Az Egyesült Államok megsemmisíti egykor hatalmas vegyifegyver-arzenáljának utolsó darabját
A vegyi fegyverek tárolóbunkerekből feldolgozó létesítményekbe történő szállítására nagy, hengeres konténereket használnak, amelyek megakadályozzák, hogy bármilyen szivárgás a légkörbe kerüljön. (NYT)
PUEBLO, Colo. – A Colorado állambeli hadsereg Pueblo vegyi raktárában egy fegyveres őrök és három sor magas szögesdrót mögötti lezárt szobában egy csapat robotkar az Egyesült Államok utolsó hatalmas és szörnyű vegyifegyver-készlet.
Bementek a tüzérségi lövedékek, amelyeket a hadsereg több mint 70 éve tárolt halálos mustáranyaggal. Az élénksárga robotok minden héjat átszúrtak, lecsepegtek és megmostak, majd 1500 Fahrenheit-fokon megsütötték. Inert és ártalmatlan fémhulladék jött ki, amely egy futószalagról egy közönséges barna szemetesbe zuhant harsány csörömpöléssel.
„Ez egy vegyi fegyver haldoklásának hangja” – mondta Kingston Reif, aki éveket töltött a kormányon kívüli leszerelésért, jelenleg pedig a fenyegetéscsökkentésért és a fegyverzetellenőrzésért felelős helyettes védelmi miniszter. Elmosolyodott, amikor egy újabb kagyló csattant a szemetesbe.
A készlet megsemmisítése évtizedekig tartott, és a hadsereg szerint a munka csaknem befejeződött. A Pueblo melletti raktár júniusban semmisítette meg utolsó fegyverét; a maradék maroknyit egy másik kentuckyi raktárban a következő napokban megsemmisítik. És amikor eltűnnek, a világ összes nyilvánosan bejelentett vegyi fegyverét megsemmisítik.
Az Egyesült Államok generációkon át felhalmozódott készlete megdöbbentő volt a méretét tekintve: kazettás bombák és idegméreggel töltött taposóaknák. Tüzérségi lövedékek, amelyek egész erdőket borítanak be hólyagos mustárköddel. Méreggel teli tartályok, amelyeket fúvókákra lehet tölteni és az alatta lévő célpontokra permetezni.
Annyira embertelennek ítélték őket, hogy használatukat elítélték az első világháború után, de az Egyesült Államok és más hatalmak még így is tovább fejlesztették és felhalmozták őket. Néhányan a nyugati front lövészárkaiban hírhedtté vált klór- és mustárszerek halálosabb változatait tartották. Mások később kifejlesztett idegméregeket, például VX-et és Sarint tartalmaztak, amelyek még kis mennyiségben is halálosak.
Az Egyesült Államok fegyveres erői 1918 óta nem használtak volna halálos vegyi fegyvereket a csatákban, bár a vietnami háború alatt olyan gyomirtó szereket használtak, mint az Agent Orange, amelyek károsak voltak az emberekre.
Az Egyesült Államoknak egykor kiterjedt csíraháborús és biológiai fegyverek programja is volt; ezeket a fegyvereket az 1970-es években megsemmisítették.
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1989-ben elvben megállapodott vegyifegyver-készleteik megsemmisítésében, és amikor a Szenátus 1997-ben ratifikálta a vegyifegyver-tilalmi egyezményt, az Egyesült Államok és a többi aláíró elkötelezte magát, hogy végleg megszabadul a vegyi fegyverektől.
De elpusztítani őket nem volt könnyű: úgy építették őket, hogy kdobják, nem pedig szétszedik. A robbanóanyagok és a méreg kombinációja rendkívül veszélyessé teszi a kezelést.
A védelmi minisztérium illetékesei egykor azt prognosztizálták, hogy a munkát néhány éven belül el lehet végezni, körülbelül 1,4 milliárd dollár költséggel. Jelenleg több évtizedes késéssel fejeződik be, közel 42 milliárd dolláros költséggel, ami 2900%-kal meghaladja a költségvetést.
De kész.
„Próba volt, az biztos – azon tűnődtem, meglátom-e valaha a napot” – mondta Craig Williams, aki 1984-ben kezdett szorgalmazni a készlet biztonságos megsemmisítését, amikor megtudta, hogy a hadsereg több tonna vegyi fegyvert tárol. mérföldre a házától, a Blue Grass Army Depotban, Richmond közelében, Kentucky államban.
„Harcolnunk kellett, és ez sokáig tartott, de úgy gondolom, hogy nagyon büszkének kell lennünk” – mondta. "Ez az első alkalom világszerte, hogy a tömegpusztító fegyverek egy egész osztályát megsemmisítik."
Más hatalmak is megsemmisítették bejelentett készleteiket: Nagy-Britannia 2007-ben, India 2009-ben, Oroszország 2017-ben. A Pentagon illetékesei azonban arra figyelmeztetnek, hogy a vegyi fegyvereket nem sikerült teljesen felszámolni. Néhány nemzet soha nem írta alá a szerződést, és néhány ország, különösen Oroszország, úgy tűnik, hogy megtartott be nem jelentett készleteket.
A szerződés nem vetett véget a szélhámos államok és terrorista csoportok vegyi fegyverek használatának sem. A Bassár Aszad szíriai elnökhöz hű erők 2013 és 2019 között számos alkalommal használtak vegyi fegyvert az országban. Az IHS Conflict Monitor, a londoni székhelyű hírszerzési és -elemző szolgálat szerint az Iszlám Állam csoport harcosai legalább 52-esetben használtak vegyi fegyvert. 2014 és 2016 között Irakban és Szíriában.
Az Egyesült Államok hatalmas készletei és az ezek megsemmisítésére irányuló több évtizedes erőfeszítés egyrészt az emberi ostobaság emlékműve, másrészt az emberi képességek bizonyítéka – mondják az érintettek. A munka részben azért tartott ilyen sokáig, mert a polgárok és a törvényhozók ragaszkodtak ahhoz, hogy a munkát a környező közösségek veszélyeztetése nélkül végezzék el.
Június végén a 15 000 hektáros Blue Grass raktárban a munkások óvatosan kihúzták a földdel fedett betontároló bunkerekből a szarinnal töltött rakétákat tartó üvegszálas szállítócsöveket, és egy sor épülethez szállították őket feldolgozásra.
A bent lévő dolgozók védőruhát és kesztyűt viseltek, és megröntgenezték a csöveket, hogy megnézzék, nem szivárognak-e a robbanófejek, majd szállítószalagon küldték le őket, hogy elérjék a végzetüket.
Ez volt az utolsó alkalom, amikor emberek kezelték a fegyvereket. Innentől kezdve a robotok végezték el a többit.
A vegyi lőszerek lényegében azonos felépítésű: egy vékony falú robbanófej, amely folyékony szerrel van feltöltve, valamint egy kis robbanótöltet, ami feltöri azt a csatatéren, kis cseppekből, ködből és gőzből álló permetet hagyva hátra – a katonák által használt „mérgező gázt”.
Az amerikai hadsereg nemzedékeken keresztül megfogadta, hogy csak az ellenséges vegyi támadásra reagálva használ vegyi fegyvert – aztán nekiláttak annyit összegyűjteni, hogy egyetlen ellenség se merjen rájuk támadni. Az 1960-as évekre az Egyesült Államoknak nagyon titkos hálózata volt gyártóüzemekből és tárolókomplexumokból szerte a világon.
A közvélemény keveset tudott arról, hogy a készlet milyen hatalmasra és halálosra nőtt egészen 1968-ban egy havas tavaszi reggelig, amikor is 5600 bárány pusztult el titokzatos módon a hadsereg Utah-i kísérleti helyszíne mellett.
A Kongresszus nyomására a katonai vezetők elismerték, hogy a hadsereg a közelben tesztelte a VX-et, hogy vegyi fegyvereket tárol nyolc állam létesítményeiben, és számos helyen teszteli őket a szabadban, köztük egy helyszínen 25 mérföldre Baltimore.
Miután a közvélemény megismerte a program hatókörét, megkezdődött a pusztuláshoz vezető hosszú út.
A hadsereg eleinte nyíltan meg akarta tenni azt, amit évek óta titokban csinált elavult vegyi lőszerekkel: elavult hajókra rakosgatta, majd a tengeren szétverte a hajókat. De a közvélemény dühösen reagált.
A B-terv az volt, hogy hatalmas égetőkben égetik el a készleteket – de ez a terv is az ellenállás falába ütközött.
Williams 36 éves vietnami háború veteránja és bútorasztalos volt 1984-ben, amikor a hadsereg tisztviselői bejelentették, hogy idegmérget égetnek el a Blue Grass raktárban.
„Sok ember kérdezett arról, hogy mi fog kijönni a veremből, és nem kaptunk választ” – mondta.
Felháborodva ő és mások ellenzéket szerveztek az égetőművekkel szemben, lobbiztak a törvényhozóknál, és szakértőket vontak be, akik azzal érveltek, hogy a szemétégetők méreganyagokat fognak kiszórni.
A készletek nagy részének megsemmisítésére Alabamában, Arkansasban, Oregonban és Utahban, valamint a Csendes-óceáni Johnston Atoll egyik égetőművét használták, de az aktivisták négy másik államban blokkolták őket.
A Kongresszustól kapott parancsot követve, hogy találjanak más utat, a Védelmi Minisztérium új technikákat dolgozott ki a vegyi fegyverek elégetése nélküli megsemmisítésére.
„Mentés közben kellett rájönnünk a biztonságos megoldásokra” – mondta Walton Levi, a pueblo raktár vegyészmérnöke, aki 1987-ben az egyetem után kezdett el a területen dolgozni, és most azt tervezi, hogy visszavonul, amint az utolsó kör megsemmisül.
„Pueblónál minden kagylót átszúr egy robotkar, és a benne lévő mustárszert kiszívják. A héjat megmossák és megsütik, hogy elpusztítsák a maradék nyomokat. A mustárszert forró vízben hígítják, majd baktériumok lebontják egy olyan eljárásban, amely nem különbözik a szennyvíztisztító telepeknél alkalmazott eljárástól.”
Levi szerint többnyire közönséges konyhasó maradványt eredményez, de nehézfémeket tartalmaz, amelyeket veszélyes hulladékként kell kezelni.
„A baktériumok csodálatosak” – mondta Levi, miközben nézte, ahogy a pueblói hadműveletek utolsó napján megsemmisültek a kagylók. „Keresd meg a megfelelőket, és szinte bármit megesznek.”
Hasonló a folyamat a Blue Grass depónál is. Az ezekből a robbanófejekből kiürített folyékony idegmérgeket vízzel és nátronlúggal összekeverik, majd felmelegítik és keverik. A kapott folyadékot, az úgynevezett hidrolizátumot teherautóval szállítják a texasi Port Arthur melletti létesítménybe, ahol elégetik.
„Jó darab történelem, ami mögöttünk áll” – mondta Candace M. Coyle, a hadsereg Blue Grass raktárának projektmenedzsere. "Az a legjobb benne, hogy nem fog senkinek sem ártani."
Irene Kornelly, a polgári tanácsadó bizottság elnöke, amely 30 éven át felügyelte a pueblói folyamatot, nyomon követte, hogy közel 1 millió mustárhéj semmisült meg. Most 77 évesen egy botra támaszkodva állt, és kinyújtotta a nyakát, hogy lássa, az utolsót selejtezik.
„Őszintén szólva, sosem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap” – mondta. "A katonaság nem tudta, hogy megbízhatnak-e az emberekben, és az emberek nem tudták, hogy megbízhatnak-e a hadseregben."
Körülnézett az üzem bézs színű épületein és a mögötte lévő Colorado prérin lévő üres beton tárolóbunkereken. A közelben kezeslábasban, csípőre akasztott gázálarcos munkások tömege gyűlt össze ünnepelni. Az üzem vezetője beindította a „A végső visszaszámlálás”-t, és piros, fehér és kék bombakitűzőket osztott ki.
Kornelly elmosolyodott, miközben mindent belefogott. A folyamat zökkenőmentesen, biztonságosan zajlott, és olyan lendületes volt, mint mondta, hogy a régió sok lakója elfelejtette, hogy ez folyik.
„Ma a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy ez az egész megtörtént – soha nem kellett emiatt aggódniuk” – mondta.
Elhallgatott, majd hozzátette: – És szerintem ez is jó.
forrás: Beküldte; Google... lefordította Joe bácsi ... vagy (f)ordítva
