Kamarás és Templomhegyi
Ha nem lenne érthető a cím, akkor inkább azt írom, hogy: Chamberlain és Churchill. Na, így már érthető?
Mivel - ezt nyilván ti is jól tudjátok már rólam - történelem-bolond ("őrült") voltam vagyok és leszek, így természetesen - jobb híján - nézem a History, Spectrum és National Geographic csatornák történelmi tárgyú - és ezen belül is a második világháborús és haditechnikai - sorozatait.
Sok az ismétlés és átfedés az ilyen tárgyú különféle dokumentumfilmek és sorozatok között, de hát ismétlés a tudás utcasarki könnyű testi munkásnő-anyja..., úgyhogy én speciel nem tudom megunni.
És ezen ismeretterjesztő filmek apropóját nyilvánvalóan az adja, hogy pontosan 80 éve ért véget a második világháború - az ismert emberi történelemnek még akkor is a legpusztítóbb háborúja, ha mindössze (???) az Emberiség 3 - három - százalékát érintette. Mármint az akkori cca. kétmilliárdos emberiségének kb. három százalékát.
És amely nem 1939. szeptember 1-jén kezdődött.
Hanem 1937. július 7-én.
Amikor Japán megindította második háborúját Kína ellen Mandzsúria birtoklásáért!! (európai aggyal felfoghatatlan vérengzéseket és mészárlásokat elkövetve kínaiak milliói ellen!!!).
Az, hogy szerintünk Lengyelország német megtámadásától számítjuk a második világháborút, az csak a jellegzetes európai hübrisz és korlátoltság megnyilvánulása újra és újra és megint és már megint.
Pedig csak egy jelentéktelen kis félsziget vagyunk ÁZSIÓPA (és NEM Eurázsia!!!) nyugati végén megbuzult, begenderedett, elmigráncsosodott, egymással marakodó kis pöcs-népekkel (és nem,.. Mi magyarok SEM vagyunk kivételek!!! - mert mi is hülyék vagyunk, mint a segg!!). Megjegyzem, az, hogy azt írtam, hogy 'Ázsiópa', az meg nem érdemelt figyelembevétele ennek a balfácán nyugati területnek ("végvárnak"), mert az arányok "Európa" és Ázsia között kb. olyanok, mint egy elefánt (Ázsia) és egy mezei pocok (Európa) között - holott ugye mindkettő "emlősállat"...
Még annyit, hogy arányaiban azért nem biztos, hogy az 1618-1648 között főleg a német birodalomban folyó protestáns-katolikus vallásháború nem volt pusztítóbb (lásd Magdeburg ostromát), annyira, hogy amikor véget ért, akkor egy ideig meg kellett engedni - keresztény területen!!! - a többnejűséget, mivel annyi férfi pusztult el abban a háborúban, azaz a 30 éves háborúban.
Azért kellett utalni erre a háborúra, mert lényegében ekkor fektették le az Államok az állami szuverenitás alapjait, amely elsősorban az állami területet tette meg az államiság alapjául és nem valamely uralkodóház által "uralt" területekét.
Ezt a napóleoni háborúkat lezáró békék (párizsi és bécsi béke) megerősítették és nem mellesleg ekkor ismerték el Svájc semlegességen alapuló önállóságát is.
Ezt az alapelvet egészen az első világháború végéig többé-kevésbé be is tartották, de utána érvényesült, hogy a győzteseknek mindig igaza van és csakis nekik van igazuk.
Most nem megyek bele, hogy különösen velünk szemben milyen mértékben köpték le ezt az elvet, mert az egy külön cikk témáját is messze meghaladná.
Maradjunk annyiban, hogy az első világháborút lezáró békék során még - hellyel-közzel - az angolszászok és az amerikaik voltak a legvisszafogottabbak - a franciákhoz képest mindenképpen - és a vörös Szovjet-Oroszország, élén Leninnel meg egyenesen rabló-háborúnak minősítették azokat.
Nos, így indultak meg azok a folyamatok, amelyek végül Hitler hatalomra jutásához vezettek (ezt sem részletezném most, részben mert eléggé ismert (kellene, hogy legyen), részben nemhogy egy másik, de több tucat cikket érdemelne, amire itt most nem rabolom az időtöket).
És itt jutunk el Chamberlain brit miniszterelnökhöz.
Akit még a visszafogottabb és mérvadó történészek túlnyomó többsége is jó esetben lenézően, fitymálva kezel/minősít, ha nem éppen megvetéssel és gúnnyal.
Nos: Chamberlain nagyszerű miniszterelnök és kiváló államférfi volt.
Sokkal nagyobb és tiszteletreméltóbb, mint a később nála - méltatlanul - jóval ismertebbé váló utódja, Churchill.
Chamberlain ugyanis maradéktalanul megtette azt, amit megtehetett.
Hogy tudniillik szó és betű szerint elment a falig, hogy a békét megőrizze Európában!!!
A végsőkig tárgyalt Hitlerrel, még megalázó helyzeteken keresztül is, saját személyét is megalázva és kiröhögtetve, kigúnyoltatva.
Mert tudta: ha nem tárgyal, akkor utóbb nem lehet majd arra hivatkoznia, hogy ő megtett mindent a békéért.
Ugyanis az elmulasztott/elvetett lehetőség többé nem visszahozható.
De ha megtetted, akkor örökre hivatkozhatsz rá, hogy te elmentél, tárgyaltál, te ott voltál - vagy ahogy a köznapi mondás tartja: "...én időben szóltam!".
És ő - hazaérkezve Angliába a Hitlerrel folytatott utolsó tárgyalásáról - kilépve a repülőgépből, meglobogtatta azt a papírt - tulajdonképpen egy fecnit -, amin ott volt Hitler aláírása is, hogy megegyeztek a békéről!!!
Nem, nem volt, hülye, nem volt balek: zseniális politikus volt.
Azt mutatta föl, hogy ő elment a legvégsőkig.
Úgyhogy a semmirekellő, velejéig jellemtelen és gerinctelen, de nagyképű törpe "Templomhegyi"-nek könnyű volt nagynak látszania később.
Mert a kis kövér senki, a pofájából lógó bűzrúddal (=szivar) egy óriás válláról deklamált később bele a világba.
És ez az óriás "Kamarás" miniszterelnök volt.
Úgyhogy ez eddig egy tribute (tiszteletadás) volt Neville Chamberlain brit miniszterelnök emléke előtt.
Ha az ismétlés a tudás k.anyja, akkor meg azt is mondanom kell, hogy a történelem meg az élet tanítómestere.
Megkérdezem: volt-e itt az elmúlt cca. 10 évben egy "Kamarás" miniszterelnök ebben a koszladék kis "félszigetben" itt, Ázsia "lágy altestében"???? (vagy inkább végbelében).
A válasz, hogy igazából nem volt.
Lett volna a magyar miniszterelnök személyében halovány utánzatként, ezt tárgyilagosan el kell ismerni.
Mert ő volt az egyetlen, aki legalább megpróbálta, hogy a megpróbálandót megpróbálja.
De lerontja ezt a kísérletét, hogy utána GYAKORLATILAG mindent (is) megszavazott, amit a többi ganajtúró meg megcsinált - tudniillik Európa teljes és totális tönkretételét azzal, hogy minden - addig normálisan működő - kapcsolatot szétromboltak Oroszországgal és utóbbit belekényszerítették egy önvédelmi és nemzetvédelmi (részben megelőző) háborúba.
Mert a nyugati vezetők egyike sem , még csak nem is gondolt, utalt arra, hogy hajlandó tárgyalni az oroszokkal.
És máig sem akarnak tárgyalni.
Fel sem merül a részükről ilyen szándék.
Miért nem akarnak tárgyalni??????
Lám, az "Ős-gonosz", amúgy pragmatikus vezetője, Trombitás elnök (vagy "ütőkártya", "adu" - attól függ melyik jelentést vesszük) IS tárgyalt már Utassy elnökkel (értsd: Putyin).
De ezek a eurokuki szarjancsik nem.
Pedig még csak nem is ők háborúznak - formálisan biztosan nem - Oroszországgal.
Csak egy lator népkatyvasz, aki újdonatúj ötlettől vezérelve "ukrán"-nak nevezi most magát egy olyan elfajzott nyelvvel, amely semmiben nem különbözik az alvilág tolvajnyelvétől, amely "argó" bár használja a köznyelv logikáját, de torz és trágár szavakkal nevez csak meg dolgokat.
Mert ilyen a viszony az orosz és az ukrán között.
Az orosz a nemes-nyelv, és az ukrán az elfajzott-nyelv.
Ez tény.
És sajnos tény, hogy Euroturha törpe templomhegyijei hőbörögnek és hencegnek, és öklöt ráznak (bár inkább a homokozóban a bögyörőjükkel játszadoznának...), és nem és nem!!!
Nem tárgyalnak!!!
Hogy mire fog ez vezetni???
Jóra biztos nem.
Mert nem tudnak majd "hivatkozni".
Ugyanis elmulasztották a lehetőséget.
Ha lesz még egy "nürnbergi" bíróság valamikor, akkor ne csodálkozzanak majd, hogy ők is ott lesznek eme bíróság előtt.
De nem a vádlók pulpitusán.
Hanem a vádlottak padján.
DJLaszlo
- Muszáj volt kiírnom a neved (nehogy rám fogja valaki, hogy töriből örült vagyok), mert az egész írásodban nem volt egyetlenegy "Feszt és Doszt" - öregszel vagy mi?
Még nem küldtek hozzászólást