Spongyát rá, a lényeg az, hogy együtt maradjon a már kialakult gondolkodók ismert társasága és legyen helye az információ és tudás-cserének is. Ez azért fontos, mert az eseményhorizont egyre közeledik ahhoz a ponthoz, ahol már nem lehet és nem is kell mellébeszélni. Egyre többen szajkózzák a háborús litániát, ami sajnos, de tényleg elkerülhetetlennek látszik. A hidegháború melegszik, nem csak a klíma, mint ahogy mondják. Mindvégig, amióta az izraeli zsidók, Usa-zsidók és EU-zsidók machinációjáról írtunk és lokális háborúk lehetõségét emlegettük, kicsit alulmúltuk önmagunkat, s ezt most kezdem látni, mert az Irán ellen tervezett háború egy álca csak arra, hogy sokkal nagyobb galádságra vetemedjenek a kazárok. Minden jel arra mutat, hogy nekik a világuralom kell, bármi áron, vállalva a veszteségeket is, amiket persze nem õk hoznak meg, mert az áldozatok ugyanolyan „ártatlan” idióta katonák, civilek lesznek, mint amennyire most is azok, csak még élnek.
Titokban egy körgyûrû kimunkálásán fáradoztak az USA-NATO kötelékei, amelyeknek a célpontja Kína és az oroszok lehetnek. Ezért halmozhatták fel az a mérhetetlen adósságot is Kína irányába, mert sejthették, hogy soha nem kell visszafizetniük, mert a háború majd erre a kérdésre meghozza a választ. Izrael már nem létkérdés, arra nincs is szükség és nem valószínû, hogy a kezdetben lokálisnak induló atomcsapások Irán, vagy afgán, esetlek É-Korea területére kolátozódhatnak, mert a felhalmozott arzenál java része messze ezeken a célpontokon túl kell, hogy hatását, pusztítását kifejtse. A háború egy szempillantás alatt változhat globálissá, mégpedig a Moszkvára és Pekingre mért atomcsapásokon keresztül. Az éppen most a kanadai zsidók által hisztériával kezelt orosz bombázó kérdése villantotta fel azt a leplet, hogy Kanada is nyakig benne van a tervben, mert északról õk támadhatnak, miközben a déli bázisokról az USA és csatlósai, s nyugatról a Bilderbeg-zsidó, NATO egységek, s Izrael pedig széltében-hosszábban, mert egységeit már szétdobálta a kiszemelt frontszakaszokra. Románia számunkra is, de Moszkvának legalább annyira potenciális ellensége. A gond az, hogy túl közel férköztek az ázsiai régióban és régióhoz a zsidó hordák és sok csatlóst fizettekl le vagy épp zsarolással tartanak sakkban, miközben az esetleges válaszcsapásnak szánt orosz-kínai rakétáknak több perc kell, hogy az ellenséget az anyaországában semmisíthessék meg, s ez idõ alatt a rakétaelhárító rendszer is hatékonyabb lehet velük szemben. Pesze ki tudja, mit tartogat a tarsolyban a maci és az ellenséges kazár –stáb, mert a világûr is rejthet meglepetéseket, ahogyan a tengerfenék is. A burok egyre keményebbnek tûnik az USA-zsidajai részérõl, míg a figyelemelterelés zajlik, látszattárgyalások formájában, bealtatásképpen, de a valódi cél rejtésének okával. A lokális háborút elfeledhetjük s valami nagyobbra lehet készlni, mert nincs más lehetõsége a gazember izraelita bandának.
Ahogyan értelmezem, az USA és Izrael is megszavazta a háborút és gyakorlatilag már csak a jó szelet várják hozzá, de olvasva Putyin és Medvegyev nyilatkozatait is, egyre keményebben kezelik az otthoni nomenklatúrát is és egyre nyiltabban vállaják a konfrontatív szerepet. Tán érzik, tudják, hogy a világ látszatbékéjének is lõttek a zsidók és országuk népe könnyebben kerülhet honvédõi státuszba, mint azt bárki is gondolta volna? Szerintem igen. Nem csak a kígyó testét, de a fejét, szándékait is látniuk kell, de nekünk ezzel nincs is doolgunk, mert a saját országunkat is bõven érinti a kialakult és eszkalálódó helyzet. A görögöknél már sok helyen üzemanyag-gondok vannak? Nálunk ugyan mitõl ne lennének és amint a háború nyilt hadszíntereken zajlik, a zsidók itt is fegyverestõl mutathatják meg magukat, méghozzá használva is az eszközeiket. Az, hogy ezt meg kell-e várni a nemzet értelmeséebb felének, mindenki maga döntse el, de esejtésem szerint a haladék, amit Olstein is kapott, már régen lejárt. A tét emelkedett és vagy teljes kudarc (ami halál), vagy az élet (ami gyõzelem) vár azokra, akik tudják a helyüket és dolgukat az elkövetkezõkben.
