2021, december 3.-i levél
Kedves Csoport!
Peregnek a napok, újabb hét telt el számunkra eseménytelenül. A levelezésünk időnként lassan bukdácsolva halad oda-vissza, ezért most 2 írást adok közre 2021.11.23- és 2021.11.29-i dátummal, mert három nap különbséggel érkeztek egymást utolérve.
Megosztom Veletek egy múlt heti álmomat is:
Valami zárt helyen (talán börtön, vagy valami hasonló) helységről helységre haladva keresem a férjem. Minden "szoba" tömve ágyakkal és emberekkel, nők, férfiak vegyesen, nehezen haladok. Kérdezősködök, hogy látták-e Imrét, tudnak-e róla valamit,de nincs válasz, csak néma, zárkózott hallgatás. Végül egy széles folyosóra érve látom, hogy két egyenruhás hozza, vonszolja Imrét, aki láthatóan nincs öntudatánál, olyan mint egy rongybaba, nem képes a saját lábán megtartani magát, csuklik mindenfele a feje, azt sem tudja megtartani és látszik, hogy minden erejével próbál ébren/tudatánál maradni, de nem megy neki. Mindenki hallgat. Az első gondolatom, hogy begyógyszerezték, a második, hogy remélem hivatalos gyógyszerként is használatos szerrel kábították el. Lefektetik a folyosó padlójára, odalépek hozzá, mellé térdelek és a kezeim közé veszem az arcát, hogy érezze a jelenlétem, lásson amikor épp nyitva a szeme. Valamiért nem aggódom, csak rémült és szomorú vagyok.
És... ezekre az érzésekre ébredtem fel...
Életem!
Ideért a csomagod és Máté küldeménye is. Most itt vagytok előttem, ugyan fényképen, de mégis valóságosan. Tetszenek a „W” bötűs pólók. Értem. Köszönöm, hogy gondoskodtok rólam, bár nem is ez a pontos kifejezés, hisz úgy tűnik, mindnyájan gondnokság alá kerültünk.
Most villant be, hogy a kovid-macera elején a PVR-tesztelésre kiválasztott „véletlen” nyolcezer főből egy Mátéra esett választás és Emőre akasztott szignál mostanra nyert értelmet, mert ilyenek a véletlenek és ilyen a genetika. Azóta az én rabosított mintáim is befutották a Tel-avivi titkos laborokat és kiderülhetett, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában. Illetve most lehet éppen, csak előtte még pár tesztet el kell végezni.
Jól vagyok, ha a „jól” értelmezhető a körülményektől függetlenül. Nem vagyok bántva és emberségesen viseltetnek a közvetlen környezetemben irányomban. Ma volt poloskairtás is megint. Már ismernek annyira, hogy tudják, kicsit más vagyok, mint az „átlag”. Nem hagyom el magam, mozgok, ha csak lehet futkározok az udvaron. Gondolataim szerteágazóak és nehéz itt megőrizni a „nyugalmam”, de hát azt otthon sem volt könnyű. A magánzárkának vannak előnyei és egyelőre úgy tűnik, nem kockáztathatják, hogy csoportosan térítsem át buddhista-keresztyén-szittya hitre a „tévelygőket”. Egyelőre nem ölt meg a magány, bár fura gondolataim vannak az élet értelmetlenségével kapcsolatosan, de ezek nem is annyira kérdések, mint megélt jelen és jövő vízió. Semmi extra. Pont annyira nem akarok élni, mint ahogyan Te sem, egymás nélkül.
A homlokomon megjelent körkereszt miatt beszéltem az itteni lelkésszel. Úgy tűnik lesokkoltam. Idő kell, hogy földolgozza, amit kapott. Lehet, még megtérít és benevezek a Biblia-ismeret versenyre, bár jeleztem, hogy az „Ó” része nekem annyira nem jön be. A Pilátusos rész, Júdással, Passióval már sokkal személyközelibb. Ezt éljük most páran.
A pszichológusokat sem kerülöm el. A héten talán lesz egy szeánszunk, vagy nem. Ki tudja? Nekem annyira nem fontos. Én is tesztelek, engem is tesztelnek. Ez egy ilyen helyzet. Éjjelente 2 órás meditációk és a „sport” egyben tartanak, de olvasok is sokat, meg jól haladok az angol fordítással. Blankának köszönöm a német anyagot is. Az ilyesmit csomagba kell tenni, mert úgy látom, szigorúság lesz. Nem lehet ám csak úgy akármit küldeni a levelekben. Nehéz így értekezni, no meg védekezni.
Ma beszéltem az ügyvéddel. … Kell-e ügyvéd (persze kell, hivatalból, de hát eddig is csak alibi volt, ahogy azt korábban is írtam) ez a kérdés most is felmerült. … Mindegy a Moszaddal egyeztetek, hogy a homlokomon a keresztet pókuszolják át valami csillaggá, esetleg egy bemeneti nyílássá és mindenki lenyugodhat. Az ügyvéd, ha legalább részben érti, kik vagyunk, mit akarunk és mi a helyzet, nem a bíró ítéletébe fog kapaszkodni, amit úgy is „magasabb szintről” tesznek elébe, hanem olyasmibe kell belevágjon, ami sokkal inkább egy misszió, mint jogi csűrés-csavarás. Nyilván mind az alkotmányossági kérdésekben, mind pedig az egész MFNK, Pí-kör kérdéskörben mindenkinek józan belátóképességére van bízva, hogy a „hatóságokkal” kapcsolatosan mit tart elfogadható kommunikációnak.
A helyzet fokozódik Virág elvtárs, de Bástya elvtárs szellemvasutazik a Belgrád-Budapest vonalon. Látom a Türk Tanács is ide helyezte a szellemi központját és csak idő kérdése, hogy a HUN Birodalom genetikailag is összeálljon.
Közben nézem a fényképeteket és annyira büszke vagyok Rátok, de szégyellem is magam, hogy nem lehetek köztetek. Talán oka van és ez ki kell derüljön, mert eddig mindig megvoltak az okok mindenben, amit okozatnak éltünk meg. Szeretlek! Eddig egyszer engedtem meg magamnak, hogy rám törjön a mélyről jövő szaggató zokogás, akkor, mikor nem számítottam rá és nem készültem föl. Sebestyén Márta egyik nótája hangzott föl a TV-ből, s ezt a számot a kocsiban is oly szívvel éltem át. „Az ember agyagból gyúrjon magának istent…” Kemény lelki-szellemi munka ez itt a Karmelita kolostor árnyékában, az ablakból rálátással a Parlamentre, két szimbolikus oszloppal az előtérben, amik régi tégla gyárkéménynek vannak álcázva. Minden szimbólum. A zárka száma passzol a születési évszámommal és sorolhatnám mi minden nem kerüli el a figyelmemet. Számítottam rá, esetleg a szolgálatok is indirektebben megkeresnek, bár ennek semmi értelme nem lenne. Azt, hogy Pintér Sándort megölték és „kicserélték” fölösleges magyarázni. De akkor ki felügyeli az AVH-t, a belügyet, az ügyészséget, a bíróságot és kik a bűntársak, akik azt a látszatot keltik, hogy Magyarországon van egyáltalán belügy, ha már a belügyminiszter is egy „szellem”. Csak mosolygok már ezen is. 2010-ben a TMRSZ budapesti közgyűlésén - ahol volt vagy 300 rendőr (megbízott) és a belügyből is megfigyelő, meghívott vendég -, mikor meghívott előadóként megemlítettem, hogy ez a Pintér nem az a Pintér, a rendőrök fele felállva tapsolt. Ma meg már mi van? Se rendőr, se Pintér és úgy látom, szépen alakul a hibrid háború. Megígértem? Meg!
Ezek akarnak „fölöttünk” ítélkezni? Nem is tudom, mennyire kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy ezt bárkinek bevegye a bögye, bár látszik, megdolgozzák azokat a bögyölőket, az igazság és a közhelyek meg odaát vannak. Akkor nekünk is odaát van a helyünk. Úgy vélem ezen a létsíkon elmentünk a falig, talán téglák is zuhognak már kifelé, persze ezt nem verik nagy dobra, sőt kicsire sem.
Életem! Azt a TEK-nek szóló levelet szánom-bánom. Tudom, hogy igazad van és lapítanom kellene, meghúzni magam és könyörögnöm illene. Akkor értenének? Ezek? Mi van, ha csak kicsit idegesebbek és lelőnek? Mondjuk nem bántam volna, de ez így anakronisztikus feltételezés. Nem haragszom rájuk. Megtettek, amit tudtak, ahogy mindenki azt teszi, vagy annyit sem. Talán megfogadják a javaslataimat és még szakértő is lehetek egy-két pszichológiai hadviselős kérdésben is. Értem a rossz érzésedet és igazad van. Nem így kellen. De hogy? Miből értenek? Eddig nem igen jutott a tudatkig el semmiféle üzenet. Talán most, vagy soha. Ha nem törik össze a kocsi szélvédőjét, nem is foglalkoznék velük, annyit sem érnek, bár jól tudom azért ott is sokan „titokban” nekünk szurkolnak. Ez viszont nem hat meg. Igazából ez már háború, kár udvariaskodni, s ha már így beplántáltak a „médiába” és saját rendszerükbe, rámeditálok, hogy lehetne hatékonyan és a lehető legtöbbek tudatához eljuttatni isten igéjét, ha már én lettem a Posta. Példamutatással? Keresem a megfelelő szót rá, de az üzenetnek célba kell érni a megfelelő módon, helyen és időben. A titkosszolgálatok meg had’ „dolgozzanak”. Van eltakarítani való „örökség” éppen elég. A Pintér ügyet sem lehet csak úgy kiteríteni és az csak egy a „számoszados” közül.
Jelen állás szerint „nekem” az lenne a „legjobb”, ha itt érne a végzetem. Tudom, abba belehalnánk mindketten és nem is programozom ezt, de Te értheted, miért írok ilyesmit. Nézem a képeteket és nyugodt vagyok. Minden rendben lesz. Ne féljetek!
Hallom, rekord mélységben a forint, az infláció rekord magas, de oltanak minden élőt és holtat és minél jobban oltanak, annál jobban terjed a „fertőzés”, mert a tünetmentesek a veszélyesek. Akit nem oltanak, az meghal, mondja az osztrák, a holland meg leidiótázza a tüntetőket. Európának kampec, elsült a gázfegyver és a kovid-operáció. Itt mindenki koronás király és épül a Selyemút. Nem nyitok vitát, a nyugati liberális gender-fanatizmus ide jöhet példát tanulni. Jönnek és nem mennek el, nekik épül az „ország”, vagy nem.
Most mondják, hogy Kásler és Müller is személyi védelmet kap. Ugyan mi lehet a baj? Média-kampány? Aládurrantanak pár brikettel a kotlinak. Pegazus ügyet is pörgetik tovább, hátha kiderül a legnagyobb nemzetbiztonsági kérdés maga a „nemzetbiztonság”. Izrael szerepét nem is kell említeni.
Kedvesem, tartós élelmiszer legyen otthon elég, hátha még olcsóbb lesz és a „választásokra” itt maga a kánaán alakul. Lukasenko azt mondja, ha túl messzire mennek, ebből háború lesz! Dehogy is, itt minden a legnagyobb rendben van már most is. Legyen terv kijárási tilalom esetére is! Társasjáték otthon gyertyafénynél és persze a szomszédokkal egyeztetni kell, kinek a disznója lesz előbb böllér kézre adva, de ezt még Paks 2 megépítése előtt, mert úgy tűnik, hogy komoly változások állnak be. Győzelem vagy győzelem. Soros György és csapata egyértelműen elveszítette ezt a mérkőzést és a saját embereivel megdönti saját embereit. Vagy nem?
Blankának üzenem, hogy a Der Spiegel és a The Economist is inkább liberális, mint jobbikos aspektusát tükrözi a kommunikációs háborúnak.
Lehet itt még amnesztia is, mert amnézia az van már jó ideje. Az ügyvéd szerint 4-en vagyunk érintve ebben a „súlyos” ügyben… Jó lenne – ha már így alakult – egy nagy „médiavisszhangosítást” biztosító nyilvános tárgyalási sorozattal kiteregetni a szennyest. Ugyan nincs jelentősége, mert az emberek menthetetlenek. Primitívségük minden álca, smink, maszk ellenére is már szinte taglalhatatlanul tagadhatatlan.
A lapok le vannak osztva és a föltámadás elkerülhetetlen, már ha kitart a becsület és a józan ész. A bolygó egészét most újraindítják és lesznek itt csodák, de számonkérést ne várjon senki. Itt a törvényt már rég nem isten diktálja. Talán most hegyezik a pennáját vagy tanítják rovásra a székelyek, de előbb a kínai-orosz dialektust kell elsajátítsa.
Marci kezdd el az angol-német mellett az oroszt nézegetni. A kínain én is gondolkodom, mert a nemzetközi hírolvasásból már csak azt nem értem. Sajnos itt nincs nyelvtanfolyam, sőt jelenleg – ahogy látom – szakmai képzés sincs, pedig jogi pályára készülök. Vagy nem?
M5-ön Hóman Bálintról beszélnek, milyen ellentmondásos a személyének megítélése. Tán még antiszemita is volt, mégis szobrot kapott. Én nem kérek emlékművet, ha úgy hozza a sors (Soros), szórjatok a szélbe, úgy is levegőbe beszéltem eddig is. Könyveim, írásaim (digitális hagyatékom) kezelését, gondozását vagy törlését Blankára hagyom, ha már könyvtárosként akar kultúrát menteni. Szerintem a többit meg már megbeszéltük.
Végtelen szeretettel gondolok rátok. Nem is én hozok áldozatot Áronnal, hogy itt vagyunk, hanem ti, akikre mindennapos döntések terhe hárul. „A világ bolondjait választom magamnak, hogy megszégyenítsem a bölcseket!”
2021.11.23.
Szeretlek!
Imre
"Életem,
Mivel előző levelem se ért hozzátok oda elsőbbségivel, pedig nem is az ügyészeknek és a titkosított szolgálatoknak írtam, így ezt a levelet is valószínűleg jól átnyálazva kapjátok meg.
Esik az eső és most megy a „Lopott idő” a Telaviv2-őn. Ezek is lopják, mindenért megfizetve a másik idejével. Most reklámozták Ambrus Attilát is, hogy a börtönből milyen karriert csinált és ugyanabban a riportban tiszakécskei nő is szerepeltetve lesz.
Most vagyok benn 2 hónapja. Hogy telik az idő. Mellettem a magánzárkát nem bírta egy nő, most máshol arénázhat. Egyébként nyugalom van. Olyan elektromos vihar előtti csend. Sok villanyszerelő fog kelleni, ha kitör, no meg gömbvillám- vadászok is készen kell álljanak a feszültségre.
Itt le lett permetezve megint a poloskatermés, pedig már nem is volt csak elvétve egy-egy poloska és pincebogár. Ma néztem az ügyvédi regisztrációt és E. is be van már vésve a rendszerbe. Remélem megoldja a felmerült kérdéseket a két ügyvéd egymás közt, hisz ez volt az eredeti megállapodásom. Az, hogy az ügyész-kém belebrekegett, arra lehetett „jó”, hogy esetleg volt már egy külön „megállapodásuk” és a másik ügyvéd megjelenése most zavart okozhat a jól működő sumák titkosszolgálati praktikáikban. Az, hogy itt a börtönben letagadták az ittlétemet, majd a telefonod után mégis föleresztették hozzám, a teóriát igazolja. Lesznek még itt „meglepetések”?
Beszéltem a házi „pszichologosszal”. Ő kérte. Leültem, mondja 45 perc. Annyira belekezdeni sem érdemes, de kéri meséljek. Ki vagyok én, Benedek Elek, La Fontaine, Grimm? Na végül abban maradtunk, nem kell ezt erőltetni, majd utána néz, ha akar a neten annak, amit nem ért, de valódi kíváncsiságot nem láttam a tekintetében, pedig én szeretek „mesélni”, bár mostanában magammal nem szívesen állok szóba, vagy tettbe.
Nagy erőlködés van, a hegyek megint egeret ellenek. Az RTL Házon (hazán) kívül műsorra tűzte az Orbán-Gyurcsány magyaros rejtélyt, hogy a fészkes fenében lehet az, hogy 30 éve ez a két „retek” tematizálja a „politikát” és egymásra mutogatva qurnak át mindenkit. Még Orbán fiatal videóját is betették akkoriból, mikor még cigány volt és Soros Gyuri purgyéját gyarapította. Ettől is meglepőbb, hogy a „gyűlöletkampányának” vezetőjét, az amerikai zsidó Finkelstein-t is odacitálták, de még Dávid Ibolya egy 2006-os felszólamlása is eldördült, amikor milliós kosztümkéjében felszólította mindkettőt, hogy tűnjenek el a közéletbűl. Bül-bül madár dalol, pedig csak most lesz „választás”. No nem ragozom, nem is számít.
Ha úgy sikerül, hogy túléljük ezt is, ahogy már azt már tavasszal terveztük, veszünk egy tanyát, ahol még net se lesz, nem csak kovid és mindenki szarja össze magát úgy, ahogy tudja. Vagy nem? Ezekbe kár még a szusz is, nem csak a szó. Vagy nem?
Látom támad szupervírus is rendületlenül. Izrael már bezárt elsőnek. A palesztin elnök a pápánál kilincsel. Egyiptom és fél Afrika kínai és orosz kézben, de a stróman Magyarország, amit toszogatnak ide-oda diplomáciai ügyintézéseket Orbánra és Szíjjártóra (no meg a beavatottakra) bízva. Cserében van gáz és lesz Paks2? Egyre inkább körvonalazódik a 3. világháború, melyet a kovid neve alatt vívnak meg hibrid módon. Az elemek teljesen megegyeznek a háborús gazdaság és hadiállapot tematikával. Lezárások, kerítés, karantén, kényszerintézkedések, energia-pánik, migráns áradat, humanitárius katasztrófa. Most olvasom a Blanka által küldött angol szövegben, hogy Afganisztánból is az éhség és a tálibok több millió migránst terelhetnek meg „Sorosozva” Európa felé, de ez sem biztos. A lényeg, hogy minden a tervek szerint halad és nincs benne hiba. Olvastam egy kapott könyvet, Tímár Máté: Nagy vizeknek sodra címet viseli. Most van a gulágra elhurcoltak évfordulója is. Jó kis történeteket írt meg ízes magyarsággal azokról, akik ott is jártak és gondolok rájuk, mennyivel kínzóbb sors volt azoknak, akiket a kommunista és/vagy akármelyik igen szimpatikus és örök élettel kecsegtető rezsim vágott sittre, de az is igaz, azok sem örülhettek, akik túlélték. Erre a Tímár Mátéra rákereshetnél, nem könnyű a nyelvezete, de lehet tetszene Neked is. Szomorú, megtört magyar. Sok vonatkozásban magunkra ismertem, pedig ő se mai gyerek már, s valószínű rég halott. A héten, ha sikerül a könyvtárba is lejuthatok, de nyugtával se dicsérem már a napot.
Meghagyom a szakállam, ha már Máté javasolta a bajusz mellé. Nem fog tetszeni, de itt olyan mindegy hogy nézek ki, vagy be.
Örülök, hogy Blankának ilyen sikerei vannak a „dolgozóban”, mégiscsak örökölt és tanult tőlünk valami jót is, bár igen komoly kérdéssé vált, mi is a jó!
Belém villantott egy gondolat, mikor a bíróságról elvittek a Markóba Áronnal, de egymáshoz nem szólhattunk, de még csak nem is nézhettünk a másikra. Na ott várunk már lent az eü. előtt, mikor a csíkos (kockás) rabruhások jönnek be és Áron rákiált az egyikre a nevén szólítva. Nem rég az Áron is a böriben szerelt külsősként áramot. Most már belsős és talán szerelhet most is, bár ezt inkább nem hiszem.
Egyelőre bírom a „magányt”, de mi lenne, ha nem bírnám elviselni a saját lábszagomat? Kivel raknának össze? Pedig erre is biztosan van már elképzelése a szolgáltató szolgálatoknak. Nekem is van. Az ökleimet föledzettem, de csak a régi szép emlékek örömére. A térdem kicsit vacakol a futástól, de csak a bal, így óvatosabban lépkedek vele, hátha nem dobja be a törölközőt még egy darabig, legalább is leg a láb.
…
Várom a leveled és nővérem jelentkezését is, bár az ő papírját is Neked kell beküldened ide.
Annyira hiányoztok, hogy nem is merem átadni magam az érzésnek. Most, hogy itt a falról néztek le rám, mindig szembesülök az áldozattal, amit valamiért meg kell hozni, s hogy értelmetlenül, annál nyomasztóbb, de lehet mégsem az, de ez sem biztos. Sajnálom, hogy így alakult, még akkor is, ha így kellett forduljon a kerék.
Tormaföldén mi újság? Remélem nincs rossz hír. Elég vízválasztónak tűnik ez az időszak, bár, ha jobban belegondolok, nálunk minden időszak valamiért hasonlóan kemény volt. Nem unatkozhattunk eddig sem, most meg a helyzet „globálisan” lóbázza ide-oda a népeket s ebből kimaradni amúgy sem lehet.
Az biztos, hogy mindenki pisloghat, aki biztosra vett itt bármit is. Most mondják, hogy az omikron enyhébb tüneteket okoz, mit a delta, de rettegni kell. Szavam sincs már.
A szemüveg jó szolgálatot tesz, nem fáj azóta a szemem a fáradtságtól. Most is abban írok, bár ez a folyamatos neon világítás nem túl egészséges a fejem fölött, de a kis lokális világítás nem akar megjavulni magától mögöttem a mosdó fölött, pedig sokkal praktikusabb lehetne, ám úgy tűnik, nem fontos. Az eredetileg a zárkában lévő wc-bűzt sikerült likvidálni. Ennyi idő kellett hozzá meg egy vödörnyi fertőtlenítőszer és szagosított kézmosó gél. Már csak én vagyok büdös, ha hagymát eszek és azt azért majdnem minden nap elrágcsálok egy fél fejet, pár gerezd kis gyömbérrel.
A jövő héten talán megint lejutok a boltba telefont tölteni, meg pár gyümölcsöt és tábla csokit venni. Mondjuk a csokit nem érdemlem meg, igazából nem is kellene, ahogy kávézni sem kávéztam azóta, mióta… és megvagyok nélküle. Az embernek a túléléshez igazán kevés dologra van szüksége s azok közül egyetlen a legfontosabb, mégpedig, hogy túl akarja élni. Megdöbbentő, de akár hanyadjára is gondolok erre a „témára”, mindig az merül föl bennem, hogy nem akarok „minden áron” túlélni, pont mint a Wall-e-ban a zűrhajó dagadt kapitánya. Ha nem lehet élni, minek a túlélés? Majd az istenkék homókáznak nélkülem. Egyedül Te vagy az a kötés, amely ezt a „képletet” borítja és ez nem változik napról napra. Elnézem Mátét, Blankát, Mártont, mintha tükörbe tekintenék. Ott látlak bennük Téged és magamat is. Nem izgulok értük, miattuk. Meg fogják oldani az életüket, ahogy mi is a sajátunkat, csak jobban. Bár a fiúk kicsit mamlaszok, bízom, hogy Máté „ösztönősen” rátalál a párjára, ha már nem próbálkozik (vagy csak nem mondja), legalább biztosra megy.
Bármilyen mocskos, buzi, nyomorult, hazug, képmutató és léleknyomorító vetített is ez a világ, a rá rótt feladatát mindenkinek valahogyan el kell végezni. Marcinak jót tenne a kétkezi munka, had’ ügyesedjen, attól nem lesz butább, csak a túlzott önbizalma kerülhet a helyére, de tudja ő ezt is, sőt mindent is! Büszke vagyok rájuk, de ez se fejezi ki az érzéseimet, nem is tudom, miért írom ezt, hacsak nem a szolgálatok „elemzőit” összezavarni.
Tudtad, hogy a „legnagyobb magyar” gróf Széchenyi István feleségét Seilern Crescentia-nak hívták? A múltkor Téged is az „élettársamnak” tituláltak, de pontosítottam az állapot-képet, s bár a „legkisebb magyar” se akarok lenni, a Te neved sokkal szívhez szólóbb.
Ma van advent, de nincs hangulatom olyan. Valahogy nem érdelek a rongyrázás. Talán majd következő életemben, ami meg remélem nem lesz már. Azon vagyok, hogy megfejtsem, honnan ez a „fixa idea” és mit lehet ezzel itt kezdeni, ha már nem egy múló szeszély és lassan úgy mozgok itt is, mint egy teljesen kívülálló. Na nem untatlak, Te kívülről fújod ezt a „mesét”. Sajnálom azt a megmaradt pár embert, aki itt ragadt.
Most reklámozza az RTL a Házon kívülben azokat, aki szembe mertek szállni a főnökükkel (rendőr, katona…) és olyanokat mondanak, hogy lesül a képem. Mi van itt? Ezeket ráállították a „programomra”? Még nem tanultam meg kínaiul... sem 😊) Titkosszolgálat ez nem kicsit, de nagyon. Fölültek a ringlispilre. Most már csak le ne potyogjanak. Vagyis, ki az aki bánja? Na jó, csak viccelek. Ez olyan korai demencia és szenzitív paranoid késztetések intuitív elegye most és mindörökké! Tudod Te azt:”Ha betartod a szabályokat, veszítesz!” Most olvastam.
2021.11.29.
Szeretlek:
Imre
2021, november 25.-i levél
Kedves olvasók!
Eltelt egy újabb hét. A nyomozás gőzerővel folyik, az idő telik. Imre az utóbbi napokban eléggé frusztrált és türelmetlen volt, de úgy gondolom ez teljesen érthető jelen helyzetben. Szerdán skype-on beszéltünk, üdvözöl mindenkit és köszöni, hogy gondoltatok rá a nem túl rendhagyó születésnapján! Telefonálni is tudtunk 2X, és itt a legutóbbi levele:
"Életem!
Most csütörtökön (21.11.11.) ért ide -míg lent voltam az ügyvéddel találkozón – a leveled, mind a három. Remélem az enyém is odaér még ebben az évezredben. Nem kell paranoiásnak lennem, de gyanítom, itt tüzetesen szemlézik a dolgokat (vagy ott), de hát ettől még lehet én is postára teszem magam. Beszélik, tesztelnek, nem tudnak egyelőre mit kezdeni velem, de nem is értem mi a kérdés. Dehogynem, csak annyira nem „evilági”, hogy ebben a rendszerben az nem értelmezhető. Na ezért kaptam „pártfogót” is. Ne félj, már nincs a rendszerben sem, pedig kerestem 2 hete, hogy beszélnék vele! Erre eltüntették a gépből még az opciót is.
A héten beszéltem a pszichológussal is. Miket beszélhetnek itt „rólam”? Mindegy. Kiöntöttem a szívem-lelkem, hisz ismersz. Lehet úgy vélik, én vagyok Stirlicz, vagy legalábbis Napóleon a Bonapartin. Nem érdekes. …
Lementem ma futni is. Rendesek velem, legalábbis az érzékenyebb tudatosabb szekció. Sajnálom őket. Aki tud, lelép innen. Én még nem tudok. …
Érdekes kérdés ez az önfeláldozás és mások feláldozása. Pszichodráma nagyban. Hogy látom, hogy teszem magamban helyre? Igazából a helyén van ez, nem rakosgattam. …
Életem, érzelmileg ez jelen állapotban megmagyarázhatatlan, talán soha kis se derül, hogy mi volt ennek a magasabb rendeltetésű célja, de nem kételkedek benne, hogy van és az nemes, bár ettől a kérdésre a válasz: nem, nem éri meg. Hogy később esetleg lesz újabb válasz-lehetőség az más kérdés. A karma igazi rejtély, megítélésem jelen állapota szerint egyetlen végzetes „bűn” se lett általunk elkövetve. Nem öltünk, nem hazudtunk, -loptunk, -csaltunk, nem volt tisztátalan az életünk és nem alkoholizáltunk. Tudod, hogy úgysem hagytak volna nekünk békét. Ha ez lerendeződik, ahogy köll és túléljük, lehet esélyünk kiszállni és mindenki megértheti, hogy miért, de még indokolni sem kell. Persze, ha hagyják és nem azt akarják, hogy maradjunk a „középpontban”. Mivel minden éppen most átrendezés alatt áll, így akár még bármi is lehet. Szeretlek és ez az egyetlen stabil pont. A többi igazából nem érdekel, max. rutin és időtöltés, mint az angol vagy az olvasás. Semmi értelme nincs, vagy most nem látszik, de ennyi erővel el is csinálhatom magam, az se érdekel különösképpen. Szinte kihívás, hogy megtudjam, mekkora életösztön szunnyad még bennem. Bekapcsolna-e az utolsó pillanatban és meg tudna-e akadályozni még? Eddigi tapasztalatom szerint esélytelen lenne, ha már eldöntöttem, de egyelőre még nem ez itt a vég. Ne félj, nem szeretnélek teljesen magadra hagyni. Nem így terveztük. Ettől még szar. …
Ami a többiek érzéseit, gondolatait illeti, nem baj, ha meg van mozgatva és átérzik a vállalást egyenként is és ebben a Te szereped súlyát.
Ugye van tv-m és a Dunán, a TV5-ön sok beszélgetős műsor megy, no meg hozzák fel a pikáns témákat. Vértanúkat, dokumentumfilmeket. Néha kezdem magam úgy érezni, mint azok érezhették, mikor változtatni akartak és börtön lett a vége, vagy kivégzés. Mára mindenki hős. Még a 2006-osok is, és ez komoly. Félelmetes analógiák ezek és nem látok beléjük olyat, ami nincs bennük. Itt is veszem a jelzéseket, szimpátiát. Ilyenkor úgy érzem van értelme, de aztán ennek sincs jelentősége. Majd kiderül. Nem várok el senkitől semmit és még azt is alig. Attól remegek meg gyöngébb pillanataimban, hogy Te kibírd és erősödj meg, de legalább ne gyöngülj el. Ez egy szar világ, hitvány, csúszómászó férgekkel, embertestbe gyömöszölve. Nem sokat latolgatok, egyszerűen érzem, túl kell esni ezen a tűzkeresztségen is. Miért, mi célból, nem is érdekel. Lehet azért, hogy ki tudjak szállni, és ha most „tisztázódnak” a dolgok, akkor letudhatom az elmúlt 15 év sarát, mocskát, vagy egészen más miatt ez nem fontos. Ha nem ment meg „senki” úgy is jó, ha „megmentenek” azt is lesz…m. Ha Isten személyesen intézkedik, nem érdekel. Az Ő dolga, az Ő dolguk. Nem akarok mindenáron (Áron) túlélni, csak azért, mert legyek. Ebben egyedül Te vagy a gyönge pontom (mint a híd) még, s abban titkon reménykedem, hogy ez így is marad. Érted Te ezt, ismerhetsz, mennyire vagyok olyan, amilyen. A gyerekek más kérdés. Bízom benne, hogy ez a helyzet jobban összehoz Benneteket és kezdik kapizsgálni, kik is a szüleik és mit álltunk ki eddig és miért, még ha ez most semminek is tűnik.
A híreket, ha van kedved és fontos lehet, küldhetsz, de ugyanígy jöhet angol, német, orosz cikk is. A helyzet fokozódik azt érzékelem így is. A pártfogót puhatolózni küldték: külföldi kapcsolatok, motiváció. Most már tudják, hogy krónikus szeretethiányom, anyukám elvesztése és örökös igazságkeresésem miatt nem nyugszom, nem pedig a Soros/Schwartz Gyuri fizet azért, hogy hülye legyek. Vicc az egész, csattogós lepke. Azt hiszik ügynök vagyok, és nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy akkor is összerakom a képet, ha nincs is kép. Képzelem, mit elmélkednek azon, hogy végig szaladom a séta idejét és nyomom a fekvőket, olvasok, írok, meditálok itt a „Karmelita” kolostorban. Emlékszel a „Skandináv amazon” filmre, amit együtt néztünk? Na pont úgy!
Vicces, de csak a felszínen mosolygok. A lelkem már rég nincs itt. Kimenekítettem. Néha hozzád bújik, mint egy pelyhes kiscsibe a tyúkanyóhoz, de csak kicsit időzik, aztán keres még valamit, valahol, de az szerintem már rég nem ez a dimenzió.
Na szóval, én itt most egy kísérleti alany vagyok, mint a börtönös filmben (A kísérlet), amit nézem, az a durva pszichológiai, szadista feldolgozás. Aztán mire mennek vele, nem is érdekel. Figyeljenek és okuljanak. Kicsit olyan, mintha nem én lennék összezárva velük, hanem ők velem. Nem én vagyok rájuk kíváncsi. Kaptam két könyvet olvasni. Mindjárt végzek vele. Eddig mindegyik (4-ből 3) kommunista propaganda, a negyedik pedig világirodalom remeke és antiszemita mű. Jó mi? Ezek megörökölt, régi, könyvtári könyvek. A kutya sem olvassa, vagy ha mégis, nem érti, mit olvas. Na ez vicces….
Remélem szerdán összejön a skype, vagy addig tudok tölteni a telefonra.
Gyerekeknek nagy ölelés és puszilok mindenkit!
Szeretlek!
2021.11.11."
2021, november 19.-i levél
Kedves Csoport!
Egy újabb hét és újabb információk. Ma több témában tudok hírekkel szolgálni.
Van egy hivatalos és egy magán része az információknak. Olvassátok szeretettel!
"Életem!
Vasárnap van (2021.11.07.) Kivártam, hátha hétfőn frissiben elviszik a levelet, optimális esetben. Persze semmi sem biztos. Az előző küldeményeim csütörtökön (11.04.) kerültek innen begyűjtésre, miután minden nap szóvá tettem (10.25-31 között keletkezett hivatalos és magán levelekről van szó). Nincs rá ember, ahogy látom. A Te leveled is pénteken kaptam meg, mert szerintem a szintes nevelő talán továbbtanul, vagy ilyesmi, de „gyakorta” került eddig is helyettesítésre, ha volt kivel. Senki nem tehet róla. Sokan ki vannak itt is égve, és ha tudnának, lépnének, pont, mint bárhol.
Én el vagyok. Már van fűtés is. Most annyira, hogy ablakot kell nyissak. Szabályozni nem lehet nálam és gondolom csak a központban lenne erre mód.
Nem tudom elvitték-e a leveleimet a postára feladni, de írtam az Alapvető Jogok Biztosának, a Központi Nyomozó Ügyészségnek és a BVOP-nak, de ezt már említettem Neked.
Elég cinkes, hogy a sajtó előbb ismeri a döntést, mint én vagy az „ügyvédem”, aki nincs. Másik dolog is van már itt. Határozatot kaptam arról, hogy magasabb biztonsági fokozatban vagyok szigorúbb őrzés mellett, de hol bilincselnek, hol nem. Senki nem tudja pontosan, a felügyelők közül, mit kell tenni. Ahogy éppen gondolja az, aki éppen „felügyel”. Ez már így volt a Markóban is. Volt, aki nem volt hajlandó bilincselni, mert mondta, hogy ő nem látott erről utasítást. Itt is az a helyzet, ha van is utasítás, az szájhagyományok útján terjed és az alapján tilos lenne bilincselni, mozgáskorlátozást végrehajtani. A „befogadó” elbeszélgetésre itt, amikor ide kerültem még bilincs nélkül vittek, onnan már a százados maga tette rám a karperecet és úgy hoztak föl.
Múlt héten, dehogy is, ez most szerdán volt, mikor Skype-ra vittek bilincstelenül a százados ott állt az ajtóban ás egy hangja sem volt, hogy nincs rajtam vas. Sajnálom a dolgozókat. Elég nagy a káosz, de ez tán még törvénytelen is így.
Gondolkodtam a TEK-s dolgon. Ha jön a levél, megírom nekik a választ, de küldöm Neked is a paksamétát. Az itt lévő íratok közt a TEK intézkedő végrehajtója jelentést írt az esetről és azt a parancsnoka – mert panasszal éltem – kivizsgálta és jogszerűnek, arányosnak találta. A jelentésben szó sincs arról, hogy „ellenálltam” volna bármi módon. Ott minden rendben volt. Ők is videóztak. Ezek szerint ott is minden rendben volt. Lehet ez megér egy ügyvédi keresetet hozzájuk, vagy a felettes szervükhöz. Mindegy mit mondanak, ha már leírták, illetve nem írták le, hogy „esemény a részemről nem történt. Az, hogy nem szartam be tőlük elvárt módon, magán ügy. A fölemelt kéz – amire kértek üvöltözve – nem teszi lehetővé a gépjármű leállítását, az öv kicsatolását és az automata központi zár nyitását, hiába tépkedték addig a kilincseket a marhák. Ezt leírom nekik, mert nem jól készültek fel a gépjármű típusának műszaki sajátosságaiból. Kapnak olyat, hogy arról koldulnak. a jelentésben, amit írtak az áll: anyagi kár nem keletkezett.
A harmadik letartóztatott K.N. … úgy látom megy az IMEI-be valami füves cigis magyarázattal talán megoldódik a kérdés. Nem találtak nála sem fegyvert, csak a telefonban pofázott és a neten írogatott. Pont, mint mi.
Emőt azért vihették be, mert 29-én letelt volna a dátum ott is. Hogy benntartsák az „ügyben” ki kellett találni valamit.
A „forenzikus” számítástechnikai szakiknak 11.05. (névnapom) volt a határidő, hogy addig találjanak valamit a lefoglalt gépeken, telefonokon. Sorost, külföldi kapcsolatot, MFNK-s anyagot, bármit, ami bűncselekményre utal. Ha nem tettek rá, akkor ilyen nem lesz, de az időpont ott is szimbolikus.
Lacit nem hiszem, hogy elviszik már. Puszilom N….t is. Bármit is gondolt, gondol rólam az a lényeg, ha átértékeli a világát Veled kapcsolatban.
Toyota kész van? Citrom olajcserét Máté lerendezhetné valahogy, talán menni fog neki (már túl voltunk ezen a feladaton, csak nem tudta még). Kereket is kellene cserélni a Toyotán (ezt is megcsinálta Máté és Marci).
Tegnap már az RTL hírek is tele volt a black out-tal. Nem csak külföldi hírek voltak, hanem pl. dunaújvárosi és egyéb is, hogy a fűtés gyenge , és a többi.
Olvastam a lehallgatási jegyzőkönyvben, mikor Emővel beszéltünk, mondtam, hogy október 20. után lezárás és Európa is el lesz törölve. Úgy tűnik most erre játszanak rá. Pánik a szlovákoknál és nyugaton, de keleten a helyzet változatlan.
….
Nem éhezem, már nem is fázok, és a héten többször is mehettem sétára (egyedül), így futkározhattam. Lehet ma is mehetek.
Á…nek mégis csak igaza volt, el kellett volna engem már rég ásni valahol.
….
Magamra már egy burkot húztam, mikor bekerültem. Energiagömböt, hátha működik olybá, hogy kevesebbet szenvedjetek miattam. Jó az a „lufi” is, nem bánom, csak élj. El sem merem képzelni azt, hogy összebújunk, meg ábrándozni rólad, de megállni sem tudom. Tudod, hogy Te vagy az egyetlen értelme még az „életemnek”, a többi dolgok, a nemzeti „soroskérdés” spirituális tartalommal bírnak. Fikció. Ettől függetlenül az, hogy össze lettünk kapcsolva elvitathatatlan tény. Ti is hiányoztok, Te pedig elmondhatatlanul… Szeretlek!
….
A homlokomon nem halványul a kereszt, sőt most olyan, mintha két ívből fölfelé tartó körív kezdené körül venni, már majdnem összeér a homlokom tetején (körkereszt) Elég ciki.
…
Ölelek mindenkit és kérem, ne pánikoljanak. Nagy erők vannak mozgásban. Nézzük megszülik-e az egeret. Ez a háború már csak ilyen.
….
Átnézegettem délután a sok Aranygriffes és Pí-körös meghívót, amit Éva és Emő kitervelt és bizonyítéknak halmoztak föl, közte azOrbánnak, Ádernek, EMMI dolgozóknak írt leveleket. Érdekes anyag ez így együtt, de majd átlapozzátok. Csoda, hogy Évát nem sittelik le azért, hogy miket össze nem vízionált. Furcsa, hogy nálunk meg semmit sem találtak, nem? Ezek a hátam mögött szervezkedtek? :.) Nem tudom mi lesz ebből, de viccnek is nagyon halvány. Ha jól alakul a nemzet minden bűnéért megvezeklünk, de én biztosan a sajátjaimért és ha túlélem (igen hosszú a tenyeremen az életvonal) még jól is kijöhetünk ebből. Tudom ez nem nyugtat meg, nem is azért írom, de gondoltam erre is. Sok minden van a fejemben sok mindennel kapcsolatban. A „nagyokat” is meg akartam ugrasztani, had’ dolgozzanak meg a pénzükért, de ez csak fikció. Vagy nem?
Áronról semmi hír?
Anyuka arcát próbálom fölidézni. Furcsa mennyire nehéz. Szerintem szenvedett ő is a Tata mellett, mamámmal. Nem lehetett könnyű neki. Mikor emlékszem rá olyan kisfiú vagyok, közben pedig mégsem és azóta sem változott bennem semmi. A program fent.
Minden éjjel kérem a „kaporszakállút”, hogy „pusztítson el”, de amennyire balfax, még a végén „örök élettel” ver meg.
Nem akarok Neked, Nektek fájdalmat okozni és ígérni sem ígérhetek semmit. Szeretlek, amennyire csak képes vagyok rá!
2021.11.07.
Imre
Csatolt adatok:
Határozat 1.oldal
Határozat 2.oldal
Fellebbezés az ''ítélet'' ellen
2021, november 12.-i levél
Kedves Csoport Tagok!
Eltelt egy újabb hét. Nagyon lassan, de megérkezett Imre legfrissebb levele, amit lentebb Ti is olvashattok.
Valahogy megint nagyon nehezen ment minden az elmúlt 2 hétben. Bár annak őszintén örülök, hogy Skype-on beszélhettünk 2X 30 percet múlt héten szerdán, illetve a mostani hét szerdán is.
Látszólag jól van, örült, hogy láthatjuk és hallhatjuk egymást. Az írásából nem ez érződik. Azt hiszem nem túl jó hangulatban írta azt a levelet.
Általában úgy tudunk beszélni, hogy Marci épp haza ér az iskolából, és így őt is láthatja. Máté és Blanka csak hétvégén vannak itthon, ezért őket nem látta szeptember 26. óta.
Felmerült sokatokban, hogy írnátok neki. Aki szeretné ezt, megteheti.
A rövid levélkéket az e-mail címemre küldhetitek és én fogom beküldeni neki a sajátommal együtt. Privátban adom a drótposta címemet annak, aki kéri.
Hétfőn megkerestem egy ügyvédet, akivel kedden már találkoztam is, és azzal a lendülettel megbíztam, hogy keresse meg Imrét és beszéljen vele. Úgy néz ki, hogy szót értettek egymással tegnap délelőtt. Talán kicsit jobb lesz innentől az információáramlás. Reméljük a legjobbakat!
Üdv:
Vera
"Életem!
Megint eltelt egy hét és szerda óta sok minden nem történt itt. Örülök, hogy rendes volt az ügyintéző és sokáig próbálkozhattalak hívni. Most adtam le a jövő havi tervet és ott is szerda kb. ilyen idő tájt (14 körül) maradtunk egyelőre. Nem tudom, mikor lesz telefon. Csütörtökön végre intéztek sétát. Elvileg csak egyedül mehetek, mert szigorúbb kategória vagyok hivatalosan. Szóval ránéztem a belső infós hálózaton és már a gyerekek is kapcsolattartók, de oda tették az ügyvédet is, aki ugye lemondott. Nem is jelentkezett azóta sem senki és iratot sem kaptam erről.
Az ügyészség azt javasolta, hogy a nyomozás miatt még 3 hónapra tartsanak benn mind hármunkat és azt kérte, ezt az iratokból döntse el a bíróság. Ma van ugye a határidő (21.10.29.) Nem kaptam este 6-ig semmilyen bírósági határozatot sem. Tehát, elvileg most „illegálisan” vagyok itt. Lehet majd hétfőn adják át visszadátumozva. Ha a BV sem rendelkezik most ilyen irattal, akkor szerintem jogtalan fogvatartás van. Se ügyvéd, se tárgyalás, se határozat, de a fűtés már majdnem jó, de csak majdnem, viszont elkezdték szerelni, csak én vagyok a végén és nálam levegős. Ettől függetlenül jól vagyok, ha lehet itt jól lenni.
Elküldöm Neked, amit a bíróságnak írtam, de ugye nem tudom a címüket és erre itt segítséget nem kapok. Le kell fénymásolni és küldd már el nekik az eredetit és a Budapesti Regionális Ügyészségnek a fénymásolatokat. Nálad is maradjon belőle egy másolat.
Sejtettem, hogy nem lesz tárgyalás, ezért már szerda este (21.10.27.) elkezdtem írni, de írok a Központi Nyomozó Főügyészségnek is az eljárással kapcsolatban. Nem mintha számítana… Remélem megérkezett az előző levelem, és meg is értitek, még ha érthetetlen is. Próbálok mentséget keresni, de nem tudok és nincs is Veletek szemben. Attila, a szomszéd Józsi és a Gabi férje után az motoszkált mélyen bennem, hogy nekem kell lenni a következőnek. Tudom hülyeség, de a Tata halálának az évszáma is közelít erősen az enyémhez és az volt bennem már rég, hogy nem fogom túlélni az öreget, pedig nem is volt az. Ezek mind törnek elő a meditációban minden egyéb mellett. Nem mondom, hogy jó érzés a sorsba beletörődni, vagy küzdeni ellene. Dűlőre kell vinni a dolgot és most ez zajlik keményen. Rettentően fáj, hogy Nektek is szenvedést okozok. Elmondhatatlan marcangol az érzés, hiába jönnek itt a látomások minden féle magasztos dolgokkal, hogy „jó lesz” és olyan, mintha ez lenne a „küldetésem”, mert ideig-óráig nyugtat csak.
Ma Kerecsennel álmodtam. Mosolygott, mintha minden rendben lenne így. Míg nem felejtem, a BV-s rendszerben még nem vették le a pénzt a telefonra. Lehet jövő héten mégsem kapok. Iratokat nehéz lesz itt másolni, de valahogy megoldom, vagy inkább haza küldöm az egész paksamétát. Itt nem sokra megyek vele ügyvéd és gép nélkül.
Áront már be akarták húzni a csőbe, fölcserélve a listán a végrehajtójának és az általa felolvasott MTA elnökének a neveit. Az ügyész egy állatfajta. Úgy tenyésztik.
Egyébként a héten nagy nyüzsgés volt a szinten. Zárkák szemléje, mintha nagy „valamibe” kezdené-nek. Ma fotózták az enyémet is, gőzöm sincs miért. Lehet kiteszik a táblát márványból, hogy itt „rablóskodott” a hírhedt betyár „postaimre”. Anyai ágon amúgy is betyár vagyok. Passzol is.
Remélem szerda óta (21.10.20.) is rendben vagytok. Jó, tudom, Te nem, de bármit megtennék, ha tudnék, hogy „jóvá tegyem”, vagy legalább el tudj engedni, és ne legyek teher és „hagyaték” a számodra. Posta tata is így csinálta. Nem is riaszt az elgondolás, de hátha van más megoldás is, de ezt nem a remény mondatja velem. Szeretném, ha ragaszkodnál hozzám, de nem várhatom el és nem is szeretném, hogy ez kössön gúzsba. Csak tudd, de nem akarok szerelmet vallani most, mert annál rosszabb. Bárhogy lesz is, szeretlek. A gyerekeket meg külön, de ők sem mennek ezzel sokra.
Néha belenézek a tv-be és próbálom kiszűrni, merre halad az őrület odakinn. Látom lesz ebből még „kényszeroltás” csak nem annak nevezik. Tegnap az M5-n a genetikai kísérleteket, klónozást, génterápiás módszereket és ezek etikai oldalát ragozták. Nehéz volt nem összekötni az utána következő kovid-híradóval. El is mondták benne, nehéz eldönteni, hol a határ, amikor már az ember nem ember, az állat nem állat. A világgazdaság átalakítása gőzerővel halad.
A számon a seb a méz hatására gyógyul szépen, és itt ráérek kenegetni. Csütörtökön nem voltam boltban, pedig úgy ennék egy kis csokit, de inkább aszkéta maradok, hátha segít.
A többieknek üzenem, ne legyenek oktondiak, csak nyugalom és otthon legyen béke meg munka, akinek még van. Lehet jövő héten írok egy közleményt, bár nem nagyon akaródzik. Olyan távol vannak most ezek a dolgok, pedig írom a naplót és sok minden előjön.
Írtam a bíróságnak egy kiegészítést, mert már vasárnap van. Olvasd el ezt is. „Érdekesen” alakul a „dolog”. Holnap lehet megjön a határozat, de akkor is „necces”, amit csinálnak. Ekkorát nem bakizhatnának, ha csak nem direkt. Lehet, érzékelik a disszonanciát, vagy ki tudja. Most jelentem föl őket- ezt megteheti bárki- hogy hivatalos közegként látva a videót, azt nem tiltották le hivatalból, miközben „megalapozott gyanúról” beszélnek, melyekben „förtelmes bűnt” követtünk el. Eljárást kellene indítani azok ellen is, akik nézték, látták és nem tettek följelentést. Lehet eljárási hibára játszanak, nehogy tovább pörögjön, talán ez lenne nekik a „legcélszerűbb”.
Van időm, írok. Egy könyvre való már összejött. A versekkel nem „boldogulok” egyelőre, de talán a jövő héten beindul az is.
Megfáztam végül, de nem vészes, csak érzem a torkom, köhécselek és tüsszögök. Talán holnap légtelenítik újra a radiátort és akkor…Tegnap ígérték, hogy levisznek sétára, de nem jött össze. A zuhany is már 3 napja elmaradt, de lavórban megmostam a …..t. Ki is mostam egyúttal a ruháimat. Most hívtak, hogy a „megemlékezésen” szeretnék-e részt venni. Gondolom az ősök napjáról van szó. Nem kértem belőle. Sétát kértem.
Ma még írok az intézet parancsnokának, milyen jogon voltam itt a hétvégén fogva tartva a hidegben? Nem biztos, hogy bármi értelme van vergődnöm. A homlokomon nem kopik a jel, majd a Jóisten intézi, amit és ahogy kell, ahogyan eddig is mindig.
Nem tudom, mit hoz a jövő hét, bár telik az idő, azért ez itt nem a kánaán. Tegnap leadta az RTL „Az utolsó szamurájt” Tudom gagyi gügyeség, de mintha szóltak volna „nekem”.
Sokat gondolok Rátok. Nem azt érzem, hogy „itt lenne a vége”, de nem lovalom bele magam Isten terveibe.
Na beleállok a „feljelentés” megírásába.
Sokat gondolok Tatára, anyukára és mamámra is.
Szeretlek! Szerdán, ha tudlak hívlak!
2021.10.31.
21.11.02. van. Semmilyen iratom nincs arról, hogy itt kellene lennem.
Vigyázzatok magatokra! Szeretlek!
Imre
Ui.: Na most hozták a végzést. A föllebbezést aláírtam. Elméletileg 10.27-n adták ki a végzést. Ez van.
2021.11.03-n sem vitték el a leveleket!!!"
2021 októbere - Imre elsö négy levelének kivonata:
Kedves Gerry!
„Tudtuk, hogy ennek is meg kell lennie. Most zajlik. Hiányzol, hiányoztok, ez az egyetlen „rossz érzés”, ami bennem van…
…A Gyorskocsiba vittek, motozás, átvizsgálás, magánzárka az előzetesek számára, de előtte még kihallgatás volt az ügyészségen…
…Kedden újabb kihallgatás. Áron is ott volt. Másik szinten tartották fogva. Minden mozgatáskor bilincselnek. Aztán szerdán bíróság…
…Áronnal vagyunk „meggyanúsítva.” Ezek most mindent összesöpörnek, hátha…, de ezt most nagyon. Áron is egyben van, ahogy látom. A tárgyaláson elmondtam, amit mindig is mondok. Az ügyvéd is jól érvelt, de nem fújhatják le az „ügyet”, ha már ennyire előkészítették…
…Most a Nagy Ignác utcai objektumban vagyok. Ez itt a Fővárosi BV. I-s számúja és 2 hét karantén a „korona” miatt…”Befogadáskor” „elbeszélgetett” velem a cihológus. Kívülről nézve komikus és groteszk. Most ifjú nevelőnők nevelése alatt állok és már sokkal jobban érzem magam és a társadalmi reintegrációm jó úton halad…
…Megint mennem kell pszichológiai „szakértésre”…
…Edzek és meditálok. Kértem angol nyelvű könyveket, most szótárat vadásznak nekem éppen…
…Tarts ki, légy dühös! Megérdemlem, ha haragszol rám…
..Alapvetően eddig mindenki a helyzethez mérten „emberséges” volt. Ne félts! Gondolom a tv-ben nyomták a sületlenséget. A tárgyalásnál egy rahedli fotós állt lesben…
…Ha tudunk telefonon beszélni, tán könnyebb lesz, de részemről lehet nehezebb, mert szégyellem magam azért, hogy ezt át kell hogy éljétek…
…Nem akarok belemenni találgatásokba, hogy mik a tervek, de tény, hogy a bíró tegnap túl sokáig konzultált és késve hirdetett igét. „Fentről” kapják a”zészt” ez világos. Az ügyész detto. Azért van így összegányolva a „vád” is ahogyan, de ügyesednek, komoly apparátusuk van ehhez az adónkból. Azért írom, mert olvasni fogják…
Kérlek ne aggódd túl! Pár év és otthon leszek! Na jó, ha sikerül, tán előbb is…
…Az étel minősége nagyon menzai, de nem éhezek, rengeteg kenyeret adnak… Megvan az első csótány is, de rég láttam. + 3 ágyi poloska…
…Úgy érzem ez a mostani „próba” benne volt a „táncrendben” és meg kell éljük.”
„Kedvesem, Gyermekeim! Reméltem, hogy a héten tudunk már telefonálni, de hát itt még semmi jele annak…
A skype sem működik…
Ügyvéd nem jelentkezett. Hétfőn megint visznek kihallgatásra az „ügyészségre”. Egyébiránt jól vagyok és bízom benne, Ti is. Próbálok nem Rátok koncentrálni, hogy ne fájjon annyira…
Van időm gondolkodni, de eddig mindig az jött ki, hogy ezen a „beavatáson” is túl kell esnünk. Úgy is tekintek rá, szenvtelenül. Kérlek Ti is ilyen oldalról közelítsetek a jelenséghez! …
Most állt össze, hogy az ügyészt Cserhátinak hívják és ugye éppen azon a bizonyos prepper találkozón a Cserháton tették rám a lézeres irányzékot, amit a többiek a testükkel takartak ki. Kicsit sem véletlen összefüggés…
Tegnap kaptam tv-t…működik, de mikor bekapcsoltam, elkapott az undor, és inkább olvastam tovább. Arra jó, hogy tudjam mennyi az idő, bár itt az sem fontos. Érdekes jelenség ez itt, mind magamat, mind a környezetet vizslatva. Mozgok, meditálok…50 fekvőtámasz meg sem kottyan. Most tört el a hitvány műanyag késem és így a szalonnadarabot foggal tépem, mint az állat, közben pedig nyerítek az egészen…Kértem ma is sétát. Kimegyek amikor csak lehet. Futok, lazítok, töltöm az időt. Mindent kameráznak és ez így van rendben. Erős megfigyelés alatt és fölött állok, mint eddig is. Inkább össze vannak zavarodva, ahogy érzékelem és nem értik mi van, mit keresek én itt… Kívülálló vagyok, aki mindig is voltam és leszek, míg szükség van rám.
Keveset alszok és a szervezetem is kezd átállni az itteni szokásokhoz. Egyelőre bírom a szinte örökös zajt, mert a szintek visszhangoznak és a csend nem jellemző, de a meditációval ez is kompenzálható. Áronról semmi hírem. … Ti többet tudtok kinn, hogy mi van itt benn, mint én… Ha lesz telefon, beszélünk. Egyébként jövő hét szerdától akár át is helyezhetnek másik objektumba…
Ha csak visszapillantok, hogy 2006-ban tán sikerült az Őrezrednél kipattintott botránnyal esetleg egy nagyobb bajt megakadályozni, majd 2009-ben a cigány gyilkosságokba tenyerelve azt a Mossad-s projektet is kinyírni, közben az itt lévő CAHAL-s katonákra ráterelve a figyelmet, majd jött a „jobbikos” projektjük likvidálása, és erre jött ráadásképp Izrael hamis zászlós iráni akciótervének leleplezése 2010 januárjában. Most ugyan mibe sikerült belelépni? 2006-ban azt mondtam, hogy a „kormány” veszélyben van. Meg is szűnt a z Őrezred. Most ugyanezt mondtam. Most mi fog megszűnni?
Veletek mi van? Ne is kérdezzem? Annyira szégyellem, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Ha itt most elkapálnak, nézhettek más apát magatoknak. Nehéz a lelkem, és igazad van, de már elindult a „nehézkő”. …Gondolom, mindenki szid, mint a bokrot és nem ért, amit megértek. Leírhatnád Veletek mi van, bár sajogna tőle szívem olvasni, de lehet, hogy hamarabb ideér a levél, mint a telefon. Nem zárom ki, hogy szándék van a késlekedés, késleltetés mögött. … Ugye nagyon elbaxtam? Jobban nem is lehet, de ki tudja mire lesz jó még, ha most messze nem ideális is? … Mondj valamit! Sokat vagytok a fejemben, de hessentem a gondolataim, hogy elviselhetőbb legyen. Ha belegondolok, hogy ezért a sok japán hivatalnok még fizet is, zárkába vonulva a világtól, az elektroszmogtól távol és a ZEN-t gyakorolva meditál…Komoly kihívás. El kellet volna már költöznünk „vidékre”, hátha nem „üldözne” a kihívás, hogy mentsem ami még menthető ebből a nyomorulttá tett maréknyi nemzetből. …Hiányoztok! De nem ide. Ott-hon! Illetve oda meg én. …A meditációimban Veled vagyok. …Bízom benne, hogy jövő héten már tudunk beszélni. Szeretlek Benneteket és üzenem a többieknek, akiket érdekelni látszik a sorsunk, hogy most meg lehet mutatni, mit tanultak eddig a „magyarság hajóvezetői tanfolyamon”!
Eltelt a hétfő és nem ment el a levelem, mert már reggel elvittek „szakértésre” meg kihallgatásra. Most este 6 óra van. Áron is él még, láttam, de nem beszélhettünk. Bilincs, lábbilincs, mint a filmekben. Kinéz vagy 100 év, de lehet több vagy kevesebb. A pszichiáterék aranyosak voltak, kedves, naiv, tudatlan szakik. Talán nem lesz IMEI, bár ha gyogyósnak minősítenek, tán 15 éven belül szabadulhatok. … Az ügyész a lefoglalt borítékos „bűnjelek” miatt kérdezgetett, meg hogy akkor ki finanszírozott és milyen szervezet is voltunk. Az volt az érzésem, talán ő már érti, hogy nincs itt semmi látnivaló, mert tényleg nincs, de hát faggatják a többieket is, ahogy kivettem a jelekből. Most aztán végig zúdul a „tisztító tűz” és olyan rend lesz itt, hogy… Új ügyvédet kaptam. Nem találkoztam vele, mert dolga volt és helyettest küldött. … Kicsit kifárasztottak ma, főleg a pszichiáterek. Annyira „gáz”, hogy egészen más dimenzióban létezünk.
A körmeimet a kezeimen úgy ahogy sikerült rendezni. A csempe fúga, ha kitartó vagyok, elég jól beválik reszelőnek. Kis öröm is öröm! Áron le van fogyva, pedig amúgy sem volt vastag, de a hangja még erős, határozott. Hallottam, hogy az ügyvédjével beszélt.
Ne aggódj értem! Tedd meg, amit eddig is és fogd össze a családot, ahogy eddig is. Nehéz bármit is írni, de lehet még nehezebb. Nem úgy tűnik, hogy elengednek egyhamar. … Várom a hangod és ha lehet majd Skype-olni a látványodat is. Mindenkiét, ha mód van rá. Akkor tudod meg igazán, hogy mi a lényeges, amikor meg vagy fosztva tőle. Szeretlek Mindőtöket!”
„Kedveseim, eltelt egy hét és ahogy látom, úgy alakulnak a véletlen dolgok, nehogy tudjunk egymással beszélni.&l
Ez a harmadik levelem.
…Nagyon vigyáznak rám, óvnak a széltől is. Immár sétára is csak hajnalban, ébresztő előtt mehetek, nehogy meglássanak!
…Áthoztak a Gyorskocsiba, de itt is magányos a zárkám. Gondolom közben csak elkezdték azt a vonalat is követni, hogy mi van, ha engem akartak „kinyírni” és ezért csináltam a felhajtást, hogy kivédjem azt. Csodálkoznék, ha erre magától rájött volna bármelyik, pedig „súgtam” eleget. El sem tudom képzelni már mit kavarnak és Ti miken mentek keresztül, de inkább bele se gondolok, így könnyebb elviselni. Úgy intézték, nehogy tudjak Neked telefonálni…
…Ide pénteken kerültem és akkorra, mikor már az ügyeletes nevelő elhúzott, a hétvégén meg a fű sem nő, így most írhattam újabb kérvényeket a telefonra, meg még azt is nekem kell kérvényezni, hogy a zárkába lapát, seprű, szemetesvödör, felmosó rongy kerüljön, mert egy kicsit van csak kosz és a retyó szimplán hányinger. Ilyen attitüddel a szoba közepére is lehetne szarkalábazni. Nem baj, kértem könyveket is, levélpapírt is. Megjavítottam a csap lefolyóját. Tele volt hajjal és moslékkal, de már rendben van. HIDEG VAN. Nincs fűtés. Egyelőre. … Csótányt még nem láttam, se ágyi poloskát. A legutóbb az előző helyen olyan „hálószobát kaptam, ahol hemzsegtek és a poloskák már amúgy is szétcsipkodták a bal kezem és a bokámat, de ha nem lesz utánpótlás, úgy tűnik lassacskán felszívódnak a hólyagok és már nem akarom szétvakarni. Van tv is. Tegnap a Dunán néztem a Kemény kalap és krumpli orr-t. Hörömpő cirkusz az egész világ. …Van távkapcsoló, de elem nincs. Van lámpabúra, de izzó nincs. De meg minek is, ha áram sincs a hálózatban? Fura mindezt megélni.
…Ügyvéd nem jelentkezett.
Áron valószínűleg a venyigébe került át. A héten lett már „kártyám”, megérkezett az utalásod. Vettem is pár szem lila hagymát, 2 füzetet, egy tollat és egy kis körömcsipeszt. Almát is kértem, de nem kaptam. Sót is hozattam. Itt nem sok gyümölcs és zöldség jut az ételekhez, de mint azt írtam kenyér van dögivel.
… Egyébként roppant jó kisfiú vagyok, nem hepciáskodok, mert minek. … Nincs értelme kapálózni, prüszkölni.
…Ne aggódj miattam! Én itt most a hímzett faberzsé tojás vagyok.
