2009 ... 2023. 14 év. Ennyi ideje ismerem Posta Imrét, 14 éve vagyunk folyamatos kapcsolatban. Bár felületesen, de ismerem erényeit és hibáit is. Ez teljesen normális, hiszen nagyjából 1000 km-re lakunk egymástól és így a szombat esti grillpartis sörözések nehezen lettek volna kivitelezhetõk, de néhányszor azért összejött a személyes találkozás is.
A weboldalt azóta üzemeltetem amióta megismertem és elsõ találkozásunk és rövid megismerkedésünk alapján eldöntöttem, hogy mellé állok. Ennek egyik oka az volt, hogy tetszett az elõadói stilusa. A másik - teljesen szubjektív okom - az volt, hogy így talán több lehetõségem lesz arra, hogy ne szakadjak el túlságosan a szülõhazámtól. Addig egyedül az IWIW weboldalán tartottam néhány emberrel a kapcsolatot de az akkor már haldoklott vagy meg is szünt, én meg úgy gondoltam, hogy készítek magamnak egy kacsalábon forgó magyar nyelvü webkastélyt. Ebböl ugyan nem lett semmi, de azért - használt anyagból, korhadt deszkákból - képes voltam összeszerelni egy hétvégi, düledezõ viskót, amit elneveztem Posta imre bodegájának. Abban az idõben a világ még gyógyíthatónak tünt így történhetett meg az a csoda, hogy az oldal látogatottsága és ezzel párhuzamosan az életem is a magyar kapcsolataimmal együtt igencsak felpezsdült.
Sokan hittek még a csodában. Nem tartoztam ugyan a hívõk közé, de bíztam az emberi jóságban, észben, összefogásban és abban, hogy az áhított jutalom nem marad el.
Nem ez történt.
2010 - 2020 között további 3 weboldal készült el, (ezek archiv másolata jelenleg is megtalálható itt: PI-2., PI-3., PI-4,) amelyek tartalmát vagy azok egy részét több millió, magyar nyelven értõ, az akkor aktív weboldalakra tévedt alkalmi vagy regisztrált személy olvashatott el és szólhatott hozzá mindenféle megszorítás nélkül - miközben a világ egyre gyanúsabb változásokat produkált, lassan, de észrevehetõem erõsödtek azok a jelek amik azt mutatták, hogy gyülekeznek a felhõk a fejünk felett.
Nem mindenki vette észre a dolgok eszkalálódását, sokan nem is akarták észrevenni, de a negyedik weboldal üzembehelyezésekor (2015 szeptember), a fejlécben már nem Posta Imre nevét írtam be, hanem ezt:
Az új világrendetlenség blogja
Természetesen továbbra is Imre maradt a weboldal tulajdonosa én meg az aki vállalta a weboldal kezelését, müködését, esetleges javításait és fejlesztését.
Magyarországon idõközben fejlõdésnek indultak a dolgok. Miközben Imre - szinte teljesen egyedül közölt le napi szinten olyan információkat ami sokszor nem is volt máshol megtalálható, addig a magyar webszervezõk - higgyétek el, semmivel sem komolyabb weboldalaira - már százmilliókat nyúltak le a politikában, a gazdaságpolitikában és a hatalomban egy-egy weboldalhoz... én meg szinte kedvet kaptam ahhoz, hogy weboldalanként olyanoknak ajánljam fel a szolgálataimat akiknek segítségével (értsd kifizetett pénzbeli juttatások) én is felépíthetem a saját - 2-300 milliós esetleg ennek többszörösébe kerülõ nyugdíjas kertes házacskámat. De valami visszatartott: a "kifizetett szó úgy is értelmes, ha az elsõ szótag; meg- vagy le-. Ezért "maradtam aki voltam..."
A több tízezer cikk, hír, beküldött linkek, hozzászólások és viták alatt soha senki beírt szövegét se Imre sem és én sem cenzúráztuk, vagy tiltottuk le. Persze néhány okoskodó idiótát, vallási õrültet, fantáziadús Sci-Fi kedvelõt, Imrét letámadó, nagypofájú esetleg kötözködõ vagy "igen-nagyon-buta" tagot kitiltottam az évek alatt, ugyanis ezek szinte mindig azt hitték, hogy Imre oldala az õ játszóterük lesz. Ilyenkor kaptam hideget-meleget, de ezzel együtt tudtam és tudok élni. Sajnálatos dolog de néha szükséges. Ezek közül sokan a mai napig sem szeretnek, ami szomorú mert alapjában véve én egy konfliktusmentes életben szeretek élni.
HOFI "ma ki lopott" oldalára a mai napig se Imre, se én és senki az itt olvasó és beíró tagjaink közül nem került fel.
Az elmúlt években sok millióan olvasták Imre írásait, vagy az általa megválogatott híreket, alkalmakként én is írtam egy-két cikket, találtam híreket amit Imre engedélyezett a kezdetektõl fogva és sok egykori tagunk küldött be olyan információt amit leközöltünk.
Természetesen az évek alatt több támadást - esetenként folyamatosat - kaptunk, de az eredmény az volt, hogy még erõsebben tértünk vissza a webre.
- Közbevetõleg ide kell írnom valamit: Imrének "nyomatékosan" javasolták, hogy ne publikáljon, mert... hogy pontosan mi volt a mondat vége, én se tudom, mert velem se kommunikál azóta - kivétel csak amikor gratulált a születésnapomon, feltételezve, hogy már nagykorú lettem és benõtt a fejem lágya. Az utóbbival kapcsolatban nem tudtam megerõsíteni a véleményét. Erröl a hírröl se tud, nem is szükséges, hiszen vállalom minden sorát az összes - otthon élõ és engem bírálni akaró majom elõtt...
Imre sem tud(na) megállítani ebben azóta mióta ex Miniszterünk - sok évvel ezelõtt - ország-világ elõtt kijelentette, hogy "...hazudtunk éveken át, hazudtunk éjjel és nappal..." - ugye erre mindenki emlékszik? Nos Gyurcsány Ferenc ellopott (persze nem egyedül és nem csak õ mint a nép által a hatalomba kinevezett minisztere) az országtól, a saját népétõl annyi pénzt amit mi "porbafingó kispolgárok" el se tudunk képzelni.
Olyan családba születtem bele, és nöttem fel, amelyik katonai, jogi, politikai vonalon is tisztességes embereket adott Magyarországnak és persze én is annak tartom magam bár - rég eltávozott - apámmal együtt mi ketten ellensúlyoztuk a családi mérleget, apám "'56"-os volt egészen 1964-ig REF-es én meg 1981-töl "disszidens" bár ez idõközben megbocsátható tényezõvé degradálódott.
Gondolom mindenkinek feltünt ennek a hírnek a címe - sok éve érleltem magamban - néhány müvészi alkotáson kívül eddig nem találtam olyan cikket aminek ez lenne a címe... de ha valaki tud ilyenrõl, annak az a válaszom, hogy biztos nem plagizáltam - bár azt el tudom képzelni, hogy a mondat jelentése miatt elõfordulhatnak a tartalomban esetleges összecsengések. - és igen, írja be ennek a hírnek a megjelenés utáni hozzászólásaihoz. Ahogy véleményeket illetve ellenvéleményeket is elfogadunk - még anyázásokat is - de mindenkinek felhívom a figyelmét, egy esetleges pofonra nem tettem félre kenyérgalacsinokat válaszként! Köveim vannak és féltéglák!
Miért választottam ezt a címet?
Ez nagyon egyszerü. Angyalföldön - "A Váci és a Lehel út között" - ahol felnõttem, megvolt arra a lehetõség, hogy nem mindenki éli túl a gyerekkorát, nem mindenkibõl lesz felnõtt esetleg egész életében gyerek marad (akkor is ha ezt nem tudja). Persze akkor mi nem igazán törödtünk ezzel, fel se fogtuk, hogy velünk is történhet valami olyasmi amivel ne tudnánk megbirkózni. Az élet akkor végtelen sokáig tartónak látszott. Nem szerettük - de elviseltük - a rendöröket, Nem szerettünk, de azért elmentünk az iskolába (ha már hívtak!), nem akartunk mi verekedni, de néha megtalált minket a balhé és még akkor se, -ha összeszorult a gyomrunk, bár nem hívtuk félelemnek - futottunk el a balhé elõl, ha az lett volna az értelmesebb reakció. Szinte mindenhol voltak olyan körzetek ahol nem szívesen látták az idegeneket és ez alól Angyalföld se volt kivétel. Az én korosztályom nagy százaléka olyan volt mint én is- és túléltük.
Aztán továbbléptünk, felnõttünk, nem volt, nem maradt bennünk gyülölet, sorsunk különbözõ irányt vett, egyesek szakmát tanultak, mások érettségi után szakosodtak, munkahelyet találtak, esetleg föiskolára, egyetemre mentek, továbbtanultak aztán máris ott voltak ahol bizonyítaniuk kellett a létjogosultságukat.
A hetvenes évek végén még "kis hibákkal" egy elvileg kiszámítható jövõ elé nézett a magyar nép, a világ néhány részén ugyanakkor lõttek, robbantottak, éhenhaltak, vagy a harmadik autójukat vásárolták meg az emberek, egyesek életükben el se hagyták a helyet ahol születtek, mások már bejárták a fél világot és tudtunk milliomosokról, láttunk filmeket a világ nagyvárosairól, szépet és mocskosat... de nekünk a magyar tájak voltak a legszebbek és Magyar Tengernek neveztük a Balatont. Család - gyerek - élhetõ jövõ... mi is emberek vagyunk, békét akarunk, szeretetben és boldogságban élhetjük az életünket.
De pénzre azért szükség van az élethez... és szörnyü, ha nincs belõle elég...
Nálam egész életemben nem okozott problémát a pénz, az ugyanis csak akkor probléma, ha nincs vagy kevés van és nem fedezi a megélhetésünket vagy ha sok van de nem annyi, hogy a kivánságainkat fedezni tudja.
Amikor erre rájöttem elfogadtam azt is, hogy a polgársághoz illetve a középosztályhoz tartozok. Teljesen mindegy, hogy valaki u.n. "értelmiségi" vagy szakember a saját környezetében... többnyire mindegyik képes kialakítani magának és a családjának egy élhetõ világot. Miután mindkettõ vagyok és itt-ott tovább is képeztem magam, nem volt problémám a munkakör választással és a saját késõbb a családom életének értelmes irányításával. A XX.század utolsó utolsó két évtizede azonban nem várt irányt vett. Erre - egy bizonyos rétegen kívül senki nem volt felkészülve. Azok viszont szisztematikusan és évek-évtizedek óta készültek arra, amit mi az utóbbi két évtizedben kényszerüek voltunk átélni.
Ezeket a változásokat már - részben - Imrével és veletek közösen fedeztem fel és néhány dolog azért itt is ki lett beszélve az évek alatt. Napvilágra került, hogy a pénzhatalom olyan hálózatot alakított ki amely a világ nemzeteinek politikai irányítását is behálózta.
Azzal persze sok értelmes, tanult ember szintén tisztában van, hogy nem a politika irányítja a gazdaságpolitikát hanem fordítva, ugyanakkor ez a sok értelmes, okos, müvelt személy egyszerüen nem törõdött azzal, hogy "csak egy kicsit" elgondolkozzon azokon a változásokon amik állandóan ott voltak a szeme elõtt, mert csak a saját elörejutása lebegett elõtte, minden mást eltakarva. Azt a néhányszáz személyt akik sok-sok éven keresztül, egymástól függetlenül megpróbálták a saját gondolataikat továbbadni az õket meghallgatóknak, vagy elhallgattatták az évek alatt, esetleg lehetetlenné tették a fellépésüket, vagy éppen tönkretették õket. A háttérhatalom nem adja fel, nem hátrál és nem felejt. Az átlagemberek feladják és meghátrálnak. Egészen a falig.
Most kezdi felfogni az emberiség, hogy ott a fal a háta mögött. Nincs többé hova hátrálni.
A ma reggel nekem elküldött és eddig néhány helyre tovább is irányított video índította meg bennem azoknak a gondolatoknak a leírását amit most olvastok. Néhány ismerösömnek ugyan E-mail-ben, telegramon továbbküldtem, de a tartalma és az abból levont konzekvencia nem ment ki a fejembõl, ezért eldöntöttem, hogy "itt az idõ" nincs értelme tovább hallgatni amikor én is, veletek együtt a hátammal támasztom ugyanazt a falat. A jelenlegi - szinte mindent behálózó és irányító hatalom iszonyú erõs.
Több éve hallom azokat a reagálásokat, hogy "Nincs mit tenni", "Széllel szemben...", "Hülye vagy, minek ugrálsz", "Ki vagy te , mit képzelsz magadról"... és így tovább.
A válaszaim: "Senki vagyok, hülye vagyok, Tudom, nedves..., De van!
Ameddig élek, lélegzem. ameddig lélegzem addig élek és nem adom fel. Miért? Azért mert ezt tartom helyesnek. Akkor is ha félek, akkor is ha bizonytalan vagyok, akkor is ha azt üvöltik a pofámba, hogy nem érek semmit, akkor is ha nincs rá okom, hogy higgyek magamban.
Fejjel a falnak? Még nem próbáltam és tudjátok mit? - Kíváncsi vagyok.
Korrumpálták a világ majd 200 kormányát? Így igaz. Minisztereket, képviselõket, gazdasági vezetõket, fura elmbereket akit titkolni akarták a dolgaikat... nem ítélek el senkit (kihagyom a példákat, túl sokmindent kellene felsorolnom), de megvetem a pedofilokat, a molesztálókat és azokat a betegesen-eröszakos személyeket akiknek nincs helye az emberek között.
Ami történt az utóbbi években azt egy mondattal deffiniálni lehet:
A vadállat kimutatta a foga fehérjét - ez esetben az a hatalom amelyik eltervezte és végre is akarja hajtani a tervét.
Ez a terv pedig - ami jól ki lett dolgozva - Európa teljes elpusztítása.
Mire saccoltok, kik állnak és melyik (nyomós) ok miatt a terv hátterében?
Kik (a hogyan mellékes bár sokatmondó) állnak most bosszút egész Európán, kezdve a német népen és a vele kapcsolatos további EU országokon?
Javaslom; Tegyük most félre az orosz "ellenséget" vagy a sárga veszedelmet.
A korrupt és gyenge kormányok ma már nem ellenfelek, a rendörség, katonaság vezetõi valamint igazságügyi hatalmi szféra lefizetve, megfélemlítve... tele olyan gyatra személyiségekkel akik egész életükben gyáván és rettegve élték életüket. Emberség, bátorság náluk ismeretlen fogalom.
Szeretik Orbánt a magyarok? Szerették sokan Gyurcsányt is, Antallt is, most éppen Toroczkai van lista végén... utolsó pár elõre fuss, vagy csak körbetett székek? Kit érdekel. Melyik nem hazudik... vagy mikor kezdte el ez sem érdekes! Mikor fejezik be? Tudja valaki?
Soha, egyik se! Egyetlen hivatalos párt nem képes igazat szólni amikortól az irányító hatalomba kerül. Az, hogy ott maradjon annak ez az ára. A hatalom nem csak hazudik, de gyilkol is. Mindegyik. Tudatosan és kötelezõen. Ez ma már teljesen tisztán látható mindenhol.
Senki, aki a hierarchia egy lejjebb lévõ pontján él és létezik nem lehet biztos abban, hogy túlélheti azt amiröl talán nem is tud.
Se Te se én... senki. Remélem nem szükséges bizonyítanom. õlni megengedett dolog. Persze nem leírva és büntetlenül.
De öl és minden idõkben ölni fog az a személy vagy csoport amelyik erre bármilyen megokolással jogot formál. A gyilkos, mert megteheti, és meg is teszi, a hatalom, mert megteheti és meg is teszi. Az ítélet pedig nem éri utol ahogy a sok gyilkost sem.
Ha este, hazafelé megpróbál valaki késsel vagy bárhogy bántani mit kell tennem mit kell tennetek? Hagyni és elfogadni a sorsot... a vesztes sorsát? Tovább támasztva a falat?
Az utosó évtizedekben nem kerültem ilyen helyzetbe. De a holnap - amit látok, hallok és olvasok ... részben tapasztalok, bizonytalan.
Nem akarok vesztes lenni, nem akarom, hogy a gyermekeim legyenek vesztesek, azt sem akarom, hogy a magyar nép legyen vesztes, mert ott éltem, ott nõttem fel és szerettem, mert életem egy része volt és azt nem tudom és nem is akarom elfelejteni.
Tudom, hogy hazánkban sok minden megváltozott, de az értékei is megvannak ha el is nyomták azokat az utóbbi évtizedekben.
Azoknak akik pedig önhatalmúlag el akarják pusztítani a magyarok (vagy bármelyik népnek a világon) a számukra fontos értékeit, azoknak: - NINCS HELYÜK EBBEN A VILÁGBAN.
EZÉRT - MINDEN LELKIISMERETFURDALÁS NÉLKÜL ÖLNI FOGOK, HA OLYAN HELYZETBE KERÜLÖK A KÖZELJÖVÕBEN. MINDENKINEK ÜZENVE; - AZOKAT ÖLÖM MEG AKIK ENGEM PRÓBÁLNAK MEGÖLNI
Ugye nem leszek egyedül?
