Ha már így rákérdeztetek és amúgy is élesedik a hírskála az "ukrán" laborszökevény vírusokról, sugárveszélyről, atombombázásról és egyéb gyalogsági-légi katonásdiról, közeledő robbanásokról, melyek már szinte itt a kapuban találnak, vagy a beáramló szűrtelen (a szűrös ellentéte) menekülőkről, akik minden további nélkül hurcolhatnak be mindenféle betegséget és jöhetnek bárhonnan és mehetnek bármerre..., többen szegeztétek fel a kérdést: mi legyen, ha megjön a katonai behívó? Persze nem jön meg, csak teoretikusan, mert ugye nem jön meg! Na szóval, egyik ismerősöm azt mondja hogy mindenkit berángatnak és kap egy gyorstalpaló kiképzést. Persze én tudom, hogy nem így lesz, de tegyük föl (már csak azért, mert persze, hogy így lesz, de azt is csak tegyük föl..).
Aztán mikor már beletörődött a sorsába, mehet "Romániába" harcolni, vagy Kárpátaljára...egyéb helyekre, Ruandába, Peruba, Mianmarba..s "amik" a térképen nincsenek is jelölve, de ősi magyar területek, amiket még Isten adott Izrael népének zsebébe - mondja az ismerősöm. Én megdöbbenek ilyen kijelentéseken, mert ezt el sem tudtam képzelni. Vagy mégis? Van, aki már most meglógna, úgy értesültem. A honvédségnél csak addig lesz divat bakáskodni, amíg nem találják magukat szembe igazi katonákkal. Ezt mondják. A civilek nem bevethetők, ön és közveszélyesek, de meg teljesen kripli társaság, EU és EÜ alkalmatlansággal, mentális alulérettséggel, vagy éppen túl kompenzáltsággal. Aki rálát a témára, így mondja. Ez engem nem is érdekelne, mert én már kinőttem a gyerekkorból. Amennyire megértettem, hogy miért, kiért is kellene harcoljak, kik és mik ellen, már rég beláttam, teljesen hasztalan, haszontalan és fölösleges erőfeszítés. Az ügyészem kajánul kérdezte, katonának képzelem magam? Ó, de még mennyire. Éppen ezért eszem ágában sincs harcolni. Legalábbis fegyverrel nem és nem a fronton, ahová azok küldenének, akiket ellenségként sikerült azonosítani. Mondja az ismerősöm. Látva azt a testvérháborút, ami a most még Ukrajnának nevezett területen zajol, pontosan értem, mi a tét. Kár mindkét oldalért, ami egy, kivéve persze az átverteket és a nemodavalókat, akik miatt a helyzet fenn áll és akik miatt az ölészet megyen.
Na szóval, én nem várom a behívómat. Már nem. A kisujjam sem vagyok hajlandó ezekért mozdítani és nem érzem, hogy a családomat védeném azzal, ha valakikkel üldözős-lelövőset kellene játszanom, miközben az ellenségeim a hátam mögött vannak és nem előttem, illetve mindenhol, ahogy most kitűnik. Mondja az ismerősöm. A probléma az, hogy az asszonyt is behívhatják. Kemény dió. Ugyan hova, minek? Pontosan tudja, amit én. A probléma, hogy a fiaimat és a lányomat, de meg a vőlegényét is behívhatják és ezt azért nem szorgalmazom, ahogy- gondolom - más józanabb gondolkodású személy sem. Állítja az ismerősöm. Ó, nem a kiképzéssel van gond, azon már rég túl kellene lennünk, ahogy a lakosság rendszeres oktatásán, tájékoztatásán is, amit a kormány intéz, mire is készüljön föl hogyan és miért. Na ebből nincs egy hang sem, de még a papok sem prédikálják az istenük házában, hogy legyen vized, élelmed és készülj föl, gyűjts meleget és áramot is halmozz fel, mert lehet, nem csak azonosíthatatlan drónok jönnek...csak a suttogó propaganda működik, sugalmazás, gondolatközlések, vélelmezések, sunnyogás. Csak a szokásos. Aki érti a jeleket, szimbólumokat, az érti, aki meg nem, úgy járt. Eddig is gy ment, minek változtatni rajta? Majd legyen meglepetés!
Szóval, ismerősöm azt mondja, sokak, még a libernyákosabbak fejében is ott a gondolat, hogy háború van. Nem is tudom honnan került oda, hisz csak Orbán mondja el naponta 10-szer minden lehető formában, módon, hátha csak eljut a kobakokba, hogy hadiállapotban vagyunk. Persze nem, de mégis. Mondja az ismerősöm. Gondban vagyok. Nem is azért mert előre megmondtam, szóltam, hogy ez lesz és mégis mi lettünk a "bűnözők"..., hanem mi a jó megoldás a fiataloknak, akiket mészárosék székére küldhetnek a sakterek bármikor. Pont, mint itt a szomszédban éppen most teszik. Szökjenek-e meg már most? Híreket kapok, hogy fura alakok, Ukrajnából jövők vásárolnak a katonai boltokból föl szépen mindent. Menetfelszerelés, hát Izsák, meleg holmi...kullancs...., mert talán szükség lehet rá. Persze lehet ez csak a titkosszolgálat titkos akciója, mert nem akarnak direktben ijesztgetni..., mondja az ismerősöm. Ő csak tudja! Menjenek más most önkéntesnek? Torockai már menne, úgy hallottam Már nyáron lehet 2 hónapos kurzus lesz. most mondatták ki vele. Az a helyzet, mindig is magyar katonai eszményképeim voltak. Mára ez semmivé vált. Pont olyanná, amilyen a magyar és amilyen a katona lett. Bennem nincs harcolhatnék és bőven megértem azokat, akik nem azért nem akarnak fegyvert venni a kezükbe, mert félnek, hanem azért, mert aki a kezükbe adja, az akarja leginkább a vesztüket. Ők elvesznek és az osztogatók gazdái tovább fosztogathatnak. Így volt ez mindig és így is lesz. Ezt nem azért mondja az ismerősöm, mert őt zavarja ez a helyzet, hanem emberismeretből, legalábbis ezt állította, mikor rákérdeztem nála.
Akkor ki fog majd fegyvert? Azt mondja, sokan, mert gyávák. Aztán ott vannak a zsoldosok is, akiket megemlít. Szóval minden haladni fog velünk, vagy nélkülünk ugyanúgy, mintha mise történt volna. Mentálisan egyre többeket visel meg a fenti kérdés-felvetés és nem tudom, hogy érdemes-e a már sokszor említett idézetet ide tenni a sorok végére, de megteszem:
"Csak a halott látja a háború végét." Platon
Én kíváncsi természet vagyok, de nem akarom látni a végét. Előre kellene hozni azt a "halottságot"! Az elejét sem akartam és már a közepén tartunk. Akárki is rendezte, pocsék egy színdarab.Na, ezt mondja az ismerősöm, de ez a téma engem annyira nem érdekel. Mennyi most az arany? Bitcoint hasít? Na ez fontos a többi nem.
Így a végére is had kerüljön egy korábbi vers-forma, ha már úgy is itt van az ideje a meditálásnak. Figyeljünk csak!
Meditáltam
A beton réseibe sző hálót az Idő.
Aszfaltot nyel, radioaktív port
Vadászik és sugárban vizel.
Nyomában a hamu is elenyész.
Éhes állat többé nem legelész.
Vágtat az Űr, közeleg a nagyszerű
Semmi!
Acélból koholja sapkáját az Idő.
Szárnyadat szegi, ha érinted.
Mint a hárfa, ha húrjába marsz,
Feljajdulva kiserkenti véred.
Platinaködön magamat áttöröm.
Várom hát, ha jön a Semmi,
Elmegyek!
Csukott szemmel láss magadba!
A szerkezet ócska, romos erőgép.
Meghajlik ívesen a fényben,
Nyomtalan eltűnik az időrepedésben.
A nehéz fém is csak könnyű suhanás.
Az Űr, az örök ős már a miénk!
Vár a zuhanás.
postaimre 2007
