DjLACI küldi nekünk
Talán jobb lesz tõle lelkünk!
Persze ezt még most nem tudom
de Laciban mégis bízom (csíííz!)

Mostani gondolataim részbeni alapját, de mindenképpen kiváltó okát az alábbi youtube-beszélgetés adja, amelyet itt tudtok megnézni, címe:
A történelmi legendákban is mindig van valami igazság mag I Beszélgetés Ablonczy Balázs történésszel, a videó elérhetősége:


https://youtu.be/kdsTZjmJtf8?si=tyxTqHZHGB1cq6mW

A beszélgetés megtekintését mindenképpen ajánlom, mert számos olyan szempontra világít rá, amelyet a sematikus történelem-tanítás és szemlélet méltatlanul mellőz, és emiatt a Trianon-probléma megértését is nehezíti, de legalábbis félre viszi azt.

Nos, ha egy magyar ember meghallja a „Trianon” szót, akkor össze kell, hogy facsarodjék a szíve és ökölbe kell, hogy szoruljanak az ujjai.

Amikor a múlt század hetvenes éveinek vége felé Interrail-lel (ez harmincnapos korlátlan vasúti utazási lehetőséget jelentett átalány-díjért 23 év alatti fiataloknak másodosztályon), hátizsákkal a jó barátommal bejártuk Nyugat-Európát (háromévente egyszer lehetett nyugatra utazni 30 napra és 400 nyugatnémet márka volt a keményvaluta-ellátmány, ami kb. semmire nem volt elég, így aztán fel voltunk pakolva 30 napi egytálétel konzervvel, vagdalthússal és májkrémmel (a hátizsák így nyomott közel ötven kilót az indulásnál, majdnem hanyatt estem, amikor felvettem...), úgyhogy csak kenyeret kellett hozzá vennünk, meg volt borszesz melegítőnk – utána évekig semmilyen konzerv-kajára nem tudtam rá se nézni…:))) ), nos, eljutottunk, vagyis inkább elmentünk Versailles-be is, és ott megnéztük a Kis-Trianon palotát, és hát oldalról bizony lehugyoztuk és le is köpködtük azt, megadva az épületnek az „illő tisztességet”…

Azóta persze sok víz lefolyt a Tiszán, meg a Dunán is, és a véleményem sok tekintetben máig sem változott erről a „békéről” és zabigyerekéről, a párizsi békéről (ahol még tovább csonkították az országot, mert a csehszlovákok követelésére Pozsonnyal szemben elcsatolták tőlünk Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnt is!!!), de mára megértettem sok mindent, hogy miért történt, ami történt, és hogy ami történt az jelentős részben „hideg állat”-döntés volt.

Egy angol – már nem tudom ki? – nevezte úgy az Államokat, hogy „hideg állatok”.

Ez alatt kb. azt értette, hogy az Államokat nem vezérlik érzelmek, pláne nem emberi (léptékű) érzelmek, hanem e helyett abszolút primer érdekek és célok irányítják őket, mondhatni (állati) „ösztönök” (itt is főleg ragadozói ösztönök, életben-maradás, túlélés, terület-, és zsákmány szerzés és megtartás stb.).

És hogy az előbbi állam-jellemzők alapján Trianon esetében a Német Birodalom – a rivális „hideg állat” -  meggyengítése volt elsősorban a cél főleg francia („hideg állat”-i) érdekekből, de brit érdekből is.

Merthogy a Német Birodalomnak, hogy úgy mondjam: sui generis, legfőbb szövetségese és támasza az Osztrák-Magyar Monarchia volt az első világháború előtt és alatt.

És az Oroszország-beli kommunista puccs (leánykori nevén: bolsevik forradalom) miatt keleti szövetségesként (a németek „mumusaként”) Oroszországra már nem tudott a francia (geo)politika számítani, úgyhogy kellett neki a németek „lágy altestében” egy olyan (kis)állam-sorozat, amely a létét is a franciáknak köszönheti, ergo, szintén sui generis módon, a szövetségesük lesz, és ezek a Kis-Antant államok: Csehszlovákia, (kisgömböc) Románia, a Szerb-horvát-szlovén (és még sok más náció) Királysága voltak/lettek.

Persze ezeket a tákolmányokat mi másból tudták összegányolni, mint a néhai Magyar Királyságból?!

De hogy ezek után a magyarok ezt hogyan élték meg, az ezeket a „hideg állatokat” már nem érdekelte.

Arra azért ügyeltek, hogy a két korábbi államalkotó országot, Ausztriát és Magyarországot IS egymás ellen fordítsák az Őrvidék és Sopron és környéke elcsatolásával, vagyis inkább átcsatolásával Ausztriához – amely egyébként részleges kompenzáció volt az osztrákoknak Dél-Tirol Olaszországhoz való (el)csatolása miatt.

 

Az más kérdés, hogy Sopron – köszönhetően a többségi NÉMET ajkú lakosság magyar érzelmeinek (!!!) – visszaszavazta magát Magyarországhoz, persze ehhez azért kellettek még Héjjas Iván, Prónay Pál hazafias különítményesei is, erről ne feledkezzünk el (nem látom be, hogy miért nincsenek nekik legalább emléktáblái a magyar/nak hazudott/ Parlament/nek hazudott/ épület előtti téren, ahogy ezt már szóvá tettem Mackensen tábornaggyal kapcsolatban is).

 

Mindezen bevezető után rátérek mondandóm lényegére.

Ez pedig az leend, hogy nekünk, ma élő magyaroknak - akik mindannyian előttünk itt élt magyar, vagy magukat magyarnak tartó/valló emberek csontjainak piramis-halmán állunk (!!!), akik számtalanszor adták nemcsak vérüket, de életüket is azért, hogy mi itt és most magyarul tudjunk gondolkodni, érezni, beszélni, és írni -, abszolút hideg, brutális számítás alapján egyedül és csakis azon kell/ene munkálkodnunk, hogy a hazánk minden és bármi áron megmaradjon, és ha a Történelem kereke úgy fordul, akkor még (vissza is)gyarapodjék.

„Nagy-Britanniának nincsenek örök ellenségei és örök barátai – Nagy-Britanniának csakis örök érdekei vannak!” – mondta ezt a XIX. század közepén Lord Palmerston angol miniszterelnök  - és egyúttal örök igazságot is mondott ki, amelynek minden más államra is érvénye van.

Lényegében ugyanezt fejtette ki a mára – elismerem: sok tekintetben joggal – gyalázott Führer is a „Mein Kampf”-ban, de súlyos bűnei ellenére abban, hogy csakis az a nép tud megmaradni a Történelemben, amelyik egyedül és csakis a SAJÁT ÉRDEKEIT NÉZI ÉS KÖVETI, és minden más népet és érdeket semmibe vesz és könyörtelenül eltipor, ha éppen ez szolgálja az érdekei érvényesülését – nos, ebben maradéktalanul igaza volt.

Ugyanis jó, ha észben tartjuk, hogy nincs semmiféle egységes „Emberiség”, pláne nincsenek „egyetemes” emberi jogok, humanitárius/erkölcsi jogok/igények – csak a végtelenül nyers és brutális, Államok-szerinti érdekek vannak, semmi más!!!

Paradox módon – egy pillanatra visszatérve „Trianon”-hoz – ezt egy, a rákosi-kádári korszakban készült film mutatja be a maga pőre valóságában nagyon kiválóan, címe: „A harminckilences dandár”.

Ez a film a Tanácsköztársaság honvédő háborújáról szól, és van benne egy jelenet, amelyben a magyar kommunistákkal a kommün alatt szövetkezett szociáldemokraták a csehszlovák fronton (az Északi Fronton), azzal a felkiáltással, hogy „De hát a túloldalon is szocdem elvtársak vannak!”, felpattannak a lövészárokból és fegyvert eldobva mennek az ellenség felé, hogy majd milyen jól összeölelkeznek a munkásosztály internacionalizmusának égisze alatt – mígnem egy cseh géppuska lekaszálja a hülye balekokat, persze előtte az „okos” kommunisták próbálták lebeszélni őket, hogy ezt ne tegyék, és lám! utóbbiaknak lett igazuk!

Az más kérdés, hogy az internacionalizmust mindig fennen hangoztató kommunisták saját maguk ismerték el ezzel a filmmel/jelenettel (öntudatlanul), hogy hadházi van itt, nem internacionalista összeborulás – bizony, ha a nemzeti érdek felmerül, akkor az mindent felülír (legalábbis azoknál, akik nem ülnek fel a hülye és emberellenes, életidegen ideológiáknak).

És a csehszlovák „szocdem elvtársak” nem ültek fel.
Hanem magasról beletojtak.
Meg belelőttek a balek, magyar, szocdemekbe.

Nekünk, hülye-balek magyaroknak, irtózatosan sok tanulnivalónk van (lenne) a történelemből.

Talán nekünk kéne a legtöbbet tanulnunk belőle.

És főleg most kéne tanulnunk és – és előre gondolkodnunk!

Mert adott a jelenlegi geopolitikai helyzetünk, amely EU- és NATO-tagságot jelent és besorolást ebbe az ország-közösségbe.

Az EU többségét – mindenesetre a meghatározó többségét – olyan országok adják, amelyek vagy nettó ellenségeink (Franciaország, Benelux-államok, Csehország) vagy valamikori fatálisan rossz szövetségeink (Németország, Ausztria, Olaszország), vagy közömbös, de velünk nem túlságosan szimpatizáló országok (déli latin államok, görögök, lengyelek, horvátok, oszcillálva a szlovákok).

Ezektől az országoktól nem sok jóra számíthatunk sem most, sem belátható időn belül.

Annál is kevésbé, mert a vezetéseik alapvetően „illuvész”- beállítottságúak (’illuvész’ = illuminátus-szabadkőművész), amelyek eszelős-paranoid következetességgel valósítják meg a Kalergi-Morgenthau-tervet, kb. úgy, ahogy a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei”-t is (amelyek úgy hamisítványok, hogy egyébként máig pontról-pontra valósulnak meg…).

A másik társaság, amelyikben pont annyi keresnivalónk van, mint az EU-ban (az égvilágon semmi szerintem), az a NATO, amelyik egyébként ugyanannak az éremnek a másik oldala (ugye a „fej” az EU, a NATO meg az „írás”).

Itt most nem akarom részletezni, hogy ez a katonai szövetség valójában mennyire veszélyes – elsősorban ránk nézve!!! Mert ha a NATO háborúba keveredik, például a mostaniba, akkor könnyedén megeshet, hogy egy ROMÁN tábornok parancsára és vezérlete alatt kell magyar katonáknak menetelniük mondjuk az ukrán-orosz frontra ukrán oldalon...

Javaslom, hogy – csakis a példa kedvéért – játsszunk el egy geopolitikai szituációval, amelyiken megpróbálom érzékeltetni, hogy mi is a geopolitika (matematikai) abszolút értékben.

Ha ránézünk Európa térképére, akkor – figyelemmel a jelenlegi nemzetközi konstelllációra  - fel lehet fedezni rajta egy országot, amelynek jól felfogott „hideg állat”-i geopolitikai érdeke lenne, hogy – nos, hogy legyen itt Európa közepén egy vele szövetséges, de minimum vele lojális, erős állam-alakulat, amely Európa „lágy altestében” bármikor ellen tud tartani Nyugat-Európa „megőrült” (vagy megőrülni bármikor képes és hajlandó) államainak (leginkább Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Németországnak, Lengyelországnak).

Az az ország, amelynek érdeke lenne egy ilyen erős közép-európai állam-alakulat, az: Oroszország lenne (illetve már most is az).

És az az állam-alakulat, amelyik ezt a pozíciót be tudná tölteni pedig: Kelet-közép és Dél-Európa lehetne.

Valójában a valamikori Osztrák-Magyar Monarchia (Ausztria, Csehország, Szlovákia, Kárpátalja, Magyarország, Horvátország, Szlovénia), kibővülve a délszláv országokkal, egészen Bulgáriáig.

Ehhez azonban kellene egy központi (mag) ország is.

Ha megint csak ránézünk a térképre, akkor önként adódik, hogy ez a mag-ország nyilvánvalóan Magyarország kellene, hogy legyen. (Milyen érdekes szó ez a „mag-ország” – a csengése tisztára, mint a „Magyarország”-é, nincsenek véletlenek…).

Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen szerepet a Csonkamagyarország nem tudna betölteni, annak nem lenne kellő földrajzi (értsd: geopolitikai) súlya – nincs mese tehát: helyre kellene állítani a Magyar Királyságot, területileg mindenképpen.

Ahhoz, hogy Románia ne tudja többé eljátszani állandó történelmi szerepét (a permanens árulóét), csinálni kell belőle egy „fél-kifli” Regátot, mondjuk felosztva Romániát köztünk, a bolgárok és a szerbek között. (Emlékeztetnék, hogy Romániában máig arról delirálnak, hogy Nagy-Románia határának nyugaton a Tiszánál kell húzódnia – úgyhogy ne vegyék rossz néven, hogy én itt „szabdalom” az oláhokat!:))))

Bulgáriának vissza kellene adni Észak-Macedóniát (nincsenek „macedónok”: azok bolgárul beszélő bolgárok), míg a szerbek részére meg Rigómezőt (értsd: Koszovót – az albán-kérdés még nyitott lenne, habár szerintem nekik is megérné ide besorolni).

Ennek a Közép-Kelet-Dél Európai államalakulatnak egyfajta NORMÁLIS EU-nak kellene lennie, ahol a magyar „vezetés” inkább egy, a központi földrajzi elhelyezkedése alapján logikus, irányítás lenne, semmiképpen nem valamiféle szupremácia – azaz nyilvánvalóan minden itteni nép élné az életét kedve szerint, csak két dolog nem lenne megengedve (ami mindjárt több lesz, de nem ez a lényeg) – egymást nem csesztetnék a tag-országok, nem uszulnának Oroszország ellen, nem „buzulnának” és nem fogadnák be a migránsokat, egyáltalán: nem követnék a nyugat-európai új keletű tébolyokat.

Oroszországgal kapcsolatban nem is lenne érdemes uszulni, mert normális áron kapnánk az olajat és a gázt az oroszoktól, meg egy csomó más nyersanyagot is, egyúttal az itteni cégeknek lenne egy hatalmas és biztos felvevő piacuk is, az orosz piac).

Amit én itt előadtam, az a vegytiszta, primitív GEOPOLITIKA volt.
Az a geopolitika, amit velünk szemben mindig érvényesítettek.
És kizárólag csak (tankönyvi) példa volt – a megvalósíthatóságán, a megvalósulhatóságán ne is gondolkodjunk!

De azon igen, hogy ahogyan a katonák is csinálnak – békeidőben – hadijátékokat, felállítanak harci szituációkat és azokból kreálnak lehetséges kimeneteket, úgy a geopolitikában sincsen semmi örökre kőbe vésve, semmi sem megváltoztathatatlan, úgyhogy fel lehet állítani itt is gondolatkísérleteket és azokat végig víve el lehet gondolkodni a lehetséges kimeneteken és – a mostani teendőkön.

Szóval Itt lenne az ideje, hogy most mi geopolitizáljunk” - mindenki mással szemben.Annál is inkább, mert itt állunk kevesebb, mint egy évvel a választások előtt, ráadásul egy nagyon valószínű Tisza győzelemmel.
Amit kvázi biztosra is lehet venni, éppen csak az aránya kétséges.
Az iránya – Brüsszel – sajnos nem.
Brüsszel pedig a Tisza-vezette Magyarországot be fogja darálni.
Sovány vigasz, hogy nemcsak minket.

Egyetlen nyitott kérdés marad ezek után: hogy az oroszok időben felismerik-e a fenti példa szerinti geopolitikai helyzetet???

(Egy dologra azért kíváncsi lennék még: ha úgy fordulna a geopolitikai helyzet, ahogyan azt a fenti PÉLDÁBAN vázoltam, hányan lennének itt, nálunk orosz-ellenesek mindezek után????….:))))))))))))))))))

ennyi lett volna ... most pedig elolvasom. (Nehogy valaki azt gondolja, hogy itt cenzúrázás esete forog kockán...
Nálunk nincs hetes a kockán és csak egy kockával dobunk! Jaj!, - el ne felejtsem, minden oldalán ez áll: PI=3,14 /Gerry/