viktor Kormányt alapított FIDESZ néven... éljenek a sikeres emberek! Miután néhány pozitív dolgot hallottam Viktorról, úgy gondoltam meg fogunk férni egymás mellett (1000 km távolságból) ő nem fogja zavarni a cégem müködését én meg nem fogok tanácsokat adni nekik. Az a dolguk, hogy megoldják az ország problémáit, nekem meg az, hogy családommal megéljek a munkámból. egyikünknek se lesz könnyü, de jól nézett ki a jövő és Európa felett felragyogtak a szabadság fénysugarai...
Kik is voltak az első Orbán kormány tagjai?
Nem foglalkoztam ugyan a magyar politikával, csak néha figyeltem fel egy-két pozitívumra de azért még ma is emlékszem sokuk nevére...
Az oroszláncsapat feje - Orbán Viktor
Dávid Ibolya,
Boros Imre,
Deutsch Tamás,
Torgyán József,
Járai Zsigmond,
Kövér László,
Martonyi János
Matolcsy György,
Pokorni Zoltán
csak így fejböl... azt a hétszázát... micsoda ütős csapat Mintha ma olvasnám a neveiket... ja igen itt ott olvashatjuk még néhánynak a nevét: Néhányan mentek mások maradtak. Négy éven keresztül drukkoltam nekik. szerintem akkor jók voltak. Aztán kibuktak. Valójában nem azt várták. De buktak.
Majd újra jöttek a jöttmentek: Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai ... szörnyü évek! Velük jött a dögvész. amig végre,...
2010-ben A FITYISZ újra a nyeregbe emelkedett, mellette a KDMP (alias Sancho Panza).
De a lovak lába között ott maradt a dögvész igaz, hogy akkor még senki nem vette észre.
Egy új - kikupálódott Orbán Viktort láthattunk viszont. A tömeg éljenzett és milliók hittek bennük. Én is de valami zavart így elhatároztam, hogy kiderítem mi lehet az.
Egy kicsit vissza kell lépnem az időben. A gyerekek gyorsan nőnek - gondolom ezt minden szülő megtanulja idővel így ti is tudjátok,
Anyám 2004-ben, Apám már 1996-ban meghalt... bocsánat, hogy is kell most őket nevezni?: Spermatermelő és Spermatároló elődeim?...
Ez komoly? Hé Schwab, Te mocskos görény... Mennyit fizetnek neked a gazdáid, hogy eljátszd ezt a szar müsorodat... Nem látod milyen undorító paprikajancsi vagy? Nem. Tényleg nem. Talán túléled még ezt az évet ha szerencséd lesz... de lehet, hogy el tudsz majd menekülni a feledés szigetére. Azért ne nagyon bízz benne!
Szóval a gyerekeim nőttek, Szüleim meghaltak, magyar kapcsolataim köre egyre szükült, a cég müködött ... Posta Imréröl akkor még nem hallottam, de az Internet fejlődött, hihetetlenül sok információ érkezett Magyarországról ezért 2006-ban elindítottam "budapesti.info" cím alatt a saját híroldalamat. Ugyan nem közöltem le saját cikket, viszont a magyar weboldalakról összegyüjtve néhányat,- a szerintem fontosabbakat - leközöltem. Ez az időszak 2009-ig tartott. Akkor találkoztam első alkalommal Imrével - itt volt Svájcban mi meg a nejemmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az előadására. Két órán keresztül beszélt miközben egyszer sem nézett papírba. Amit mondott összefüggő volt, érthető és teljesen logikus. Miközben beszélt ... arra gondoltam megérhet egy misét.
2009-től (vég)napjainkig...
Politikai- és Gazdaságpolitikai ismereteim szerint az "Igen nagyon hülye" kategóriához sorolom magam. Tisztában vagyok (és voltam) vele, hogy ez egy nagy hiányosságom ebben a világban, föleg azért mert a "magyar ember" - egy-két sör után zseniálisan képes elmagyarázni ad-hoc hallgatóságának, hogy miért hülye a miniszterük (mindegy melyik - ezek jöttmentek!) és, hogy mit kellene tenniük. ... De ha intelligens ellenzékinek vallja magát akkor ezt biztosan megírja - ráadásul sör nélkül. (Na jó, konyak azért jöhet, meg néhánynál egy kis szipuzás is).
A magyaroknak van egy gyönyörü épületük, úgy hívják, hogy Országház. A világ csodálja. Nem olyan magas mint a Koala-lompos-i tornyok, nem olyan "történelmi mint az olasz "Kapa-Tórium", nem olyan Mona-Ementális mint a Notre Dame (ez tetszik: "a mi csajunk" csak régies kiejtéssel!) a Szajna közepén... De szép.
Nagy és híres történelmi nevek hídépítők, Országmentők nyomdokaiba... mostanában – sajnos - csak agyilag pudding jöttmenteket látok. Persze nem értek a politikához így lehetséges, hogy arra a feladatra azért jók. Most komolyan, akik az én életem alatt odakerültek majd le is léptek... hány embert tudtok összeszámolni akire még emlékszik az ország? Nem az internet, meg a Wikipedia... hanem akit a magyarok szívükbe zárhattak. Ezen sokszor elgondolkoztam, de valahogy - lehet, hogy csak azóta amióta a banánt egész évben exportálják hazánkba - esnek pofára sorozatosan a Magyar Haza Hírességei? Csúszik a banánhéj? Ugyanakkor évtizedek óta (Szép új Világ!) kering - mint gólyafos a levegőben - sokezer ifjú Titán akiknek egyetlen céljuk az, hogy széket szerezzenek a seggük alá a „mindegy melyik párt” égisze alatt.
Tudom, maradi vagyok, no de "Kétfarkú kutya Párt?... Anyátok hogy van?... Ti vagytok a fostos kutyák maradványai? Akkor rendben! (Vicces, kreált idióták.)
Kisgazdapárt, Nagygazda még nincs... igaz, hogy gyülnek a tagok - Lelki szemeimmel már látom Mészárost mint Pártvezetőt. Fogadok, hogy ahhoz is ért legalább annyira mint a többiek akik évtizedek óta a nyakunkon ülnek... MEGFIZETVE!
V.I.P. besorolással. Védett személyek... sok a TenorPista Magyarországon. Higyjétek el már 30 éve az összes összeesküvéselméletet hirdető magyar ember rettentően képzett Terrorista. - Akik miatt olyan rendőrseggünk lett, mintha Robotok lennének. Rohamozó rohamrendőrök. Csak azért nem tévesztem össze őket igazi robotokkal, mert tudom, hogy ezekbe még nincs semmilyen agy beépítve. A szemükön látni! Távirányítással müködnek... 2 Bitesek. Kikapcsol - bekapcsol (Piros/Zöld = 1: üss a fejére / 0: pihenj="én is ember vagyok"... egy nagy faszt vagytok azok! A rendör ma már nem ember! A hatvanas évek fakabátjaiba több emberség szorult mint belétek. Mindegy nem értek semmit, eldobhatók vagytok, szemetek... nincs miért haragudnom rátok.
Most éppen Imre és Tsai. a Terroristák. Annyira potenciálisan azok, hogy az újságírók veszett farkasok módjára ugrottak nekik, védve a magyar értékeket és emberéleteket, az erkölcsöt, a jövőt... a ...meg a többit védve.
Azért azt rögtön felfogtam, hogy az újságírók nem önmaguktól izgultak fel ennyire... valaki mondta nekik; - Itt az idő, hozzátok a stábot, fényképezőgépek, kamera, riporterek ... megyünk A Posta Imréért!
Azok meg mentek... az asszony úgyse marasztalta őket az hitvesi ágyban - örült neki, ha nem látja egy ideig a kis-kolbászos disznaját - ezek meg felizgulhattak végre...
Posta Imre az aktuális Tenor Pista:
Hol is hagytam abba? ... ja igen. 2009- és napjaink között visszaolvashatjátok az archivált weboldalakon a közelmúltat (Elő fogom kaparni és ki fogom tenni a saját néhány évi előzetes gyüjteményemet... ami talán néhány embernek esetleg érdekes lehet.
A budapesti.info Gyurcsány hirhedt kijelentésének idején jött létre amikor a tüntetésekre így reagált: ... majd megunják és hazamennek! A kis pápai-pöcsnek igaza volt. A magyarok - tisztelet néhány kivételnek - megunták és hazamentek. (Te - aki most ezt olvasod - ne dühöngj, nem haragszom. A tényeket mondom, nem az okokat boncolgatom!)
Tudjátok(, emlékeztek) még mi történt 2006-ban?
2006 május Az öszödi beszéd ami (véletlenül?) kijutott a "zárt osztályról" /Az MSZP zárt frakcióülése/
2006 szeptember-október tüntetések...
2006 október 23.-a újabb rendörterror, lovasrendőrök, jelvény nélküli rendőrruhás rohamosztagosok... "Gyurcsány takarodj” - néhány utcával odébb Orbánt tapsolja, lesi a nép...
Akit érdekelnek a magyarázatok az néhány évvel később itt okosodhat a zárójelentést elkészítők dokumentjéből (Csak 19 oldal + Mementó) Hol az a Tó? olyan közelkeleties a név, meg kell néznem lehet, hogy "REHAB" - azaz rehabilitációs szanatórium fejbevertek és félszemüek számára?
Hol is tartottam (ennek már soha nem lesz vége?) Igen... Ezt is túléltük (szokás kérdése, ütnek minket aztán feldogozzuk a bánatot. Egy jó fülbemászó zene amit énekel a nép, Egy újabb rockopera, ami megdobogtatja a szívünket és újra magyarnak érezhetjük magunkat.
..."és akkor jött a Tenkes ka... frászt Orbán és a FIDESZ jött, látott, győzött a nép újra hitt... ez a HIT.
... nálam meg jött az ötlet és felajánlottam Imrének a közös munkát. Arra gondoltam, nekem nem kell azzal foglalkoznom, hogy keresgéljek a magyar hírek között (és innen döntsem el, hogy mi a fontos, az említésre méltó amit otthon olvasni fognak). Imre otthon él - tud írni meg olvasni, én meg "élvezhetem” az új weboldal cicomázását, figyelhetem, hogy jól müködik-e, házhoz jönnek (megszürve) az új hírek, biztos meg fogok ismerni néhány otthon élő embert interneten keresztül... jónak tünt az ötlet.
Persze ha akkor tudtam volna, hogy mi lesz ebböl az ötletemből, sikoltva menekültem volna valamelyik svájci hegy sürü erdejének a közepébe remetének... De buta voltam és oktondi. - Mondom: VOLTAM!!! Azóta kikupálódtam. Ezzel jár az amikor mások szemén/agyán keresztül is látom mik történnek szülőhazámban. Imrét is követni tudtam, saját forrásaimhoz is hozzáfértem... amennyiben hiányzott a szinkronítás - összeveszhettem önmagammal. Ennek az első következménye ugyan az, hogy rövid idő alatt elveszti az ember az összes politikai csoportban a hitét, a második az, hogy rászoktat a kritikus gondolkodásra ... a harmadik az, hogy fogalmad sincs már arról mi az ami igaz és abban hány százalék a hazugság. (a 4. a SkizoFréni de róla nem is érdemes beszélnem, még félreért valaki)
Az ilyen helyzetbe került, (olvasni és írni tudó) agilis személyiségekből lesznek a kritikusok lásd pl. Puzsér... bár fennáll annak veszélye, hogy évek múlva ki is égnek,,,lásd pl. Puzsér, aki azóta szakácskönyvet ír.
Nálam azért nem történt meg, mert nem kellett ebböl a kritikus látásból pénzt csinálnom, maradhattam az aki voltam; szürke informatikus, (kicsit távol a világtól, de panoráma ablak előtt.)
Most érkezhettem (végre) el a jelenbe... Ami most és itt kimaradt annak keresztmetszetét Imre melletti éveim alatt elolvashatjátok. Kicsit az én életem is - ami még nélküle történt azt pedig ebben a szófosott irásban elolvashattátok (már aki képes volt rá!)
Imre utolsó - lassan 2 évét ismerjük, így nem róla szólnak a továbbiak, hiszen most nem tud se írni, önmagát megvédeni se képes... ugyanis nincs rá esélye.
Én se tudom megvédeni, Ti se de még az olyan agyalágyult emberek se mint "cvi" aki - ha még nem mindenki tudja - a következő akciót hajtotta végre az elmúlt napokban. Részben az oldalon, másrészt egy barátomon keresztül jutottam a részletekhez.
Miután saját maga döntött úgy, hogy felhúzott sisakrostéllyal kiáll Imre és társai mellett így nyugodt szívvel közlöm le azt amit ô fogalmazott meg egy E-mailben: Kényszerüségbõl ezt az írast be kell másolnom az elsõ hozzászóláshoz, mert a szerver már nem tudta ezt az írást teljes hosszâban elmenteni... Tehát megy alulra (remélem!)
A mai nap:
Már csak néhány kötetlen kérdésem maradt hátra
Nem hinném, hogy a magyar háttérhatalom ne ismerné a nevem, a képzettségem, ezért nem mondanék újat a leközlésével - és miután az otthoni nagyemberek többségénél idősebb vagyok, valamint nyakkendő sincs rajtam, úgy döntöttem, hogy most (egyenlőre, egyoldalúan) tegeződni fogok veletek.
Nem kutakodtam az életrajzaitok között, így maradok az évek alatt finomított "látványterv" nyomán kialakított személyiségetek mellett.
Viktor,
Sanya (ajjaj, neked biztos nem fog tetszeni, hogy nem ittunk pertut),
Laci (- tudjátok sokáig ő volt az a hosszú hajú és nagy harcsabajszú),
Tomi (Te jó Isten de nehezen tanultam meg a német írást "...tsch" - a magyar "CS" sokkal egyszerübb Te meg az anyatejjel együtt szívtad magadba. Mázlista)
Az első kérdésem: sok éve kezdtétek a politikai pályátokat. Nálam - tudatosan - kimaradt. Lehetőségem volt rá kedvem viszont nem. Valószínüleg több dologban különbözünk, de olyan helyzeteket amikor valódi "kényszer" társult a döntéshez mindegyikőtök átélt.
Ma – lassan ti is életetek utolsó negyedében, vajon képesek vagytok őszíntén választ adni magatoknak arra a kérdésre, hogy eredményes volt-e a sok, hatalomban átélt év számotokra?
Engem nem érdekel mit mondanak rólatok, nektek kell választ adni. Persze én könnyen beszélek, hiszen évek óta kiszabadultam a mókuskerékből, ugyanakkor Ti még az alagút végét se látjátok.
De azért kérhetnétek egy "zwischenzeugniss"-t (idöszakos /köztes/ munkaköri tanúsítvány) amit félretesztek a közeljövő előre nem látható történései miatt... ki tudja, esetleg addigra nem lesz túl jó a bizonyítvány tartalma, akkor mi lesz veletek? Ha a hatalomból kiestek, mi marad meg számotokra?
Barátság?
Vagyon?
Nyugodt jövő?
Fiatalon belekezdtetek valamibe és ma ... őszbe hajló középkorúakként, tudnotok kell mi lett belőletek. Emberek maradtatok vagy elkapott és megyötört titeket is a gépszíj...
A hatalom veszélyes. A hatalom ámít. A hatalom múlandó. A hatalmat - szinte - semmi nem tudja helyettesíteni. A Hatalom öl.
Nektek mennyit ér a szabadság? Van rá válasz? Mennyit ér az igazság?... tudom, ez nagyon relatív és sokoldalú. Mennyit ér az emberségetek?
Szerintem - Ti - fiatalon jó srácok voltatok (esetleg évek multán rossz tártaságba keveredtetek, bár erről nincs sok információm. De elképzelhetőnek tartom.)
Az évek alatt sok támadást kaptatok, dühítő. Tudom mert ugyanannyit én is kaptam Imre mellett. Aljas hazug, becstelen támadások, hamis nevek alatt. Szerintetek számít? Nem. Egyáltalán nem. Ha Kovács János névvel regisztrál akkor több lesz? Ahogy most írok - a saját nevem alatt is ugyanazt írnám. Mennyivel lenne jobb szerintetek.
Imre mindig a saját neve alatt publikált. Akkor most neki tudtatok menni, ráuszítva a fizetett izmaitokat, mert akkor megbüntethetitek? Nem látjátok milyen nevetséges? Amit évek alatt leírt, publikált, elküldött mindenhova - folyamatosan elhallgatta a hatalom ... akik végül is Ti vagytok.
Mégis miért? Nem a ti problémátok? Ugye nem gondoljátok magatokat sunyi kis faszoknak? Ugye nem féltek attól, hogy megvédjétek magatokat. Vagy igen? Melyikőtök mer erre választ adni?
Nem vagytok vagány gyerekek? Az iskolába szembe mentél az osztálytársaddal aki belédkötött vagy elbujtál a pad alatt...
Féltek? Mitől...
Gondolom azt hiszitek magatokról, hogy nem vagytok félős gyerekek... Nem kérek választ, mert érdektelen.
De megjegyezném, hogy a félelemböl táplálkozik a bosszú is...
Ti most bosszút esküdtetek azok ellen aki ellenetek támad? Mármint rátok "ártatlanokra" támad? én elhiszem, de akkor féltek és ezért küldtétek rá Imrére a végrehajtókat.. Mintha sok bosszúságot okozott volna valamelyikőtöknek... Na igen, könyveket is írt - semmire se ment vele. Elöadásokat tartott... mire ment vele. Weboldalt üzemeltet sok éve - de miért.
Talán hozsannáznia (illetve hozsannáznunk kellene azért mert 20 év elteltével se került börtönbe nagyon sok bizonyíthatóan korrupt, tolvaj és gyilkos poitikai gazember? Tapsolnunk kellene a 80 évre titkosított dokumentumok hallatán? El kellene hinnünk, hogy mindenki aki a népen élősködik jót akar az országnak?
Melyikőtök tiszta közületek... Optimista vagyok biztosan akad. Viktor, Te hogy gondolod? Lacikám - téged is baszogattak még a hosszú hajad miatt?, Tomi - azt olvastam rólad, hogy legalább 200 lánnyal dugtál. Igazad volt - a lányok is szerettek dugni, saját tapasztalatból tudom akkor miért ne? A vásár kettőn állt, (esetleg hármon:). De akkor nem gondoltunk a felelősségre és nem lett belőle probléma
Sanya - nővéremmel vagy majdnem egyidős - szép karriert futottál a kezdetektől napjainkig. Nagyhatalmú és veszélyes ember vagy. Nem szeretnék az ellenfeled lenni, bár nem én döntöm el, de azt is tudom, hogy sok olyan embert ismertem mint amilyen te is vagy. Nem mindennapi az életutad, büszke lehetsz rá, a hibáidat és büneidet (ha voltak) önmagaddal fogod letisztázni, úgy gondolom te se hiszel jobban a túlvilágban mint én. Nekünk talán mindig elég volt elfogadni, hogy vannak dolgok amikre soha nem kaphatunk választ. Lelked rajta, lelkem rajta. Tőled külön is szeretném megkérdezni: Imre két éve éli a "megfigyeltek” életét, A felesége - aki mint feleség mindig mellette állt - és ameddig Imre lázadt a világ ellen ő a gyerekeket nevelte... szerinted nem kellene már hazaengedni a férjét ennyi idő után? Az emberek nem változnak de némelyek az évek során bölcsebbé lehetnek. Te hol tartasz pillanatnyilag? Jó még a hatalom, élvezed az emberek feletti döntés visszahatásait? Elégedett vagy? Nem cserélnék veled. De, hogy tudd én elégedett vagyok egy hosszú és többnyire viharos de érdekes élet után néhány lépéssel mögötted.
Mennyi időtök van vissza a lelépésig? - Biztos kaptok erröl is titokban némi információt.
Az utóbbi két év alatt Ti és rajtatok kivül további ~ 180 ország miniszterei lettek lefizetve, vagy megfélemlítve. Több millió ember halálához van közötök.
Tisztában vagyok vele, hogy régóta nem számítanak az emberek a földön. Bárkit el lehet tüntetni nyomtalanul és retorzió nélkül.
Hallgatólagosan most is részt vesztek a háttérhatalom irányításával a folyamatban. Amint tudjuk, nincs vége. Viktor – állati érdekes amit csinálsz - szinte "egyszemélyes harcnak" mutatva... biztos, hogy nem egyszerü egy vékony kötélen sétálva egyensúlyozni olyankor amikor tudja az ember, hogy az alatta kifeszített erős háló csupán digitális hologram.
Azért még egy kérdésem maradt... ezt a plátói kérdést az összes ország minisztereinek szívesen feltenném, persze a WEF bábúit kihagyva, mert azokat gondolkodás nélkül kiirtanám. (Remélem értitek azért, hogy ez nem fenyegetés csak óhaj ami még nem büntetendő! - vagy mégis?)
Tartsuk azért be a sorrendet; először a könyvégetés utána jöhetnek csak az emberek. Rendben? ( … vártam egy pillanatot talán a visszhang válaszát…)
Nem lehetne - összefogva - lapátra tenni azt a néhányezer elszemtelenedett elvakult, hatalomra vágyó pénzmágnást és – összegereblyézni ezt a szétcseszett világot?
Igen, igen tudom megfogott marionett bábuk vagytok (illetve sokan közületek azok). De könyörgöm, nektek is csak egy életetek van és próbáljátok már meg elhinni, hogy létezhet még mindig egy jobb élet.
Van esély... igaz nem sokan hisznek már benne, de akkor is inkább ezt kellene megpróbálni mint azt aminek még az elején tartunk de a vége az emberiség kiirtása lesz.
Fantáziavilágban élek? Lehet. De nem fogadom el. Csak a gyengék adják fel. Azok nem ti vagytok. Persze a gyávák is elfutnak. De Ti nem azok vagytok, ugye?
Ahogy József Attila se rólatok beszél az alább bemásolt versében.
Én el tudom fogadni azt, hogy csahos kutya vagyok. Nem sértő bár nem büszke rá annak az embernek a gyereke aki fiatalon még hitte, hogy ha kell megmentheti a világot. Most már csak remél az a gyerek..
Üdv fiúk. Nem különbözünk nagyon egymástól. Csak nektek ott a megszorított satu a gyolyóitokon ami folyamatosan húz lefelé.
Gerry… aki (de ezt tudjátok a dossziémból)
. . . . . . . .
József Attila
VILÁGOSÍTSD FÖL
Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.
És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.
S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.
1936. július - október
-
Gerry- 2023. 06. 01. 18:13 -
BGy- 2023. 06. 02. 05:45
-
gutai zub- 2023. 06. 02. 11:09
-
Gojpofi- 2023. 06. 05. 22:20 -
Gerry- 2023. 06. 06. 06:24