A NÉP, AZ istenadta NÉP... - A haverom mondta a múltkor, hogy ez valójában úgy történt (tudja, mert ott volt és nem szokott hazudni, nem volt politikus), hogy Isten megunta a sok problémát, fogta a Népet és odaadta Földanyának. Nesze, ez a tiéd, csinálj velük, amit akarsz, én leléptem... Földanya meg leosztotta a problémát. Megkereste Ádámot és Évát, meg egy almafát ültetett kígyóval és otthagyta õket a paradicsomföldön. Gondolta - ennyi csak elég! Volt elég dolga ekkoriban, - és amiket eddig pátyolgatott "földön, vízen, levegőben ... azzal semmi problémája nem volt - gondolta, hogy az emberpár is tudja mit kell tennie.

Sajnos ez a projekt hamvába dőlt amikor Éva úgy döntött, hogy a paradicsomföld kapálása helyett, elfekszik a fa alatt, pont, amikor leesett mellé egy alma, amibe kéjelegve bele is harapott... Aztán azzal fokozta a kéjes érzést, hogy elkapta az éppen arra kúszó kígyó farkát... De mentségére előbb körbenézett és nem látta Ádámot, aki elment - aki éppen elment tűzifát keresni, csak azért nem ért vissza időben mert gyufát nem talált mellé... Ezért történt az egész bűnbeesés a kígyóval... Éva a kéjelgés után elszundított, és mire Ádám megérkezett, a kígyó is lelépett - érezhette valószínűleg, hogy nem rendeltetésszerűen használták, (pl. Méreg letöltésre a fogaiból - de akkor még szerencsére egy méregkeverő biológus, vagy kémikus se létezett)... A lépések hangjára Éva felrettent - apró kis bűntudattal az mondta; "-Bűnbe estem" - amit Ádám meghallott és persze megkérdezte: - Hogyhogy bűnbeestél?" - Éva már magához tért, korrigálva szavait azt mondta: "- Beleharaptam az éretlen almába... bűnös vagyok, Isten azt mondta, az Tilos." Tényleg? Nem hallottam - válaszolt Ádám. Éva rögtön felcsattant: "Mert nem figyelsz! Meg naphosszat elcsavarogsz és nem vagy kéznél, amikor kellenél!" Ádám elszégyellte magát és ekkor jött rá Éva, hogy ezzel a sértett és feldühödött hanglejtéssel irányítani képes a férfit.

Hát így kezdődött! Röviddel ezután, Évában tudatosult, hogy a rothadó, összeaszott paradicsomok között és az almafa már túlérett, löttyedt és barna foltos, leeső almái az őrületbe kergetik a kígyót se látta - az is elkerülte nagy ívben - ezért egy nap azt monda Ádámnak: "-Ma reggel, amikor elmentél megjelent előttem az Isten és megparancsolta, hogy a mai nap folyamán hagyjuk el a Paradicsomföldet, mert holnap Indiai vendégmunkásokat fog idetranszferálni a jövőből és azok fogják leszedni az érett paradicsomokat. Mi meg takarodjunk, ott a kapu." Tényleg? És hova menjünk?"- kérdezte Ádám? "- Arrafelé, a kapun túl,- mutatott a távolba Éva - de siessünk, mert sötétedés elött találnunk kell egy Motelt..."

A barátom még annyit mondott, kezét a szíve fölé téve: Isten engem úgy segéljen, hogy igazat és csakis az igazat mondtam el neked, mert ha nem a akkor pusztítson el azonnal, és égjek a pokol tüzén életem végéig. Ezzel ott hagyott, beülve a tűzpiros Ferrarijába utoljára még visszaintve.

<em>Szerintem semmi nem volt hiábavaló! Minden okkal történt! </em>