Hogyan a dereguláció, a drónok és a digitális oligarchák kisiklatják a 21. századot? Képzeljünk el egy jelenetet, ami ma már nem sci-fi filmben játszódik, hanem korunk valódi csataterein: Egy két méter magas, humanoid sziluettet viselő mechanikus robot vonul át egy lebombázott ipari negyeden. Mozgást érzékel egy fal mögött, belső hőkamerás érzékelővel átvizsgálja a teret, egy neurális modul segítségével 78 százalékos fenyegetettségi valószínűséget számít ki, és tüzet nyit. Rádiókapcsolat nélkül. Parancsok nélkül. Emberi habozás nélkül.


Ez a kép még mindig fikció. De már nem sokáig.

Az ilyen forgatókönyvek megvalósításának technológiai, politikai és gazdasági előfeltételei már régóta adottak. A mesterséges intelligencia, a robotika és a katonai autonómia egy újfajta hatalommal egyesül, egy olyan hatalommal, amelyet már nem államok vagy alkotmányok, hanem szerverfarmok, műholdkonstellációk és deregulációs rendeletek legitimálnak.

Három fejlemény fonódik össze, mint fogaskerekek egy olyan rendszerben, amely egyre inkább kívül esik az emberi befolyáson:

Elon Musk digitális infrastruktúrája, különösen a Starlink műholdhálózat és a humanoid Tesla robot, az „Optimus”, már most is a katonai kommunikáció és automatizálás gerincét alkotja olyan konfliktusövezetekben, mint Ukrajna.
Az autonóm fegyverrendszerek, különösen a mesterséges intelligencia által vezérelt célfelismerő és döntéshozó modulokkal ellátott drónok, már nem prototípusok, hanem a csatatér valósága, gyakran észrevétlenül és gyakran ellenőrizetlenül.
Donald Trump mesterséges intelligencia politikai deregulációja, amelyet egy 2025 januárjában kiadott végrehajtási rendeletben konkretizáltak, szabályozási vákuumot hozhat létre, amelyben a technológiákat erkölcsi korlátok nélkül, globálisan bevezethetik.
Mit jelent ez? Azt, hogy társadalomként egy olyan technológiai átalakulással nézünk szembe, amely nemcsak a munka világát vagy a közösségi médiát érinti, hanem az emberi lét alapvető kérdéseit is: Ki dönt élet és halál felett? Ki viseli a felelősséget, ha az algoritmusok tévednek? És mi történik, ha a hatalom eszközei azok kezében vannak, akik már nem tartoznak a demokratikus ellenőrzés alá?

Ez a cikk e három fejlődési vonalat nem elméleti lehetőségükben, hanem a valós megvalósításukban vizsgálja, megbízható forrásokkal, technikai példákkal és egyértelmű szándékkal: figyelmeztetni, mielőtt túl késő lenne.

Miközben a talkshow-k még mindig a fűtési törvényekről értekeznek, egy új valóságot kódolnak titokban, és nincs benne visszatörlés.

„A hadviselés jövőjét nem készítik elő – azt már régóta gyakorolják.”
A digitális hadigépezet – Hogyan változtatják meg a frontvonalakat Starlink és Musk robotjai?

Amikor ma Elon Muskról beszélünk, sokan Teslákra, rakétaindításokra vagy akár néhány zavaros tweetre gondolnak. Ami azonban aligha jut eszébe a nagyközönségnek, az az, hogy Musk régóta szereplője a globális hadviselésnek – nem átvitt értelemben, hanem a valóságban. És nem politikusként vagy tábornokként, hanem infrastruktúra-szolgáltatóként. Starlink műholdhálózatával csendben katapultálta magát egy olyan kulcspozícióba, amelyet korábban csak az államok számára tartottak fenn. Starlink nélkül az ukrán hadsereg nagyrészt digitálisan vak lenne, annak ellenére, hogy hivatalosan sem az Egyesült Államok, sem a NATO nem vesz részt közvetlenül a folyamatban.

A Starlink lényegében egy digitális idegrendszerként működik. Jelenleg több mint 5500 műhold kering világszerte, és a számuk folyamatosan növekszik. Musk 40 000 fölé szeretné bővíteni a számukat. Mindegyik műhold egy olyan hálózat része, amely földi állomásokat lát el internettel, függetlenül a kábelektől, szerverektől vagy a nemzeti távközlési infrastruktúrától. A Starlinket 2022 óta használják katonai célokra Ukrajnában. Kezdetben azt mondták, hogy a cél a polgári szektor stabilizálása. A rendszert azonban régóta használják drónok irányítására, a frontvonalak és a parancsnokság közötti valós idejű kommunikáció lehetővé tételére, valamint a támadások koordinálására. Lényegében a Starlink Kijev digitális hadviselésének gerince. És Musk? Ő irányítja a hálózatot, mind technikailag, mind politikailag.

2023 februárjában először blokkolt bizonyos katonai kéréseket Kijevből, például az orosz hadihajók elleni támadásokat a Starlink adatain keresztül. Ez a deeszkaláció szempontjából ésszerűnek tűnhet, de mindenekelőtt egy dolgot bizonyít: Ma egyetlen vállalkozó dönthet arról, hogy melyik hadsereg kommunikálhat és melyik nem. Képzeljük el, ha egy telekommunikációs vállalat erkölcsi okokból úgy döntött volna, hogy blokkolja a szövetséges rádióforgalmat a második világháború alatt. Elképzelhetetlen. Ma: a valóság.

Ugyanakkor a Tesla egy olyan projekten dolgozik, amely még nagyobb kérdéseket vet fel: az „Optimus” humanoid roboton. Jelenleg okos segítőként reklámozzák háztartási és termelési feladatokhoz. Musk színpadon is bemutatta, amint egy dobozt cipel, csavarokat válogat, és egy tojást egyensúlyoz a konyhában – a tökéletes PR-fogás. De mi is ez az 1,73 méter magas robot valójában: egy platform. Mint egy okostelefon, amelyre bármilyen alkalmazást letölthetsz, csak lábakkal, fogó kezekkel és 200 newtonméter karerővel. A cég azt ígéri, hogy hamarosan megkezdi az Optimus tömeggyártását. Évente több tízezer darabot.

Hivatalosan csomagokat kellene válogatnia vagy időseknek segítenie. De aki ismeri a technológiát, az tudja: Optimus járni, egyensúlyozni, tárgyakat felismerni és döntéseket hozni is tud. Mindez neurális hálózatokon, gépi tanuláson és valós idejű adatokon alapul, amelyeket több ezer kamera és érzékelő dolgoz fel. És ha egy ilyen rendszer már bizonyított egy gyárban, miért ne működhetne egy bakhmut-i alagútban is? A technológia nem tesz különbséget a házimunka és a városi hadviselés között.

Az számít, hogy mit tanítasz a szoftvernek. Egy takarítórobot felismeri, mi a piszkos. Egy harci robot felismeri, mi a veszélyes. És ha a veszélyesség eldöntését egy tanulórendszerre bízzuk, akkor nem vagyunk messze attól, hogy a gépek maguktól öljenek.

Azt lehetne mondani, hogy ez erőltetett. Az Optimus még nem működik. Mindez még távoli kilátás. De a lényeg a következő: Egy deregulált környezetben – és pontosan ezt népszerűsíti most tömegesen Trump politikája (erről később) – már nem 20 évbe telik a piacra kerülése, hanem talán háromba. És ez alatt a három év alatt egy olyan ország, mint Ukrajna, már mesterséges intelligencia által vezérelt drónokat tesztel valós működés közben. Ez nem érv Ukrajna ellen. Ez érv a naivitás ellen, amellyel a technológiai valóságot szemléljük.

Optimusnak nem kell fegyveresnek lennie ahhoz, hogy veszélyes legyen. Elég, ha autonóm rendszerként működik, azaz folyamatos emberi irányítás nélkül. Az a kérdés, hogy egy robotnak ki kell-e húznia egy katonát a tűzből, vagy át kell-e adnia az ellenségnek, élet-halál kérdése lehet. És senki sem felelős, ha valami rosszul sül el. Sem tiszt, sem programozó, sem szerver.

Teljes cikk: https://apolut.net/maschinen-an-die-macht/