A közösség erejeVan annak üzenetértéke, hogy éppen a trianoni gyalázat évfordulójára tűzték ki az úgynevezett „Posta per” ítélethirdetésének napját. Több mint egy évtizede húzódó eljárássorozatban hol letartóztatva, hol házi őrizetben vagy börtönbe zárva élték mindennapjaikat az áldozatok. Mert bármennyire is „bűnösökként” tartja számon őket a hatalom, ők ennek a cinikus és embertelen hatalmi elitnek az áldozatai. A gyülevész milliárdos, nemzetünket kifosztó banda meg akarja félemlíteni, de inkább eltüntetni azokat, akik belelátnak lapjaikba. Ahol egy féléves kicsi fiúcskát, BÁTOR NYILAST rendőrök téphetnek ki az Édesanyja karjaiból, ahol 85 éves nénit rendőri segédlettel dobhatnak utcára a végrehajtó maffia bűnbandái, ha ez ellen szólni mernek, a hatalom lecsap rájuk, ahogy tették Budaházy Györgyékre is! Bűnük, hogy szeretik a Hazájukat és nem akarják befogni „pörös” szájukat.


Petőfi Sándorunk is felszólította a nemzetét: „Akasszátok fel a királyokat”, de a „dicsőséges nagyurak”-tól is megkérdezte, hogy „nem viszket-e a nyakatok?” József Attila a kegyetlen rendszer ellen tiltakozva figyelmeztetett: „ha kell, embert is ölök”, mégsem vágták tömlöcbe egyikőjüket sem, csendőrök sem rohanták le. Igaz, akkor elnyomásban, diktatúrában éltünk, nem libernyák fidesz democsokráciában.
Most, figyelmeztetve a hazáját szerető, még szólni merészelő magyarságot, merő véletlenségből június 4-én ítélkeznek a 7 „bűnös” felett, - a nyolcadik „utas” időközben, az eljárás során elhunyt.
Trianon gyásznapján Posta Imre és bajtársai az ítélőszék előtt állva várják a döntést. Mi most mást nem tehetünk, minthogy indítsunk el azonnal egy imaláncot értük, értünk…hiszen közös a sorsa valamennyiünknek, mivel a nagy szabadtéri börtönben legfeljebb egy kicsivel szabadabbnak érezhetjük magunkat, de ugyanúgy rabok vagyunk és kiszolgáltatottak.
Indítsunk imaláncot a Magyarok Istenéhez szólva, bízzunk abban, hogy imáink meghallgatásra kerülnek. Június 4-én 8 órakor mindannyiunknak egyszerre kell kérnie, hogy a Mi Istenünk segítse meg általunk is a magyarságot. Addig is minden nap foglaljuk bele imádságunkba őket, de 4-én 8 órakor remélhetőleg minden magyar imája összeér, hisz értük is szól.
„Legyen úgy, mint régen volt”!

Rozgics Mária