Kedves Barátaim, Bajtársaim!
Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán belefogjak-e az írásba?
És azért gondolkodtam sokat, mert végtelenül elkeserített, amit Imréék perével kapcsolatban láttam/hallottam (a youtube-ra mostanában feltöltött videókra gondolok természetesen) és az is legalább ennyire elkeserít, amit a magyar köz-állapotokkal kapcsolatban látok és tapasztalok mindenfelé.

És az elkeseredésem központi eleme a reménytelenség – másképpen: a menthetetlenség érzete.
Imréék ügyében a reménytelenségé: annak a bizonyossága – sajnos -, hogy az elmarasztaló ítélet már régen készen van és az ügyvéd-védő kollégák munkája teljes mértékben hiábavaló volt (ha nem így lesz – és semmit nem kívánok jobban, mint azt, hogy NE LEGYEN IGAZAM!!! – akkor rohanok és veszek pár Szovjetszkoje Igrisztojét és leiszom magam a sárga földig!!!).

A magyar közállapotokkal kapcsolatban pedig elkeseredésem központi eleme a menthetetlenség érzete. Hogy ez az ország, ez a nép: menthetetlen. És legelső sorban SAJÁT MAGÁTÓL MENTHETETLEN!!

És én most úgy döntöttem, hogy falrahányt borsóként elkezdem leírni egy ideális politikai mozgalom legfontosabb program-feladatait annak a biztos tudatában, hogy ez egyrészt senkit nem fog érdekelni, senki – rajtatok kívül remélhetőleg (mármint a remélhetőleg úgy értendő, hogy remélhetőleg azért ti még elolvassátok az agymenéseimet!) – nem fogja olvasni, és legfőképpen másrészt: semmilyen módon és mértékig nem fogadja majd meg a javaslataimat.

Ez az ideális politikai mozgalom a P.I.K…. lenne:

„Patrióta Igazmagyarok Köre”…

Visszatérve „A Per”-re (itt természetesen Franz Kafka „A per” c. könyvére céloztam, amely döbbenetes hasonlóságokat mutat jelenünkkel – és ami még szomorúbb, ez a könyv egy elvileg polgári demokratikus világban íródott, amikor hol voltak még ekkor a sztálini és náci koncepciós perek?! – habár egy „J’accuse”-on azért már túl volt a világ. Önként kínálja magát, hogy de hát ott volt a „tiszaeszlári vérvád” is – csakhogy ez az ügy máig bűzlik attól, hogy az bizony nem volt teljesen alaptalan, de ebbe most még nem megyek bele. Most. Még. Nem…)

Imréék ügyében leszögezném, hogy a védők kiváló teljesítményt nyújtottak, gyakorlatilag minden lehetséges ÉSZ-ÉRVET (az értelem minden józan gondolatát) elővették egy olyan ügyben, amely a farkas és a gödölye meséjére emlékeztet, ahol a farkas a patak folyásirányában tőle LENTEBB lévő kis kecskegidát azzal vádolja, hogy beszennyezi a farkas vizét azzal, hogy beleiszik a patakba – és ezért büntetésül felfalja a teljességgel ártatlan gidát!

Itt megjegyezném, hogy a „későbbi rendűek”… védőit nem szabad kritizálni, pláne nem egy olyan ügyben, ahol a vádlottak között gyakorlatilag nincs érdek-ellentét, mert a legelőször szóló védő – önhibáján kívül, mivel nem is tehet mást – kénytelen az érvek „mezejét” szinte teljesen „lekaszálni”, úgyhogy a többi vádlott védője csak ismételné a már elhangzott érveket (nota bene: ismétlés a tudás anyja, apja, nagyapja és nagyanyja!, pláne egy perben!!) és ezzel úgymond a bíróság türelmét tenné próbára (nem mintha a bíróságnak nem pont ez (is) lenne a dolga: azaz a türelem gyakorlása), ami – ugye a bíró is ember (???) – rossz hatással lenne a bíróság irgalomra való motiváltságára, ha már ötödjére hallja ugyanazt az érvelést.
Szóval jó és értelmes, ráadásul megalapozott – nem úgy, mint a vád, amely minden ténybeli és jogi alapot maradéktalanul nélkülöz!!! – gondolatokat hallottunk egy-két piknikről („szalonnasütésről”), ahol néhányan megállapították, hogy a drágalátos magyar(nak hazudott) TELJES politikum pár „nagykutyája” bőven megérett arra, hogy a szél a talpa alatt fütyüljön…, majd a jelenlévők békésen hazaszéledtek, hogy éljék a kis életüket, végezzék a munkájukat, próbáljanak (egyre nehezebben) boldogulni, úgy-ahogy, és maximum abban „állapodtak meg”, hogy máshol máskor újra összejönnek, hogy ugyanilyen békésen megállapítsák, hogy a szél még mindig csak fütyörészik, de nem ott, ahol füttyögnie kéne… Merthogy ennyi történt és semmi más, semmi több. Ahogy az szok’ történni egy-egy jobb kocsmában, amikor pár haver néhány „búvár-sör” után megállapítja, hogy XYZQW politikus mostmár aztán igazán elhúzhatna a pixába, vagy kipróbálhatná nyakában egy kötéllel, hogy milyen nehéz a seqqe?? (Villon: Akasztottak balladája c. verse után szabadon).

Az x és q betűkkel nem akartam próbára tenni Gerry kimoderálási feladatait. Hogy mi a búvársör? Nos, amikor egy korsó sör mellé kikérsz egy kupica unikumot is, aztán az utóbbit poharastul beleengeded a korsó sörbe és utána megiszod az egészet – diákként mi ezt ittuk a „lófarában”, és harmadik kört már nemigen kértünk… A „lófarát” egyszer megmagyarázom, de szegedieknek biztos nem kell…

Szóval az, amit Imréék „műveltek” semmi több és semmi más nem volt, mint a modern demokráciák minimum-követelményének gyakorlása, amit vélemény-, és szólás-szabadságnak szokás mondani!!!
Nyugodjatok meg, el fogok jutni a P.I.K. első programpontjának ismertetéséhez is nemsokára, kis türelmet még!

A másik kérdéskör az ország és népének menthetetlensége.

Elnézve a március 15-e körüli őrületet – mely kezdődött a miniszterálnok (sic!) évértékelőjével és folytatódott M. (értsd: messiás) Péter hasonló agymenésével, meg a többi vadbaroméival – azt mondom, hogy „állítsátok meg a Világot! – ki akarok szállni!”.
Kern Andrást is tudnám idézni: „Itt mindenki hülye???!!!”

Az m.álnok ugye előadott egy halom – eszementnél eszementebb – őrültséget, épp csak az ingyen Malév-jegyet nem mondta (mint egyik – teljesen hülye ámde masszív alkoholista- elődje (persze, hogy alkoholista volt, hiszen a Szovjetunióban végzett, ott meg a vodka, az tényleg „vizecske” (ezt jelenti a vodka szó oroszul) és az oroszok valóban víz helyett isszák…, amikor katona voltam és mentünk november 7-én páran a szovjetekhez „baráti” látogatásra (parancsra mentünk, mint oroszul tűrhetően tudó előfelvételis sorkatonák), a parancsnokom előtte mindegyikünkkel megitatott egy pohár étolajat (sic!!!) – merthogy úgy kezdődött a „fogadás”, hogy vizespohárban hoztak mindenkinek egy-egy vodkát (aztán még további jó sokat…) -, hogy legyen, ami felszívja az alkoholt – és még így is utána három napig fel voltunk mentve az őrség , meg a konyhaszolgálat alól… (mivelhogy a 11 hónap kizárólag erről a kettőről szólt számunkra, „tudós pityuk” számára…)).

Majd következett Messiás Kősziklánk (Péter ógörögül – kősziklát jelent) ígérethalmaza feszt és doszt (na, ez utóbbival helyben, azaz magamnál vagyok – habár nem biztos…), amely eszementségben jottányit nem marad el az m.álnokétól.
És azóta is megy a rovarirtás („poloskázás”), szintén feszt és doszt – és a jelek szerint ez és csakis ez lesz jövő áprilisig – meg a kókadt hímtag tudja még, hogy meddig fog menni? (lehet, hogy örökre – igaz, ez sokkal könnyebb, mint értelmesen és JÓL kormányozni).

Mielőtt belevágok a P.I.K. javasolt programjának ismertetésébe előrebocsátom, hogy eszem ágában sincs „társadalom-mérnökösködni”!!!

Amiket javaslok majd, azt úgy vegyétek, ahogy a matematikus és a fizikus oroszlánt keres a sivatagban: a matematikus ugye mindig megfelezi a Szaharát, és hát az oroszlánnak mindig az egyik maradék fél részben kell lennie – míg végül egy pont akkora sivatag-darab marad, amiben ott az oroszlán- ergo megfogta a vadat. A fizikus viszont szépen apránként átrostálja a sivatag homokját, míg végül a rostán fennakad az „oroszlán”.

Nos, én az immár nem túl rövid életem „homokhegyét” (értsd: tapasztalataimat) fogom szépen megfelezgetni és egyúttal „rostálni”, hogy végül a lényeg – mármint: A LÉNYEG!!! – maradjon meg: ami igazán használható és HASZNÁLANDÓ!!
Na, szóval: első programpontja a P.I.K.-nak az igazságszolgáltatás teljes átalakítása.
És ennek is legeslegelső – mondhatnám: origó lépése – az ESKÜDTBÍRÁSKODÁS bevezetése kell, hogy legyen!!!!
Méghozzá angolszász mintára és azon belül is amerikai mintára!

Ha ugyanis Imréék ügyében mondjuk egy „grand jury” ítélkezhetett volna, akkor – ebben teljesen biztos vagyok – erre a perre sor sem kerülhetett volna. ’Grand jury’ alatt úgynevezett nagy esküdtszéket (kibővített esküdtszéket) értek, legalább 20, de inkább 30 embert – józan eszű embert! (Kérlek, most ne kössetek belém az amerikai esküdtbíráskodás részleteivel, itt most az esély felvázolásáról van szó – amely mindig sokkal jobban megvan, ha több ember gondolkodik valamin, mintha csak egy).
Tudom, Churchill mondta, hogy a demokrácia elleni legjobb (ellen)érv öt perc beszélgetés egy átlag választó-polgárral – azaz, hogy az átlagember gondolkodása a világról finoman szólva is kevéssé árnyalt. És elismerem, hogy lehet is igaza ebben. De. De legalább ugyanennyi ellenpélda is van – csak azokat nem emelik ki, nem nagyítják fel – mint ahogy most március 15-e kapcsán – egyébként csúsztatott kérdésekkel – valóban számos olyan röp-riport készült, amiben az átlagember nem túl fényesen teljesített (kezdve az ünnep előtt azokat a riportokat, ahol az „utca embere” azt sem tudta, hogy mit ünneplünk március 15-én (egyébként egy illuminátus-szabadkőműves „forradalmat”, amelyről persze annak naív, jóhiszemű résztvevői – Petőfivel az élen – ezt nem tudták, nem tudhatták – habár a sejtés később megvillan Petőfinél a

„Mit nem beszél az a német” c. versében, amikor a következőket írja:

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a bőrödbe',
Majd kihúzunk mi belőle!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jőjetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jőjetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Ugy kiverünk, jobban se' kell,
Még a pipánk sem alszik el!

Pest, 1848. május

Szóval, hogy '48-ban bizony az államadósság miatt volt igazából balhé, persze azon államadósság miatt, amit a Habsburgok halmoztak fel, és amelyből a Nép semmi hasznot nem látott – ó, mily’ ismerős is a képlet máig is…! Csak éppen nyoma sincs a „forradalmas népnek”…
Visszatérve tehát az első programpontunkra: be kell vezetni az általános és kötelező esküdtbíráskodást, amely a BŰNÖSSÉG/VÉTKESSÉG KÉRDÉSÉBEN KIZÁRÓLAGOSAN JOGOSULT DÖNTENI!!!!
Hogy ne egy szubjektum kénye-kedvén múljék egy/vagy több/ ember sorsa – mint most Imréék ügyében - , hanem -szintén egy költővel-, József Attilával szólva
„…a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.”…
És én ebben még akkor is bízom, ha azt kell lássam, hogy népünk – remélhetőleg még nem a többsége, de sajnos – nem kevés része a komplett idióta színvonalán is alig-alig mozog.
Ha viszont el sem kezdjük a döntés jogának és a felelősség kötelességének terjesztését, akkor a kreténségből való kigyógyulás sem kezdődhet el soha.
És nem úgy, mint az egyszeri – elég blaszfémikus - viccben, hogy aszongya: „Jézus: pösze beszélj! sánta járj! Mire a pösze: Jé, eleszett a szánta!”…
És nem is úgy, mint a másik – szintén blaszfémikus – viccben, ahol a Genezáreti tóra kievezett Jézus és Péter kisétálnak a vízen a partra és az őket utánozni próbáló halász persze a csónakból beleesik a vízbe, mire Jézus megkérdezi, hogy: „Te, Péter! Nem kellett volna megmondani neki, hogy hol vertük le a cölöpöket?”
Merthogy az utóbbi vicc meg érvényes az egész elbaltázott „rendszerváltásunkra” – ugyanis a beavatott elit – az összes politikus, pártállástól függetlenül – nem mondta meg nekünk, buta ’halászoknak’, hogy hol vannak leverve a ’cölöpök’, amin ők kisétáltak a jólétbe, mi meg itt kapálózunk/fulladozunk, még mindig, a vízben… 35 év után is.

Szóval mi, a P.I.K., megmondjuk, hogy hol vannak a cölöpök és a legelső cölöp, amire rálépve ki tudunk végre mi is jutni a partra, az az igazságszolgáltatásban az:

1. Esküdtbíráskodás bevezetése és általánossá tétele lesz!
Nem tudom, hogy még hány pontunk lesz, főleg nem tudom, hogy a Sors mennyit enged megírnom (azért azzal is számolnom kell, hogy úgy járok majd, mint Villon:

Haláltánc-ballada c. versében az alkimista:
(részlet:)
„Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig. "
"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét , míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek.
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!”...

(Mindez Faludy György fordításában, zseniális átköltésében.)

Megjegyzem, akinek nem lábad könnybe a szeme e vers után – az nem ember.
És a legmegrázóbb a vers refrénje – pedig nekem sokszor nagy a pofám a vallással szemben – „…Véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg!” – „véred kiontott harmatával” – uramisten! van még ilyen más csodálatos sor az eddig megírt és ismert világirodalomban???? Talán csak József Attilánknál még (persze van a világirodalom és – és van József Attila…).

Szóval Bajtársak, Barátaim!
Van kiút és van megoldás.
És nem az Élettől és Embertől elrugaszkodott tévképzetek és utópiák/disztópiák (lásd kommunizmus, túlhajtott nacionalizmus, cionizmus, zöld-klíma-téboly és mindenféle más „satöbbi” bűntársaik) – hanem a dolgok normalitásba való helyretétele, mindössze.

És ha sikerül összehoznunk mindezt, akkor jöhet a ballada vége is:

(II.részlet:)
„A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken! "
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!”

Ámen!

2025. március 22-én 17 óra 55 perckor.

DJLaszlo