Újra itthon, újra itthon, újra itthon ... a fenébe is!
Visszatértem, kis Hazámba /
Lerohant rögtön gond és baj /
Keserü nyál, gyült a számba /
Köptem egyet s szóltam; Jaj /
Felállt fejemen a kevés haj. /
Megint itthon, jobb nem lett /
Drágább ugyan kenyér s karaj. /
De éhen még nem halt e-Nemzet...
DJLaszlo írása:
- Már napok óta motoszkál bennem valami (ugyan mi motoszkálna benned, mondaná jó haverom, ha még élne, mint a fing - az is szellem, helyesebben szellet...), de nem tudtam összeszedni a dolgokat, és végül feladtam. Mármint az "összeszedést". Írom hát, ahogy gyün.
- Már napok óta motoszkál bennem valami (ugyan mi motoszkálna benned, mondaná jó haverom, ha még élne, mint a fing - az is szellem, helyesebben szellet...), de nem tudtam összeszedni a dolgokat, és végül feladtam. Mármint az "összeszedést". Írom hát, ahogy gyün.
Nem tudom miért, de hazaérkezvén a kies maláj világból, és azonnal elkapva itthon mindent, ami köhögtet, megtaknyol, torkot, fület fájat, még nyálmirigy-gyulladást is rámkínozva, rákaptam a jútyubon Kun Miklósnak a Rejtélyes XX. század sorozatára. Sok részt láttam már belőle eddig is, de sokat meg nem. Igyekeztem hát pótolni a hiányokat. Kun Miklós kremlinológus (szovjet-szakértő, a szovjetség (sic!) szakértője) és az ún. "oral-history" avatott művelője. Ha jól tudom, Kun Béla unokája, vagy dédunokája, szóval a családi pedigré nála nem igazán comme il faut. De azzal a hatalmas és átfogó, egyúttal a részletekre is ügyelő történészi munkával, amivel bemutatja a kommunizmus rettenetes bűneit, én úgy gondolom, hogy a maga részéről és magáról lemosta a nagyapja összes bűneit.
Nos, azért (is) volt érdemes megnézni, hogy mi is volt a VALÓSÁG a világ első kommunista országában, mert a mindennapokban - ha még egyáltalán foglalkozik ezzel valaki - borzasztóan elnagyoltan kezeljük a nem is olyan távoli múlt/unk/ ezen részét.
A szovjet világ ugyanis nemcsak mérhetetlen és felfoghatatlan mennyiségű mocsokban született, de utána még felfoghatatlanabb és még mérhetetlenebb mennyiségű mocsokban dagonyázott végig, az egész létezése során.
És olyan mértékű koponya-hegyen világított végül a vörös csillaga, amelyhez foghatót az ismert emberi történelem egyetlen rendszere sem hányt össze még sehol máshol sem.
Ehhez képest - az egyébként joggal kárhoztatott - német náci rendszer kiscsoportos óvodások homokozója volt mindössze.
És - szintén ehhez képest - a nagy ismeretterjesztő tévé-csatornák (Spektrum, National Geographic, Discovery, History-k) semmi mást nem nyomatnak feszt és doszt (már magam is vártam, hogy mikor jövök elő kedvenc szófordulatommal, de lám előbb-utóbb sikerült! :))) , mint a II. világháborút és a nácik bűneit (időnként marhaságait és melléfogásait is).
Holott a két rendszer között - bűnökben - kb. annyi a különbség, mint egy matchbox autó és egy kőbányai óriás dömper között - előbbi a náci világ míg utóbbi a szovjet kommunizmus.
Nyilván zsidó szempontból a dolog fordított, amit meg is lehet érteni, de az egész Emberiség szempontjából a metafora sajnos abszolút úgy igaz, ahogy írtam.
Apropó zsidók.
Én sokáig azt gondoltam, hogy amikor a Führer "zsidó-bolsevizmus"-ról beszélt, akkor túlzott és csak így akarta még jobban lejáratni a legfőbb katonai ellenfelét.
Nos, én tévedtem és nem a Führer.
A Kun Miklós-sorozat - bár értelemszerűen ezt így nem hangsúlyozza - és egyáltalán nem azért, mert Kun származását tekintve akár érintett is lehetne ebben - de a nevekből és a bemutatott fizimiskákból egyértelmű, hogy a szovjet világ működtetői és vezetői között - az országban alkotott részarányukhoz képest - messze túl voltak reprezentálva a zsidók, annyira, hogy az ember valóban kénytelen szembesülni annak a megállapításnak a megalapozottságával, hogy a kommunizmus bizony: zsidó találmány/kreálmány!!!
A másik, amit kiemelnék a sorozatból, az a II. világháborús győzelem utáni szovjet valóság - amit Kun annyira sokkolóan mutat be, hogy tényleg csak erős idegzetű (és gyomrú) emberek nézzék meg, de legjobb, ha előtte bevágnak egy-két-három felest, mert máskülönben nem fog menni!
Kezdve azzal, hogy a frontról visszatért megsebesült, de főleg megnyomorodott katonák tömegesen kényszerültek koldulni, hogy ne haljanak éhen, és Sztálin - látva a helyzetet és undorodva ezektől a kéz-láb-szem nélküli szerencsétlenektől - úgy látta megoldandónak a kérdést, hogy eldeportáltatta őket a Jeges-tenger szigeteire!!! Igen, jól olvasod: a JEGES TENGER SZIGETEIRE!!!!! Ahol a nyomorultak rövid időn belül mind elpusztultak.
Aztán - szintén a győzelem után - a leszerelt katonák nem kaptak munkát. Így a bűnözés olyan elterjedt volt a Szovjetunióban, hogy ahhoz képest az olasz és amerikai maffia szintén kiscsoportos óvodások játszadozása volt csak! És ez a szovjet bűnözés annyira kegyetlen - mondanám, hogy: állatias, de igazából ez a jelző csak sértés lenne az állatvilágra nézve - volt, hogy az emberi ésszel felfoghatatlan!!!
Aztán nem tudtunk semmit arról, hogy egészen az ötvenes évek közepéig-végéig kiterjedt szovjetellenes partizán-mozgalom volt főleg Ukrajnában - ahol hadseregeket kellett bevetnie Sztálinnak a partizánok ellen -, és a balti államokban (az erdőségekben) is sokáig. Megjegyzem Hitler annak idején a három balti népet (észtek, lettek, litvánok) azonnal árjának minősítette - ami annyiban biztosan megállja a helyét, hogy a német lovagrend sok évszázados uralma egyik "melléktermékeként" lakosság-arányosan több szőke-kékszemű, magas, izmos árja-kinézetű ember volt/van máig is ott, mint magában Németországban volt!
A szovjet-bűnözésre még visszatérek, merthogy Sztálin egyébként dogmaként hirdette, hogy a magasrendű szovjet világban nincs bűnözés, mert a "szovjet ember" nem bűnöző!! Ennek egyenes következménye volt, hogy a normál rendőrség (értsd: "köztörvényes bűnözés" elleni rendőrség) csak egy megtűrt valami volt a Szovjetunióban, lényegében a kommunista titkosrendőrségből kizárt, kirúgott, eltanácsolt szakemberek megtűrt kis csoportja, amelyet nem tartottak semmire sem.
Kun sorozata egyébként egyenként kitárgyalja a szovjet rendszer vezetőinek viselt dolgait - Sztálinét többször és több oldalról is -, azaz a "bűntársak" (Hruscsov, Malenkov, Berija, Kaganovics, Jezsov, Jagoda stb.) bűneit, azt, hogy maguk sem voltak semmivel sem jobbak Sztálinnál, másképpen: pont olyan aljas tömeggyilkosok voltak, mint Sztálin. Különös módon még pont Brezsnyev volt az, aki nem vett részt ezekben a belső népirtásokban - mondjuk ő más oldalról volt pont olyan hitvány és semmirekellő, mint az előbbiek.
Aztán arról is kapunk információt, hogy nem egy "holodomor" volt Ukrajnában, hanem: kettő.
Az első a II. vh. előtt a harmincas évek közepén. Ezen első tömeges éhhalállal kapcsolatban Gazdag Lászlónak volt egy elemzése a mára már sajnos megszűnt Kapu c., rendszerváltáskor indult, periodikában - ebben Gazdag elmondja, hogy ez a "holodomor" nem megtervezett népirtás volt, hanem inkább megtűrt, eltűrt - mármint a szovjet hatalom vezetése részéről.
Ugyanis ekkoriban világszerte nagy aszályok voltak - Amerikában is, erről az időszakról szól John Steinbeck: Egerek és emberek c. regénye, ahol a középnyugat farmerei az aszályok és porviharok (!!) miatt tömegesen szegényednek el, és kénytelenek elhagyni a földjeiket, míg a Szovjetunió "gabona-bányájában" , Ukrajnában a nagyon kemény telek után, a forró és száraz nyarak miatt alig terem gabona, de a szovjet vezetés kénytelen gabonát exportálni, hogy létfontosságú nyersanyagokhoz és technológiához jusson a Szovjetunió, és ezért az ukrajnai muzsiktól még az utolsó kanál lisztjét is el-rekvirálják, aminek a következménye a borzasztó éhség, és - és a kannibalizmus!!!
Nos a II. vh-s győzelem után ez a tömeges éhínség - tömeges alatt milliók (!!!) halálát értve - megismétlődött Ukrajnában - a kannibalizmust is ideértve!!!
És persze a győzelem után is folytatódott az őrült áruló-keresés és tömeges deportálás is, majdnem az 1937-38-as terror szintjén.
Én mostmár két filmet tudnék mindehhez kapcsolni a Kun-sorozaton kívül: az egyik a "Sztálin halála" fekete-komédia, tragikomédia, míg a másik egy abszolút friss filmélmény, címe: "A 44. gyermek". Ezt a héten a Viasat3 csatornán vetítették, szerencsére ezt felvételről meg lehetett nézni úgy, hogy a reklámokat áttekerte az ember (az RTL-nél ez az opció le van tiltva, de más csatornákon is vannak filmek, amelyeknél nem engedik a reklám kihagyását - amibe csöndben bele lehet őrülni, amikor már tizedjére nyomatják a mindent felszívó tampont...).
Az "A 44. gyermek" egy amerikai krimi egy szovjetunióbeli sorozatgyilkosról még a sztálini uralom alatt, de a győzelem utáni időszakban. Érdekes a krimi-szál is, de még érdekesebb, ahogyan bemutatják a szovjet-rendszer brutális valóságát - és tömeges nyomorát - a háború után, és azt is, amit fentebb említettem, hogy mivel a "Paradicsomban nincs bűnözés", így nincs bűnüldözés sincs. Mármint a kommunista "Paradicsomban" nincs bűnözés - miközben persze pontosan tudják, hogy nagyonis van.
Ez a film - a Sors különös játéka folytán - abszolút reflektált a Kun Miklós-sorozatra, mondhatni történet-mesélés formájában mutatta be a szovjet rendszer szörnyeteg-arcát. A játékfilm eszközeivel a néző számára teljesen átélhetővé és átszenvedhetővé téve azt a világot. Egyébként nagyon ügyeltek a hitelességre, a karóráktól, a tollakon (töltőtollak vannak és nem golyóstollak) át, az egyenruhákra, a járművekre, a feliratokra, a házakra, a vonatokra, szóval minden abszolút hiteles, ez (is) nagy erénye a filmnek. A szereplők/színészek személye és játéka is döbbenetesen hiteles, pedig ugye a főbb szerepekben csakis nyugati színészek jelennek meg.
Most persze joggal kérdezheted, hogy oké, de hát mit kezdjünk mi most mindezzel, elvégre ez már történelem, elmúlt, kész vége van?!?!?
Nos, azt kell kezdeni vele, hogy egyrészt ez a szüleink és nagyszüleink világa volt, rajtuk keresztül ez a közvetlen múlt/unk/, ami bizony elér még minket is.
Másrészt semmilyen garancia nincs rá, hogy mindezek nem ismétlődhetnek meg!!! Jó, ha észben tartjuk, hogy naponta születnek Sztálinok (meg Hitlerek is), és az égvilágon nincs semmilyen garancia arra, hogy kedvező - mármint nekik kedvező - körülmények között nem válnak modern Sztálinná (és akár Hitlerré) is.
Harmadrészt: mindezek sötét fényében a mi mai gondjaink és problémáink ezekhez a szörnyűségekhez - valójában sehol - szlengesen szólva: a fasorban - sincsenek.
Valójában elképzelhetetlen jólétben és biztonságban élünk, olyanban, amelynek az áldásait fel sem fogjuk!!!
A klasszikus magyar mondás szerint a kutya is a jódolgában vész meg - hát ne legyünk veszett kutyák.
Tiszteljük annyire a szüleink és nagyszüleink felfoghatatlan szenvedéseit - mert persze mi, magyarok is benne voltunk vastagon ebben a szovjet "passióban" -, hogy nem őrjöngünk és nem gyűlölködünk, főleg egymásra nem köpködünk.
Jönnek a választások egyre gyorsabban, seperc alatt itt lesz 2026. áprilisa, és persze jogos, hogy ez a kormány nem teljesít jól (viszont egyre rosszabbul fungál), de azért ez már mégsem egy szovjet rendszer!!!
Úgyhogy ideje, hogy megmutassuk, hogy tényleg nem vagyunk szovjet kommunisták, hogy mi úriemberek vagyunk.
Gentlemen-ek.
A klasszikus fajtából.
.............................................................
Nos, azért (is) volt érdemes megnézni, hogy mi is volt a VALÓSÁG a világ első kommunista országában, mert a mindennapokban - ha még egyáltalán foglalkozik ezzel valaki - borzasztóan elnagyoltan kezeljük a nem is olyan távoli múlt/unk/ ezen részét.
A szovjet világ ugyanis nemcsak mérhetetlen és felfoghatatlan mennyiségű mocsokban született, de utána még felfoghatatlanabb és még mérhetetlenebb mennyiségű mocsokban dagonyázott végig, az egész létezése során.
És olyan mértékű koponya-hegyen világított végül a vörös csillaga, amelyhez foghatót az ismert emberi történelem egyetlen rendszere sem hányt össze még sehol máshol sem.
Ehhez képest - az egyébként joggal kárhoztatott - német náci rendszer kiscsoportos óvodások homokozója volt mindössze.
És - szintén ehhez képest - a nagy ismeretterjesztő tévé-csatornák (Spektrum, National Geographic, Discovery, History-k) semmi mást nem nyomatnak feszt és doszt (már magam is vártam, hogy mikor jövök elő kedvenc szófordulatommal, de lám előbb-utóbb sikerült! :))) , mint a II. világháborút és a nácik bűneit (időnként marhaságait és melléfogásait is).
Holott a két rendszer között - bűnökben - kb. annyi a különbség, mint egy matchbox autó és egy kőbányai óriás dömper között - előbbi a náci világ míg utóbbi a szovjet kommunizmus.
Nyilván zsidó szempontból a dolog fordított, amit meg is lehet érteni, de az egész Emberiség szempontjából a metafora sajnos abszolút úgy igaz, ahogy írtam.
Apropó zsidók.
Én sokáig azt gondoltam, hogy amikor a Führer "zsidó-bolsevizmus"-ról beszélt, akkor túlzott és csak így akarta még jobban lejáratni a legfőbb katonai ellenfelét.
Nos, én tévedtem és nem a Führer.
A Kun Miklós-sorozat - bár értelemszerűen ezt így nem hangsúlyozza - és egyáltalán nem azért, mert Kun származását tekintve akár érintett is lehetne ebben - de a nevekből és a bemutatott fizimiskákból egyértelmű, hogy a szovjet világ működtetői és vezetői között - az országban alkotott részarányukhoz képest - messze túl voltak reprezentálva a zsidók, annyira, hogy az ember valóban kénytelen szembesülni annak a megállapításnak a megalapozottságával, hogy a kommunizmus bizony: zsidó találmány/kreálmány!!!
A másik, amit kiemelnék a sorozatból, az a II. világháborús győzelem utáni szovjet valóság - amit Kun annyira sokkolóan mutat be, hogy tényleg csak erős idegzetű (és gyomrú) emberek nézzék meg, de legjobb, ha előtte bevágnak egy-két-három felest, mert máskülönben nem fog menni!
Kezdve azzal, hogy a frontról visszatért megsebesült, de főleg megnyomorodott katonák tömegesen kényszerültek koldulni, hogy ne haljanak éhen, és Sztálin - látva a helyzetet és undorodva ezektől a kéz-láb-szem nélküli szerencsétlenektől - úgy látta megoldandónak a kérdést, hogy eldeportáltatta őket a Jeges-tenger szigeteire!!! Igen, jól olvasod: a JEGES TENGER SZIGETEIRE!!!!! Ahol a nyomorultak rövid időn belül mind elpusztultak.
Aztán - szintén a győzelem után - a leszerelt katonák nem kaptak munkát. Így a bűnözés olyan elterjedt volt a Szovjetunióban, hogy ahhoz képest az olasz és amerikai maffia szintén kiscsoportos óvodások játszadozása volt csak! És ez a szovjet bűnözés annyira kegyetlen - mondanám, hogy: állatias, de igazából ez a jelző csak sértés lenne az állatvilágra nézve - volt, hogy az emberi ésszel felfoghatatlan!!!
Aztán nem tudtunk semmit arról, hogy egészen az ötvenes évek közepéig-végéig kiterjedt szovjetellenes partizán-mozgalom volt főleg Ukrajnában - ahol hadseregeket kellett bevetnie Sztálinnak a partizánok ellen -, és a balti államokban (az erdőségekben) is sokáig. Megjegyzem Hitler annak idején a három balti népet (észtek, lettek, litvánok) azonnal árjának minősítette - ami annyiban biztosan megállja a helyét, hogy a német lovagrend sok évszázados uralma egyik "melléktermékeként" lakosság-arányosan több szőke-kékszemű, magas, izmos árja-kinézetű ember volt/van máig is ott, mint magában Németországban volt!
A szovjet-bűnözésre még visszatérek, merthogy Sztálin egyébként dogmaként hirdette, hogy a magasrendű szovjet világban nincs bűnözés, mert a "szovjet ember" nem bűnöző!! Ennek egyenes következménye volt, hogy a normál rendőrség (értsd: "köztörvényes bűnözés" elleni rendőrség) csak egy megtűrt valami volt a Szovjetunióban, lényegében a kommunista titkosrendőrségből kizárt, kirúgott, eltanácsolt szakemberek megtűrt kis csoportja, amelyet nem tartottak semmire sem.
Kun sorozata egyébként egyenként kitárgyalja a szovjet rendszer vezetőinek viselt dolgait - Sztálinét többször és több oldalról is -, azaz a "bűntársak" (Hruscsov, Malenkov, Berija, Kaganovics, Jezsov, Jagoda stb.) bűneit, azt, hogy maguk sem voltak semmivel sem jobbak Sztálinnál, másképpen: pont olyan aljas tömeggyilkosok voltak, mint Sztálin. Különös módon még pont Brezsnyev volt az, aki nem vett részt ezekben a belső népirtásokban - mondjuk ő más oldalról volt pont olyan hitvány és semmirekellő, mint az előbbiek.
Aztán arról is kapunk információt, hogy nem egy "holodomor" volt Ukrajnában, hanem: kettő.
Az első a II. vh. előtt a harmincas évek közepén. Ezen első tömeges éhhalállal kapcsolatban Gazdag Lászlónak volt egy elemzése a mára már sajnos megszűnt Kapu c., rendszerváltáskor indult, periodikában - ebben Gazdag elmondja, hogy ez a "holodomor" nem megtervezett népirtás volt, hanem inkább megtűrt, eltűrt - mármint a szovjet hatalom vezetése részéről.
Ugyanis ekkoriban világszerte nagy aszályok voltak - Amerikában is, erről az időszakról szól John Steinbeck: Egerek és emberek c. regénye, ahol a középnyugat farmerei az aszályok és porviharok (!!) miatt tömegesen szegényednek el, és kénytelenek elhagyni a földjeiket, míg a Szovjetunió "gabona-bányájában" , Ukrajnában a nagyon kemény telek után, a forró és száraz nyarak miatt alig terem gabona, de a szovjet vezetés kénytelen gabonát exportálni, hogy létfontosságú nyersanyagokhoz és technológiához jusson a Szovjetunió, és ezért az ukrajnai muzsiktól még az utolsó kanál lisztjét is el-rekvirálják, aminek a következménye a borzasztó éhség, és - és a kannibalizmus!!!
Nos a II. vh-s győzelem után ez a tömeges éhínség - tömeges alatt milliók (!!!) halálát értve - megismétlődött Ukrajnában - a kannibalizmust is ideértve!!!
És persze a győzelem után is folytatódott az őrült áruló-keresés és tömeges deportálás is, majdnem az 1937-38-as terror szintjén.
Én mostmár két filmet tudnék mindehhez kapcsolni a Kun-sorozaton kívül: az egyik a "Sztálin halála" fekete-komédia, tragikomédia, míg a másik egy abszolút friss filmélmény, címe: "A 44. gyermek". Ezt a héten a Viasat3 csatornán vetítették, szerencsére ezt felvételről meg lehetett nézni úgy, hogy a reklámokat áttekerte az ember (az RTL-nél ez az opció le van tiltva, de más csatornákon is vannak filmek, amelyeknél nem engedik a reklám kihagyását - amibe csöndben bele lehet őrülni, amikor már tizedjére nyomatják a mindent felszívó tampont...).
Az "A 44. gyermek" egy amerikai krimi egy szovjetunióbeli sorozatgyilkosról még a sztálini uralom alatt, de a győzelem utáni időszakban. Érdekes a krimi-szál is, de még érdekesebb, ahogyan bemutatják a szovjet-rendszer brutális valóságát - és tömeges nyomorát - a háború után, és azt is, amit fentebb említettem, hogy mivel a "Paradicsomban nincs bűnözés", így nincs bűnüldözés sincs. Mármint a kommunista "Paradicsomban" nincs bűnözés - miközben persze pontosan tudják, hogy nagyonis van.
Ez a film - a Sors különös játéka folytán - abszolút reflektált a Kun Miklós-sorozatra, mondhatni történet-mesélés formájában mutatta be a szovjet rendszer szörnyeteg-arcát. A játékfilm eszközeivel a néző számára teljesen átélhetővé és átszenvedhetővé téve azt a világot. Egyébként nagyon ügyeltek a hitelességre, a karóráktól, a tollakon (töltőtollak vannak és nem golyóstollak) át, az egyenruhákra, a járművekre, a feliratokra, a házakra, a vonatokra, szóval minden abszolút hiteles, ez (is) nagy erénye a filmnek. A szereplők/színészek személye és játéka is döbbenetesen hiteles, pedig ugye a főbb szerepekben csakis nyugati színészek jelennek meg.
Most persze joggal kérdezheted, hogy oké, de hát mit kezdjünk mi most mindezzel, elvégre ez már történelem, elmúlt, kész vége van?!?!?
Nos, azt kell kezdeni vele, hogy egyrészt ez a szüleink és nagyszüleink világa volt, rajtuk keresztül ez a közvetlen múlt/unk/, ami bizony elér még minket is.
Másrészt semmilyen garancia nincs rá, hogy mindezek nem ismétlődhetnek meg!!! Jó, ha észben tartjuk, hogy naponta születnek Sztálinok (meg Hitlerek is), és az égvilágon nincs semmilyen garancia arra, hogy kedvező - mármint nekik kedvező - körülmények között nem válnak modern Sztálinná (és akár Hitlerré) is.
Harmadrészt: mindezek sötét fényében a mi mai gondjaink és problémáink ezekhez a szörnyűségekhez - valójában sehol - szlengesen szólva: a fasorban - sincsenek.
Valójában elképzelhetetlen jólétben és biztonságban élünk, olyanban, amelynek az áldásait fel sem fogjuk!!!
A klasszikus magyar mondás szerint a kutya is a jódolgában vész meg - hát ne legyünk veszett kutyák.
Tiszteljük annyire a szüleink és nagyszüleink felfoghatatlan szenvedéseit - mert persze mi, magyarok is benne voltunk vastagon ebben a szovjet "passióban" -, hogy nem őrjöngünk és nem gyűlölködünk, főleg egymásra nem köpködünk.
Jönnek a választások egyre gyorsabban, seperc alatt itt lesz 2026. áprilisa, és persze jogos, hogy ez a kormány nem teljesít jól (viszont egyre rosszabbul fungál), de azért ez már mégsem egy szovjet rendszer!!!
Úgyhogy ideje, hogy megmutassuk, hogy tényleg nem vagyunk szovjet kommunisták, hogy mi úriemberek vagyunk.
Gentlemen-ek.
A klasszikus fajtából.
.............................................................
Utószó:
A cím nem véletlen. Sorsom (vagy sorsunk) ehhez az országhoz köt, Itt születtünk, itt nőttünk fel, Sokunk szüleinek itt a sírja. Az enyém is itt lesz. Amikor - ritkán - átlépem a magyar határt, néha felsóhajtok, és ott hagyom amit gyűlölök de ha rövid idö mulva visszatérek akkor megint hazaértem... és másnap már újra beleőrülök a sok baromságba amit látok majd szeretve gyűlölöm vagy éppen gyűlölve szeretem. A sors dobál minket, a sors megvéd minket, a sors ostoba és vak de a jövõ felé tart miközben visszahúz minket a múltba és játszadozik velünk.
A sors egy rohadt szemétláda! Napról napra szembesülünk a sorsunkkal.
De őrzőangyal ennyi év alatt még egyszer se fogott kézen. Ez van.
7 hozzászólás
-
gutai zub- 2025. 03. 03. 11:38
-
DJLaszlo- 2025. 03. 03. 11:59
-
-
gutai zub- 2025. 03. 03. 14:55
-
DJLaszlo- 2025. 03. 03. 15:38
-
-
DJLaszlo- 2025. 03. 05. 12:49
-
DJLaszlo- 2025. 03. 05. 16:33
-
-
szabir- 2025. 03. 08. 21:21