Abasár Nemzeti Emlékhely https://www.facebook.com/harrachpeter...ef=sharing Harrach Péter 2021. szeptember 8. · 🇭🇺 Nemzettudatunk fontos eleme a nemzeti emlékezet, mert a nemzet a múlt, a jelen és a jövő magyarjainak közössége. Az Abasáron zajló régészeti feltárás bővíti Aba Sámuel, harmadik királyunk 👑 életéről és tevékenységéről alkotott ismereteinket. Ez a hely is a történelmi emlékhelyek sorába került. 🏛

(Aba) Sámuel (990 (?) – 1044. július 5.) Magyarország harmadik királya, 1041 és 1044 között uralkodott. A hagyomány szerint I. István király húgának férje, aki az Aba nemzetségből származott. A Gesta Hungarorum és más magyar krónikák beszámolói alapján az Aba család nem magyar eredetű. A modern történészek azt állítják, hogy a kazár törzsektől elszakadt és a 9. században a magyarokhoz csatlakozó kabar törzsek élén álltak. Sámuel a magyar történelem első választott királya. Az eredetileg pogány vagy zsidó Aba család áttért a keresztény hitre, majd István király Sámuelt nevezte ki nádorává a királyi udvar élére. István azonban 1038-ban meghalt, és az új uralkodó, Orseolo Péter eltávolította Sámuelt posztjáról. A magyar nemesek 1041-ben trónfosztást követtek el Péter ellen, és királynak Sámuelt választották meg. A magyar krónikák egyhangú elbeszélése szerint Sámuel a köznemest részesítette előnyben a nemesekkel szemben, elégedetlenséget okozva a főurak között. Sok ellenfél kivégzése konfliktusba hozta Gellért csanádi püspökkel. 1044-ben Péter a német uralkodó, III. Henrik segítségével tért vissza, aki legyőzte Sámuel seregét a Győr melletti ménfői csatában. Sámuel elmenekült a csatatérről, de elfogták és megölték. Megítélése ellentmondásos, ez jórészt az őt közvetlenül követő korok elfogult krónikásainak és politikai ellenfeleinek köszönhető. (Wiki)

Most jelent meg a Hadik filmeposz

Berlin lerohanása mostanában kiben merülhet fel? Talán egy köznemesben?

Pályafutása

Kisnemesi családba született Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára.

Szolgálatát 1732-ben kezdte a 10. sz. (Beleznay) huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben császári-királyi vezérőrnagy (k.k. Generalmajor) lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká (k.k. General der Kavallerie) léptették elő. 1762–63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.

Berlin megsarcolása a hétéves háborúban

A hétéves háború elején, 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedeztetést elkerülendő, az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Ilyen menetsebességet csak úgy érhettek el, hogy Hadik a gyalogságot szekérre ültetve szállíttatta.

A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. Hadik óriási, 500 000 talléros hadisarcot vetett ki a városra. A városi tanács vezetői elkezdték a pénz összegyűjtését, de igyekeztek lassítani azt. A teljes összeg előteremtését Hadik csapatai (a poroszok közeledése miatt) nem várhatták ki, 215 000 tallér megszerzése után távozniuk kellett a városból. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. (A fennmaradt legenda szerint az összes kesztyűt balkezesre készítették el). ^[2][3]

Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, Moritz von Anhalt-Dessau tábornagy parancsnoksága alatt, aki már október 15-én átkelt az Elbán, de csak csak 18-án érkezett Berlin alá. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény az Odera-menti Frankfurt városát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.^[3]

További karrierje

Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királyra nézve szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rend nagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-ben – néhány hónappal az 1764 januári madéfalvi vérengzés után – Erdély katonai főparancsnokává és királyi biztosává, az erdélyi kormányszék vezetőjévé nevezték ki, mely tisztséget 1768 ig viselte. E minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszer felszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki.^[4]

1774-ben a Habsburg Birodalomhoz csatolt Galícia első osztrák kormányzója lett, a jelentős zsidó populáció emancipációja ebben az időszakban felgyorsult. 1774-től császári-királyi tábornagy (k.k. Feldmarschall) és az Udvari Haditanács elnökeként a Császári-Királyi Hadsereg első számú katonai vezetője. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt.

Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.<sup>[4]

(Wiki)</sup>