Huszas éveim közepén még Magyarországon éltem, ahol egyik barátom és volt iskolatársam a Városligeti, Budapesti Nagycirkuszba ment el dolgozni, jegyszedõnek. Amikor megtudtam, megkérdeztem tõle: "_Miért pont jegyellenörként dolgozol és miért itt? Azt válaszolta, hogy közel van a lakásukhoz, egyszerü munka és érdekes az a sok ember akikkel találkozik. A program pedig mindenki számára megmutat egy olyan világot ami - legalább egy idõre - elfeledteti velük a kinti, szürke, unalmas mindennapi életet...


Ma egész nap itthon voltam, holnap úgyis rövid programom lesz a dokimmal (nem a dilidokimmal!), egyben be is vásárolok néhány dolgot, ma meg itthon olvasgattam az adatbázisomban, régebbi weboldalunkon... és megtaláltam  egy néhány évvel ezelõtt elmentett cikket.  Elolvasva az jutott eszembe, milyen régi is a "cirkuszt és kenyeret a népnek" ... A kenyér ugyan mostanában naponta drágul, de a cirkuszt ömlesztve öntik a nagyérdemü elé. A téma - így  - az asztalomon hevert, lehajolni se kellett érte, csak ide bepötyögni, és mellé tenni a ma megtalált újra elolvasott, Wordben elmentett írást: