Írásom címét természetesen az orosz Dosztojevszkij regényének címéből kölcsönöztem. /DJLaszlo/
Lacikám, nem vagy egy kicsit Te is elavult? 100 emberbõl, jó ha kettõ tudja ki volt ez a Doszt (és Feszt-) Ojevszkij. Én pl. még tudom; Festõ.

Írásom apropója, hogy még mindig mazochista vagyok és nézem a History-n a II. világháború eseményeit feldolgozó videókat feszt és doszt (hogy magamnál is legyek...), persze oké, 80. évfordulója van a II. vh-nak, kerek évszám, hát ez megy feszt és doszt a "hülyítőn" (értsd: TV)..., gondolom az év végéig megállás nélkül.
Megjegyzem az ún. II. világháború egyetlen XX. századi háború középső - legvéresebb - része volt, egyenes folytatása az I. világháborúnak, vagy más néven: a Nagy Háborúnak, és aztán 1945-től pedig beletorkollott a "III." világháborúba, a "Hidegháború"-ba, amely viszont sokkal inkább világ háború (így külön írva!) volt, mint az előzményei.
És hát a dokumentum- dokumentarista filmek egy jelentős része a náci haláltáborokkal és az azokban elkövetett szörnyűségekkel foglalkozik. (Néha - ami kész csoda - főleg francia készítésű részek foglalkoznak a sztálini Szovjetunió azonos haláltáboraival, a Gulágokkal-Gupvikkal is, és horribile dictu elhangzott már az is ez utóbbi filmekben, hogy az Emberiség legnagyobb tömeggyilkosa - nos, nem, nem Hitler, hanem - Sztálin volt, sőt vele együtt a dobogó legfelső fokán Mao Ce-tung is!!! Mondhatnánk, hogy a "mi kutyánk kölyke(i)" - mármint a ti kutyátok kölykei, azaz hogy a liberális, libsevik baloldal fattyúi!!!).
A haláltáborokkal kapcsolatos filmeknél nyilvánvalóan legelső és legfontosabb helyen az európai zsidósággal kapcsolatos népirtás van kiemelve, és csak másodlagosan az orosz hadifoglyokkal kapcsolatos tömeggyilkosságok (melyeket majd Sztálin folytat ugyanezen - megmaradt - hadifoglyok ellen a háború után a Gulágokon, semmivel sem kisebb brutalitással a németekénél, merthogy. Merthogy Sztálin szemében az megbocsáthatatlan bűn volt, hogy egy szovjet katona fogságba esett - megjegyzem Sztálin következetes volt saját, Jakov nevű fiával szemben is, aki német fogságba esett és állítólag egy szintén - ez esetben szovjet - fogságba esett német tábornokért a németek kicserélték volna, amire a válasza az lett volna, hogy "közkatonáért nem cserélünk tábornokot" (parasztért-huszárt sakkbeli példával, Jakov fia csapattiszt (s így közkatona) volt), de ha elhangzott is Sztálintól ez a mondás, nem ez volt a valódi ok, hanem az a megvetés, amit azért érzett, hogy egy vöröskatona egyáltalán az ellenség fogságába kerülhetett, ahelyett, hogy meghalt volna harcban (kérdezem, ha elfogy a lőszer, a muníció, akkor hogyan harcoljon tovább, gyalogsági ásóval???). Szóval Jakov maradt a hadifogoly-táborban, ahol később - állítólag - szökés közben agyonlőtték. Én a hetvenes évek elején a városban, ahol középiskolás voltam, egy városi történelmi vetélkedőn a csapatommal megnyertünk egy könyvcsomagot (kb. a könyvesboltok elfekvő készletét...), és aztán elosztottuk a könyveket, és nekem egy bizonyos Zlobin: Nyomtalanul eltűntek c. kétkötetes műve (is) jutott. Én akkor ezt a sokszáz oldalt becsülettel végigolvastam, pedig nemcsak a mennyiség de a téma sem volt könnyű olvasmány, merthogy az író a német fogságba esett szovjet katonák szenvedésének és megpróbáltatásainak állít emléket - megjegyzem jó "irály"-jal megírt könyv! ("irály" - nyelvújításkori szavunk, kb. írói stílust/képességet jelent, ma már nem használjuk, kár!) - de én akkor 12-13 évesen nem igazán értettem meg a könyv valódi jelentőségét. Zlobin ezt a könyvet a Szovjetunióban és a szovjet népnek írta és megpróbálta helyreállítani a német/náci fogságba esett szovjet katonák becsületét (kicsit úgy, ahogy nálunk lassan 150 éve megy a vita Görgei világosi fegyverletételén - fölöslegesen: az ott túlélt kb. ötvenezer magyar férfinak 1914-re kb. hétszázezer leszármazottja lett, szóval, stílszerűen: "a csom igyot recs?" - az más kérdés, hogy ezt a magyar-népesség növekményt aztán sikerült a "Nagy Háborúban" újra elherdálni...).
Visszatérve a náci haláltáborok zsidó áldozataira.
Természetesen ami ott történt az minden vonatkozásában rettenetes volt és minden emberi minőség alá ment.
Ráadásul egy olyan nép - a német - esetében, amely addig az Emberiség számára felfoghatatlan mennyiségű és minőségű értéket adott művészetekben (zenében, irodalomban), filozófiában (!!!), természettudományokban, mérnöki tudományokban!!
Nemcsak Európa szellemi kovászai voltak a németek, de az egész Világé is!!!
És ez a nép aztán olyan mélységekbe süllyedt a koncentrációs táboraival/haláltáboraival, amely az addigi világ és történelem során szintén példa nélkül állóan borzalmas embertelenséget mutatott fel! (Sovány vigasz, hogy ennek már voltak előképei, például a briteknek a dél-afrikai búrokkal szembeni - nyugodtan mondhatjuk - haláltáborai formájában az 1900-as évek elején (nota bene: Churchill közreműködésével!!!), és a sztálini Szovjetunióban már a harmincas éveket megelőzően létesített Gulágokkal, de visszamehetünk az USA-beli indián rezervátumokig is).
És itt az emberi logika - a mit?-miért? dichotómiájában - elakad.
Miért a zsidók???
Miért pont a zsidók voltak azok, akik ellen eszelős-paranoid következetességgel ment a népirtás még 1945. május 6-án is???? (Merthogy a kapitulációt másnap, május 7-én írták alá a németek, igaz, Sztálin őrjöngésére egy-az-egyben meg kellett ismételni május 8-án éjjel, átcsúszva május 9-ébe, hogy aztán Keleten - értsd: a szovjet blokkban - ez utóbbi naptári nap legyen a "győzelem napja". Merthogy Sztálin szerint a II. vh-t első helyen és legelső sorban a Szovjetunió nyerte meg, mivelhogy ő hozta a legnagyobb véráldozatokat - azt már nem tette hozzá, hogy jelentős részben a saját katonai hozzá nem értésük, és ostoba döntéseik miatt).
Szóval: MIÉRT PONT A ZSIDÓK????
Itt, megmondom őszintén, én is elakadtam.
Egy mondással kezdeném a választ: "régi bűnnek hosszú az árnyéka".
Az első régi bűn, amit "zsidó színekben" elkövettek a nem-zsidók ellen Jézus keresztre feszíttetése volt.
Amit a jeruzsálemi zsidó vezetők és a zsidó nép erőszakolt ki, részben rátolva a gójokra azzal, hogy az ítélethozó - bárhogyan is "mosta kezeit" - egy római - nem-zsidó - helytartó volt, és az ítéletvégrehajtók is rómaiak lettek! (Megjegyzem az, hogy egy zsidó(nak utóbb minősített) palesztinai (názáreti) férfit nem-zsidók megölhettek, önmagában igazolja azt a feltételezést, hogy Jézus nem volt zsidó - ugyanis zsidót csak zsidó ölhetett (volna) meg, de ez most egy másik történet...).
Ez azonban csak egyike - még csak nem is a legsúlyosabbika - a hosszúra nyúlt bűnöknek (elvégre Jézus feltámadt a halálból, úgyhogy kvázi nem történt semmi, legalábbis a kereszténység legfontosabb tanítása alapján - most ennek a tanításnak a képtelenségébe nem mennék bele, különösen nem abba, hogy az "örökélet" gondolata önmagában mennyire bizarr és elborzasztó - mindennap libamájat, kaviárt enni és végtelen mennyiségű pezsgőt hozzá, ki mit szeret??? ugyan már!! - nagyanyámék tinédzserként zsidó családnál voltak cselédlányok gójokként - elvégre szombaton valakiknek csak kellett dolgozniuk, mondjuk elmenni a zsidó pékhez a sóletért (benne füstölt libacombbal, nyam-nyam!!) - és tárgyilagosan el kell ismerni, hogy jól tartották őket, kajával is, ugyanazt ették, mint a gazdáik (!!!), úgyhogy annyira megunták a libasültet és libamájat, hogy a pincében volt egy dugi füstölt-szalonna bőrkéjük, azt kapargatták titokban, hogy "magyarosch"-ízeket is érezzenek, aztán amikor lebuktak a zsidó gazdasszony előtt, akkor kaptak szidást, hogy fognak még ezért később szorulni az Életben, ami részben úgy is lett, de ez is egy másik történet ).
A sokkal hosszabbra nyúlt és sokkal nagyobb árnyékot vetett bűn azonban nem más, mint a több évezredes pénzuzsora.
PÉNZUZSORA alatt ne csak a kölcsönzött pénz utáni "fél font hús"- kamatot ("Lándzsarázó" vagy "Körterázó" Velencei kalmár drámájának zsidó Shylock-jának követelése nem fizetés esetére... Shakespeare = Shake spear (lándzsát ráz), vagy Shakes pear (körtét ráz) értsük, hanem az összes nyereséget, amelyet pld. kereskedelem esetén rátettek az árukra, pénzváltásnál lecsíptek (néha szó szerint a nemesfém) pénzből, az adó-, és vám-bérlés során saját célra kizsarolt pénzeket, az uradalmak kasznárainak (bérlőinek-működtetőinek) saját hasznát stb. (Itt megjegyzem, hogy pont ezért ne kezdjünk el faji alapon "zsidózni" - gondolja bárki is, hogy ezek a (zsidó) gazdatisztek nem hágták meg a zsellérek jányait??? - hogy aztán eme légyottokból megszületett gyerekek ugyanúgy parasztok legyenek, mint az anyjuk??? - dehogynem!! - ha most nagyanyámra gondoltok, akkor elmondom, hogy ő még az "ivarérettség" előtt volt kiscseléd - ez abban a korban teljesen normális dolog volt, hogy a 4 elemi után a gyerekek mentek másokhoz "szolgálni" - úgyhogy nincs "levantei"-vér az ereimben, más van, de zsidó biztosan nincs...:)))).
Szóval a valós és nagyon hosszúra nyúlt bűn-árnyék nem más, mint a gójoknak a zsidók által a pénzkezelésen keresztül való kiuzsorázása.
Ezért kellett lakolnia sok zsidónak Auschwitz-Birkenauban és a többi haláltáborban.
Nagy részüknek egyébként teljesen ártatlanul más zsidók bűneiért.
És ha a hatmilliós zsidó áldozati szám valószínűleg messze eltúlzott (egyfajta mágikus) szám is, de ha csak egy zsidó volt, akinek más - uzsorás/uzsorázó - zsidó miatt kellett meghalnia, akkor az pont eggyel több a megengedhetőnél!!!
Node mégis, akkor miért volt valahol sors-szerű, hogy az ártatlan zsidó is lakolt, lakolnia kellett mások bűnéért????
Azért volt sors-szerű, mert ő maga vállalt sorsközösséget az uzsorázó zsidóval.
Azzal vállalt sorsközösséget, hogy ő is saját magát zsidónak tartotta, vállalta a zsidóságát, zsidóságot vállalt!!!!!
Az "etnikum" felvállalása óriási feladat - egy adott közösséghez való tartozás egyrészt a közösség részéről védelmet is jelent/het/, másrészt nagy teher a közösség összes írott és főleg íratlan szabályainak, normáinak megismerése és legfőképpen: betartása, másokkal betartatása, a szabályszegők szankcionálása, de sokszor azok megvédése (bűneik, hibáik ellenére) is.
Megjegyzem ez minden más emberi közösségre is érvényes - és legmélyebb alapja nem más, mint: a TÚLÉLÉS.
Ha egy közösségbe kényszerültél, akkor ott mindenekelőtt a közösségért kell munkálkodnod, mert ez ad neked elsődleges esélyt, hogy EGYÉNKÉNT (is) túlélhess!!
Ez így egy-egy közösségnek hatalmas kohéziós erőt tud adni és egyúttal maximálisan determinálja is a létezésünket.
Hitler ott tévedett, hogy nem adott esélyt a nem ortodox zsidóknak arra, hogy közösséget váltsanak.
Magyarán: hogy kitérjenek a zsidóságből és betérjenek a németségbe.
Jó, ha tudjuk, hogy a III. Birodalom egyik legellentmondásosabb figurája, Hermann Göring erre ráérzett, és tőle ered az a mondás: "Hogy ki a zsidó, azt én mondom meg!".
És valóban, a német légierőnél számos zsidó származású katona szolgált és halt meg a harcokban, ahogyan a német haditengerészet sem vetette ki magából a zsidó származású tengerészeit.
Mert az is - a légierő és a haditengerészet is - egyfajta "sorsközösség" volt.
És aki vállalta, az attól kezdve nem volt más sorsközösség tagja.
Mindezt lefordítva a mai világunkra, azt kell mondjam, hogy ha én zsidó lennék - ezzel a tudattal, életfelfogással, világlátással, amire jutottam - ÉN NEM LENNÉK ZSIDÓ.
Nem vállalnám fel sem a vallást, annak előírásait, nem vállalnám fel a szokásokat, nem vállalnám fel a hagyományokat - nem tartanám magam zsidónak.
Másképpen próbálom megmagyarázni: én mindkét családi ágon ún. "nyakas kálvinista" családból származom.
Gyerekként, kisiskolásként, de még gimnazistaként is, mindennap - iskolába menet és jövet - ott mentem el a Nagytemplom mögötti protestáns gályarabok emlékműve és Bocskai István fejedelem szobra mögött.
Sokszor megálltunk a szobornál, emlékműnél, a tudatomba égett Ruyter holland admirális neve, aki kiszabadította az én magyar protestáns lelkész-őseimet. És megálltunk Bocskai István nagyfejedelem szobránál is, aki végül letelepítette a hajdú őseimet annyi hányattatás, harc és küzdelem után (végtelenül bölcsen, hogy végre megoldjon egy "köztörvényes" (tolvaj, rabló, gyilkos) problémát abban a korszakban - mert kár tagadni: a hajdúk (marhapásztorok/hajcsárok - korai cowboyok) bizony egy piszkos, gazember rabló-tolvaj-gyilkos csürhe voltak addigra, ja, és még zsoldos-katonák is, igaz, kereszténységüket mindig megtartották, de nem jobban és nem különbül, mint sokkal később az olasz maffiózók...).
Mindazonáltal én mára, mai hajdú-leszármazékként ebből a múltból folytatandóként nem sokat vállalok fel, különösen nem a vallási hagyományokat.
Nem vállalom a református vallást - mert a protestantizmus nem más, mint kereszténységbe oltott judaizmus!!!
Egy végtelenül anyagias, pénz és profitéhes, önző és "uzsorás" vallás.
Semmivel nem különb és nem jobb, mint a zsidó vallás.
Vallás alatt persze ne csak a dogmákra gondoljon valaki, hanem mindarra az életviteli rendszerre is, amely a vallásból nőtt ki és arra épült rá.
Nem tagadom le a "kollektív múltamat", de szuverén módon gondolkodva nem is folytatom, nem is élek benne, és NEM VÁLLALOK SORSKÖZÖSSÉGET a protestantizmussal.
És nem is hiányzik.
Nekem pont elég a magyar népközösség, a magyar nyelv és néhány életviteli tradíció, mindenekelőtt a birkapörkölt mindenek felett való szeretete!!!... :)))))))
Úgyhogy zsidónak születve és akként felnevelődve is felnőtt emberként mindenki és bárki dönthet úgy, hogy eddig volt! és ne tovább!!!
Aki ezt a döntést meghozza, az a továbbiakban nem lesz zsidó, hanem ugyanolyan gój lesz, mint bárki más.
A gój-sorsközösség tagja.
És számíthat is a gój-sorsközösség védelmére.
Lehet - sőt biztos -, hogy ez a sorsközösség nem fog olyan és annyi előnyt kínálni neki, mint a "zsidóság" (a zsidónak levés, a zsidó lét), de. De egyúttal megszabadul a zsidónak levés terhétől is.
Attól a tehertől, amely számos súlyos bűnnel terhelt ma is, most is, és amelyért a felelősség mindenkire hárul, aki vállalja a sorsközösséget ezzel az etnikummal.
Szóval: lehet választani!!!
Mert igenis van szabad akarat a döntésre.
Úgyhogy ex-zsidók! Keblemre!

DJLaszlo

.... a francba, Tévedtem. A Festõ az egy másik nagy ember volt - de errõl majd máskor.

/Gerry/... de akkor ki az a Dosztojevszkij?