" Azt mondják : ha valaki nem megy el négyévenként szavazgatni (mert ez nem választás ) , az ne panaszkodjon .
Én pont fordítva látom !
Csak azoknak van joga panaszkodni , akik nem szavazgatnak .
Ez a hazug bohóckodás olyan , hogy az eredmény következetesen mindig ugyanaz ! "

Néhány szó a szavazokról :
Van Evolution , és van counter Evolution . Fejlődés és vissza Fejlődés .
A populációk örökölhető tulajdonságai megváltozhatnak az egymást követő generációk során .
Azaz , a fajok változnak a környezeti nyomásra válaszul .
Jó lenne ha többen tudnának legalább panaszkodni .......

Megnyugtatok mindenkit: a választási ígéretek MINIMUMA a választások UTÁN rögtön MAXIMUMMÁ lép elő!
Továbbá, ha egy - BÁRMELY ÖSSZETÉTELŰ!! - parlament ülésezik (bárhol, bármikor) , akkor senkinek a vagyona, szabadsága és élete nincs biztonságban!!!
Szívesen!

Tudom, nem tartozik ide, de hátha mégis. Mostanában is aktuálisabb lehet, mint Valhalla. Lehet orosz tolmács kell majd ehhez is.

Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin (oroszul: Николай Фёдорович Ватутин) (Voronyezs, Orosz Birodalom, 1901. december 16. – Kijev, Szovjetunió, 1944. április 14.) szovjet parancsnok, hadseregtábornok, számos „front” parancsnoka a második világháborúban. A keleti front legfontosabb csatáinak résztvevője. A modern hadtudomány a második világháború egyik legkiválóbb és legmerészebb parancsnokának tartja. A háború alatt agresszivitása és támadó szelleme miatt offenzív tábornoknak nevezték. 1944 áprilisában halt meg, miután az Ukrán Felkelő Hadsereg harcosai halálosan megsebesítették.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyikola...s_Vatutyin

Neki tulajdonítják a parancsot: «Мадьяр в плен не брать!».

A Google úgy fordítja: Ne ejtsetek magyar hadifoglyokat! Ehhez képest pár nap alatt a 85 ezer összejött a 200-ból.

DJLaszlo te vagy itt a jog szakértője én nem tudnám elmondani mi alapján de úgy gondolom,nem csak értelmetlen és üres rituálé a szavazás hanem óriási bűn is.A szavazó jogilag pont olyan bűnelkövetővé válik a szavazáson való részvételével,mint a szervezet bűnözők vagy ismertebb hivatalos nevén a politikai jelöltek.A neveltetőközpontokban (iskolák) és a médián keresztül úgy kondicionálják a tömeget (egykor engem is),hogy elhiggye van döntési joga.Valójában a részvétellel saját adósrabszolgaságukat erősítik meg jogilag újra és újra.A manipulált tömegnek sosem mondják el,hogy a szavazólapra mindig a uralkodó páholyosok által kiválasztott jelöltek kerülnek.Olyanok akik őket hűségesen szolgálják és a közpénzeket a zsebeikbe irányítják.Pontosan ahogy a cikkben linkelt videóban az aktuális színész politikus bábbal ezt kimondatják. Szegény Dzsoni és Árnika című filmben látható rabló cigányból, a Bibó Szakkollégiumon át,ahol bizonyos diákok néhány tanár vezetésével viszonylagos függetlenségben tanulhattak, majd a soros képzőben folytatva a médián keresztül egy olyan kiváló helytartót faragtak, aki talán az elmúlt 100 évben az egyik leghűségesebb végrehajtójuk lett.Nem csak a kifosztást hanem a Agenda 30 programok végrehajtását is hiba nélkül végzi.Erről a hírekben heti szinten mindenki megbizonyosodhat ha figyelemmel kíséri a nyilatkozatokat,törvénykezéseket és bejelentéseket a napi politikai színházi előadáson túl.
És ha esetleg még mindig kétségei lennének valakinek a választás valódiságával kapcsolatban,ha ajánlhatom, gondolkodjon el azon az egyszerű logikus kérdésen:Az uralkodó elit (háttérhatalom) a piac területeiken (ha valaki még hiszi nevezheti országnak) kiépített pénzcsapokból a hozzájuk folyó gigantikus közpénz és adó összegeket egy valós választással valaha kockára tenné?

Drágább lett egy szavazat a tiszaburai polgármester választáson, harmadjára is nyíltan ment a csalás
https://hu.euronews.com/2025/11/30/dr...iltan-ment
„A fél falut megvették” – Tiszaburán már 100 ezer forintot is fizetnek egy szavazatért
https://index.hu/belfold/2025/11/30/v...2472971740

Mivel a jelen generálisai a jelen és a jövő háborúit mindig a múlt tapasztalatai alapján akarják megvívni, így a folyó háborúk mindig borzasztó sok és borzasztó értelmetlen veszteségekkel járnak.
Ez vonatkozik a mostani háború tankjaira és "tankistáira" is.
Mert a tank - elvileg - front-áttörő támadó TÖMEG-fegyver kellene, hogy legyen.
De most nincs hagyományos front, és elképzelhetetlen a tömeges tanktámadás - lévén, hogy MINDEN tankot kvázi azonnal kilőnek, ha megjelenik az első "vonalban".
Ahogy a harci helikoptereket és vadászgépeket is - mert azokat meg azonnal lelövik/leszedik.
Utóbbiak jelenleg a "front"-tól max. 60 km-re eleresztik a siklóbombát és húznak haza (megjegyzem ehhöz egy "kukacbombázó" is pont elég lenne...).
A tankok meg visszazüllöttek mozgó tüzérségi szerepkörbe.
És a tankok "mammut-sorsa" vonatkozik az összes többi páncélozott technikára is (a lövészpáncélosokra is!!).
A modern hadsereg csakis rakétákból, tüzérségből, drónokból és - és nukleáris fegyverzetből áll.
Az összes többi felesleges.
Minderre az oroszok mára kezdenek rájönni és tank helyett megcsinálták a kis Szprut-ot - könnyű kis tankocska, szinte nulla páncélzattal, de 125 mm-es tankágyúval!!
Persze ez is zsákutca, de legalább "kici-occó"....:))))))))))))))))))))))

A "háromtest" probléma meg kéttest-probléma: a parazita Nyugat és mindenki más, aki NEM Nyugat.
A közvetlen cél pedig a dollár világpénz-jellegének a minden áron való fenntartása, a távlati cél meg az Emberiség lélekszámának max. 100 millióra való redukálása.
Járulékos cél az ukrán háborúval Ukrajna kiürítése és a helyén Ukrael megteremtése a "kazárok" számára, ha pucolni kell Izraelből. Oszt' - ennyi!
(Ez egy komment volt Bogár László mai "agymenéséhez" - youtube: Beárazott háború, avagy az üzletben az, az üzlet, hogy üzlet. Itt érhető el: https://youtu.be/9VI2RtiajMQ?si=WfPuyQlDJQFo8JMN)

" A Három Nagy Háború - probléma " ? inkább

Ukrajna
Közel - Kelet , Izrael
Venezuela ( kezdetek előtt )

Mind a három egy tőről fakad . Az agresszor is ugyanaz !
A hivatalos , álszent és spekulativ magyarázatok az ukrajnai háborúról ezért hazugságok .
Orbán és Trump álszent béketörekvései az ukrajnai konfliktusban is ócska hazug szereplések a nagy hátsó hatalom megrendelésére.

Talán Venezuelába beletörik a bicskájuk .........

Úgy tűnik, hogy kezdünk megfeledkezni Imre szemléletmódjáról.
Ez sajnos sokszor rám is abszolút igaz.
Szerintem ott kell kezdenünk visszatérni az egyetlen reális szemlélethez, hogy csakis az irreális a reális, másképpen: semmi, de tényleg semmi nem az, aminek látszik, pláne nem az, aminek felénk azt láttatják.
A háború - nem háború (és nem is béke!).
A béke - nem béke (de nem is háború!).
Amikor Trump békét akar, akkor még csak nem is tudja, hogy valójában háborút akar.
Putyin nem akar háborút, de mégis háborúzik, mert a geci-onisták megparancsolták neki, hogy ezt tegye.
És ő teszi.
Meg van mondva neki, hogy az ukránokra a Világnak - nincsen szüksége, ezért neki sincs szüksége rájuk.
Nem engedheti meg, hogy szüksége legyen az ukránokra és nincs megengedve neki, hogy szüksége legyen rájuk.
Mert Ukrajna - Ukrael új néven - kell a kazár-héber fajnak.
Mert a héber-kazár faj - nem emberi faj.
Itt keletkezett a Földön, de ők nem emberek.
Ők a sokszázmillió év alatt emberszerű intelligenssé vált dínók emberekkel keveredett leszármazottai.
Ha az ember ötmillió év alatt vált azzá, amivé mára, akkor nehogy már a százmillió évekig itt élt őshüllők ne tudtak volna meg-intelligensedni???????
A cápák - a dínók máig élő leszármazottai - IS ELEVENSZÜLŐK!!!
Akkor az intelligens dínók is leszokhattak a tojásrakásról a szárazföldön és válhattak elevenszülővé. Amilyen az ember is.
Itt nem a pénz, nem a terület a lényeg, hanem az egész bolygó feletti uralom két FAJ között: az ember és az emberszerű-hüllőtudatú (és ezért léleknélküli/lelketlen, és ezért vérszomjas és vérengző) héber/kazár faj között.
Erre jött rá a Führer - és ezért kellett elbuknia.
És ráadásul egy olyan ember által (Sztálin), aki maga is pontosan tudta ezt és maga is irtotta a dózsikat, és rettegett a dózsi orvosoktól - mert pontosan tudta, hogy mire számíthat tőlük, még a pört is előkészítette ellenük - és végül részben általuk is, maga is elbukott.
Itt a háttérben olyan rettenetes hatalmak mozognak, amiről még rémálmainkban sem álmodunk!!
És ebben a láthatatlan, de borzalmas, küzdelemben Trump, Putyin, Orbán, M.Péter és társaik még a hangya szintjét és méretét sem érik el, és értékük sem haladja meg ezeknek az értékét.
Itt a cél, nekünk, EMBEREKNEK - MÁRMINT V A L Ó D I EMBEREKNEK - a teljes és végleges kiirtása és kiirtatása erről a bolygóról.
Nincs itt semmilyen földönkívül ilyen-olyan "ufó-pufó", meg "uap-pau" meg a f'szom tudja mi még!!!
Itt ezek az átkozottak vannak csak, akik bennünket véglegesen le akarnak gyilkolni, az írmagunkat is kiirtani.
Ezért nem érdekel engem már semmi f'szság, ami a világban történik, mert ez mind, kivétel nélkül, csak a felszín.
A mély rettenetes áramlata pedig a megállíthatatlan sodratásunk a teljes kipusztulás felé.
Általuk - és önként átvett és önként felvett őrületeink révén - magunk által (is) megítéltettünk - és könnyűnek találtattunk.
Mármint könnyen legyilkolhatónak találtattunk.
Úgyhogy ez a valódi "holokauszt".
Ez a valódi "soa".
A "gójok-soája".
És bevégeztetett.
Ámen.

A globalizáció kialakulása és a vele szemben álló Szent Korona jog
Dr. Tóth Zoltán József
https://www.youtube.com/watch?v=mPiMO...PiMOhstXMw

Hitler megkapta a Földalatti Nagytanács hozzájárulását, hogy leutazhasson Bánegresre, már minden készen állt az útra, mikor váratlanul eszébe jutott:

– Nem állíthatunk be üres kézzel Bánegresre, Smidelius, valami ajándékot kellene vennünk.

– Talán egy ólomkristály váza vagy tál megfelelne? Esetleg egy herendi készlet?

– Az ilyesmi nagyon kockázatos, nem ismerhetjük az ízlésüket. Tudja, mire gondoltam? Szerezni kellene egy magyar nyelvű „Mein Kampf”-ot, és azt dedikálnám nekik.

– Nem hiszem, Führer, hogy hozzá tudnánk jutni. Feltételezem, hogy a kommunisták összeszedték, és a zúzdába küldték valamennyi példányt.

– Kizárt dolog, Smidelius. Nem tudom, hány példányban jelent meg magyarul a „Mein Kampf”, 46de bizonyára több százezerben, ennyiből kell találnunk legalább egyet. Csak utána kell nézni.

– De hol?

– Valaki csak megőrizte, és az illető nyilván megtiszteltetésnek tekinti majd, hogy felajánlhatja nekem.

Először Rollert kérték meg, hogy segítsen felkutatni a könyvet, de ő hiába próbálkozott. Még az Egyetemi Könyvtár „tilos” osztályán sem találta meg a „Mein Kampf”-ot, csak később derült ki, hogy egy részeges altiszt ellopta és eladta.

Hitlerék ennek a példánynak a nyomába vetették magukat. Nem lett volna értelme, hogy állami antikváriumokban kísérletezzenek, ezek semmi körülmények között nem tarthattak indexre tett műveket – az ócskapiacok könyvböngészdéit járták végig. Útjukat nem koronázta siker, a ládákból és a pultok sötét mélyéből százszámra kerültek elő Pitigrilli, Courts-Mahler, Erdős Renée és Max Brand könyvei, de a „Mein Kampf”-ra sehol sem akadtak rá.

– Sajnos, momentán nincs a piacon – mondta egy árus –, de adok egy tanácsot: ha ez a könyv egyáltalán létezik, Grünfeld Oszkár megszerzi maguknak.

– Őt hol lehet megtalálni?

– A Tabánban, a templom mellett van egy kis üzlete.

Hitler és Smidelius délután kisétált a Tabánba. Az antikvárium kirakata nem nyerte meg a tetszésüket: az üveg mögött az obligát piros kötésű Jókai-sorozat porosodott a „Klim Szamgin”, a „Kárpáti rapszódia” és egy zenei felvilágosító mű társaságában. Hitler idegenkedve nézte.

– Érdemes ide bemennünk?

– Hallotta, mein Führer: ez a Grünfeld Oszkár az egyetlen esélyünk.
47

– Grünfeld Oszkár? Honnan ismerős ez a név nekem, Smidelius?

– Én is már rég töprengek ezen, de nem tudok rájönni.

– Nos, akkor a legjobb lesz, ha a barlangjában keressük fel a Grünfeldet.

Ahogy benyitottak, az ajtó fölött megszólalt a régimódi csengő, a bolt félhomályos mélyéből egy alacsony, kövér öregember jött elő. Mintha minél inkább hozzá akarna idomulni a környezetéhez, szürke ruhája és sötét csíkozású nyakkendője egy árnyalatnyira sem vált el a polcokat borító enyhe por színétől. Vastag szemüveget viselt, fejét kopaszra borotválta, fejbőre olyan barna volt, mint a régi, alaposan kiszívott tajtékpipák. Mikor meglátta a belépőket, biccentett:

– Grünfeld Oszkár vagyok. Már vártam magukat, Hitler úr.

– Honnan ismer engem?

Az öregember nem válaszolt rögtön, kibontott egy doboz datolyát, és látható élvezettel elfogyasztott néhány szemet:

– Parancsol egy kis datolyát?

– Nem. De szeretném tudni, milyen alapon várt rám?

– Maga, Hitler úr, és én szinte rokonok vagyunk, maga helyett égették el a testvéremet, Grünfeld Dávidot. Gondoltam, hogy egyszer majd eljön hozzám.

Hitler és Smidelius összenézett: tehát ezért tűnt ismerősnek Grünfeld Oszkár neve.

– És most mi a szándéka? – kérdezte Smidelius. – Fel akar jelenteni minket?

– Kinél jelentsem fel én magukat? Rég lemondtam róla, hogy nekem valaha is igazam lehet, különösen akkor, ha tényleg igazam van.

Grünfeld előjött a pult mögül:
48

– Én beérem azzal, hogy kiszolgálom magukat. Nézzenek körül a boltomban, ilyet állami antikváriumokban nem látnak, tizenkét országban jártam, amíg összeválogattam a raktárkészletemet.

Az üzlet jobb sarkába vezette őket, félrehúzott egy kis függönyt, egy polc tűnt fel mögötte:

– Két ilyen polcom van, Hitler úr, melyet csak kivételes vevőknek mutatok meg. A bal oldali valószínűleg nem érdekli magát: Trockij Leót őrzöm itt, a revizionista Bernsteint, Gyilasz Milovant, most már Rákosi Mátyást és egy-két kötet Sztálint is.

– Nehezen szedheti össze az utánpótlást.

– Téved, ezt a polcot mostanában már könnyű feltölteni áruval, mindig megvásárolom az új politikai könyveket, várok egy kicsit, és tíz-tizenöt év múlva már rakhatom ide őket. De magukat inkább ez a jobb oldali polc fogja érdekelni. Mit óhajtanak? Ford: „A nemzetközi zsidó”, adhatok „Cion bölcseinek jegyzőkönyvé”-t, Liszt Ferenc antiszemita iratait, zsidó viccgyűjteményt is. Vagy van valami határozott kívánságuk?

Smidelius körülnézett, hátha hallgatódzik valahol egy titkos tanú, de a félhomályos boltban nem látott idegent.

– Egy „Mein Kampf”-ot szeretnénk vásárolni, magyar nyelvűt.

Grünfeld bólintott:

– Egy „Mein Kampf”-ot? Kérem.

A polc harmadik könyvsorából előhalászott egy vastag kötetet, és átnyújtotta. Hitler ránézett:

– De hát ez a Karl May „Winettou”-ja!

– Szíveskedjék belelapozni.

És valóban, a címoldal után feltűnt Hitler fényképe, majd az önéletrajz szövege.

– Vagyunk így könyvekkel, Hitler úr.
49

– Elnézést, Grünfeld úr: ezt a könyvet nem egy egyetemi altiszttől vette?

– Nem, magának Szálasi Ferencnek a példányát tartja a kezében. A gyóntatója vásárolta meg tőle egy doboz szardíniáért, én egy teljes „Playboy” évfolyamot adtam érte.

Hitler végignézte a könyvet, elolvasott néhány lapszéli megjegyzést Szálasi kézírásával: „dilettáns”, „ahogy ezt Adolfka elképzeli!”.

– Megveszem, mivel tartozom?

– Mennyit kérjek érte? Nem állok olyan jól, hogy két-háromszáz forinttal segíteni lehessen rajtam.

Hitler megrázta a fejét:

– Ajándékba nem fogadom el.

– Nem is erről van szó. Hogy mondjam: ezért a könyvért egy igazolványt szeretnék kérni magától.

– Sajnos, nem áll módomban adómentességi igazolványt adni – mondta Hitler, alig leplezve gúnyos mosolyát –, más igazolványt pedig, gondolom, nem sokra tart.

Grünfeld legyintett:

– Kit érdekel az adó? Az ember fizessen minél több adót, mert ez azt jelenti, hogy jól keres.

– Akkor milyen igazolványra gondol?

– Egy tagságtalansági igazolvány kellene nekem.

– Talán tagsági igazolvány?

– Azt kaphatok maga nélkül is eleget. Én egy tagságtalansági igazolványt szeretnék, írjon alá nekem egy papírt, melyben igazolja, hogy én soha nem voltam, és most sem vagyok semmiféle párt vagy szervezet tagja.

– Én ezt honnan tudhatnám?

– Van maga olyan jóban vezető emberekkel, hogy megkérdezheti tőlük egyszer csak úgy vacsora köz50ben: gyerekek, mit tudtok ti erről a Grünfeld Oszkárról? Meg fogják mondani magának, hogy én soha sehová sem jelentkeztem. Életem nagy vágyai közé tartozott, hogy belépjek egy sakk-körbe, de erről is lemondtam, hogy minél kevesebb helyen legyen felírva a nevem. Jó álmaimban mindenféle névsorokat, anyakönyveket égetek.

Hitler még mindig nem értette a könyvkereskedő kérését:

– És miért kell magának ez az igazolvány?

– Ha bármikor valami fordulat lesz, akarja tudni, kit kapnak el majd először?

– Kit?

– Akit a legkönnyebb: Grünfeld Oszkárt. Na, Oszkár! – kérdezik majd, mert tudom én, hogy megy az ilyesmi – hol is voltál te titkár, szakszervezeti bizalmi, ilyen-olyan megbízott? Hol sanyargattad te a becsületes magyar embereket? Akkor mit mondok nekik?

– Mondja majd azt, hogy nem tartozott sehová.

– Hiába mondom, azt is hiába mondanám, hogy kutassanak ki, nincs nálam semmiféle igazolvány, azt mondják, ez nem bizonyíték semmire! Ismerünk téged, Oszkár, te azokat a tagkönyveket elégetted, de ha felmutatom a tagságtalansági igazolványt, a maga aláírásával, az már egy kézzelfogható ügy, el kell hogy fogadják. Jöhet nem egy, hanem tizenegy fordulat, mindig lehet használni.

– Már megbocsásson, Grünfeld úr – szólt közbe Smidelius –, ön már nem egy fiatal ember, érdemes ennyire félteni azt a néhány hátralevő évét?

Grünfeld a mellére tette a kezét:

– Én a magam kedvéért nem kérném, uraim, de későn nősültem, és kisgyerekem van, szeretnék addig élni, hogy kenyeret adjak a kezébe. Már el is készítettem a tagságtalansági igazolványt, maga 51egy pillanat alatt aláírja, itt a pulton. Nem nagy munka, addig én bepakolom a könyvet.

Hitler nem minden érdeklődés nélkül vette a kezébe a pepita vászonba kötött kis igazolványt:

– Miért pont pepitát választott?

– Ez az egyetlen szín, melyet a politikai pártok még nem foglaltak le maguknak.

A tagságtalansági igazolványt Grünfeld a szabályos tagsági könyvek mintájára készítette el – mindenre kiterjedő gondossággal.

– Ismerem őket, nagyon kell vigyázni, nehogy valami kifogást találhassanak majd.

A pepita címlapra arany betűkkel rá volt írva: „Tagságtalansági igazolvány”, alá egy áthúzott horogkeresztet, ugyancsak áthúzott ötágú vörös csillagot, Dávid csillagot és keresztet rajzoltak, még lejjebb egy sor felírás zárta le az oldalt:
„Nem! Nem! Soha!
Igen! Igen! Mindig!
Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!
Nagypéntek nélkül is van feltámadás!
Ha akarjátok: nem mese!
Ha akarjátok: mese!
Világ proletárjai, egyesüljetek!
Világ proletárjai, engem hagyjatok békén!”

A fedőlap belső oldalára Grünfeld felragasztotta a saját fényképét, utána a „tagdíj nem fizetés igazolása” feliratú lapok következtek. A lapokat gondosan áthúzták, de csak az 1970-es év végéig.

– Miért nem húzza át az összes lapot, Grünfeld úr?

– Ráérek majd jövőre, az ember ott spórol, ahol tud.

Az igazolványt a „Jogtalanságok és kötetlensé52gek” felsorolása zárta le, a hátsó fedőlap belső oldalán kihagytak némi helyet, az aláírások számára.

– Érdekes igazolvány! Nos, kedves Smideliusom, aláírjuk? – kérdezte Hitler mosolyogva.

– Ha ragaszkodik a „Mein Kampf” példányához, meg kell tennie, mein Führer.

Hitler aláírta az igazolványt, Grünfeld közben becsomagolta a „Mein Kampf”-ot, aggódó arccal adta át:

– Csak arra kérem magukat, Hitler úr, hogy ne említsék sehol sem az ügyet. Ha mások is megtudják, lőttek az egésznek.

– Miért?

– Mert ellopják az ötletet. Valamelyik szervezet ellátja majd a tagjait ilyen igazolvánnyal.
(Forrás: Moldova György: Titkos záradák - III. fejezet - részlet - https://konyvtar.dia.hu/xhtml/moldova_gyorgy/Moldova_Gyorgy-Titkos_zaradek.xhtml )