Amiröl írok, még tavaly történt - Ti nagyon gyorsan vénültök, ugye tudjátok? -, hogy itthon takarítottam a lakást és közben énekeltem is... meg dúdoltam, miközben azon agyaltam, hogy mégsem robbant fel a világunk az úr 2023-ik esztendejében, pedig megérdemelte volna sok ember amennyire érdekli őket a saját jövőjük, de végül csak legyintettem rá és megittam egy kávét.

Bekapcsoltam a "zenebona-dobozomat" és kikapcsoltam magam körül a világot. Elvagyunk egymás nélkül is. A karácsonyi program már lezárult, mindenki megkapta a csokimikulását, a fa alatti csomagok is fel lettek bontva, itt egy; "Jaj de szép, Köszönöm" ott egy "nem baj, majd kicserélem egy másikra, mert hasban szorít"... - no persze - az ünnepi terülj-terülj asztalkára került ennivalók okán ez is megszokott dolog... Vendéget már nem vártam, és nem is ígérkeztem el senkihez, így aztán meglepett a dolog amikor a kora délutáni csendben valaki kopogtatott az ajtómon. Ha éppen nem a "Csend hangjai" számot hallgattam volna akkor fel sem tűnik az óvatos, kopogás, ami meg is ismétlődött...

Kikukucskáltam, ki a fenének jutottam az eszébe, és ha ismeretlen valaki lenne akkor azonnal a "nem vagyok itthon" játékmódra kapcsolok. Senkit nem láttam az ajtó előtt, miközben újra kopogtatott valaki. Ez meg mi a fene? Sehol semmi mozgás. A kukucskálóm lencséje "halszemoptikás" így a teljes lépcsőház részt jól láttam. Aztán félig kinyitottam az ajtót. Ebben a pillanatban valami elsuhant mellettem, és Ezt hallottam: "- Bocsi, de valamelyik barom kinyitotta a lépcsőházi ablakot és kurva hideg van! - Bejöhetek? - kérdezte a hátam mögül. - "Nálad jó meleg van" Megfordultam, és már éppen nyúltam volna a fogasra akasztott viperám felé amikor megláttam a látogatómat. Illetve megláttam egy félig áttetsző szürkés alakot, aki vagy ami a földtől kb. ötven centire egy elvékonyodó farkincába végződött a formája és az arcom magasságában egy ismerősnek tűnő, vigyorgó, de szintén áttetsző arc nézett a szemembe. Szia Gerry! Hogy vagy? Nem zavarok? .... Hirtelen arra gondoltam, hogy ez egy Blue Beam technikával generált baromság lehet és kinyújtottam felé a kezemet. Erre kicsit hátrébb suhant és ezt mondta: "- Ne bökdöss, csikis vagyok!" és vigyorgott tovább.
- Te meg mi a franc vagy - kérdeztem komoran. - Esetleg felvilágosítanál, hogy mi ez a játék és hogy játszod? Erre az "arca" kicsit megbántottan nézett rám, de a vigyor azért ott maradt.
- Ne már, nem ismersz meg egy szellemet? Nem olvastál még a szellemekről? Meg azt is mondják, hogy "a szellemem az én vértem"... vagy mi a szöszöm... Na szép. Akkor nézz meg jól és gondolkozz, ha nehezen megy is nálad! - Látod? - Elfordította a fejét jobbra, aztán vissza - rám nézett, majd jobbra... szeme egy pillanatra felém villant, - Megismersz? - megpördült maga körül, végül egy bohócvigyort villantott fel. Nem tűnt félelmetesnek. - Egész nap itt akarsz állni az előszobádban? - Nem megyünk be a nappalidba? - és már el is suhant a nappalim felé én utána mentem addigra már ott rezgett, átlátszón az ülő garnitúrámon, széttárt kezekkel a háttámlán. Még mindig ott volt én meg azon gondolkodtam, hogy ez valóságos-e vagy valamilyen technikai "csoda".

- Valóságos vagyok, hidd el, csak ebben a formámban nem mindenki vesz észre, nem képesek rá. De mi sok éve kapcsolatban vagyunk és miután nem akarok felesleges problémákat kreálni magamnak ezért így látogattalak meg, "Szellem-formában".

Rájöttem. A beszédjéből és az elmosódó arcból lassan kialakult bennem a valóság.
- Hmm! Igazad van. Ezek szerint Te most is otthon vagy miközben - nagyon szellemesen - itt ülsz a lakásomban is. Ezt, hogy csinálod?
Fél kézzel legyintett. - Az mindegy, úgysem értenéd meg. Te mindig is materialista ember voltál, azt se hitted el, hogy a föld lapos és mindenkivel összevesztél, aki azt állította... Hogy magyarázzam el azt, hogy sok minden mi égen 's földön... - tényleg, van valami innivalód itthon?
- Lónyál, Energy Drink, kávé, Panaché, sör, bor, Whisky, Stroh Rum, ...
- Víz nincs? Ebben a formámban csak azt bírom megtartani magamban.

Hoztam neki egy pohárral egy kis klórozott csapvizet és letettem elé az asztalra.
-Na akkor mond csak el minek köszönhetem a szerencsét?

- Az az igazság, hogy kényszerhelyzetben vagyok, de ezt te is tudod, ezért úgy gondoltam csináljunk egy közös beszélgetést olyan "riport formában" mert én ugye most nem írhatok, de te igen. Benne vagy?
- Benne vagyok - de előbb azért töltök magamnak egy kis erőset, ha már így alakult.
- Mire gondoltál, mi legyen a Riport címe?
- Szerinted? - kérdezett vissza...

- Ez megfelel? 2024 január 1 Svájc.

Képzelt riport Dr. Bubó szellemével

- Shalom! Hosszú idő telt el legutóbbi kísértésed óta - Ez akkor volt amikor mint "Kísértet jártad be Európát" és itt találkoztam veled Zürichben. Most meg - figyelem a videókat a bíróságos színjátszókörről, de egyéb hír semmi az éterben felőletek. Mi történik, hogy vagytok? Most akkor - mi, a pórnép - meg kell legyünk szeppenve?
- Csak a halottak látják meg a háború végét, már Poimcius is megmondta Palatonnak. Rójuk a köreinket, tereljük az ökreinket. Minden rendben van. Minden ripacs eljátssza.
- De nem vótatok a TV-ben, mi történt? Bástya elvtársat már meg sem akarják ölni? Mi ez a passzív elhallgatás?
- Elhallgattatás. Izolálás, likvidálás. A hiteltelenítésen, karaktergyilkosságon már túlestünk. Már csak a hitelesítés van hátra. Idő.
- Én úgy értettem, hogy kezdik felfogni, hogy a rendszerben lévő cionista, szabadkőműves, illuminácikra, gyilkosokra, hazaárulókra akartatok mindig is reflektáltatni, hátha a magyar titkosszolgálat kiszedi őket a sorból, de mára kiderült, hogy a csak ezek egyvelegéből áll a teljes közigazgatási rendszer-pillér. Rosszul értelmezem?
- Oroszul. A „lengyeleknél” most oszlatják föl a „közmédiát” ...mert hazudnak, mint a félrehangolt balalajka. Itt is fölszámolásra kerülnek...és nem csak ők. Megígértem, csak a népek hülyék ehhez.
- Úgy láttam a bíró (udvarias visszafogottsággal) nagyon provokatív, nem bírja, ha nem a szolgálati forgatókönyv szerint zajlik a színház. Látom, kerüli a „háború” említését és nagyjából minden mást is, ami a rendszerben elfoglalt bűnsegédletre utalhatna.
- Érti ő, fölkészítették, de parancsot teljesít. Húzza az időt, anyagilag, mentálisan fárasztja ki az „áldozatait”. Olyan látszatot kelt, mintha valahol Utópiában élne, nem itt, ebben a velejéig megrontott, pusztulat emberirtó mentális közegben. Kesztyűbáb, ahogy a többi is. Valahol tudják ők, hogy vége a dalnak, de még vinnyoghatnak kicsit előtte.
- Mit gondolsz, a „nemzeti oldal” miért hallgat el benneteket, mert a nemzetellenest márt kezdem érteni? Mi az oka?
- Szomorú tény, de nincs „nemzeti oldal”, csak szolgálatok által felépített, koordinált látszat van. Nagy lehet a baj, ha már Torockaival mondatják ki a vegyipermetezést is. Most kezdődik igazán a móka. Népirtás, lakosság-csere minden mennyiségben, csak lassan esik le a tantusz a alfabétáknak.
- Mit gondolsz arról, hogy Putyin belengette a Monarciát? Kárpátalja még mindig Fugger gyarmat?
- Miről beszélek már mióta? Postaimre összes ajánlott.
- Úgy értesültem a videókból, hogy még mindig rajtad van az izraeli megfigyelő állomás és bűnismétléssel okolja a szolgálat. Ennyire félnek? Nem írhatsz, nyilatkozhatsz, lassan te leszel az egyetlen, akinek a csendje a legbeszédesebb.
- Rettegnek. Ez a bűnismétlés témakör igen érdekes, mert amivel megvádoltak, mármint a kulcsi videó, azóta is fenn van a hálón, ahogy a többi is, senki nem kérte a tiltását. Pest megyében és a Pest-Budán mozoghatok, dolgozhatok. Ha lenne olyan alkotmányos rend, amit meg lehetne erőszakkal akár dönteni, csak a Kossuth tér 2 alatt és ott is hathatós titkosszolgálati vezeklés mellett, beavatottan. Tehát azért nem veszik le a zsidó éjjel-látó-lehallgató magyar gyarmati bilincset, nehogy Diósgyőrben ismételjük meg a kulcsi videót, ami most is szabadon elérhető? Ne röhögj, ez ma egy bírósági indokolás és nincs tőle véres székletük. Valójában nincs már mit mondani. Megérteni lehetne az eddigieket.
- Kezd mér nagyon ciki lenni az, ami itt zajlik, nem csak veletek, de egészében. Igaz, te elmondtad mi van, mi lesz.
- Tényleg? És akkor mi van?
- Ez az pont, amire még rá akartam kérdezni. Mi van?
- Semmi! Minden ezen túl szimpla cionista szabadkőműves összeesküvés.
- Na, jó, látom elvicceled már, így nem is zaklatlak tovább. Azért néha még kísérthetsz, ha erre jársz.
- Lassan minden arról fog szólni, amit már szellemeltem rég. Minek ezt még rágni?
- Miattunk!
- Mi is attunk. Most adjanak azok, akik eddig csak kaptak.
- Mázeltov!
- Ahogy mondod. Nem baj, ha leközlöm az oldaladon? Illetve neked nem lesz bajod?
- Mindig tanul és fásul az ember. Belefásul. Már öt évre megvan belőle a felvágott fa a kandallónkba. Ha meglesz még öt évig a földünk. Na mindegy, nem akarok tovább huhogni. Te meg döntsd el leközlöd vagy sem. Finom ez a víz itt nálad, bár ahogy kóstolom mintha női hormonokat éreznék benne, de ez valami postaimrés dolog lehet nálam, majdnem mindenben összeesküvés-elmélkedést látok.
- Kimegyünk az erkélyre? onnan jól el tudok rugaszkodni. - Mi ez a rengeteg csík itt nálad az égen? Chemtrail?
- Eddig arra gondoltam, de lehet, hogy több ilyen - hozzád hasonló - szellemalak utazgat a világunkban? Eddig nem is gondoltam erre a lehetőségre.
- Nem tudom, Gerry. Na megyek, mert várnak otthon.
- Várnak? biztos vagy ebben?
- A családra gondoltam. A testem jelenleg is otthon ül, és bámul maga elé a szobában, néha gondolatok nélkül. Lassan megszokom. De - ilyenkor - amikor visszatérek a testembe egy kicsit "helyre pofozom" magam, csak úgy; megszokásból.

Ekkor a szellem (hang- és fényrobbanás nélkül) ellibbent az erkélyemről és eltűnt a lassan szürkülő párás, hűvös levegőben. Megborzongtam. - Jó utat szellem!

Meglátjuk mit hoz a jövő.