Hiba történt! Nem működik a JavaScript!
A böngésződben le van tiltva a JavaScript futtatása, vagy nem támogatja a JavaScript használatát. Az oldal megfelelő használatához kérjük engedélyezd a JavaScript futtatását böngésződben,
vagy frissítsd egy újabb verzióra, amely támogatja a JavaScript-et:
Firefox, Safari, Opera, Chrome, vagy az Internet Explorer 6-nál újabb verziója.
Üdvözöllek

Köszönöm, hogy megkerestél, nézz körül nálam! Posta Imre

pi-klub_logo.png (275 KB)

Klikkelj rá: Youtube oldalam
...további videók...és itt is...és még néhány (lenne, de ezeket már törölték) ...




Összes cikk kilistázása                news.svg (3 KB)                 Összes cikk
  ^                                     ^                                    ^   
l_________KIVÁLASZTÁS__________l
s_reggel.gif (7 KB)                                                     s_olvastad.gif (1 KB)
HÍREK               ÉDES OTTHON!              CIKKEK

Cikkek

Ez nem az én cikkem, hanem...

Virág kommentárs iránymutatása alapján Szakács Árpád gondolatai. De olyan gondolatok - túl azon, hogy maradéktalanul osztom azokat - melyeket ha valahol, akkor itt, nálunk MEG KELL OSZTANUNK minadannyiunkkal!



Tehát:

Államfarmi választások: Fidesz, Tisza, Mi Hazánk – Kire szavazna Hamvas Béla?
Akiben még van csírája a gondolkodásnak, az mélyedjen el a romániai választások tapasztalatain.
Szakács Árpád
Mar 20, 2026

Ha a szavazással bármit meg lehetne változtatni a demokráciában, csak nem gondoljátok, hogy megengednék?
Bogár László közgazdász frappáns megfogalmazása jelenkorunk viszonyaira tökéletes leírása annak, hogy mire is hozták létre a demokrácia nevű illúziógyárat. És persze, sokan bólogatnak, hogy ez nem a legjobb, de hatékonyabb rendszert nem találtak még ki. Mások azt mondják, a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval. Mindenesetre érdekes kísérletnek indult a demokrácia nevű projekt terjesztése.

A mindenki egyenlő eufóriájába Orwell egy picit belerondított, és az Állatfarm című zseniális művel olyan tablót rajzolt a demokráciáról, amely minden országra ráilleszthető. Hozzánk, a magyarok karakteréhez pedig annyira passzol az Állatfarm, hogy a választási főszereplőket is az Állatfarm alakjaihoz hasonlító felállásban választottuk ki.
A nemzet nagyrabecsült tagjai most egymást anyázva, verve, szidalmazva, örök haragot esküdve próbálják győzelemre juttatni az Államfarm döntéshozó testületében Napóleont vagy Hógolyót, esetleg a mérleg nyelvének tenni Süvit, a képmutató malacot.
Aztán pedig a nép, az istenadta nép kézbeveszi a jövőjének az irányítását. Az Államfarm polgárai már tanultak a múlt hibáiból, tájékozódtak és felelős döntést hozva járulnak majd az urnák elé. Egy egész ország, egy nép sorsa dől el a felelős döntés következményeként.

Kevés korszaka volt a magyar történelemnek, amikor népként érdemben bele tudtunk szólni a saját sorsunkba. Már az úgynevezett államalapításkor is gellert kapott ez a lehetőség, és csak a Szent István-i tömeggyilkosságok, az igazi kultúránk és öntudatunknak a kereszténység általi elpusztítása alapozta meg az államiságunkat. Akkor vesztette el ez a nép a lelkét, és azóta sújtja a megosztottság átka, az idegenhez való húzás szörnyű öröksége. Ma a magyarság mint nemzet esetlen gólemként vánszorog a demokrácia szakadékának az irányába.

A demokrácia legnagyobb perverzitása a szavazás. Valójában szavazással csak egy dolgot lehet kiválasztani: ki legyen a demokrácia rabjainak az elnyomója, az Államfarm igazi ura. Minden más színjáték. Ezt az öntudatra ébredt, az egyenlőség mákonyától elbódult tömegeknek nehéz lenne elmagyarázni. Gustave Le Bon tökéletesen levezette, hogy miért: a tömegek annyira vágynak az illúzióra, mint éjjeli lepkék a fényre. Bárhová odagyűlnek, ahol megkapják az illúziót, és kíméletlenül elbánnak azokkal a gondolkodó emberekkel, akik megpróbálják őket felvilágosítani. A történelmi események nagy mozgatórugója sohasem az igazság volt, hanem a tévedés.

Ez az igazság a mostani választásról is: ez maga a tévedés. Nemrég választások voltak Romániában, ahol meglepetésre az első fordulóban Călin Georgescu kapta a legtöbb szavazatot. Ezt követően az Állatfarmból Jones gazda megsemmisítette a voksolás eredményét, Călin Georgescut kizárták a választásból, bűnügyi eljárások özönét indították ellene és a támogatói körével szemben. A megismételt választáson egy igazi globalista jelölt Nicușor Dan „győzött”.

Akiben még van csírája a gondolkodásnak, az mélyedjen el a romániai választások tapasztalatain: Önök tényleg azt hiszik, hogy ha most elmennek és bárkire szavaznak, akkor annak van értelme? Románia esete után tényleg azt gondolják, hogy Önök a szavazataikkal bármilyen érdemi döntésbe bele tudnak szólni? Tényleg azt hiszik, hogy az új felállásban a Mi Hazánk nem a TERV része? Tényleg azt gondolják, hogy a mérleg nyelve lesz, és megvalósul Süldő Süvi álmodozása, amit nemrég kürtölt világgá:
„Pokollá fogom tenni Orbán Viktornak és Magyar Péternek az életét, mert minden reggel le kell majd ülnünk hármasban, mert mi biankóban nem adjuk senkinek a szavazatunkat”.

El tudják képzelni, ahogy majd a 6 százalékos Süldő Süvi ugráltatja a Titkos Elit két nagy pártjának vezetőjét, akik a korlátlan hatalom és pénz védelmében vannak? Tényleg azt gondolják, hogy ilyen hatalom átkerülhet a Mi Hazánkhoz?
El tudják képzelni, ahogy Napóleon és Hógolyó zavartan telefonálnak a londoni Citybe és Tel Avivba, ahol elmondják a gazdiknak, most már nem tudnak cionista külpolitikát folytatni, mert a 6%-os Süldő Süvi nem szeretné.
Tudják mi fog változni a választások után?

Konkrétan semmi. Az Államfarm marad, Jones gazda nyugodtan kavargatja tovább a disznó pörköltet, és kimér egy adagot a Mi Hazánknak is. Közben mosolyog egyet azon a régi bölcsességen, hogy a birkák folyton a farkastól rettegnek, de végül mind valamelyik gazda kondérjában végzik.

És tudják miért? És most átadom a szót Hamvas Bélának:

„Az egész emberiség hazudhat valamit, abból nem lesz igazság. Kérdés: lehet igazságot hazudni? Kiderült, hogy a demokráciának a nép önkormányzatához semmi köze, hanem egy hatalmi kisebbségi csoport kormányzati hazugsága. A nép függetlenül attól, hogy valamely tétel igaz, vagy sem, sőt személyes véleményétől is függetlenül, szavazatát a hatalom nyomásának irányában fogja leadni, vagyis a hatalom hazugságára a válasz a nép hazugsága. Az egymás becsapásának ezt a sajátságos területét nevezik politikának, mely a mindenkori emberi létezés legelaljasodottabb helye. (...) Már az is nagyon veszélyes, ha a kormányzat néha - mint Platón engedélyezte - hazudik. De nincs nagyobb veszély, ha a kormányzat semmi egyebet nem tud és nem tesz, csak hazudik, vagyis ha az egész államkormányzat a hazugságon nyugszik. A polgárság tudja, mi az igazság, de azt is tudja, ha az igazság alapjára helyezkedik, a hatalom ellensége lesz… az igazság nem ad neki kenyeret, nem menti fel a bíróság előtt. … Az „élni csak kell” álláspontján van. Az ember az igazságtól el van hagyatva. (...) A kormányzat nem szilárd elveken, hanem az emberi gyávaságon és hitványságon nyugszik. Ezért mellékes, hogy a kormányzat tételei monarchikusak, vagy demokraták, vagy diktatórikusak. A hatalom erejét az embereknek az igazságban való erőtlensége biztosítja…

Ritka az olyan ember, aki az igazságot nem áldozza fel, és tekintet nélkül arra, hogy életmenetére kedvező, vagy kedvezőtlen, az igazság mellett kitart és nem alkuszik, inkább vállal szegénységet, mellőzést, üldöztetést, megalázást. Ez az ember tisztában van azzal, hogy az igazság őt a csávából nem fogja kihúzni, de ezt nem is kívánja. Életének tartalma nem az, hogy az igazság az élet különböző kellemességeivel megjutalmazza, hanem tekintet nélkül annak következményeire, egyszerűen az igazsághoz való hűség. (...)

A kormányzat nem tart attól, hogy az igazsághoz hűségesek száma növekedni fog. Ellenkezőleg. Egyre többen vannak és lesznek, akik az igazságtól való elhagyatottságukban, pusztán azért, hogy állást kapjanak és meg tudjanak élni, kénytelenek színleg behódolni. A kormányzat tudja, hogy e színleg behódolás már hazugság, és a kormányzat nyert. Az ember korrupttá vált, akkor is, ha az ember a családjára hivatkozik. Nyilvánosan a kormányzattól hűségjutalmakban részesülni, titokban az igazsághoz hűnek lenni, ilyen nincs.”
Hölgyeim és Uraim! Gondolkodjanak el Hamvas Béla szavain! Ne süllyedjenek el a tömeg mocsarában!


Eddig van Szakács Árpád hangos-cikke (merthogy élőszóban is elmondja a gondolatait).
Én most csak annyival korrigálnám, hogy a cikk elején Bogár Lászlónak tulajdonított mondást, miszerint: "Ha a demokráciával bármit is megváltoztathatnánk, csak nem képzelitek, hogy megengednék nekünk??" nem ő mondta, hanem Mark Twain amerikai író cca. 150 évvel ezelőtt.
De persze Bogár is idézte, ahogyan már én is számtalanszor.
Mivel az a legfontosabb, hogy minél előbb közkincs legyen nálunk is, így most eltekintek attól, hogy az írásba "belerondítsak" a saját agymenéseimmel, így a cikk teljesen az eredeti.
A saját gondolataimat majd kommentben fejtem ki.
Külön köszönet Virág kommentársank a truvájáért!!

DJLaszlo


Gerry 2026.04.02 420 olvasás 7 hozzászólás 0 értékelés Nyomtatás

7 hozzászólás

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
  • D
    Azt írtam, hogy hozzászólásban egészítem ki a cikket.
    Nos, talán emlékeztek rá, hogy mennyiszer leírtam már jóval korábban, hogy olyan, hogy demokrácia valójában NINCS!!!!
    Van kb. 5 percig, amíg ikszelünk és utána a megválasztott bűnbanda DIKTATÚRÁJA JÖN!!!
    A Mark Twain idézetet számtalanszor leírtam és Churchill gondolatait is, hogy a legjobb érv a demokrácia ellen öt perc beszélgetés egy választópolgárral.
    Leírtam azt is, hogy egy amerikai mondás szerint a választási ígéretek MINIMUMA a választások UTÁN rögtön MAXIMUMMÁ lép elő, valamint egy szintén amerikai mondás szerint ha a kongresszus (máshol parlament, országgyűlés, szejm, rada, duma stb.) ülésezik, senkinek a vagyona, a szabadsága és az élete NINCS BIZTONSÁGBAN!!!
    Mert az USA ugyan relatíve fiatal ország, de az egyik legöregebb, ma is létező, "demokrácia".
    És ezek a bölcsességek egy ilyen vén demokáréban keletkeztek!!!
    Hamvas Bélát én is sokáig kedveltem, míg rá nem jöttem, hogy ő a mi "Coelho"-nk.
    Nem hülye ember, de a bölcsességeinek jó része általános és átlagos közhely.
    Persze nem árt néhe felidézni a közhelyeket - mert bizony az ember meg is feledkezhet róluk.
    Ide illik még Metternich kb. 1848-as mondása, hogy ahhoz, hogy semmi ne változzék mindennek meg kell változnia.
    Ez másképpen - a mondás forrására nem emlékszem - úgy hangzik, hogy forradalmak után a dolgok nem lesznek jobbak, csak minden másképpen lesz ugyanaz.
    Mondanám még Clemanceau - azt hiszem tőle van? - mondását, hogy a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a katonákra bízzuk, azaz: a politikai túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra bízzuk, és erre én le is írtam a P.I.K. mozgalom programpontjait, de senkit nem érdekelt, és nem érdekel most sem (titokban reménykedem, hogy ha patthelyzet lesz és hamarosan új választásokat kell kiírni, akkor elindulva esetleg rájön a Nép, hogy igen, ezt kell csinálni - de erre az esélyünk annyi, mint ugyanazokkal a számokkal egymás után ötször megnyerni az ötöslottót).
    Úgyhogy ennek a választásnak az az egyetlen tétje, hogy milyen börtönőrt választunk (ezt is leírtam már nálunk)? Azaz olyat, amelyik száraz kenyéren és vízen tart minket és minden reggel friss, vízben áztatott fűzfavesszővel elveri a pucér picsánkat mielőtt kizavar kubikolni, vagy olyat, aki reggel teát ad, meg egy kis vajas kenyeret rajta egy szelet parizerrel, megsimogatja a buksinkat, mond pár együttérző szót nekünk - de utána persze nála is mehetünk a sáncmunkára???
    Ha mindezeket a fejetekben tartva, minden és bármilyen illúziótól/reménytől/ábrándtól/ámíttatástól teljesen mentesen és szabadon, mégis elmentek szavazni, akkor nem fogtok csalódni.
    De egy dolog fontos: sohase veszítsük el a csüggedésünket, ha semmi okunk a reményre!!! :))))))))
    - 2026. 04. 02. 14:00
  • D
    Szerintem a fenntartható kapitalizmust úgy lehet elképzelni, hogy van egy csomó Ferrari, Lamborghini, Bentley, Rolls Royce, Ford Mustang stb. ami szabadon bérelhető és mondjuk évente két hétre olcsón bérelhető, ennél hosszabb időtartamra már drágábban.
    És akkor Lakatos Rikkárdó Borsodborzasztó-ról is élvezheti két hétig egy Ferrari kényelmét, meg én is Prol Angelesből, utána ülünk vissza a 20 éves verdába.
    Meg évente két hetet eltölthetünk szintén fillérekért egy luxusszállodában, aztán irány vissza a vályogkunyhó meg a panelproliság.
    De ez minden hozzánk hasonló nyomorultat egy évben ennyi időre megillessen!!
    Vót egy évben két jó hetünk.
    Többet a Nép 99%-a úgysem érdemel a jóból.
    Oszt' utána mehet mindenki a kussba.
    Nem lenne jobb ez?
    Mert most még EZ SINCS!!!!
    - 2026. 04. 02. 16:16
    • D
      Remélem lejött az irónia a hozzászólásomból????
      - 2026. 04. 02. 16:42
  • D
    Kézikönyvtár
    Verstár - ötven költő összes verse
    Csokonai Vitéz Mihály
    1794
    Az estve

    Csokonai Vitéz Mihály: Az estve

    Az estve

    A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,
    Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
    Haldokló súgári halavánnyá lésznek,
    Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.
    Az aranyos felhők tetején lefestve
    Mosolyog a híves szárnyon járó estve;
    Melynek új balzsammal bíztató harmatja
    Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.
    A madarkák meghűlt fészkeknek szélein
    Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.
    A kis filemile míg magát kisírta,
    Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.
    A vadak, farkasok űlnek szenderedve,
    Barlangjában belől bömböl a mord medve. -
    Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek,
    Jertek füleimbe, ti édes koncertek;
    Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;
    A ti nyájasságtok minden bút eltemet.
    Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek,
    Lankadt kebelembe életet öntsetek!
    Mit érzek? ...míg szólok, egy kis nyájas szellet
    Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
    Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
    Egy fűszerszámozott theátromot csinál,
    Melybe a gráciák örömmel repűlnek,
    A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek;
    Hol a csendes berek barna rajzolatja
    Magát a hold rezgő fényénél ingatja.
    Egyszóval, e vídám melancholiának
    Kies szállásai örömre nyílának.
    Késsél még, setét éj, komor óráiddal,
    Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:
    Úgyis e világba semmi részem nincsen,
    Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;
    Mikor a világnak lármáját sokallom,
    Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,
    Mikor az emberek körűltem zsibongnak,
    S kényektől részegen egymásra tolongnak.
    Bódult emberi nem, hát szabad létedre
    Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?
    Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,
    Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.
    Mért szabtál hát határt önfiaid között;
    Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.

    Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
    Miolta a miénk nevezet elűle.


    Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,
    Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,
    S többet: mert még akkor a had és veszettség
    Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
    Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek,
    Nem született senki gazdagnak, szegénynek.
    Az igazságtévő határkő és halom,
    A másét bántani nem hagyó tilalom
    Nem adott még okot annyi sok lármára,
    Mert az elégség volt mindennek határa.
    Nem állott volt még ki a kevély uraság,
    Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság;
    S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen,
    Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen.
    Nem bírt még a király húsz, harminc milliót,
    Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót,
    Melyből boldogokká tudja őket tenni,
    Azaz tonkin fészket legyen miből venni.
    Nem bújt el a fösvény több embertársától,
    Hogy ment legyen pénze a haramiától,
    Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,
    Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.
    Nem is csuda, mert már a rétek árkolva,
    És a mezők körűl vagynak barázdolva;
    Az erdők tilalmas korlát közt állanak,
    Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;
    A vizek a szegény emberekre nézve
    Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.

    Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág,
    Melyet árendába nem ád még a világ.
    Te vagy még, éltető levegő! amelyen
    Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen.
    Téged még, óh legszebb hangú szimfónia,
    Ingyen is hallgathat minden emberfia:
    S titeket, óh édes erdei hangzások,
    Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások:
    Mikor a mesterség gyáva hangjainál
    A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.
    Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
    Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
    Melynek én örökös főldesura lettem,
    Mihelyt teáltalad embernek születtem.

    ← Gróf Károlyi József úrnak
    - 2026. 04. 02. 16:26
    • D
      Ezt az oldalági ősöm írta több, mint 200 évvel ezelőtt!
      - 2026. 04. 02. 16:42
  • Belabacsi
    Vajh, ismerünk mi még ilyen embereket?
    - 2026. 04. 02. 21:17
  • A
    Barátilag írom - kedves Laci Bátyó ~, hogy jelenleg visszafelé olvasva, az igencsak velős kommentjeidet... Nagyon erősben érzem, hogy igencsak megtaláltad a Hangod ❣️A jelen pillanatig elérve (majd) ~MIndenesetre, - kíváncsian... meglesem a következőt.
    - 2026. 04. 06. 13:42

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Bejelentkezés vagy Regisztráció az értékeléshez.
Felülmúlhatatlan! (0)0 %
Nagyon jó (0)0 %
Jó (0)0 %
Átlagos (0)0 %
Gyenge (0)0 %
Bejelentkezés
Még nem regisztráltál?
Regisztráció
Új jelszó kérése