Korok és démonok. A daytoni majompertől a lieszenkoizmus bukásáig. Minden a majomperrel kezdődött 1925-ben John Washington Butler képviselő (Tennessee) arról beszélt, hogy "a Biblia az az alap, amire az amerikai kormány épült... Az az evolucionista, aki visszautasítja a Biblia teremtéstörténetét, miként más bibliai történeteket is... elrabolja a keresztények reményeit és aláássa a kormányzatot", és ez a megközelítési mód elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy a Képviselőház nem sokkal később 21:5 arányban fogadja el azt a Tennessee -i törvénytervezetet, aminek az értelmében 1.tilos a Bibliával ellentétes dolgokat tanítani

2.tilos azt tanítani, hogy az ember alacsonyabb rendű állattól származik
A tervezet legfőbb támogatója az a William Jennings Bryan volt, aki háromszor is indult az amerikai elnökválasztáson a demokraták színeiben, és aki azért küzdött, hogy tiltsák be Darwin tanítását az iskolákban. Úgy gondolta ugyanis, hogy a darwinizmus egyfelől az egyenlőség ellen hat (számára bizonyíték volt erre a szociáldarwinizmus meg az eugenika); másfelől pedig lerombolja a hagyományos értékrendet.
Austin Peay kormányzó március 21-án azzal a feltételezéssel élve írta alá a Butler-féle antievolúciós törvényt, hogy ez Tennessee-ben semmit nem fog megváltoztatni - de nem lett igaza. Az Amerikai Szabadságjogok Uniója ugyanis ekkoriban egy ideje már tartott attól, hogy a különböző amerikai államokban lefogadott evolúcióellenes törvények káros hatással lesznek a tudományos szólásszabadságra, és figyelemmel kísérte az eseményeket.
Amikor a törvény tartalma ismertté vált, többen is felháborodott hangú levelet írtak a helyi és az állami újságoknak. Aztán május 4-én a Chattanooga Times-ban megjelent egy felhívás, amit a daytoni illetőségű George W. Rappeleya is elolvasott, és ami szerint az ACLU "olyan, Tennessee-ben dolgozó tanárt keres, aki hajlandó igénybe venni az ACLU [jogi] támogatását egy békésen lezajló és az állását nem veszélyeztető próbaperben". Ehhez hajlandóak volt ügyvédet is biztosítani; Rappeleya pedig arra gondolt, hogy egy ilyen per ismertté tehetné Dayton nevét, és ezáltal talán meg lehetne állítani az elnéptelenedést is (az 1890-ben még 3,000 lakosú településen 1925-ben már csupán 1,800-an éltek). Vagyis számára az elsődleges cél nem az evolúcióelmélet védelmezése, hanem némi hírverés volt.
Ennek szellemében két nap múlva már megbeszélést is tartottak Fred E. Robinson vegyeskereskedésében John T. Scopes-szal, a helyi középiskola 24 éves futball-edzőjével, aki a biológia-tanár betegsége miatt az oktatásban is részt vett, és aki egyfelől kijelentette, hogy lehetetlen a biológiát Darwin nélkül tanítani; másfelől pedig azt is hozzátette, hogy az ilyen kérdésekben nem a törvénynek, hanem az iskolatanácsnak kellene döntenie. És végül azt is, hogy a Hunter-féle "Civic Biology" (amiből tanítottak) tartalmaz is egy, az evolúcióval foglalkozó fejezetet, és elvállalta a vádlott szerepét.
Bár a környező városok arra hivatkozva próbálták meg magukhoz kaparintani a per megrendezéséből és az az azzal járó felhajtásból származó hasznot, hogy a daytoni bíróság épültet túlságosan kicsi az ilyesmihez, nem jutottak semmire, és május 25-én már sor is került egy előzetes kihallgatásra. Ennek során Scopes azt vallotta, hogy 1925. április 24-én Hunter Biológiájából dolgozva "Megtanultuk, hogy az állati formák úgy rendeződnek el, hogy az egyszerű, egysejtű formákkal kezdődnek, és abban a csoportban érik el csúcspontjukat, ami magát az embert is tartalmazza."
Vagyis megvolt az indok a később a "daytoni majomper" néven emlegetett eljárás (hivatalosan: Tennessee vs. John Thomes Scopes No 5232) megkezdésére, és erre július 10-én mintegy száz (!) újságíró és nem egy külföldi tudósító jelenlétében sor is került. Az ismert író és gondolkodó, H. G. Wells, bár az evolúcióelmélet hívei szerették volna megnyerni maguknak, nem utazott el a tárgyalásra, és nem vállalt szerepet - annál inkább vállalta viszont a vádló szerepét Bryan, noha már 30 éve nem vett részt perben. "Ha az evolúció győz - mondta -, akkor a kereszténység eltűnik". Nem kevésbé nagy szavakat használt a védő, Clarence Darrow sem: ő meg azt jelentette ki, hogy "Nem Scopes áll a bíróság előtt, hanem a civilizáció." Eközben nem Scopest akarta megvédeni hanem azt akarta elérni, hogy a Legfelsőbb Bíróság mondja ki, hogy az antievolúciós törvények alkotmányellenesek (erre végül csak 1968. november 12-én, a Susan Epperson et al. vs. Arkansas perrel kapcsolatban került sor). A bíró pedig, John T. Raulston arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz-e a Butler-féle törvény, hanem az, hogy Scopes megsértette-e.
A Bryan mellett szintén a vádat képviselő Ben McKenzie abból indult ki, hogy ha tilos az iskolákban a Bibliát tanítani, akkor értelemszerűen ugyanígy tilos bármi olyat is tanítani, ami ellentétes a Bibliával (ez az érvelés még ötven évvel később is fel fog bukkanni, és lényegében azon a- logikailag hibás - feltételezésen alapul, hogy egy vallás állításaival csakis egy másik vallás állításai szegezhetőek szembe). Dudley Field Malone védő viszont azzal érvelt, hogy a Biblia vallási, nem pedig tudományos mű, és ennek megfelelően nincs is ellentét közte és az evolúciós elmélet között (ugyanis különböző dolgokról szólnak). A bíró azonban továbbra is azt hangoztatta,hogy aki evolúciót akar tanítani, az tegye nyugodtan - de ne az állami iskolákban, ott ugyanis a törvény nem engedi meg, és Darrow hiába bizonyította be, hogy az evolúcióval kapcsolatos fejezetet is tartalmazó tankönyv használatát maga Tennessee állam írta elő.
Július 21-én - alig 9 perc tanácskozás után - a bíróság kimondta, hogy Scopes bűnös, és 100 dollár pénzbüntetéssel sújtotta.
Azt, hogy erkölcsi értelemben ki nyert, nem könnyű megmondani. A per lezárulását követően egy oklahomai újság azt írta, hogy a vádat képviselő "Mr. Bryan több mint győztesként került ki [ebből sz összecsapásból]. Előhívta a védőből az abban lakozó majmot." Egy arkansasi újság nagyjából ugyanekkor viszont kifejtette, hogy "Tennessee állam számára Scopes-per erkölcsi katasztrófát jelent. Megbélyegzi az állam lakosait, akárhová menjenek is."
Úgyhogy legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy a Newsuem nevű "újságíró-múzeum" minden bizonnyal megalapozottan sorolta a 20. század száz legfontosabb sajtóeseménye közé a majompert.

http://www.szabadgondolkodo.hu/ateizmus/kreacionizmus/hires-vitak/majomper.php