Láttátok? Látjátok?
ÚGY SZÁRNYAL EZ AZ OLDAL MINT EGY BÉNA KACSA.
Persze ez nem probléma én is csinálom a saját dolgaimat, mások meg tegyék azt amit jónak látnak. Pillanatnyilag egyetlen (önként vállalt) feladatom van: Várom vissza Imrét. Nyáron, amikor beszélgettünk, mondtam neki, hogy ne menjen már börtönbe, de azt válaszolta, hogy ’hívtak, megyek’. Majd jövök. A dátumot ugyan nem közölte velem, de miután szavahihető, így várom. Hogy Ti mit csináltok az meg nem az én dolgom. HÁP-HÁP!

A címről: Olyanokkal, akik az első csoportba tartoznak, ritkán találkozik az ember viszont annál többször belebotlik a második típusba.  

Tőlük viszont többnyire kiver a víz és általában menekülni szoktam a társaságuktól. Kímélem az idegeimet. Fiatalon nem értettem miért akarhatna bárki is elvonulni és egy erdő közepén álló öreg fa odvában (vagy – ha úgy tetszik - egy hordóban) magányosan élni, hiszen a világ olyan szép és tele van csodákkal. Ma már sejtem... de még visszafogom magam... Félek a természettől, hátha kidob magából és akkor ott állok a semmi közepén. Nem lenne baj, ha tudnám mi az a „semmi” ami átölelne és olyan okos se vagyok, hogy megérthessem. A legrosszabb az, hogy senki nem tudja elmondani az elmondhatatlant. Persze sok olyan személlyel találkoztam, akik el akarták mondani, mi az amit nem értek ebből a világból, de szinte azonnal észrevettem egy dolgot, és már ki is hátráltam a közelükből. Mi volt az a dolog? Elárulom: Szinte mindegyik örülten komolyan vette magát, meg amit állított és úgy vélte, állította, hogy az amit õ elmondott (kinyilatkoztatott!) az maga az "Isteni igazság" Ekkor jutott mindig az eszembe, hogy én "Nem olyan vagyok." Én amolyan hülyéskedő alak vagyok, aki - lehet, hogy nem túl okos, de legalább - néha vigyorogva - el tudja viselni önmagát a tükör előtt. Ugyanakkor érdekel minden ami - számomra - megmagyarázhatatlan, de megengedi a döntésem jogát: Amit látok  vagy hallok az meggyőzött-e vagy sem. Csak így tudom elképzelni önmagam: és elfogadni azt az egyetlen választ ami néha ugyan kellemetlen érzéseket okoz, de mégis megnyugtat: Talán néhány "kérdésemre" soha nem kapok elfogadható választ. A válaszom ilyenkor csak annyi: "Nem tudom mi az amire nincs magyarázat az én szintemen." - Háp-háp.

Most ez került elém, gondoltam nektek is szerzek néhány kellemetlen érzést amikor rájöttök, hogy a válasz nincs még meg. Aki nem így gondolja attól csak azt kérem, hogy tartson tőlem néhány lépés távolságot... én szeretek magányosan hülye lenni, illetve elhülyéskedni dolgokon. Az alábbi írás - bár tetszik, de nem magyaráz meg semmit, csak "eljátszik" a gondolattal... ezt viszont elviselem! 

Miért gondolja Elon Musk is, hogy egy szimulációban élünk?


A szimulációs elmélet Nick Bostrom filozófusnak köszönhetően vált népszerűvé, aki 2003-ban publikált egy cikket, amelyben az emberiség jövőjének három lehetséges forgatókönyvét vázolta fel.

Véleménye szerint vagy soha nem éri el a civilizáció azt a technológiai szintet, amely lehetővé teszi az őseink valósághű szimulációinak létrehozását, vagy miután elérte ezt a szintet, már nem lesz érdekelt az ilyen jellegű kísérletekben, vagy pedig nagy valószínűséggel már most is egy ilyen szimulációban élünk.
A szimulációs elmélet Nick Bostrom filozófusnak köszönhetően vált népszerűvé, aki 2003-ban publikált egy cikket, amelyben az emberiség jövőjének három lehetséges forgatókönyvét vázolta fel.

Véleménye szerint vagy soha nem éri el a civilizáció azt a technológiai szintet, amely lehetővé teszi az őseink valósághű szimulációinak létrehozását, vagy miután elérte ezt a szintet, már nem lesz érdekelt az ilyen jellegű kísérletekben, vagy pedig nagy valószínűséggel már most is egy ilyen szimulációban élünk.


A szimulációs elmélet lényegében azt mondja ki, hogy ha egy technológiailag fejlett civilizáció képes virtuális világokat teremteni, és ezt tömegesen meg is teszi, akkor rendkívül csekély annak a valószínűsége, hogy mi magunk az eredeti valóságban létezünk.

Az elmélet azért érdekes, mert számos fizikai paradoxont felold, és a rendszerek legkülönösebb viselkedésére is magyarázatot ad. A kísérteties távolhatás leírása vagy a kvantumos alagúthatás sem okoz gondot, ha az ilyen jelenségeket egyszerűen programozni lehet. A videojátékok kedvelői és a számítógépes kódok ismerői alighanem jól értik, mire gondolok.

A szimuláció gondolata inkább az interdiszciplináris elképzelések közé tartozik, mintsem szigorúan a fizika területéhez. A valósághoz fűződő sajátos viszonya ellenére időnként kifejezetten okos és művelt emberek támogatását is elnyeri.

Ugye, ismered Elon Muskot? Nem klasszikus értelemben vett tudós, hanem gyakorló mérnök, rendszerszintű gondolkodó és ideológus, aki a tudományért biztosan nem tett kevesebbet egy hagyományos kutatónál – sőt, talán még többet is. Elemzőkészsége is figyelemre méltó.

Musk többször is hangot adott annak a véleményének, hogy rendkívül kicsi az esélye annak, hogy valódi univerzumban élünk, nem pedig egy szimulációban. Érvelése a technológiai fejlődésen alapul.

Ha a számítástechnika fejlődése folytatódik, az emberiség a jövőben képes lesz a valóságtól megkülönböztethetetlen virtuális világokat alkotni. Ha pedig lehetségesek az ilyen szimulációk, logikus feltételezni, hogy rengeteg lesz belőlük, és a tudatos lények többsége éppen a szimulációkon belül létezik majd, nem pedig az elsődleges valóságban.

Musk ezt egyszerűen fogalmazza meg:

"Ha a technológia tovább fejlődik, a jövőben hatalmas mennyiségű szimuláció jön létre. Következésképpen nagy valószínűséggel most is ezek egyikében vagyunk."

Ez az érvelés egyszerre filozófiai és technológiai jellegű. Egyesíti a számítógépes fejlődés jövőjének megértését a valószínűségszámítás logikájával.

A Code Conference 2016 rendezvényen Musk szó szerint ezt mondta:

Egymilliárd az egyhez az esélye annak, hogy az alapvalóságban, vagyis nem szimulációban élünk.

Musk mérnök és vállalkozó, aki rakétákat épít és mesterséges intelligenciát fejleszt. A szimulációs hipotézis melletti kiállása hangsúlyozza a csúcstechnológiás szimulációk és az MI fejlesztésének értékét. Ezek olyan lépések, amelyek közelebb visznek minket az univerzumunk természetének megértéséhez.
Nemegyszer kijelentette már, hogy a fizikánk csupán a szimulációba épített játékszabályok összessége lehet.

Musk az alapvető állandókat, a természeti törvényeket és a kvantumhatásokat a számítási környezet paramétereihez hasonlítja.

Lehet, hogy egy olyan szimuláció részei vagyunk, amelyet valaki szórakozásból vagy a civilizációk fejlődésének tanulmányozására hozott létre.

Ennek ellenére a szimulációs elmélet továbbra is csak hipotézis, nem bizonyított tény.

Fizikusok és filozófusok vitatkoznak azon, felfedezhetők-e a szimuláció nyomai, például a számítási pontosság korlátai vagy a kozmikus állandók különös tulajdonságai. Egyes kísérletek – például a kvantumhatások megfigyelésére épülők – megpróbálják behatárolni ezt az elképzelést, ám egyelőre nincs egyértelmű megerősítés.  

(gerry)

"hiszi  a piszi meg aki elhiszi"