Gyanús valami... Azt hittem Imre szelleme rajtam keresztül üzen nektek erre most Bélabá' írt, hogy feltenném-e a következõ írást - amit kaptam tõle - az oldalra... Lehet, hogy a NER vagy valaki(k) már Imre szellemét is figyeltetí(k)? ... Vagy sok neki az ide-oda 1000 km - fõleg ilyen pocsék és hideg idõben - a benzin se olcsó! Bár Imre szelleme nem azzal megy - amikor meg melegedni kezd végre az idõ, akkor jön a fejfájás (nekem biztos). Meg aztán õ is csak egy ember... Ja, nem õ egy szellem. Szóval ezt kaptam, olvassátok mit is küldtek nekünk!

Régi sztoikus bölcsessége az elnémult nemzedékeknek köszönt vissza a kámzsás szabadkőműves páholyok zártosztályaiból. Az osztályharc addig tart, míg a gondozók cseréje is zajlik, de zárt nem kulcsolhat addig se senki. Ki-be-átjárás csakis a halhatatlan szellemeknek adatott, valósidejű hozzáféréssel. Szellemekkel nem lehet vitába szállni, az angyalokkal pedig kötelező. Kedvenc kóborlómat így épp oly odaadással lehet elfogadni, mi bármi más illúziót bármely más világban. Posta Imre szelleme is egy példa arra, igazolandó, ami van az nincs és mégis. Imre szelleme járja be nem csak Európát, de az egész lapos Földlpanétát. Egyre láposabban, mocsarasabban, ragadósabban , kifejezetten olyan irányt vesznek a dolgok állása, amely a nemzetközi helyzet fokozódását vetíti előre. Pont úgy, ahogy az Imre szelleme is dekódolta. Talán jobb is, ha a szellem szellem marad a palackban, mert korpa közé keveredve falják föl a potkányok. Sokáig polemizáltam, hogy megidézhető-e még ez a szellem, amely egyre mélyebben hatol a köztudatba, vagy már univerzális és végtelen együtthatóként megidézhetetlen, aztán csak tettem egy próbát és im az eredmény.

Imre szelleme, Bubo doki, ha hallasz adj egy jelenetet! Támasz föl a holtakat és járj a kiszáradt Balaton és Tiszta-Duna medrekben mint azelőtt! Ha hallasz, mutasd magad mert, ó szellem, szeretjük a szellemiséget!

Kisvártatva eltört egy váza, a macska elszökött az ukrán kényszertoborzás elől, nyikorgott a padló és Zsóti bácsi is színt vallott. Ime a jelek a Szőlő utcából. Imre még él, Imre már szellemként él. Jelei vannak! Sűrűsödő Romoluszos jelei.

De csitt, most itt van és hozzám beszél, mint Hont elhantolt hőse: „És mondd honfi, mit ér epedő kebel a trágyadomb orbán, régi kor ármányi felé visszamerengni mit ér? Esztelen jövend-öléssel vess össze jelen-kort….- de kértem ne folytassa, hallgasson a hang, így szavamon fogva kérdésre utasított.

-Kérj hát halandó, s meglátom mire vagyok hajlandó!

Kicsit sem riadva szóltam hát, bár gondolatolvasó, ha nem tévedek, mert ő soha. Kérdeztem, merre járt-kelt, hol nem kísértett és amit látott minden értett? Kérdeztem, merre felé halad a világ, s elég jó-e már ahhoz, hogy minél rosszabb legyen, vagy a lejjebb még mindig feljebb a fejekben lakik? Kérdeztem, hogy állnak dolgai a többi szellemekkel, éri-e szükségét a maradásnak, s ha mégsem, miért vár arra, hogy elmehessen? Elég őrült van-e már, vagy még nem elég a Golgozához? Kérdeztem és kérdeztem, remélve, hogy nem válaszol, mert tartottam a csendtől, de még jobban attól, milyen jóslat érkezik. Érezni azt, mit szellent a világ már elég zaftosan, de ha már megidéztem az idétlen időkben, válaszokat vártam. Sokáig hallgatott, túl sokáig. Már mentendő a helyzetet belekezdtem az Amuri partizánok dalának dúdolásába, mikor megtörte a hallgatást!

-Ezt hagyd abba, ne provokálj! Turáni korszak közeleg, annak minden átkát beteljesítve. Nem nézik majd jó szemmel a sanda brüssze-liberális szónoklatokat az ugyanazok. Na jó, csak tréfáltam, nyugodtan fütyöréssz csak az első dróncsapásig, aztán úgy sem fogsz már csak velem kacagni az egészen. Annyi mindent kérdeztél, hol is kezdjem. Igen beszűkölt az érdeklődési köröm, mióta tapasztalom, hogy a szellemvilág is egye szűkebb. Valahogy tisztább a kép itt is, halad a szétválasztó zsilip-program. Áttörésnek még nem nevezném, de egyértelműen leegyszerűsödött a kísértés is. Már elég annyit huhogni, hogy Pi! - és mindenki laposba megy. Nem tudom mi történt, de nagyon. Egyébként elvagyok, itt sok a tennivaló, nem sok időm marad a 3D s szappanoperák tanulmányozására, de látom, szépen bontják és építik fel a még menthető tudatot, bár csak halkan jegyzem, alig látni olyat, akin ez még segíthet. Olyan degradáció zajlik, mire még ideát sincs precedens, se szó. Tudom, ezt te is érzékeled, ahogy a már megjelölt háborús derűt is. Nos, optimizmusra semmi ok és reménykedni sem feltétlen logikus védekező magatartás. Nem baj, ha előkészíted azt a petróleum lámpát és az elemes Sokol rádiót. Persze lehet nem kell majd, de hát már most is késő lenne, ha felkészülten érne a váratlan. Ideát mi pontosan tudjuk, hogy a haláltól csak a tudatlanok rettegnek, viszont amit ti ott nem tudtok, az az, hogy az igazságtól még itt is félnek. De még hogy! Van, amit a dimenzióváltás sem tud megváltani! Kérded tehát lesz-e háború. Nos, amerre elhuhogtam, mindenfelé már készpénznek veszik, hogy a NATO, mint olyan megdőlt, a szabadkőműves haszid USA félrenéz és hagyja kezár askenázi Európát elenyészni az orosz ukránnak nevezett frontszakaszon, miközben meggyengülten áll Kína a közelgő teljesen planetáris lapösföld.-háború elé. Mondd, ti ott nem olvastok a jelekből, vagy nektek már csak a Varga Jucus-Magyar Peti szappanoperához elég a sütnivalótok? Semmi jelentősége már a 3D-s létformának, ez beigazolódott. Elmondtam korábban – míg köztetek éltem- mi lesz és hogyan, lényegében semmi nem változott.

- De kedves Szellem, akkor hogy lehet, hogy mindebből senki nem akar felfogni szinte csak morzsákat, ha képes? Miért ilyen zabolátlanul kérőző bornyou az ember? Miért történik mindez? - kérdeztem hadarva.

- Butaság azt gondolni, hogy még van „emberiség”. Sosem volt és ez válik most látványos demonstráció tárgyává. Amiket érzékeltek, jobbára démonok mára. Most árad szét a Szentlélek és akiben van még némi emberi, mind felriad álmából. Kicsit későn és tehetetlenül, de ez sem számít már. Kitelt egy ciklus. A változás java még csak most következik és annyit mondhatok, nem lesz sétagalopp. A nemzetközi helyzet is csak egyre fokozódik!

- Fokozódik? Jó tudni! Nem akarlak feltartani a huhogásban, egy szellem legyen szabad! Apropó, mi hír a másik dimenziós ügyedről, tudod az izéről no! Arról

- Eh, se íze, se bűze, tán addig ülnek rajta, míg az összes zsivány hitszegőt sikerül abból és ebből a vertikumból kiföstölni, aztán csend és hullaszag.

Aztán sebtiben és búcsú nélkül illant, ahogy jött, mintha itt sem lenne, s tán nincs is már, mert mindenhol ott van. Nem reméltem azt, hogy komolyan vesz, sem a kérdésekre adott válaszokban nem találtam az értelmet, de ettől még lehet igaza, ahogy szokott. Bár ne lenne!

Bélabácsi

....na tessék! Most féltékeny vagyok. Bélabának sokkal többet mondott mint nekem eddig összesen. Akkor is úgy kellett kifacsarni belõle a válaszokat... és olyan szétszólt volt... Esetleg nem szeret itt lenni? Vagy a svájciakban nem mer bízni? Ki tudja.

Lehet, hogy rájöttem!!!! Ez lehet az igazi ok. Egy szellem szeret ott lenni ahol a lelke is közel van. Ha elfárad, akkor megpihen a testben összebújva a lélekkel... Itt pedig távol megszokott helyétõl lehet, hogy árvának érzi magát - ugyanakkor velem kell megelégednie...  szerintem ezért marad mindig csak szellempillantásnyi ideig... na jó, nem vagyok féltékeny. Ha a szellemnek így jobb akkor feltölthetem nektek így is.
/Gerry/