SZERET, NEM SZERET, Szeretem, nem szeretem (1. rész)
Hetek óta terveztem, hogy írok valamiről, ami évek óta minden egyes napomat azért teszi tönkre, mert pofátlanul, erőszakosan beletenyerel a privát szférám közepébe. Lehet, hogy keresnem kell egy "erdő közepén eldugott összkomfortos nagyméretű tölgyfát”, ahol eltűnhetek ebből a világból. Már keresem! De addig is - megpróbálom megértetni veletek, miért érzem ennek szükségességét - és persze nem akarom ezt - így elképzelhető, hogy egy nagyobb barlang csak jobb lenne - akkora, hogy a zaklatóimat odavihessem, betuszkolhassam az összeset és aztán - amig világ a világ - befalazzam bebetonozzam az egyetlen ki- / bejáratot. De szép is lenne...
1.
Szeretem Metanhajut - Nagy mellénnyel, félelem nélkül, azt csinálja, amit akar! Példát lehet venni róla. Nem fossa magát össze azért, mert mindenki fúj rá, a világ lelőné, felkoncolná, kerékbe törné, szétdarabolná és megetetné a disznókkal (persze lehet, hogy szolidaritásból azok nem ennék meg mert õ sem eszik disznóhúst.) Tökös gyerek: eltervezte, kidolgozta, végrehajtja, amit akar. Fegyverrázogató arabok nem ijesztik meg. Majdnem a példaképem.
Nem szeretem Metánhajut. Egy rohadék gyilkos. Tömeggyilkos. ...meg Zsidó. Nem az a zsidó, hanem a zsidó nép nyakára telepedett zsidó. Azt hiszi Isten. Nem az. Azt hiszi igaza van - pedig nincs. Azt hiszi õ a zsidók vezetője, pedig õ a zsidók megvezetője. Szerintem még életében meg fog halni! Õ persze nem hiszi. Igaz, hogy semmiben nem hisz. Mégsem a példaképem (csak egy mocsok politikus!)
2.
Szeretem a zsidókat. Valójában erre sok bizonyítékom is van. Együtt nőttem fel velük. Persze másokkal is - nem zsidókkal. Nagyon sok embert ismertem életem első szakaszában. Életem második szakaszában már jóval kevesebbet. Akkor viszont törököket arab ország bélieket, yugókat, olaszokat, németeket ismertem meg ... valamint néhány nemzet magyarjait is meg- illetve kiismertem... Részben őket is szerettem. Talán azért, mert emberbarát vagyok. Részben. Persze szeretem a macskákat is, meg a kutyákat is - ez többnyire kölcsönös. Most - a harmadik szakaszban magammal ismerkedem... ez elég problémás a számomra és azt nem szeretem.
Nem szeretem a zsidókat. ... .... (kis szünetet hagytam! Miért? Hogy legyen néhányuknak ideje arra, hogy felhördüljön, vagy összevonja a szemöldökét! Megmondom miért:
I - Sok minden érdekel és életemben sok dolgot megtanultam, sok mindenről informálódtam, amit csak lehetett és vonzott kipróbáltam, elkészítettem, megterveztem, utánajártam, ellenőriztem, afféle "mindenevő" voltam, vagyok és talán leszek is ameddig még engedi a rohanó idő.
II - Hosszú életet éltem, néha habzsolva, máskor kíváncsian, többnyire szabadon, soha nem unatkoztam, soha nem hagytam, hogy külső erő legyőzőn. előfordul ugyan, hogy megtorpantam, de hamar rátaláltam a kivezető útra. Kaptam pofonokat, vissza is adtam. érdekelt a sport, a művészet, a természet, a barátság és az értékes kapcsolatok kaleidoszkóp szerű változatossága. érdekelt a vallás és azok csoportjai, az országok, amelyekből néhányat meg is ismerhettem, még a veszély is érdekelt - persze nem ész nélkül hajszolva. Kíváncsi és tudásra szomjazó voltam - még a politika , a pszichológia, a történelem is megérintett... szerettem tudni és érteni - néha azt is, ami nem tudható vagy számomra érthetetlen. Szerettem tanulni - persze többnyire öncélúan, viszont nem tagadtam meg senkitől a tudásomat, néha tanítottam is, szerettem segíteni - és soha nem vágytam a hatalom megszerzéséhez szükséges dolgokra. Hét évtized pozitív vagy - ritkábban - negatív tapasztalatára csak egy ok miatt volt szükségem: "Jól akartam érezni magam a bőrömbe" - Szerettem ebből másoknak adni és kapni is szerettem másoktól. Gyerek voltam egész életemben és az is tudtam maradni. De miért is lényeges számomra ez a felsorolás? Egy oka van; talán észrevehető benne, hogy a legfontosabb dolog volt életemben az, hogy én döntsek az életemben előfordul fontosabb időpontokban, és arra, hogy "hogyan tovább?". De valami már sok éve zavart, elvonta a figyelmemet a saját és a velem kapcsolatban lévő emberek, problémák, célok elérésétől. Ez az, amit nem tudok, és soha nem is fogok elfogadni. Fogalmazhatnám egyszerűen; Ez a személyes szabadság, amihez mindenkinek joga van.
Nos idáig tartott az öntömjénezésem de a fenti felsorolásom tette lehetővé azt, hogy évtizedeken keresztül a saját "mini-Kánaánom"-ban élhettem, mindezt pénzfelhalmozás, erőszakos hatalmaskodás és "józan paraszti eszem" elvesztése nélkül.
III - De létezik egy (egyfajta) hatalom amelyik az én életemben olyan erőszakos és kegyetlen erőt halmozott fel (ez, amit ma zsidó pénzhatalomnak nevezünk) és embertelenné vált, ami több évtizede idegesítő és "öreg napjaimra elviselhetetlen mocskot terjeszt ezen a szép bolygón.
3.
Szeretem az életet, a napfényt, a békét és az embereket
Nem szeretem az ég csíkozását, a szürke, mocskos mérgezett levegőt, az emberiség megölésére összeált degenerált barmokat - bármilyen magyarázattal is próbálják cselekedeteiket igazolni, és azokat az embereket, akik hatalmuknál fogva, agybeteg képzelgésük hatására, saját érdekben tönkre teszik az emberiség szabad és élhető jelenét.
A világhelyzete-telegram oldalon találtam egy cikket (megjegyzem a jelenlegi simlis tulajdonosának viselkedését, a Deepl-el /sok esetben rosszul/ lefordított magyarságát sajátként tálaló és a regnáló politikai hatalom seggét fagylaltkehelynek kinevezett irányítottságát - bár megértem az okát - nagyon nem kedvelem, de amúgy néha olvasható közlései is vannak.
Most a cikk következik - mert így megspórolok magamnak egy kis időt - hiszen pont idetartozik a tartalma, nem kell újból - esetleg rosszabbul-ügyetlenebbül leírnom:
=============================================================
„A Láthatatlan Birodalom – Kik irányítják a világot a háttérből?” A háttérhatalom vezetői és emberei a múltban és a jelenben
"Eljött az ideje, hogy a nagytőke nyíltan diktálja törvényeit a világnak...
A pénztőke (Hochfinanz) küldetése, hogy ne csupán egy országra, de az egész földgolyóra kiterjedően a császárságok és királyságok helyére lépjen."
Vannak nevek, amelyek soha nem kerülnek címlapra. Arcok, amelyek a reflektorok fényétől óvják magukat, miközben ők döntik el, ki legyen elnök, ki háborúzzon, melyik pénznem éljen tovább, és melyik nép sorsa pecsételődjön meg egyetlen aláírással.
Ők azok, akiket a történelemkönyvek „befolyásos családokként” emlegetnek, de valójában a globális irányítás rejtett piramisának csúcsán ülnek.
"Háromszáz ember, akik közül mindegyik ismeri a másikat, irányítja a kontinens gazdasági életét és utódaikat környezetükből keresik ki. "
"A valódi "háromszázak" óvatosságból és megszokásból letagadják hatalmukat."
A XX–XXI. században minden háború, pénzügyi válság, politikai fordulat mögött felsejlik ugyanaz a kéz – a háttérhatalom láthatatlan hálózata, amely már több mint két évszázada építi a maga világát.
És a legtöbben még ma is azt hiszik, ez csak összeesküvés-elmélet.
Pedig nem elmélet.
Dokumentált, kimutatható, követhető valóság.
Csak éppen nem neked szánták, hogy lásd.
A láthatatlan uralkodók genealógiája
Ha visszamegyünk a modern pénzrendszer gyökereihez, mindig ugyanazokhoz a nevekhez jutunk el.
A Rothschild-ház Európában, a Rockefellerek Amerikában, a Warburgok, a Morgannék, a Schiffek és a Kuhn–Loeb hálózata — ők voltak azok, akik az államok felett álló pénzhatalom alapjait megteremtették.
A XIX. század végén ezek a dinasztiák már nem csupán bankokat birtokoltak. Ők irányították a háborús hitelezést, ők finanszírozták a vasutakat, a bányákat, az olajmonopóliumokat, s ők álltak a központi bankok megalapítása mögött is. A Federal Reserve, azaz az amerikai jegybank sem a „nép bankja” lett — hanem a magánhatalom trónja.
De a pénz önmagában még nem hatalom. A hatalom a befolyásban, a hálózatban, a kapcsolatok finom szövetében rejlik.
Ezért a XX. században a háttérhatalom már nemcsak bankárokból, hanem médiavezérekből, katonai tanácsadókból, titkosszolgálati összekötőkből, gyógyszeripari és technológiai oligarchákból építette fel birodalmát.
Aki mindezt naivan „összeesküvés-elméletnek” nevezi, az még nem látta az eredeti dokumentumokat, az archív levelezéseket, a nemzetközi szerződések lábjegyzeteit, és a világháborúk mögött húzódó pénzügyi hálózatukat.
=============================================================
Folytatnám azzal, hogy ma már egyáltalán nem láthatatlanok. Kiléptek a fényre. Imre - az oldalán már másfél évtizede nyíltan és érthetően elmondta, kielemezte kik is ezek, mit akarnak... és másfél évtized nem volt elég arra, hogy válaszokat kapjon elhallgatás, avagy fenyegetés helyett, - mi pedig akik még most is itt vagyunk miközben milliók ébredhettek volna fel - nem csak a Magyarok, de a világ összes - normális, egészséges gondolkodású embere, tehették volna még szebbé, a jövőjüket.... azt látjuk; megfutamodtak, hitüket vesztették, hallgattak és elbuktak. Utolsó perceit éljük lehetőségeinknek akár értitek akár nem.
4.
De azért mondanék még valamit, akkor is, ha ezek a csak egy szellemi-pusztaságba kiáltott szavak lesznek.
I. Az állatvilágban (az emberállat is beletartozik!) Három fontos dolog létezik, Az erősebb joga és a csorda-/csapatszellem végül - de nem utolsósorban - a szeretet
II. Születésünk pillanatától tisztában vagyunk azzal, hogy a szülő(k) akihez tartozunk és Ők a világ közepe a számunkra. (A családi kapcsolat kivételeiről most nem beszélek). Aztán eljön (gyorsan!!!) amikor megtudjuk, hogy vannak mások is, akik időnként "megjelennek" a látókörünkben, aztán újak is belépnek van amelyik hosszabb távon ott is marad - arról az fog kiderülni, hogy egy testvérke is van... általában érdekes az ilyen. Újabb rövid intervallum után már azt is érteni kezdjük, hogy nagyobb lehet a világ és vannak még olyanok, mint ÉN(!!!) meg - esetleg - a tesóm, aki vagy már itt volt, amikor észrevettem, vagy később került ide valahogy.
Ez a folyamat a HOMO SAPIENS-nél sokkal lassabban telik el, mint az állatvilágban. De ebben a szakaszban Szeretetet, kapcsolatot tanulunk, valamint kezdünk megérteni egy fontos dolgot, amit dominanciának, hierarchiának, egyéni erőnek és alkalmazkodásnak definiálnánk, csak akkor még erről semmit sem tudunk. Akkor még csak érzéseink és a szeretem, illetve a nem szeretem (útállom!) létezik.
Idővel,lassan kialakul bennünk az "ÉN VAGYOK" meg a többiek. Ez az egyéniség kialakulásának a kezdete és az emberállat (gondolok a körülmények óriási megváltozása az évezredek, illetve az utolsó néhányszáz év alatt) meglehetősen eltávolodott a természet rendjétől.
- Ameddig az állatvilág ugyanazon környezetben él és meghal, az emberiség (lassan, de bizonytalanul és oktondin) teljesen megváltoztatta az életkörülményeit.
- Ameddig az állak között hónapok alatt kialakul a csorda- illetve csapatszellem, megtanulják, fel is fogják mit jelent a Csoporton belüli hierarchia, "Ki a főnök" - nem biztos, hogy a mama vagy a papa!-, mi a dolguk, ami kötelező is számukra és ha azt nem tartják be akkor gyorsan és keményen megkapják azokat a leckéket amire szükségük van.
A csapat erős, összetartó, tagjai békében élnek egymás mellett, de külső támadáskor megvédik magukat, visszaverik (könyörtelenül!) az ellenséget és ennek a harcnak akkor van vége amikor az egyik visszavonul, vagy elpusztul.
ÉLETÜK HOSSZA érdektelen tudás.
Az utóbbi évtizedekben (a XX: század második felétől) gyerekeink sajnos abba a korba születtek, amikor a szülök - tudatlanul - kegyetlenül elrontották ezt a világot. Nem a gyerekek a hibásak amiért nehezen fogják fel mit kellene gyorsan és figyelmesen megtanulniuk... A gyerek először a családtól, aztán a környezettől, az óvoda majd az iskola és természetesen a vele együtt odajáró egykorú gyerekek kapcsolatából tanulja meg mi is az, hogy "az erősebb jogán" - és vagy azt érti meg, hogy a félelem (ami gyávaságot jelez) vagy azt;"-ha megverem (ami ugyanazt jelenti, mint megalázni a többiek szeme elött), akkor én vagyok a király! A gyerek ugyanúgy megtanulja - de nem mindig érti meg az okát.
A szülök persze megpróbálják megvédeni a kölyköket, rohannak fűhöz-fához, iskolai tanárhoz, jön a pszichológus, magyaráz, csakhogy a kedves szülök egy dolgot a mai világban elfelejtettek megtanítani a csemetéjüknek: Az önvédelmet és azt, hogy amikor felnőtt majd egyedül kell végig élnie az életét. Többnyire szeretetből, kényelemből, hamis biztonságérzetből tették ezt.
Nemzedékről nemzedékre gyengül az emberállat! Hol is tartunk ma - válaszoljatok magatoknak.
Nem voltam utcagyerek, de az utcagyerektől lestem el mi az, hogy „megvédeni magad”. Nem jártam egy bandával se, de tudtam ki az, aki velem egyívású és az, akivel szívesen vagyok együtt - akikre számíthatok és akik rám is számíthattak. Honnan tudtam? Onnan, hogy a szüleim soha nem irányítottak, csak segítettek nekem és persze volt egy nővérem is - 5 évvel idősebb, mint én aki kiérdemelte tőlem a tiszteletet (persze a 5 év korkülönbség gyerekkorban elég sok!) és soha nem babusgattak, hanem megmutatták, megtanították, elvárták, hogy ha képes vagyok rá akkor oldjam meg a problémákat egyedül. Azt mondták és azt erősítették meg bennem, hogy Meg tudom oldani.
Rengeteg olyan velem egykorú személyt ismertem meg életem során, akik - bár szerintem képesek lettek volna rá, nem tudták megoldani ezeket. Ha viszont már a szülő se látja és nem képes felfogni, észrevenni se a családi - vagy a rájuk vonatkozó problémás helyzeteket akkor a gyerekeiket kik fogják megtanítani az alapokra? Az iskola, az ideggyógyász?, Az okoskodó hülyék, vagy a Vallási Szektát alakító, önimádó agyilag labilis szerencsétlenek. Bármelyik ismert vallás?
Tőlem lehet katolikus, református, Iszlám, vagy a Zsidók Hite - egyik sem vonz és egyiket sem követem, de nem is támadom. A dolog szabadon (illetve többnyire a környezet hatására választott hit, önmagában egyik se árt a hívőinek. Fentebb már leírtam közülük sok barátot is szereztem: Minden nép között nagyon sok jó, tisztességes és jószándékú ember vagy család él - ezt vagy elfogadjátok tőlem (sajnos manapság a gyűlölködés irányít embermilliókat) vagy nem.
De nem a vallás a hibás, hanem azok, akik ebben a vallási hatalomban emberek lelkét torzítják el, szörnyeteggé változtatva őket. Mi ebben a legrosszabb? Az, hogy ők maguk se veszik észre mivé lettek.
Ja igen, nem vagyok Ateista se - és fura lehet egyeseknek, ha az nem vagyok akkor mi?
Van, amiben még képes vagyok hinni! - Nem, nem az emberekben, azon már túlléptem, hanem a tudásban az értelemben és persze abban hiszek a legjobban, hogy nem tudok mindet, nem értek sok mindent, de ez egyáltalán nem gond a számomra, inkább megbékít! Tudatlan vagyok, aki szeretne mindent tudni, ami értelemszerűen logikusnak vagy emberinek minősül és azokat az ismerőseimet kedvelem, akik nem akarnak meggyőzni arról, ami az õ fixa ideájuk... Az az övéké.
Meghallgatok másokat? Persze -persze ha nem dogmával kezdi és nem szócsépléssel akar a földbe taposni... Azok nem barátaim, azok hordószónokok, vallási hittérítők, okoskodó hülyék - többnyire az én szellemi színvonalamat se érik el (pedig az nem lehet túl nehéz), esetleg szélsőséges megvezetettek - ezt még elviselem, de azok, akik szélsőségesek és befolyásolni próbálnak azokat finoman eltanácsolom!
Egyszer megtörtént - egy valamilyen ország szülöttje itt Svájcban, a 80-as években becsengetett - akkor egyedül éltem egy negyedik emeleti lakásban, kiszállt a liftből, én meg megkérdeztem, ha már nem ismerem, miért csöngetett, mi okból. Alig érthető német nyelven rögtön, vehemensen, ezt kérdezte: "ÉN TUDNI-E, HOGY NINCSEN DARWINNAK IGAZA?" Miután már Magyarországon is ismertem egy aranyos és szelíd "Jehova tanúi" vallású házaspárt - egyikük anyja volt bigott és sajnos ezeket be tudta vonni a szektába, de sokat beszélgettünk együtt - a Mami hamar rájött, hogy negatív hatású a jelenlétem a territóriumában, bepörgött és kitiltott a "gyerekei" mellől -, így azonnal tudtam, hogy az idegen mit akar, visszakérdeztem: "Ez a Darwin itt lakik a házban? Nem ismerem az ürgét..." Na erre (nem vette a lapot) folytatta, amit betanítottak neki: " DARWIN MONDTA AZT, HOGY MI SZÁRMAZUNK MAJOMTÓL, EZ NEM JÓ!" Kezdtem unni, válaszoltam is: "Én biztos nem ,de a te problémád nem érdekel, köszönöm a beszélgetést!" Be akartam csukni az ajtót - azt hittem érti amit mondok, de nem értette, hanem be akarta tenni a cipőjét az ajtófélfa mellé, erre elé léptem és lassan a szemébe nézve megjegyeztem: "Kisfiam, ha nem akarod, hogy lerúgjalak a lépcsőn (Ami mögötte volt!), akkor azonnal eltakarodsz - és meg ne lássalak többet a környéken" - szerintem kicsit mélyebb /és erőteljesebb/ lehetett a mondat mint amire számított, mintha kreol arca elsápadt volna valamennyire, majd hirtelen hátat fordított és lerohant a lépcsőn. Kicsit csodálkoztam is mert pont a jobboldali liftajtó mellett állt és a néhány perc alatt nem hallottam, hogy azt elhívta volna valaki. Ennyi történt, éljen a béke - bezártam a lakásajtót, vigyorogva belenéztem az előszobai tükörbe és képzeletben vállon veregettem magam... "Jó voltál, hülyegyerek!
III. Sok évig azt gondoltam magamról, hogy a kutyát se érdekli mit gondolok a világról, és az nélkülem is el tud boldogulni. 2008-2009-ben kezdtem el a Imrével a közös munkát, eleinte zavartak a zsidókkal kapcsolatos kijelentései (őszintén bevallva én is kicsit agymosott lehettem, nem vettem észre milyen mocskosak az öblítővízben hagyott zsidó-holmik.) De ott volt a család, a cégem, a sok és sokféle munka ez a kettő, napi szinten, jócskán elhasználta az újra hasznosítható belső energiámat, de Imre előadásait többször is meghallgatva észrevettem, hogy hiányosak az ismereteim - illene átgondolnom néhány dolgot. Azt már tudtam, hogy Imre csak azt mondja / írja le, amit gondol és a gondolatainak összeredménye egyértelmű, bizonyítható és ellenőrizhető. 1996-ban gyökeresen változtattam az életemen két gyerekkel (akkor 2 és 4 évesek múltak, egy feleséggel, jó anyagi körülmények között, fejest ugrottam a mély vízbe megalakítva a cégemet nemzetközi nagykereskedői engedéllyel felvértezve - meglehetősen jó komputertechnikusi és programozó ismerettel. tiszta fejjel és (akkor még) biztonságosnak látszó jövőképpel - valamint újra mehettem Magyarországra és még a magyar politikai helyzet is olybá tűnt, hogy szabad lesz az országunk és apám álma még életében valósággá szelídülhetett. Ezt már írtam valahol, '96-ban meghalt - nem látta meg azt a jövőt, ami még a előtte lévőn is túltesz aljasságban, emberi lezüllésben, rablásban és jövőtlenségben...
Aztán belépett az emberiség XXI. századba. Vagy valami másba. A világ táncolt, nevetett, sírt 24 órán keresztül, köröskörül a bolygón... A világ kb. 7 milliárd emberi lénye akkor még elhitte, hogy eljön a szabadság, a szépség, a szeretet és béke ideje.
Ebben az idõben kezdtem néhány magyar weboldalt - kívánságra beindítani és újra felvenni, néhány magyar ismerősömmel a kapcsolatokat. Nem volt sok, de a következő 4-5 évben azért egyre gyanúsabb dolgokról értesülhettem, mígnem elérkezett 2006... Akkor már tudtam, hogy valaki, valakik nem békét akarnak, se otthon sem máshol a világon. Egyre jobban észrevehető volt, hogy egy hatalom beindult, ami tönkre fogja tenni az emberiséget - Nem vagyok túl okos, így elkezdtem gyűjtögetni a világ minden pontjáról azokat a változásokat, ami - számomra gyanús volt. Persze velem egyidõben esetleg valamivel előbb is, léteztek már olyan elemzők, akikre akkor már felfigyeltek az országukat irányító politikai erők - és ebből azért kiderült számomra az is, hogy nem mindenkinek tetszik a mondanivalójuk és elkezdtem összehasonlítgatni a saját, eddig tapasztalt önmagamnak dokumentált visszásságokkal. Szumma-szummárum a konklúzió számomra egyértelművé vált "Valakik” minden hatalmat meg akarnak kaparintani - akár embermilliók tönkre tevésével. Ugyanakkor - előzetes tudásom időbeni "meghosszabbításával" már tudtam, hogy kik ezek. A bizonyítékaim ugyan elenyészők voltak, de amikor Imrét már jobban megismerhettem akkor egyben el is fogadtam azt, hogy ezt a hatalmat nem szabad ráereszteni a világra. Nagy szavak voltak.
Pont én, aki itt él egy megszeretett, de azért mégis kicsit idegen országban, ébresszek fel embermilliókat, akiből akkoriban még sokkal többen reagáltak a nevem és hol élek hallatára úgy, hogy "Pofa be, ne okoskodj, nem itt élsz neked nincs jogod megszólalni se" - Te itt hagytad a szeretet Magyarországot, de mi maradtunk és harcolni fogunk ... majd meglátod. Abban az időben már jól tudtam mit, hogyan akarok - és ehhez kapóra jött Posta Imre lexikális tudása, legyen az írásban, vagy egy pódiumon szinte szónoki képessöggel elmondott valóságot állító, és ellenőrzött tényei.
2006...2009 között majd négy évig - Kezdve Gyurcsány elhíresedett mondatainak elhangzása után (Tüntetnek? Majd megunják és hazamennek.) napra és új hírekre kész voltam. A https://budapesti.info oldalon a magyar újságokból, hírekből szemezgetve azokat a híreket próbáltam előtérbe helyezni, ami érdeklődésre tarthatott igényt. Addigra jónéhány Magyarországgal foglalkozó vagy "ellenzéki" weboldalt ismertem, követtem és tanultam is tőlük.
Az akkor leközölt cikkek ma is megvannak - jelenleg a Postaimre oldal "előfutárjának” látom akkori négy éves munkámat. A weboldal ma is él, csak a Startoldal csupasz. Ki tudja mit rejt és ki tudja, talán még elindulhat egyszer.
--------------------------
Nagyjából fél napom elment erre az írásra, miközben kocsonyát készítettem és szortíroztam szét - az előbb már be is tettem 9 félliteres porciót abba a hűtőmbe, amit csak italra, illetve alkalmi célokra (most épp' Kocsonya hűtéséhez) használok és meglehetősen hosszú lett az eddig leírtak, hogy kénytelen leszek holnap folytatni...
Addig is olvassátok el az eddigieket - ami számomra az elmúlt 15 évről és egy lehetséges jövőről is szólni fog...
folyt.köv.
Gerry
11 hozzászólás
-
DJLaszlo- 2025. 10. 13. 09:33
-
virag- 2025. 10. 14. 09:03
-
gutai zub- 2025. 10. 14. 12:52
-
DJLaszlo- 2025. 10. 14. 15:38
-
-
Gerry- 2025. 10. 15. 12:37-
DJLaszlo- 2025. 10. 15. 14:24
-
DJLaszlo- 2025. 10. 15. 14:26
-
-
gutai zub- 2025. 10. 15. 16:02
-
DJLaszlo- 2025. 10. 15. 16:35
-
-
Felforgato- 2025. 10. 19. 12:21