Megint Laci, nem henyél, Tank nincs de elsülhet még a kapanyél!
PIK No 4 -
Na, Gyerekek! Ígértem nektek, hogy gyüvök a PIK No.4-gyel, hát ígéret szép szó, ha… – ha mást nem is, de a korsót hordó, kútra járó, vízhordó jányt meg előbb-utóbb - „megtartják” (a kút káván…) -, úgyhogy itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok, hol volt hol nem volt, aki nem hiszi – annak utánajárnak.
Eme „népmesés” kezdés után folytassuk egy kis kvíz-játékkal:
Olyan vagy-e, hogy:
- két oldalról óceánok vesznek közre (lásd: USA), vagy
- netán olyan vagy, hogy minden oldalról tengerek vesznek körben (lásd: Nagy Britannia) és van erős flottád, vagy
- iszonyatosan erős – saját forrásokra is alapozott, vagy csak arra alapozott – gazdaságod van (lásd: részben az USA, részben, de főleg Oroszország), vagy
- akkora a területed, hogyha vissza kell vonulnod, a téged üldöző ellenség már az üldözésedbe beledöglik, menet közben (lásd: Oroszország), vagy
- olyan hegyes a területed, hogy minden hegyed neked egy-egy kvázi-erődöd (lásd Svájc, Afganisztán), vagy
- olyan erős szövetségesed van, amelyik a fenti attribútumok közül eggyel vagy többel is rendelkezik (lásd Izrael-USA kombó), vagy
- e mellett olyan vagy, hogy mindenkit és bárkit bármikor hajlandó vagy elárulni a saját érdekeid minden és bármi áron való érvényesítése érdekében, és ehhöz meg tudsz nyerni bárkit, aki az előző követelmények bármelyikével, de lehetőleg többel is bír (lásd Románia, Olaszország) - és itt jönnek mindezek után a kérdőjelek ezerrel: ??????????????????????
Mert ha mindezek akár együtt, vagy közülük csak egy is NEM ÁLL RENDELKEZÉSEDRE – akkor még csak ne is gondolj háborúra és arra, hogy ezt a háborút a te kezdeményezésed alapján a te győzelmeddel „háborúzod” majd végig!!!!!
Mert az égvilágon semmi, de tényleg semmi az esélyed, hogy megnyerd azt a háborút!!!
E helyett viszont teljesen biztos, hogy a végén meg leszel ba….a, pardon, legyünk szalonképesek (habár én nagyon nem szeretnék olyan szalonnak a tagja lenni, amelyik ENGEM vendégnek elfogad!... 😊 😊 😊 Woody Allen után szabadon…), szóval meg leszel „csinálva” analiter, méghozzá szöges óvszerrel, és biztos lehetsz benne, hogy azok a szögek nem befelé, hanem kifelé fognak majd „nézni” a fölötted győztesek hímtagjára húzva!!! Hogy aztán „filiszteus” (szi-filisz-teus) legyél utána…
Szóval mi is lenne a PIK No.4. programpont az előző három után (melyek, hogy el ne felejtsük: esküdtbíráskodás általánossá tétele, népszavazások általánossá tétele feszt és doszt! és a semlegesség – de nem impotencia formájában!!!): nos a PIK No. 4. : úgy fegyverkezés, hogy nem fegyverkezés! – másképpen: ne fegyverkezz, hogy mégis jól legyél felfegyverezve!
Elösmerem, hogy ez így ölég obskurusan hangzik, de – ide nem értve azokat a hülyéket, akik az okostelefonjuk egy képernyőnyi oldalán itt már betelve látják azt a kijelzőt, és akiknek innestül csá’csumi, lehet menni másokkal csetelni, pöcsölni, töcsölni, locsogni-fecsegni innen – nektek, akik mégis maradtok, elmagyarázom, hogy mire gondolok, köszi, hogy velem maradtatok!
Először is szögezzük le, hogy az a férfi, akinek egy harckocsi, pláne egy modern tank láttán nem kezd el hevesebben dobogni a szíve – az NEM FÉRFI!!!
Ha én meglátok egy modern tankot, nem kell nekem rá vagy mellé egy lengén öltözött hosszú combú barna, fekete, szőke, vörös bombázó, duzzadó dudákkal, csodás, kerek „idomokkal” – én akkor már közel „jólvagyok”, sőt még inkább zavarnak is az ilyen női egyének ott, és csak hallgatom és hallgatom a műszaki adatokat, a lóerőket, a tankágyú űrméretét, a lőszer-javadalmazást, a páncélzat vastagságát, mindent, amit csak ez a mérnöki csoda tud!!!
És.
És egyúttal keservesen sírok, jajongok, egy Merkawa IV-es esetén stílszerűen: ajvékolok feszt és doszt – mert pontosan tudom, hogy ez a műszaki és mérnöki tudományok csodája teljes és totális valamint VÉGLEGES kihalásra van ítélve, akár csak annak idején a mamutok és a kardfogú tigrisek (őket azért említem, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben NEM RAGADOZÓK voltak, hanem: dögevők, mármint mamut-dög evők!!!).
Ugyanis az összes tankot, kivétel nélkül mindet – ki lehet lőni. És mindet – előbb-utóbb, de inkább előbb - KILÖVIK!!!
Kilövik egy, a tank árának a töredékébe kerülő, N-Law-val, Carl Gustav-val, Javelin-nek, Krizantém-mal, Kornétá-val – hogy csak a legismertebb és leghatásosabb nyugati és orosz tankelhárító, irányított rakétákat említsem. Az RPG-t már tényleg nem említem, mint a Panzerfaust(ok) méltó utódát, mert még az is szerteszét kúr egy ilyen acél-csodát pillanatok alatt.
És most ne gyertek az aktív páncélvédelemmel (izraeli Trophy és társai), mert akkor meg jövök a tandem-rakétával, aztán a több felől kilőtt rakétákkal, meg a kis Szprut tankocskák 125 mm-es tankágyúival, amelyek lesből tüzelnek rád, és – terepen! – 90-nel szelelnek el pillanatok alatt, amíg te grillcsirkévé sülsz a csodás Abrams-odban, Leopárd-odban, LeClerc-edben, K2 Black Panther-edben, Chieftain-edben, ja és persze a Merkawa-dban is.
Mielőtt akár csak egy lövést is ejthettél volna a harcmezőn a műszaki csodádból.
Mert a tank mára – zsákutca.
Menjünk kicsit vissza az időben, a tank geneziséhez.
A tank az I. világháború szülötte, brit találmány – el kell ismerni: abszolút újdonság volt a maga korában.
Genezisének – azaz létrejötte okának – a megmerevedett lövészárok-háborút kell tekintenünk.
Amikor a tábornokok – akiknél felelőtlenebbb és semmirekellőbb emberi lények rajtuk kívül még kevesek voltak és vannak a bolygón – kivéve azt a tábornokot, aki győzni tudott (az már más kérdés, hogy előtte vagy utána hány csatát veszített már vagy még el….) – szóval amikor a tábornokok százezrek (sőt milliók) halála árán kegyeskedtek rájönni, hogy a háború így nagyon nem mehet tovább, akkor jött az az ötlet, hogy a korabeli tömegpusztító fegyvereket – azaz a tüzérséget – kellene esetleg közelebb vinni az ellenség lövészárkaihoz, azaz minél közelebbről „tömegpusztítani” az ellenséget, egyúttal kivetve őt a lövészárkából és meghátrálásra, megfutamodásra kényszeríteni, ezzel remélhetőleg áttörni a frontját és hadműveleti siker után hadászati sikert is elérni.
Az ötlet jó volt – kb. annyira, mint sokkal később a belső égésű motoroknál a Wankel-motor, vagy a „gömb-motor” (utóbbiról még szólok külön is), amelyeknél – ahogy mondani szokás – „csak a torka volt véres” a kiváló idea mellett (a Wankel-motor gyönge pontja a tömítés, amely egyrészt erősen kopik a kétségkívül rendkívül hatékony állandó forgó mozgás miatt, másrészt borzasztó olajfogyasztással jár a megnövekedett kenési igény miatt).
Visszatérve a tankra: már az első bevetés Cambrai-nál 1917. november 20-án bebizonyította a tankok sebezhetőségét – minden harcászati sikerük ellenére is - , amikor egy tökösebb német géppuskaállásból mindjárt hetet meg is semmisítettek belőlük, amíg őket is fel nem számolták. Igaz, hogy a harcmezőn való meglepetésszerű megjelenésük megfutamította a támadást elszenvedő német katonákat, de aztán gyorsan magukhoz tértek – és egyébként az egész támadás nem lett volna sikeres a támadás előtti tüzérségi zárótűz ÉS a gyalogság támogatása nélkül. Hozzá kell tenni a tankok „sikeréhez”, hogy ezt követően a németek ellentámadást hajtottak végre többek között ROHAMOSZTAGOSOKKAL, és visszavetették az antantot az eredeti állásaiba. A „rohamosztagos” kifejezést nem véletlenül emeltem ki, majd még visszatérek erre a harcmodorra és fegyvernemre.
Mindazonáltal a katonák nem a relatív SIKERTELENSÉGET, hanem a még relatívabb sikert őrizték meg emlékezetükben az I. vh. után – és kezdtek a tankok további széleskörű felhasználásában gondolkodni a jövő háborúiban. És valóban, sokszor sikeresek is voltak/lettek, amíg. Amíg nem találkoztak tömegesen ELLENSÉGES tankokkal – mert akkor az egész „tankoskodás” nem lett más, mint tanknak tank elleni küzdelme, vagyis. Vagyis öncélú küzdelem – amivel egyúttal elkezdődött a minden páncélt átütő ágyú/gránát és a minden gránátnak ellenálló páncél vég nélküli – máig tartó – versengése.
Hogy miért rugóztam a tankokon ilyen sokat?
Nos, azért, mert azt látom, hogy a katonai fejlesztési irányaink jelentős részben ebbe a – teljesen egyértelműen - zsákutcába tartanak most is.
A nehéz tankok irányába, a tébolyult, eszelős-paranoid, megalomán német gondolkodás irányába!!!
A most folyó orosz-ukrán (vagy ukrán-orosz – mert szerintem ezt a háborút Ukrajna kezdte, most nem megyek bele, hogy miért gondolom így, pár kommentemben már kifejtettem, keressetek utána/m/) háború a következő TÉNYEKET mutatta meg:
1. A tankokat és a hozzájuk hasonló más nehéz – de mozgó, döntően lánctalpas – fegyverzetet a frontok első vonalában mindkét oldalról szinte azonnal és szinte mindet már a háború elején kilőtték és ha ott megjelennek most is kilövik.
2. A harci helikoptereket – tulajdonképpen „repülő harckocsikat” – a háború legelején szinte azonnal és szinte mindet már a háború elején lelőtték/leszedték.
3. A vadászrepülőket a háború legelején szinte azonnal és szinte mindet már a háború elején lelőtték/leszedték.
„Mindet” alatt a bevetett eszközöket értem mindegyik fegyvernemnél.
Jelenleg ott tartunk, hogy a tankokat a front második, de inkább harmadik vonalában használják mozgó tüzérségként. Tömeges – értsd: második világháborús, akár ezres nagyságrendű!! (megjegyzem kellett is ez a nagyságrend, mert már akkor is elég hatékony volt a tankelhárítás, szóval csak „overkill”-lel lehetett esély a győzelemre) – támadásra egyik fél sem mer még csak gondolni sem.
A harci helikopterek gyakorlatilag eltűntek nemhogy az első vonalból, de egyáltalán a frontról is.
A vadászgépek is messze elkerülik az első vonalat, légiharcról szó sincs (megjegyzem utolsó komoly és valódi légiharc a vietnámi háború idején volt vadászgépek, vadászbombázók között, ahol egyébként a sokkal korszerűtlenebb MIG 15-ösök meglepően jól szerepeltek az amerikai F 4-esekkel szemben, mivel a lassúságuk miatt nagyon fordulékonyak voltak és „seggbe” tüzelték a sokkal korszerűbb amerikai vadászokat – azóta olyan háború, ahol valódi légicsata lett volna hivatásos hadseregek légiereje között – nem volt. Irakban sem és az iraki-iráni – 10 évig tartó, elfeledett – háborúban SEM!).
A vadászgépek/vadászbombázók – főleg orosz oldalról - sikló-bombáznak, ami azt jelenti, hogy a fronttól 60-80 km-re – abszolút biztonságos távolságból - eleresztik a sikló-bombát a célra és után iszkiri haza, hogy a pilóták a kantinban még elérjék zárás előtt az utolsó vodkát sörrel. Értelemszerűem a bombázók is a földön „bombáznak” – egyet nem vetettek be eddig egyik oldalon sem.
Merthogy mindet -de tényleg mindet! – azonnal és rögvest tutibiztosan lelövik, leszedik.
Tehát a légierő-fejlesztés IS zsákutca. Nekünk – biztosan. Ha már egy katonai nagyhatalom számára is az, a jelek szerint.
Kérdhetitek , hogy akkor haver mi legyen???Megmondom.
1. Nem tank kell, hanem – tankelhárító rakéta fegyver minden változatban és minden mennyiségben. Tehát nem kell Leopárd/Párduc és nem kell Lynx. Pláne nem egy „alvíz-országba”, mint amilyen mi vagyunk. Ha gazdaságpolitikai/iparpolitikai és ehhöz kapcsolódó export-okokból nekünk is rendelkeznünk kell hadrendbe állított ilyen fegyverekkel, akkor azokról a vastag és nehéz páncélzatot lebonthatóvá kell tennünk – mert úgyis csak mozgó tüzérségként fogjuk őket használni – tömeges harckocsitámadásra sohasem!!! És egyébként fű alatt csöndben tárgyalni kell az oroszokkal Szprut-ok vásárlásáról tőlük…
2. Vadász – elfogó vadász és vadászbombázó – légierő nem kell. Légvédelmi rakéták minden változatban és mennyiségben: igen! Elfogó vadász pár darab kell, de csak renitenskedő nem katonai gépek megregulázására. Apropó!: csatarepülők!!! Ezek még kellhetnek! Az amerikai A 10 Thunderbolt – Warthog és hasonló harci eszközök még jól jöhetnek. A brazil Embraer gyárt ilyen célú – egyébként légcsavaros !!! – gépeket és még az amerikaiak is érdeklődnek irántuk! Ezek szó szerint csata-repülők. Amelyek harcászati feladatokat oldanak meg a legelső vonalat segítve. Ráadásul Magyarország gyakorlatilag egyetlen hatalmas repülőtér, úgyhogy ilyen repülő-eszközök alkalmazása szinte adja magát. Bombázó repülőgépek azonban nem kellenek. Arra esélyünk, hogy általunk indított TÁMADÓ háborút indítsunk bárki ellen bármikor – kisebb, mint egymás után megnyerni tíz lottóötöst UGYANAZOKKAL a számokkal (lásd: cikkem elejét a háborúzás követelményeiről).
3. Tüzérségből a nem önjáró tüzérséget csöndesen el kell hagyni. Önjáró tarackra, tarack-ágyúra és ágyúra szükség van, és szükség van területtüzet biztosító rakéta-tüzérségre („katyusára” – közismert nevén). Aknavető is kell, mert egyszerű, de hatásosan ronda fegyver (én csak tudom, mert 120 mm-es aknavetős voltam).
4. Amit viszont eszelős gyorsasággal és minden erőnkkel fejlesztenünk kell, az a drón, sikló-bomba, cirkáló rakéta, mindenféle távirányított fegyver. Távirányítás esetén még harckocsi-szerű, vadászgép-szerű fegyverek is kellhetnek, jól jöhetnek – ez az irány amennyire relatíve nyersanyag-kímélő irány is, annyira „agy-követelő” is! Az informatika és elektronika olyan fejlesztéseit igényli, amelyhez „agyak” és a legjobb „agyak” kellenek!!!
5. A „kibertérben” folyó küzdelemből nem tudjuk nem kivenni a részünket. Itt szintén a legjobb koponyákkal kell benne lennünk – mert nem lehet nem lenni benne!
6. Mondanám, hogy el kellene gondolkodnunk a nukleáris fegyverarzenál megteremtésén – de ez nagyon messzire vezetne, vezethetne. Mert ha nekünk lesz ilyen fegyverünk, akkor az összes szomszédos ország is akar majd ilyet. És biztos, hogy lesz egy olyan baromállat majd valahol a környékünkön, aki idegbetegségében meg fogja nyomni azt a bizonyos „piros gombot” – és akkor örökre „vége dalnak” itt mindenkinek. Ez az irány tehát nem járható.
7. Még annyit, hogy a kézifegyverekről nem szóltam. Régebben a 90-es évek elején voltak ötletek nálunk a „helikális” tárral való sorozatlövő gépkarabélyra és maroklőfegyverre. A kísérletek ígéretesek voltak és sokkal jobbnak bizonyultak a szekrény-tárral szemben. Aztán mégis maradt a bevált (??) megoldás. Az 5,56 X 45 mm-es NATO-lőszer nálunk is elterjedt. Ocsmány lőszer, mert ugyan kis lyukat/sebet ejt, de az általa keltett lökéshullám a test folyékony nedveiben (véredények és nyirokrendszer) még egy láblövés esetén is halálos lehet az agyban okozott hirtelen nyomásnövekedés miatt. Az más kérdés, hogy a harcmezőn még egy fűszál is eltérítheti. A nagy kérdés, hogy milyen gyalogos harcra kell számítani??? Tömeges gyalogos rohamokra aligha. Amelyik parancsnok ilyet vezényel, az számíthat arra, hogy elsőként őt fogják lelőni – a saját katonái. Viszont a feladat továbbra is adott: az ellenség élőerejét MEG KELL SEMMISÍTENI. Így vagy úgy, de meg kell ölni, beszéljünk nyíltan és nyersen. Még nem látom, hogy akár a jelenlegi háború esetén is, leesett volna a tantusz a fegyverfejlesztők előtt, hogy a jelenlegi „golyós” (helyesen: lőmagos) karabélyok abban az értelemben nem hatékonyak, hogy egyrész sok lőszert kell felhasználni – sorozatlövésekre gondolok – egy-egy ellenséges katona – finoman fogalmazva – kiiktatására, másrészt a találat sem jelent biztosat, hogy a katona ki lett iktatva a harcból. Én sajnos látom az irányt, amely nagyon gyalázatos. Olyan fegyverre van szükség, amely képes arra, hogy kvázi-sorozatot is lőjön és ráadásul ezt nagy robbanóerejű nagy repeszhatású miniatűr gránátokkal. Tudom, vannak gránátvetők most is, ahogy már a két világháborúban is voltak, de nem ilyen gránátvetőkre gondolok. Hanem olyanra, amely nem sokkal nagyobb a gépkarabély lőszernél, de nem pontos lövés esetén is meg tudja semmisíteni az ellenséges gyalogost, ha a közelében robban (persze egy-egy ilyen robbanás rettenetes sérüléseket okozna, lényegében halálos sérülést). Ettől függetlenül sajnos nem kerülhető el, hogy ilyen fejlesztési irányban is gondolkodjunk – főleg akkor nem, ha észben tartjuk, hogy a háború az kurvára nem egy számítógépes videójáték, ahol találat esetén is ott a reset gomb és lehet újra kezdeni a „játékot”. A Háború ugyanis nem főpróba – az maga az Előadás!!!! És itt visszatérnék az első világháborús „rohamosztagokra” – attól tartok, hogy halivúd annyiban nem mutat fel hülyeséget, hogy a jövő háborúit a gyalogság rohamcsapatok formájában kell, hogy megvívja. Maximum századszinten, de inkább szakasz-szinten állig felfegyverzett mozaikszerűen alkalmazott támadó erőkkel. Vonalharcászatról szó sem lehet. Hanem egymástól elszigetelt – de persze egymással szorosan kommunikáló - kvázi-kommandós harcra gondolok. Ez a harcászatot teljes átalakítja és sajnos borzasztó brutálissá teszi – foglyok ejtéséről nyilván szó sem lehet, nincs hova „eltárolni” a magát megadó foglyot, azt le kell lőni és menni tovább. És sajnos a saját sebesültre sem lehet gondolni.
Nem tudom, hogy lesz-e olyan emberanyag, amely ezt a rettenetes lelki terhet fel fogja-e tudni vállalni???
Összegezve: semleges országként természetesen – ha békét akarunk is – készülnünk kell a háborúra (si vis pacem para bellum – ahogy a latin mondás tartja).
A semlegesség egyáltalán nem katonai-költségvetést megspóroló műfaj.
Sőt.
Lehet, hogy még kicsit költségesebb is – habár az el nem pocsékolt nemzettársi emberélet nem tudom, hogy egyáltalán felbecsülhető-e???!!!???
Miután – kis ország, kis gazdaság lévén – a lehetőségeink – finoman szólva – rendkívül költség-korlátosak, így most, amíg tehetjük – a kiadásaink/költéseink döntő részét (közel 100%-át) a kutatásra és fejlesztésre kell/ene koncentrálnunk és természetesen a fentebb jelzett legszofisztikáltabb irányokban – és nem a „nehéz vasak” irányában.
By the way: utóbbiaknál remélem, hogy legalább kétféle harckocsi-motor áll rendelkezésre: az egyik a békebeli nagyon „zöld” dízelmotor, míg a másik a rohadt primitív („orosz/szovjet”) motor, amelyik egyáltalán nem szervízigényes, viszont minden körülmények között MŰKÖDIK! Merthogy, ha megtámadnak minket, akkor kb. a második másodpercben ki kell kapni a Leóból a „zöldet” és betenni a „primitívet”. Megjegyzem ezt nem értették meg a baromállat németek a második világháború alatt, pedig 1941. június 22-én délután már legalább egy tucat T34-est kellett, hogy zsákmányoljanak. Igaz volt egy német, aki felismerte a helyzetet, és azonnal javasolta, hogy máris koppintsák le a T34-est, amíg nem késő. Heinz Guderian tábornok volt ez a német katonai vezető. Akinek volt a páncélos-háborúval kapcsolatban egy – akkor abszolút érvényes - jó mondása is: „A tankok sikeres alkalmazása a győzelem záloga.” Kiemelném a „sikeres” jelzőt.
Az elején jeleztem, hogy a „gömb-motorra” visszatérek. Valamikor a 70-es években volt egy tudományos műsor és havi-lap: a Delta. Ennek az egyik számában jelent meg a gömbmotor leírása. Szavakkal ezt most nem tudom elmagyarázni, de a lényege egy gömb, amelyben belül van egy kör „dugattyú” és rászerelve az átló mentén egy félkör, ami egy másik „dugattyú”, és a körre egy tengely van szerelve, amelyik kinyúlik a gömbből. A gömbben a „dugattyúk” (jobb híján használom ezt a fogalmat, mert szó sincs le-fel mozgásról) körbe-karikába mozognak a sűrítés-robbanás függvényében, a lényeg, hogy abszolút körmozgás van, tehát gyakorlatilag minden ütem hasznos. Természetesen egy apró „bibije” van a dolognak: ez pedig a kör és félkör „dugattyúk” tömítése – amely gyakorlatilag megoldhatatlan – legalábbis a jelenlegi anyagok és technológia mellett – ezt csak annak érzékeltetésére írtam le, hogy lássuk, hogy legyen bármilyen zseniális is egy ötlet – ha a gyakorlatba nem ültethető át, akkor az valójában teljesen zsákutca.
Ahogy a tankok is azok lettek.
Hát ennyit a PIK No.4.-ről.
Köszönöm, ha elolvastátok.
Kivételesen bátran kommentáljatok és kritizáljatok – feltéve, hogy a kommentek és kritikák velem abszolút egyetértőek! 😊 😊 😊 😊 😊 (Irónia, „elvtársak”, irónia…)
Minden jót nektek!
DJLaszlo
6 hozzászólás
-
DJLaszlo- 2025. 04. 06. 10:54
-
gutai zub- 2025. 04. 06. 14:40
-
DJLaszlo- 2025. 04. 06. 15:53
-
-
Gerry- 2025. 04. 06. 14:43-
DJLaszlo- 2025. 04. 06. 15:48
-
-
Felforgato- 2025. 04. 07. 10:17