Shalom, shalom, Hegyeshalom! Eme történet látszólag semmiben nem kapcsolódik, jelen latrina jellegű létünkhöz, amit egyszerűen hívjunk mindennapi életnek. De csak látszólag. Figyu! Kalandozásaim újabb szeletét szeretném megosztani, eme fényes tekintetű olvasótáborral. Történik mostanság ugyanis, sok első vagy nem annyira első vonalbeli „európai” foci csapattal kerülök karnyújtásnyira. Hogy mi ez az idézőjel? Nevében európai, kinézetre nem is tudom minek nevezzem? Keverék, csokoládégyári mellós, Rémusz bácsi unokái, dzsihadista, putrilakó maki?

Merthogy az juropéer csapatok 80-90%-a eme törzsekből származnak. Ez gondolom nem hordoz semmilyen meglepetést. A meglepetés, a személyes kontaktusből adódóan keletkezik. Először is akikért a hülye európai ember örjöng a lelátókon, vagy a TV előtt hááááááát..... Egy biztos köszönni egyik sem tud. Pedig a szájuk széle a békebeli Palma gumimatraccal vetekszik. Gondolnád ebben elfér egy, s más. Hát nem. Aztán jön az igazi meglepetés: nem eszi meg a kesudiót! Háááá méééé? nem hinnéd el: mert nem sózott. Stop. Rá vagyok gerjedve a Nat Geo „állatos” műsoraira. Ott a gyűrűsfarkú maki, meg a makákó, meg a sokujjú maki elé ha letesznek ilyen csemegét, hét pofára tömik magukba. Ez a fajta maki nem! Otthon biztos kis híján halára verték, ha azt kért Karácsonyra. Na bumm biztos tud mást! De nem nagyon! Itt meg is állhatna a történet, de ahogy az lenni szokott, az bizony gurul tovább megállíthatatlanul. Történt ugyanis egy másik ilyen N típusú találkozás. N mint né...., német. Látod, most majdnem rasszista lettél! Egy kis ország bajnokcsaptával keveredtem Kelet Ajrópába. Helyszín nem érdekes, a történetre figyelj! A klub tulaj meghívott a meccsre. Régen éltem-haltam minden sportért. Ma már a sok ismerős révén a függöny mögé is látok és nagyon nincs ínyemre amit látok. Ezért már nem is érdekel, inkább csinálom. A hivatalos, látható focitól gyomrom tartalma csárdást jár. Annyira nem érdekel, hogy foci fan barátaim amikor megtudták, Szoboszlaihoz kerültem közel, letérdeltek és kérték hozzak autogrammot. Jó jó csak el őször mondd el, mutasd meg ki ez a madár! Mire láttam a képét már a Liverpoolban volt, így ez a skribbla még várat magára. Na ennyire érdekel. Szóval maki szerepeltetés keleten. A klub tulaj meghívott a meccsre. Már furcsa volt, hogy nem adott jegyet, azt mondta hívj, itt a számom. Nem is tudom miért döntöttem úgy, elmegyek. Utoljára A Magyarország-Bolívia meccset láttam a Népstadionban, a VB-re kijutásuk előtt, a 80-as évek elején. Felhívtam. 2 perc múlva jön 2 figura, az egyik esernyővel rohan a másik után. Esett rendesen. Tulaj nem győz lelkendezni, de jó hogy jöttem. No fene mire ez a nagy hajcihő. Aztán levettem, nem volt mögötte semmi csak a kedvesség, örült neki, egy kivülálló is kíváncsi a csapatra, aminek a nevét is nehéz kiejteni. Őket annál könnyebb. Nem tudom itthon kinek kellene lennem, hogy ilyen gesztust csak úgy kiérdemeljek? De nem tudom tapló securitisek közt jól érezném-e magam? Egyenest a VIP páholyban találtam magam, az élet UV-ban gazdagabb oldalán, több terülj-terülj asztalkám társaságában. Nem sorolom, mindenből volt bőven. Meccs folyik, néha még érdekelt is. Félidő. Közli a tulaj: akkor mondjam mit szeretnék vacsorázni, mert a többi asztal csak csemegézni volt terítve! 3-4 pincér csak azt várja mit szeretnénk. Hát ha nyúl legyen kövér. Libamájjal töltött nyulat kértem vörösboros mártásban. Látja a tulaj: látom szereted a vöröset. Mondám nem, csak gondotam így kerek lesz. Na ha nem találsz jó bort, (tán 5 féle is volt) szólj szalasztunk valakit egy másikért! Ha ezen a szinten ez megy, mi van mondjuk egy Real- Bayern orgián? Lakoma után meccs megy tovább. Egyszer csak hozzám hajol: mit látsz, kérdi? Hát esik az eső, a keletiek sokkal jobbak, meg lihegnek a magát focistának kiadó egyedek. Látom van humorod, mondja, de megmondom mit kell látni! A mieink az 50.000 eurós pénztárcák. Nekünk erre telik. A másik csapat jobb mert azoknál 2-300.000 eurós pénztárcák futkároznak. Miből tudsz jobb autót venni? Korrekt, őszinte hozzáállás. Na ez a foci, mondja. Ha már őszinték vagyunk én is visszakérdezek: miért ez a sok maki itt ott, még Mogyoróországban is, ahonnan jöttem? „Ember” jön a fekete földrész bugyraiból, jól mozog, kap egy kis szotyit, el van, feleli. (Ezért szotyizik az agyarországi vajda is.) A lényeg a papír amit aláír. Nevezzük 1 millió Eurónak ami a papíron van. Ebből kap 50.000-t. Hová megy panaszra? Kiröhögik, nem hisznek neki, el sem tudja mondani, mit írt alá. Adót hol fog fizetni? Ugyan már! Így le van papírozva a másik 950.000 is, amit a csapat körül ólálkodó döglegyek szétkapnak. Kik ezek a döglegyek? Hívjuk polgármesternek, ügynöknek, klub tulajnak, pártok tagjainak, alias politikus pondrónak és mindenki másnak aki úgy gondolja a kis makikból majd hasznot húz. (Ezeket ott élőben láttam. A tulaj nevetve mutatott be a polginak meg mindenkinek) Mert ha elég pofátlan fog is. Pofátlanságból pedig nincs hiány! Aztán ha a klub tulaj örömére kicsit jobban mozog, adják veszik egyre feljebb, egyre több lóvéért. A zsák meg csak hízik, a tömeg őrjöng, a fanatikus meg elhiszi, hogy focit lát. Esetleg nyomokban azt is tartalmazhat. Egyébként emlékszel Öcsi mit mondott? Kis pénz, kis foci,....... Én csak a felszínt látom, A legpurttyább csapatnak is telik magánrepülő bérlésre. Az északi népek a legkirívóbbak. Ott már 200 km-t sem hajlandóak busszal menni. Azzal már csak a felszerelés utazik. A foci körül keringő történetek, tetszés szerint szaporíthatóak, színezhetők, de a itt a lé a tét. Mert kell a péééééz a lóvéra! Ha Te kedves janicsár még mindig elhiszed, hogy az élet eme szelete tiszta vagy más mint a többi oldala, nem akarlak hitedben megrengetni! Na itt pukkadt ki a foci lufi. Remélem Nálad is! Ez a kis mese meg nem azért íródott, hogy menőzzek. Itt nem a személy a lényeg, a történés. Arról nem tehetek, hogy így alakul a munkám, elviselem. Megszoktam, de ne irigyelj, valószínűleg nem csinálnád! Meg hogy ez is egy mese mint minden előbbi történet az nem vitás. Piroska jegyezte le, akit megevett a farkas. Idióta, minek keni be magát napbarnító helyett, barbecue szósszal. Nem szőke, piros elvégre. Aztán a gyúrós nagymutter a hóna alá kapta a farkast és vitte a vadászhoz, hogy vágja már ki a sztorit. Piros a tököt nem érdekli. A sztoriból lesz a lóvé vagy mi a szösz? Vadász kivágta, de addigra kicsit elmálott a gyomorsavtól a papír. Erre rámfogja a duplacsövűt: na ebből csinálj egy mesét! Te nem csináltál volna? Megírtam, így az én savam is lejjeb ment, modjuk a cukrom meg fel. Most kb. 400-ra. Akkor, Isten, Isten, nyomjuk a Faramucit, ha érted.....!