Egy bíró halálba menekül a szolgálatok és tetteinek következménye elől, most egy orvos ugrott ki a hatodikról Kecskeméten a Március 15-e utcában, mert árverezte volna „schadl” a lakását és Novák Kata aranykészleteket őrző férje is megalezresedett...miközben az öreg bakákat keríteni, másokat kirúgnak és háborúra készülünk mind 72 vármegyében. De ki a király?
Van eszemben, a kulcsi 2021-es szimbolikus nagypáholykodáskor, de meg előtte már említettem, jött infó Viktor Habsbourg leszarmazásáról, mely történet szerint a mama, mint Hrúz Mariska Széchenyitől, megesett és aztán ezt a fiúcskát különös becsben tartották, mint „királyi vért”. Tisztára Da vinci kód, nem? De! Bár annyira csak nem vicces, ha már kint is kezelik és rossz nyelvek szerint a Habsbourg „király” is megvan, sőt Baváriát is magának vindikálhatja. Nem csoda, ha Merkel (a Hitler lány) is megrettent. Putyin ha egyszer megindul, kiugrik a macesz is a sábeszdekliből. Mindennek viszont semmi jelentősége, mert nagyjából borogatják, hogy jön az újabb halálos fertőzés. Most a kolerát emlegeti Szlávik, bár valami pusztulat fertőzést is eleresztettek, sokan döglődnek „influenciánban” es. Jó lesz ez, emlékezetes idők ezek is, bár nem kék már senkinek emlékezni rájuk, mert a „hülyeség korának” titulusát viseli. Persze nem, de közben mégis. Forraljátok a vizet, amit isztok, mert a vízműveket is a cionék kezelik és a kolerás csapvíz sok hun-cutságra képes és nem kóla.
Szombaton kimeditűltuk a világbékét, s bár idén minden cionista valami világvajúdást és vészkorszakot jósol, abban maradtunk, hogy de. Ilyen jó még sosem volt. Akinknél szakadni kell a cérnának, fog, ha eddig bírta birkával. Jót mosolyogtam a mamán is, már végre hallottam hallottam cifrázni a telefonban, pedig ő aztán türelmes. Az elme türelmes. Hermész Triszmegisztosz tanítása szerint a MINDENSÉG az ELME és az UNIVERZUM az MENTÁLIS. Egyre több pszihocikket dobálnak föl, ahol azt boncolgatják, hogy ki kell mondjad, amit gondolsz, jó hangosan…
Hááát, nem tudom, mert a bölcs és a „nagytezsvír” hallgatózik, van neki Vodafonja, vagyis van ONE! 5G, vagy 6, vagy 7…? Meglátomásoztuk, hogy az „akksigyárak” valójában hadiüzemek és ahogy a „népnek” semmi köze nincs semmihő, ehhez pláne nincs, mert a valakik által gyárott valamik úgy is arra „szolgálnak”, hogy vagy így, vagy úgy likvidálják egymást a „népek”, amiké a minden hatalom. Vagy nem?
Nem segíthet ezen már csak a pi-jócás ember! Szombaton kaptam hármat, de nem akarták a csapott hüvelykem szívni, így tegnapra tettük át a cuppantást. Rá kellett segíteni, sebejtéssel és akkor már nyalta is a plazmám. Fél órát bírta, de még él. Most láttam egy videót, ahol a kétszer Pfujzerrel ojtott japán mutatja a bűvészetet, ahogy a két nadály pár perces szívás után fetrengve múlik ki a vértől, amit leszívtak a karjából. Na ez lehet az új PCR teszt.
Hogy is van, mikor Viktor azt mondja, aki nem oltat, meghal!? Bizony, aki oltat is, sőt sokkal előbb is tán az orákulumok szerint. Fura dolgok ezek az emberiség, emberiesség ellenes cselekedetek, népirtásokk, persze csakis demokratikusan és alkotmányosan!
Lehet tüntetni a kínai gyárak ellen, de minek? Nehéz ezt felfogni, ugye? Lehet alkotmánybírósághoz fordulni, de hát minek, ha már az altokmány is xaros, milyen lehet a bírósegge? Szájer szerint vöröses pozsgais, bár ezt csak most fogom még olvasni, mert kaptam egy fél könyvtárat. Mármint félelmetes, mert nagyon jó kis könyvek vannak listán. Rákosi életének képeskönyve, Kukorelly Alkotmánytana, Tibeti halottaskönyv, Maoista „biblia”, Drezda bombázása...és lényegében mindegyik spirituális mű a szabadkőműves cionista mostani handa-bandát hívja a tetemére. Horvát III/III-as tábornok önéletírása pont kampóra jön, megérteni, Soros hogyan készítette föl a mostani fidesz és egyéb „fenegyerököket” a cionista hatalomátvételre már annak idején és miért kellett ezt hagynia a hatóságoknak….mert csak! Mindha ma játszódna újra az epizód. Semmi nem változik, az üzlet megy tovább és a Hungarx Black Rock Magyarország Zrt jobban teljesít...persze saját zsebelére – az ismerősöm szerint. Azt mondja, fölfigyelt egy jelenségre. Föl, mert repülőről van szó. Arról, melyet „magyar kormánygépnek” vettek állítólag meg valakik Katartól és a WizzAir üzemelteti…, de nem értek hozzá. Állítólag nemzetközi csámpázott árufuvarozás amis izraelita lobogó alatt, de hát lehet az is, hogy Soros fillantróp segélyszállítmányát viszi ide, vagy oda, vagy amoda, arany, fegyver, drog, szerv…, vagy bármi. Lényegében nem mindegy?
Tudom, sokakat zavar, mi megy légtárban, mert látjátok a permetcsikókat! Na és? Ezt a független és ótonóm ormányzat hagyta lóvá! Vagyis, nem, de lehet, vagy izé, mert az idei év a veszélyek éve. Ja, ja, a fehér nyúl üregének mélye.
Kedves naplóm, mondd meg nékem, miért billentenek mindig fenéken, kik éppen sosem voltak észen? Úgy tűnik a helyzetet fokozza a helyzet fokozódása és mire márciust üt az óra, nyúlik mindnek füle, orra.
Itt be is fejezhetném, de helyzet van. Megjelent egy cikk, amit citálok nektek. Kamarás, nem Iván, de László beszél már nyíltabban. Nem tudom mit tehetnénk a családjáért úgy, hogy ne veszélyeztessük jobban, mint ahogy most van. Így is „pikkelnek” rá és a lányukra is az ukránok, de csak párszor verték még meg. Eljönni nem tudnak Lehet a TEK -et kék kiküldeni értük, mit az Orbán kölökért Afrikába, mikor a buzulásos inzultus miatt ki kellett menekíteni...a városi legenda szerint, amiben persze nem hiszek. Most talán a Balaton utcában fejleszti a nyelvi al-űrjét. Gollam, Gollam!
Kmarás Iván és a PI...vagyis majdnem stimmöl.
“Egy imát talán megérünk”
Beszélgetés a jelenleg is Dnyipróban élő Kamarás Lászlóval
Dnyipró Ukrajna második legnagyobb városa. Jelentős ipari szerepe mellett az utóbbi években a turizmus fejlesztése is kiemelt fontosságú volt: a Dnyeper folyó partján fekvő település ugyanis lenyűgöző látnivalókat tartogat. Csakhogy útikönyv helyett manapság a háborús híradásokat nézzük.
Ebben a városban él Ukrajnába költözése, 2007 óta Kamarás László is családjával: feleségével és hamarosan 15 éves lányával. Teszik ezt napjainkban is, mert bár kézenfekvő a város elhagyásának terve, ehhez jelenleg a megfelelő műszaki állapotú használt gépjármű megtalálása és megvásárlása a legnagyobb kihívás.
A háború egy éves évfordulójának alkalmából arra kértük őt, válaszoljon néhány kérdésünkre – hogy még érzékletesebb képünk legyen a tőlünk 1500 km-re élt hétköznapok valóságáról. A mindennapossá vált áramkimaradások, a folyamatos légiriadók okán írásban „beszélgettünk” egymással.
2023. február 24-én épp a harmadik légiriadó zajlott, ezzel ez az éjszaka csendesnek számított - előző nap nyolc is volt. László igyekezett megnyugtatni: a Telegram-csatornákon gyorsan terjednek a hírek arról, hogy mi repül épp: a MIG-31-es például nem számít komoly veszélynek. “Ha tengerről indított rakéták azok, vagy stratégiai bombázókat emel fel az orosz, akkor bizony lehet majrézni, vagy ha moped rajokat reptetnek - de azok lassúak, sok idő, míg ideérnek!”
Az aktuális harci cselekményeket Ti is nyomon követhetitek számos alkalmazásban vagy siteon, így például a Ukrainealarm vagy a Liveuamap oldalon.
-Azt véljük, ennyi idő távlatából, talán már rutinszerű, hogy mit kell tenni, például, dróntámadás esetén. Azoknak, akik ezt nem élték át, leírnád röviden, hogy mi történik, és milyen óvintézkedéseket lehet megtenni?
Kamarás László: 1989. februárjától 1990. augusztusáig voltam sorállományú katona Tapolcán az MN 1480 jelzésszámú Dobó István laktanyában. Ez egy rakétás alakulat volt, a hírhedt Scud rakéták magyarországi támaszpontja. A másfél év alatt sok mindent belénk sulykoltak, és ami a leginkább meglepő az az, hogy az elfeledett tanultak már az első percben előjöttek! A volt századparancsnokom azt írta nekem, soha nem gondolta volna, hogy a volt állomány tagjai közül bárkinek is szüksége lenne arra, amit anno tanítottak nekünk. A sok ezer sorkatonából, akadt egy kivétel...ezek szerint! A sok hülyeségnek vélt akkori dolog talán most segíthet a túlélésben.
A ház pincéjét kellett olyan állapotba hozni, hogy óvóhelyként működjön!
Kerítettünk egy ágyat, hogy hosszabb ideig való itt tartozkodás esetén a lányok viszonylag kényelmesen aludhassanak, illetve ülhessenek.
Késő ősszel hegesztettem vashulladékokból egy kis kályhát, de ezt a fűtőtestet még nem üzemeltük be, valószínű, nem lesz már rá szükség, de azért nem árt ha van, ha mást nem vizet forralni, vagy főzni lehet majd rajta, ha úgy hozza a szükség.
A pince ablakát bedeszkáztuk, majd kívülről homokzsákokkal (zsák helyett bevásárló szatyor, homok helyett pedig föld került bele) pakoltuk tele. Erre azért van szükség, hogy egy nagyon közeli tüzérségi lövedék, avagy drón becsapódásnál a légnyomás ne mázoljon fel minket a falra!
Igaz, ez rakéta becsapódásnál már nem segítene, hiszen egy tonnányi hagyományos robbanófej körülbelül 250 méter sugarú körben mindent tarolna, és egy öt avagy hat méter mély kráter keletkezne!
Ahol lakunk, az a ház nagyjából 100 méterre fekszik a városi vízműtől, 250 méterre egy 6 sávos híd felhajtójától, ahol kisebb katonai bázist alakítottak ki, valamint úgy 500 méterre van tőlünk egy kórház is, tehát stratégiai komplexumok környékén lakunk.
Majdnem minden riasztás alkalmával a rögtönzött óvóhelyre sietünk!
-A mindennapi élet hogyan változott meg? Mi a legnagyobb kihívás az áramellátáson ( és a biztonság hiányán kívül), milyen, általában megszokott dolgok/szolgáltatások érhetőek nehezen, vagy egyáltalán nem?
K.L.: A legnagyobb kihívást jelen esetben az élelmiszer beszerzése, jobban mondva megszerzése, megvásárlása jelenti.
A háború kitörése után jó két hétig szinte minden alapvető élelmiszer eltűnt a polcokról: liszt, cukor, vaj, só, élesztő, tej és tejtermékek sem voltak felkutathatóak.
Naponta körülbelül három alkalommal mentem a környező bevásárlóközpontokba, de jellemzően üres kézzel tértem haza!
A kenyeret általában magunk készítjük, ezzel nem is volt gond, amíg kitartott az élesztőnk, majd a sütőporunk, ezek elfogytával piláfot sikerült csak sütnünk.
Amikor kezdték újra feltölteni a boltok polcait, csak lestünk, hogy milyen árak lettek feltüntetve!
Általában hetente kétszer emelnek árat a boltok, nem nagy összegek, de egy év alatt eljutottunk arra a szintre, hogy a mélyfagyasztott pilmenyi, már szó szerint luxus kategóriába tartozik. Még az is tetőzi a bajt, hogy az emberek nagy része elvesztette az állását, illetve az állásban maradt emberek bére nem változott.
Nem is volt számomra meghökkentő hír, amikor pár napja, az egyik dnyiprói Telegram csatornára valaki feltöltött képeket, amin egy lakótelepi átjáróba kidobott, kifilézett kutya látható.
Minket a rokonok, és a barátok segítenek, így tudtuk idáig átvészelni ezt az évet, valamint sikerült konzervekből és instant élelmiszerekből egy kisebb ostromkészletet elraktározni, ami nagyjából egy hónapra lenne elég a számunkra.
A szolgáltatások terén legrosszabb a városi tömegközlekedés, ez maga a katasztrófa!
A dnyiprói lélekszám megközelítőleg két millió főt számlál, az autóbuszok jelentős többsége mikroautóbusz és ezzel hajtják végre az utaztatást. Csúcsidőben a két végállomás között a járművekre felszállni lehetetlen, úgy meg van pakolva emberekkel.
Az áramkimaradások a káoszra rátesznek még jópár lapáttal, mivel ilyenkor kiesik a troli és a villamos közlekedés is, ami még inkább megterheli a buszközlekedést.
Az igazolványok iránti kérelmek beadása, illetve azok elkészítése és kiadása, valamint a banki szolgáltatások egyes részei szintén rosszul működnek.
A gyógyszer ellátással valószínű nincs gond itt a városban, orvosi ellátást pedig nem veszünk igénybe, így nem tudjuk, hogy ezen a területen van-e valami ellátási zavar.
Az online iskolai oktatás rettentően csapnivaló.
A vezetékes víz ihatatlan (szerk.: nem a háború okán), így vannak szolgáltatók, akik ballonos ivóvizet szállítanak ki házhoz: van két ballonunk, amik ha kifogynak, cseréltetjük őket.
Van betárolva 200 liter vizünk, ami így téli hónapokban hármunknak egy hónapra lenne elég, ha egyik napról a másikra megszűnne a vízellátás.
Üzemanyagból, főleg dízelből nincs hiány, vélhetőleg nem lesz fennakadás.
-Hogyan lehet hosszú távon együtt élni ezzel a helyzettel, a félelemmel?
K.L.: Az ember egy idő után hozzászokik a robbanásokhoz. Ezidáig két közeli robbanást éltünk meg, az egyik egy bevásárlóközponti “tápanyagbeszerzés” közben ért engem és a nejemet, míg a lányunk otthon volt egyedül - őt jobban megrémítette, mint minket. Ehhez hozzájárult az egyedülléte is, de mindent úgy tett, ahogy tanítottam neki! A másik közeli robbanást vélhetőleg a levegőben megsemmisített repülő tárgy okozta: ennek a detonációja betört és megrepesztett pár ablakot. Ezeket leszámítva, illetve a fejünk felett átrepülő pár drón zümmögésén kívül, csak a távoli robbanások moraja hallatszik el hozzánk.
A feleségem a rakéta és drón támadásokat halál lottónak hívja, hiszen nem tudni, hol fognak becsapódni, és kit ölnek vagy nyomorítanak meg!
A legszörnyűbb, hogy az emberek nagy többségének még esélye sincs arra, hogy támadások alkalmával óvóhelyre vagy fedezékbe meneküljön. Egyszóval az ember egy idő után belefásul, nem vesz róla tudomást. Ezért is sokszor nagy az áldozatok száma rakéta támadásoknál.
-Milyen segítség jut el hozzátok? Jelen vannak nemzetközi szervezetek, segélyszervezetek?
K.L.: Csak baráti segítség jut el hozzánk!
Van egy angliai öreg barátom, aki instant élelmiszercsomagokat adott fel nekünk.
Szám szerint hét csomag indult útjára, ebből az elsőt és a hetediket kaptuk kézhez, a másodikat visszakapta azzal a jelzéssel, hogy a kézbesítés lehetetlen, a többi pedig elveszett: valószínű, valakivel hazasétáltak a csomagok.
Kértem segítséget magyarországi segélyszervezetektől, az az egy, aki válaszolt a megkeresésemre egy dnyiprói címet adott meg, ahol ha szerencsénk van, talán kapunk élelmiszer segélycsomagot.
-Mi, civilek, miben és miként tudnánk a leginkább segíteni?
Ez egy fogós kérdés majd 1500 kilométer távlatából. Szerintem sehogy! De egy imát talán megérünk!
(A képanyagok Kamarás László tulajdonai, engedélyével adjuk közre.)
#nowar #stopwar
[2023.02.24., Kathi Diána]
Kedves naplóm, ennyit mára a portyázó cionista nyilzápor meddő gondolatairól, hátha Rákosi elvtárs is öntudatára ébred utódaiban, akik ma is ugyanúgy regnálnak, mint 100 esztendeje. Ja, pont így is van, de ez már egy másik gondolatkör kezdőszövete.
Ez mög itten nem én vagyok ihletve!
