III. Jegyzőkönyv
31. Az a cél, amelyet kitűztünk magunknak, amint ezt önökkel ma márközöltem, már csak néhány lépésnyi távolságban van.
Már csak kis utat kell megtennünk, akkor a jelképes kígyó köre - népünk szimbólumának (jelképének) köre - zárva van.

Ha az a gyűrű egyszer zárva lesz, akkor valamennyi európai államot erőteljes csavarpréssel°szorítja majd össze.

32. Korunk alkotmányainak mérlegserpenyői nemsokára ki fognak fordulni; mert pontatlanul állítottuk be őket avégből, hogy ne jussanak nyugvópontra. Gondoskodunk róla, hogy ne hagyják abba az ingadozást mindaddig, míg emeltyűjük felmorzsolódott. A gójok azt hitték ugyan, hogy elég keményre kovácsolták a mérleggerendát és mindig arra vártak, hogy a mérleg egyensúlyba fog kerülni. De a mérleggerendát, amely a mérlegserpenyőket tartja, a nép képviselői nyugtalanságban tartják, akik korlátlan és felelőtlen hatalmuk által mindenféle ostobaságra ragadtatják magukat. Ezt a hatalmat a rettegésnek - a terrornak - köszönik, amely behatolt a palotákba. Minthogy az uralkodók nem férkőzhetnek a nép szívéhez, ennélfogva arra sem képesek, hogy a néppel megértessék magukat és a hatalomra éhesek ellen felfegyverkezzenek. Miután az uralkodók látható hatalmát elválasztottuk a tömegek láthatatlan hatalmától, ennek folytán mindketten elvesztették jelentőségüket; mert mindegyik egymagában gyámoltalan, mint a vak bot nélkül.

33. Avégből, hogy a hatalom letéteményeseit a hatalmukkal való visszaélésre Indítsuk, minden hatalmat kijátszottunk egymás ellen, amennyiben függetlenség utáni szabadelvű törekvésüket fejlesztettük ki. Minden vállalkozási szellemet ebben az értelemben igyekeztünk éltre kelteni, felszereltünk minden pártot, az uralkodó hatalmat minden nagyravágyás céltáblájává tettük; az államokból küzdőteret csináltunk, amelyeken minden lázadás lejátszódik; még csak egy kis türelem és a lázadások és az összeomlások általános jelenségek lesznek.

-16-

34. Fáradhatatlan fecsegők a népképviseletek és az állami hivatalok gyűléseit a szónoki versenyek nézőtereivé változtatják át. Arcátlan újságfirkoncok, lelkiismeretlen gúnyírók (pamfletisták) nap-nap után támadják a kormány képviselőit. A hatalommal történő visszaélés végül meglazítja az állam alappilléreit és előkészíti azok összeomlását. Egy felkorbácsolt tömeg csapásai alatt minden romba fog dőlni.

35. A népeket a szegénység, amely erősebben hat a rabszolgaságnál és a jobbágyságnál, nehéz munkára ítéli.
A rabszolgaságból és a jobbágyságból az egyik vagy a másik úton ki tudták magukat szabadítani, a nyomorból azonban nem tudnak megmenekülni.

Mi az alkotmányokba olyan jogokat ékeltünk be, amelyeknek a tömegek részére beképzelt jelentőségük van, azonban nem valóságos jogok. Minden ún. „népjog” csakis a képzeletben van meg, azokat sohasem lehet átvinni a valóságba.

36. Mit használhat ez a dolgozó munkásságnak, amely kemény munkával tartja fenn életét, hogy néhány fecsegő elnyerte a jogot a szónokláshoz és hogy az újságfirkoncok igaz híreken kívül még minden ostobaságot is összefirkálhatnak. A munkásságnak az alkotmány a valóságban nem nyújt más előnyt, mint azokat a szegényes morzsákat, amelyeket neki asztalunkról odahajítottunk avégett, hogy reánk és képviselőinkre szavazzon. Jogok a népállamban: ez a valóságban csak keserű gúny a szegény ember részére. Ezeket a jogokat nem is gyakorolhatja hely esen, mert naponként ott áll a munka taposómalmában, amely alig nyújtja neki .ha szükséges mindennapi kenyeret. Egyetlen munkás sem számíthat biztonsággal Állandó munkabérre, a munkás a gyártulajdonosok kizárásaitól és munkatársai sztrájkjaitól függ.

37. A nép befolyásunk alatt szétrombolja a nemesség uralmát. Ez már saját érdekéből, amely elválaszthatatlanul egybe van kapcsolva a nép jólétének alapjaival, a nép természetes védelmezője és táplálója. A nemesség megsemmisítésével a nép meggazdagodott szerencsefik uralma alá jutott, akik irgalmatlan szolgaság jármát rakták a munkások nyakába.

38. Mi bizonyos tekintetben a munkások megszabadítóiként jelenünk meg ebből a szolgaságból, amennyiben
felszólí tjuk őket, hogy szocialistákból, anarchistákból és kommunistákból álló seregünk soraiba lépjenek.

Ezeket az irányzatokat elvből támogatjuk, állítólag testvériségünk szabályai alapján, amelyek társadalmi szabadkőművességünk általánosan emberi kötelezettségében gyökereznek. A nemességnek, amely jog szerint igénybe vette a munkásság teljesítményeit, természetes érdeke megkívánta, hogy a munkások jóllakottak, egészségesek és erősek legyenek.

39. Mi azonban éppen az ellenkezőjét akarjuk: tudniillik a gójok elsatnyulását. Hatalmunk a. munkás állandó rosszultápláltságán és gyöngeségén alapszik. Ebben az állapotban alá kell magát vetnie akaratunknak, minthogy nem találja meg sem az erőt, sem az akaratot, hogy ellenszegüljön.

40. Éhség a pénzhatalomnak sokkal biztosabban megszerzi a munkások feletti uralmat, mint ahogyan ezt a nemességnek megadta a király nyújtotta törvényes hatalom. A tömegeket a szükséggel és az ebből fakadó gyűlölséggel hozzuk mozgásba; ezek segítségével eltávolítottunk mindenkit, aki útunkon akadályoz bennünket.

-17-

41. Mihelyt elérkezett világuralkodónk megkoronáztatásának ideje, ezek a

tömegek el fogják seperni mindazt, ami még útunkat állhatná.

42. A gójok már nem tudnak gondolkozni a mi tudományos tanácsaink nélkül. Ez okból nem ismerik fel annak sürgős szükségszerűségét, amihez, ha uralmunk meg lesz szilárdítva, múlhatatlanul ragaszkodni fogunk: a népiskolákban prédikálni kell az egyetlen igaz tudományt, mindegyik közül a legfontosabbat, ti. az élet tásadalmi szerkezetéről szóló tant, amely megköveteli a munkamegosztást és ebből folyólag az embereknek osztályokba és kasztokba sorozását. Feltétlenül tudomására kell hozni mindenkinek, hogy az emberek egyenlősége a különféle ténykedések egyenlőtlen fontossága folytán ki van zárva. A törvény előtt különféle felelősségnek kell fennállani; mert nem lehet követelni ugyanazt a felelősséget egy embertől, aki tettei által csak saját jó nevét bélyegzi meg.

43. Az élet társadalmi szerkezetéről szóló igazi tan, amelyet a gójok előtt titokban tartunk, azt mutatja, hogy szellemi tevékenységnek és testi munkának az emberek határozott közeire kell korlátozva maradnia, mert különben az előképzettség és a foglalkozás között fennálló aránytalanságokból emberi szenvedések forrása fakad. Ha a népek magukévá tették ezeket a tanokat, akkor önként alá fogják vetni magukat a hatalmasságoknak és az ezek által az államban életbeléptetett rendnek. A tudomány mai állása és amaz irányzat mellett, amelyet mi a tudománynak adtunk, a nép vakon bízik a nyomtatott betűben és a beléjük oltott tévtanokban, korlátoltságában ezért gyűlöl minden kasztot, amelyet maga fölött levőnek vél, mert félreismeri annak jelentőségét.

44. Ennek az ellenségeskedésnek a bekövetkezendő gazdasági feszültségnél, amely minden tőzsdeügyletet és iparágat meg fog bénítani, még lényegesen ki kell élesednie. Minden általunk hozzáférhető rejtekúton és a pénz segítségével amely kizárólag kezünkben van,

általános gazdasági feszültséget fogunk előidézni, ezzel egyidejűleg minden európai országban a munkások egész seregeit fogjuk az utcára dobni.

Ezek a tömegek szívesen fogják kiontani azok vérét, akiket együgyűségükben ifjúságuk óta irigyelnek és akiknek azután minden jószágát elrabolhatják.

45. Embereinket azonban nem fogják megtámadni, mert tudni fogják a támadás pillanatát és ezért idejekorán intézkedni fogunk embereink védelméről.

46. Bebizonyítottuk, hogy a haladás minden gójt be fog vezetni az ész birodalmába. A mi erőszakuralmunk tudni fogja a módját, miként kell okos szigorral minden lázadást elnyomni és a szabadelvűséget az állami élet minden ágából kiszorítani.

47. Miután a nép észrevette, hogy neki a szabadság cégére alatt különféle kedvezményeket nyújtunk, azt hitte, hogy ő maga az úr és a hatalmat magához ragadta. Mint minden vak, természetesen ő is a nehézségek tömkelegére bukkant, amelyekből saját erejével nem tudott kievickélni. Vezetők után való keresgélése közben nem jutott eszébe, hogy

vissza kellene térnie régi vezéreihez, hanem ehelyett a hatalmat lábaink elé helyezte. Gondoljanak a Franciaországban bekövetkezett összeomlásra, amely tőlünk megkapta a „nagy” nevet. Előkészítésének titkait teljesen ismerjük, mert hiszen az a mi kezeink műve volt.

-18-

48. Ezen időpont óta a népeket egyik csalódásbál a másikba vezetjük avégből, rogy tőlünk is elforduljanak és a Cion véréből származó uralkodót ünnepeljék üdvrivalgásaikkal, akit mi készítünk elő a világ számára.

49. Jelenleg, mint világhatalom, megsebezhetetlenek vagyunk; mert, mihelyt az egyik állam megtámad bennünket, más államok állnak helyt értünk. Érinthetetlen pozícióinkat előmozdítja a gój népek végtelen alávalósága, akik a hatalom előtt csúsznak-másznak, a gyöngékkel szemben azonban irgalmatlanok, a vétségeket kérlelhetetlenül megbüntetik, a gonosztevőkkel szemben ellenben elnézők, egy szabad társadalmi rend ellentmondásait nem akarják tűrni,

a vértanuságig béketűrően elviselnek egy merész uralomból kiinduló erőszakosságot.

Visszaéléseket tűrnek a jelenkor diktátoraitól, a miniszterelnöktől és a kamarai elnöktől, amelyek legcsekélyebbikéért húsz királyt fejeztek volna le!

50. Mivel magyarázható meg ez a sajátságos jelenség, a tömegeknek ez a következetlen magatartása látszólag egynemű eseményekkel szemben? Azzal magyarázható meg, hogy ezek a diktátorok képviselőik által bebeszélik a népnek, hogy szándékosan károsítják meg az államokat, még pedig magasabb cél elérése

érdekében. A cél: a népek általános jóléte, azok testvériesülése, kölcsönös kötelezettség (szolidaritás) és egyenlőség. Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ennek az egyesülésnek csakis a mi uralmunk alatt kell végbemennie! Így ítéli el a nép az igazakat és engedi büntetlenül a gonoszokat; a nép egyre jobban engedi magát meggyőzni arról, hogy mindent véghez tud vinni, csak akarnia kell. Ilyen körülmények között a nép tönkretesz minden nyugodt fejlődést és minden lépésnél csak újabb rendetlenséget idéz elő.

51. Ez a szó: „szabadság”, az emberi társadalmat minden hatalom ellen küzdelembe dönti: Isten és a természet hatalma ellen. Mihelyt elfoglaltuk a trónust, akkor ezt a .szót ki fogjuk irtani az emberiség szókincséből, mert ez az állati hatalom összfogalma, amely a tömegeket vérszomjas vadállatokká változtatja át. Ezek az állatok persze álomba esnek, mihelyt vért élveztek; akkor könnyen lehet bilincsekbe verni őket. Ha azonban nem itatják őket vérrel, akkor nem alusznak, hanem harcolnak.

Jegyzőkönyv
52. Minden népállam a fejlődési fokok egész során megy keresztül. Az első

fejezet a vak ember őrült cselekedeteinek első napjához hasonlít, aki jobbra balra ántorog. A második fejezet a néplázítás (demagógia) ideje, amiből a örv:nynélküliség (anarchia) keletkezik. Ez elkerülhetetlenül az erőszak uralmá- hoz (despotizmus) vezet, amely azonban nincsen többé nyilvánosan és törvényszerűen elismerve és ezért nem visel többé felelősséget. Emellett inkább egy láthatatlan és ismeretlen hatalomról van szó, egy titkos szövetkezésről, amely titokban működik és amelynek eszközei megválasztásában semmiféle korlátot sem kell figyelembe venni,

amely mindenütt előtérbe tolja képviselőit és gyakori változtatásukból nem szenved kárt, hanem csak hasznot húz; ezek többek között már abban nyilvánulnak meg, hogy pénzét nem kell hosszú éveken át teljesített hűséges szolgálatok jutalmazására f ord ítani.